1–2. a) Milyen értelemben hasonlított Izrael egy farkasok között levő magányos bárányhoz? (Lásd a képet a fejezet elején.) b) Mit hagytak az izraeliták és a királyaik?

 TÖBB száz éven át Izrael olyan volt, mint egy magányos bárány a farkasok között. Az ammoniták, moábiták és edomiták kelet felől jelentettek veszélyt Izraelre. A filiszteusok, akik állandóan ellenségesek voltak Izraellel, az ország nyugati oldalán vetették meg a lábukat. Északon feküdt Tírusz városa, egy gazdag, befolyásos és óriási kereskedelmi birodalom központja. Délen pedig az ókori Egyiptom terült el, melyet az istennek és királynak tartott fáraó uralt.

² Amikor az izraeliták Jehovára támaszkodtak, ő megvédte őket az ellenségeiktől. Ám időről időre a nép és a királyaik hagyták, hogy a körülöttük levő nemzetek tévútra vigyék őket. Aháb király csak egyetlen példa arra, hogy milyen egy gyenge jellemű uralkodó. Ő uralkodott Izrael tíz törzsének a királysága felett, és Júda királyának, Josafátnak volt a kortársa. A virágzó Tírusz uralkodójának, a szidóni királynak az egyik lányát vette feleségül. Ez a nő, Jezabel, megszállottan támogatta a Baál-imádatot Izraelben, és rávette a férjét,  hogy példátlan módon megfertőzze a tiszta imádatot (1Kir 16:30–33; 18:4, 19).

3–4. a) Kikre fordította most a figyelmét Ezékiel? b) Milyen kérdésekre kapunk majd választ?

³ Jehova figyelmeztette a népét, hogy milyen következményekkel jár, ha hűtlenek lesznek hozzá. A türelme azonban véges volt (Jer 21:7, 10; Ez 5:7–9). I. e. 609-ben a babilóniai seregek harmadszorra is visszatértek az ígéret földjére. Majdnem tíz év telt el a legutóbbi ostromuk óta. Ezúttal azonban lerombolták Jeruzsálem falait, és leverték a Nabukodonozor ellen lázadókat. Ahogy a támadás kezdetét vette, és Ezékiel ihletett próféciáinak a legijesztőbb részletei is beteljesedtek, a próféta az ígéret földjének szomszédságában levő nemzetekre fordította a figyelmét.

⁴ Jehova feltárta Ezékielnek, hogy Júda ellenségei örülnek majd Jeruzsálem pusztulásának, és hogy a túlélőket gyötörni fogják. Ám azoknak a nemzeteknek, melyek gyalázatot hoztak Jehova nevére, és üldözték vagy megrontották a népét, szembe kellett nézniük a tetteik következményeivel. Mit tanulhatunk Izrael és a környező nemzetek kapcsolatából? És miért töltenek el minket reménnyel azok a próféciák, melyeket Ezékiel a nemzetekről jelentett ki?

5–6. Milyen kapcsolat volt az ammoniták és az izraeliták között?

⁵ Ammon, Moáb és Edom bizonyos értelemben Izrael vérrokonai voltak. Viszont a családi kötelékek és a közös múltjuk ellenére ezek a nemzetek régóta ellenségesek voltak Isten népével, és „teljes megvetéssel” bántak velük (Ez 25:6).

⁶ Nézzük az ammonitákat. Ábrahám unokaöccsének, Lótnak a fiatalabbik lányától származtak (1Móz 19:38). A nyelv, melyet beszéltek, közeli rokonságban volt a héberrel, ezért Isten népe valószínűleg jól értette azt. Mivel ilyen családi szálak fűzték össze őket, Jehova azt mondta az izraelitáknak, hogy ne kezdjenek háborúba Ammon ellen (5Móz 2:19). De a bírák idejében az ammoniták csatlakoztak a moábiták királyához, Eglonhoz az Izrael elleni csatában (Bír 3:12–15, 27–30). Később, amikor Saul király lett, az ammoniták megtámadták Izraelt (1Sám 11:1–4). Josafát király napjaiban pedig ismét egyesítették a csapataikat Moábbal, hogy elfoglalják az ígéret földjét (2Krón 20:1, 2).

7. Hogyan bántak a moábiták a rokonaikkal, Izrael leszármazottaival?

⁷ A moábiták is Lót leszármazottai voltak, de az idősebbik lányától (1Móz 19:36, 37). Jehova azt mondta az izraelitáknak, hogy ne harcoljanak Moábbal (5Móz 2:9). Ám a moábiták nem viszonozták ezt a kedvességet. Ahelyett, hogy segítettek volna a rokonaiknak, akik kiszabadultak az egyiptomi  rabszolgaságból, inkább meg akarták akadályozni, hogy belépjenek az ígéret földjére. A moábita király, Bálák felbérelte Bálámot, hogy átkozza meg az izraelitákat, Bálám pedig elmondta Báláknak, hogyan vegye rá az izraelita férfiakat az erkölcstelenségre és a bálványimádásra (4Móz 22:1–8; 25:1–9; Jel 2:14). A moábiták több évszázadon át elnyomták a rokonaikat, egészen Ezékiel napjaiig (2Kir 24:1, 2).

8. Miért mondta azt Jehova, hogy Edom Izrael testvére, de mit tettek az edomiták?

⁸ Az edomiták Jákob ikertestvérének, Ézsaunak voltak a leszármazottai. Az Izraelhez fűződő kapcsolatuk annyira szoros volt, hogy Jehova úgy utalt az edomitákra és az izraelitákra, mint testvérekre (5Móz 2:1–5; 23:7, 8). Ám az edomiták az Egyiptomból való kivonulástól kezdve egészen Jeruzsálem i. e. 607-ben történt pusztulásáig elnyomták az izraelitákat (4Móz 20:14, 18; Ez 25:12). Ekkor az edomiták nemcsak hogy örültek Izrael szenvedésének, és arra bujtogatták a babilóniaiakat, hogy pusztítsák el Jeruzsálemet, hanem útját is állták a menekülő izraelitáknak, és átadták őket az ellenségnek (Zsolt 137:7; Abd 11, 14).

9–10. a) Mi történt Ammonnal, Moábbal és Edommal? b) Mondj példát arra, hogy az előbb említett nemzetekből nem mindenki volt ellenséges Isten népével.

⁹ Jehova felelősségre vonta Izrael rokonait, amiért így bántak a népével. Ezt mondta: „Odaadom birtokul az [ammonitákat] a Kelet népének, hogy ne emlékezzenek többé az ammonitákra a nemzetek között.” Ezt is hozzátette még: „ítéletet fogok végrehajtani Moábban, és megtudják, hogy én vagyok Jehova” (Ez 25:10, 11). Úgy öt évvel Jeruzsálem eleste után kezdtek el beteljesedni ezek a próféciák, amikor a babilóniaiak leigázták Ammont és Moábot. Edommal kapcsolatban Jehova ezt jelentette ki: „kiirtok belőle embert és állatot, és rommá teszem” (Ez 25:13). A jövendöléssel összhangban Ammon, Moáb és Edom végül megszűnt létezni (Jer 9:25, 26; 48:42; 49:17, 18).

¹⁰ Az előbb említett nemzetekből azonban nem mindenki volt ellenséges Isten népével. Az ammonita Célek és a moábita Jitma például Dávid kiemelkedő harcosai közé tartoztak (1Krón 11:26, 39, 46; 12:1). A moábita Ruth is Jehova hűséges imádója lett (Ruth 1:4, 16, 17).

11. Mit tanulhatunk abból, hogy milyen kapcsolata volt Izraelnek Ammonnal, Moábbal és Edommal?

¹¹ Mit tanulhatunk abból, hogy milyen kapcsolata volt Izraelnek ezekkel a nemzetekkel? Először is azt, hogy amikor Izrael nem volt éber, akkor a rokonai romboló hamis vallásos szokásai beszivárogtak a nép közé. Ilyen volt például a moábita istennek, a peóri Baálnak és az ammonita istennek, Moloknak az imádata (4Móz 25:1–3; 1Kir 11:7). Ugyanez velünk is előfordulhat. Nyomást gyakorolhatnak ránk a nem Tanú rokonaink, akik szeretnék elérni, hogy megalkudjunk. Előfordulhat  például, hogy nem értik, miért nem ünnepeljük meg a húsvétot, miért nem ajándékozzuk meg egymást karácsonykor, vagy miért nem veszünk részt más szokásokban, melyek hamis vallásos hitnézetekhez kötődnek. Még ha jó szándék vezeti is őket, talán azt akarják elérni – akárcsak egy kis időre is –, hogy megalkudjunk az elveinkben. Létfontosságú, hogy sose engedjünk az ilyen nyomásnak! Ahogy azt Izrael történelme is bizonyítja, már az is katasztrófához vezethet, ha csak egy kis dologban alkuszunk meg.

12–13. Milyen ellenállással kerülhetünk szembe, de mit eredményezhet a hűségünk?

¹² De még valamit tanulhatunk abból, hogy milyen kapcsolata volt Izraelnek Ammonnal, Moábbal és Edommal. Lehet, hogy kemény ellenállásba ütközünk a nem Tanú családtagjaink részéről. Jézus arra figyelmeztetett, hogy az általunk prédikált üzenet időnként viszályt szíthat „a fiú és az apja között, a lány és az anyja között” (Máté 10:35, 36). Jehova arra utasította az izraelitákat, hogy ne keveredjenek vitába a rokonaikkal, és nekünk is így kell tennünk. Ám nem szabad meglepődnünk azon, ha ellenségeskedéssel nézünk szembe (2Tim 3:12).

¹³ Még akkor is, ha a rokonaink közvetlenül nem támadnak amiatt, hogy Jehovát imádjuk, nem engedhetjük meg, hogy nagyobb hatással legyenek ránk, mint Jehova. Miért? Mert Jehova érdemli meg az első helyet a szívünkben. (Olvassátok fel: Máté 10:37.) Továbbá, ha hűségesek maradunk hozzá, akkor elképzelhető, hogy Célekhez, Jitmához vagy Ruthhoz hasonlóan néhány rokonunk csatlakozik hozzánk a tiszta imádatban (1Tim 4:16). Így nekik is abban az örömben lesz részük, hogy az egyedüli igaz Istent szolgálják, és érezhetik a szeretetét és a védelmét.

14–15. Hogyan bántak a filiszteusok az izraelitákkal?

¹⁴ A filiszteusok Kréta szigetéről vándoroltak be arra a földre, melyet Jehova később Ábrahámnak és a leszármazottainak ígért. Ábrahámnak és Izsáknak is volt kapcsolata a filiszteusokkal (1Móz 21:29–32; 26:1). Mire az izraeliták beléptek az ígéret földjére, a filiszteusok hatalmas nemzetté váltak, félelmetes hadsereggel. Hamis isteneket imádtak, például Baál-Zebubot és Dágont (1Sám 5:1–4; 2Kir 1:2, 3). Időnként Izrael is imádta ezeket az isteneket (Bír 10:6).

¹⁵ Mivel Izrael hűtlenné vált, Jehova megengedte, hogy a filiszteusok éveken át elnyomják a népét (Bír 10:7, 8; Ez 25:15). Szigorú megszorításokat vetettek ki az izraelitákra, a és sokukat megölték (1Sám 4:10). De amikor Izrael megbánta, amit  tett, és visszatért Jehovához, ő megszabadította őket. Ezt többek között olyan férfiak által tette meg, mint Sámson, Saul és Dávid (Bír 13:5, 24; 1Sám 9:15–17; 18:6, 7). És ahogy azt Ezékiel megjövendölte, Jehova megbüntette haragjában a filiszteusokat, amikor a babilóniaiak és később a görögök behatoltak a területükre (Ez 25:15–17).

16–17. Mit tanulhatunk abból, hogy milyen kapcsolata volt az izraelitáknak a filiszteusokkal?

¹⁶ Mit tanulhatunk abból, hogy milyen kapcsolata volt az izraelitáknak a filiszteusokkal? Jehova modern kori népét az emberiség felett uralkodó leghatalmasabb nemzetek némelyike sanyargatta. Izraellel ellentétben mi mindig megőriztük a Jehova iránti hűségünket. Időnként mégis úgy tűnhet, hogy a tiszta imádat ellenségei felülkerekednek rajtunk. Gondoljunk például arra, hogy a XX. század elején az Egyesült Államok kormánya megpróbálta leállítani Jehova népének munkáját azáltal, hogy több évtizednyi börtönbüntetésre ítélte a szervezet vezetésével megbízott személyeket. A II. világháború idején a náci párt Németországban megpróbálta kiirtani Isten népét, bebörtönözve ezreket és megölve százakat. A háborút követően a Szovjetunió egy hosszan tartó hadjáratba kezdett Jehova Tanúi ellen. A testvéreinket munkatáborokba küldték, és az ország távoli részeire száműzték.

¹⁷ A kormányzatok ma is betilthatják a prédikálómunkát, bebörtönözhetik Isten népét, és még ki is végezhetnek közülünk néhányakat. Vajon félelemben kellene élnünk emiatt, vagy el kellene veszítenünk a hitünket? Nem! Jehova meg fogja védeni a hűséges népét. (Olvassátok fel: Máté 10:28–31.) Már volt rá példa, hogy hatalmas és elnyomó kormányzatok eltűntek, miközben Jehova népe továbbra is virágzott. Hamarosan minden kormányzat arra a sorsra jut majd, mint a filiszteusok:  meg kell tudniuk, hogy ki Jehova. És a filiszteusokhoz hasonlóan ők is megszűnnek létezni!

18. Milyen birodalmat uralt Tírusz?

¹⁸ Az ókori Tírusz városa b az akkori világ egyik legnagyobb kereskedelmi birodalmának a közepén feküdt. Nyugaton a hajói a Földközi-tenger egészét behálózó kereskedelmi útvonalakon jártak, keleten pedig a kereskedelmi útvonalai átszőtték a szárazföldet, és távoli birodalmakkal kötötték össze. Évszázadokon át nagy értékű árukészletet halmozott fel ezekről a távoli helyekről. A kereskedői olyan gazdagok lettek, hogy fejedelmekként tekintettek magukra (Ézs 23:8).

19–20. Mi volt a különbség Tírusz és Gibeon lakosai között?

¹⁹ Dávid és Salamon király uralkodása alatt Izrael szoros kapcsolatban állt Tírusz lakosaival, akik építőanyaggal és mesteremberekkel támogatták Dávid palotájának, illetve később Salamon templomának az építését (2Krón 2:1, 3, 7–16). Tírusz látta Izrael fénykorát (1Kir 3:10–12; 10:4–9). Gondolj csak bele, mire volt lehetősége több ezer tíruszinak: tanulhattak a tiszta imádatról, megismerhették Jehovát, és első kézből láthatták, hogy milyen áldásokkal jár az igaz Isten szolgálata!

²⁰ Ám ők nem éltek ezzel a lehetőséggel, és továbbra is anyagiasak voltak. Nem követték a hatalmas kánaáni város, Gibeon lakosainak a példáját, akiknek elég volt hallani Jehova nagy tetteiről ahhoz, hogy aztán a szolgálatát válasszák (Józs 9:2, 3, 22–10:2). Tírusz lakosai végül Isten népének ellenségeivé váltak, és sokukat még rabszolgának is eladtak (Zsolt 83:2, 7; Jóel 3:4, 6; Ám 1:9).

21–22. Mi történt Tírusszal, és miért?

²¹ Ezékiel által Jehova ezt mondta ezeknek az ellenállóknak: „Én ellened vagyok, ó, Tírusz, és fölhozok ellened sok  nemzetet, miként a tenger hullámokat vet. Ledöntik Tírusz falait, lerombolják tornyait, én pedig levakarom róla a port, és fénylő, kopár sziklává teszem” (Ez 26:1–5). Tírusz lakosai úgy hitték, hogy a gazdagságuk ugyanolyan biztonságot nyújt nekik, mint a szigetváros 46 méter magas falai. Viszont jól tették volna, ha odafigyelnek Salamon intésére: „A gazdag a vagyonát megerősített városnak tartja, és védőfal a képzeletében” (Péld 18:11).

²² Amikor a babilóniaiak és a görögök beteljesítették Ezékiel próféciáját, Tírusz lakosai rádöbbentek, hogy az a biztonság, melyet a város gazdagságától és szó szerinti falaitól reméltek, csak a képzeletükben létezett. Miután a babilóniaiak elpusztították Jeruzsálemet, 13 éven át ostromolták Tíruszt (Ez 29:17, 18). Majd i. e. 332-ben Nagy Sándor egy figyelemre méltó részletét teljesítette be az Ezékiel által elmondott próféciáknak. c Nagy Sándor serege összehordta Tírusz szárazföldi városának romjait. A köveket, a faanyagot és a port a vízbe vetette, és így egy utat épített, hogy elérje a szigetvárost (Ez 26:4, 12). A falakat lerombolta, a várost kifosztotta, több ezer katonát és lakost megölt, több tízezer embert pedig eladott rabszolgának. Tírusz lakosainak a saját kárukon kellett megtanulniuk, hogy a nagy vagyonuk nem védi meg őket, és meg kellett tudniuk, hogy ki Jehova (Ez 27:33, 34).

23. Mit tanulhatunk Tírusz lakosaitól?

²³ Mit tanulhatunk Tírusz lakosaitól? Sosem szeretnénk engedni, hogy „a gazdagság megtévesztő hatalma” miatt az anyagi dolgokba vessük a bizalmunkat, úgy tekintve azokra, mint egy védőfalra (Máté 13:22). Nem szolgálhatunk „rabszolgaként Istennek is, és a gazdagságnak is”. (Olvassátok fel: Máté 6:24.) Csak azok vannak teljes biztonságban, akik teljes lelkükből szolgálják Jehovát (Máté 6:31–33; Ján 10:27–29). A Tírusz elleni próféciák minden részletükben beteljesedtek. Nem lesz ez másképp a jelenlegi rendszer végére vonatkozó próféciákkal sem. Amikor Jehova elpusztítja ennek a világnak a kapzsi és önző kereskedelmi rendszerét, akkor azok, akik a gazdagságban bíznak, megtudják majd, hogy ki Jehova.

24–26. a) Miért nevezte úgy Jehova Egyiptomot, hogy „egy szalmaszál”? b) Hogyan hagyta figyelmen kívül Sedékiás király Jehova irányítását, és mi lett ennek a következménye?

²⁴ A József napjait megelőző időktől kezdve egészen addig, amíg a babilóniaiak bevonultak Jeruzsálembe, Egyiptomnak jelentős politikai befolyása volt az ígéret földjén. Az ősi gyökerei miatt úgy tűnhetett, hogy olyan erős, mint egy idős fa. Ám Jehovával összehasonlítva törékeny volt, nem erősebb, „mint egy szalmaszál” (Ez 29:6).

 ²⁵ A hitehagyott Sedékiás király viszont ezt nem ismerte fel. Jeremiás próféta által Jehova arra kérte Sedékiást, hogy vesse alá magát Babilon királyának (Jer 27:12). Sedékiás még esküt is tett arra Jehova nevében, hogy nem lázad fel Nabukodonozor ellen. Azonban később figyelmen kívül hagyta Jehova irányítását, megszegte a Nabukodonozornak tett esküjét, és Egyiptomhoz fordult segítségért a babilóniaiak elleni küzdelmében (2Krón 36:13; Ez 17:12–20). Ám az izraeliták, akik Egyiptom politikai erejében bíztak, nagy bajt hoztak magukra (Ez 29:7). Úgy tűnhetett, hogy Egyiptom olyan, mint egy félelmetes, „nagy tengeri szörny” (Ez 29:3, 4). De Jehova azt mondta, hogy ugyanúgy fog bánni vele, mint a vadászok a nílusi krokodillal: horgot akaszt az állkapcsába, és a pusztulásba viszi. Erre akkor került sor, amikor elküldte a babilóniaiakat, hogy leigázzák ezt az ókori országot (Ez 29:9–12, 19).

²⁶ Mi történt a hűtlen Sedékiással? Mivel fellázadt Jehova ellen, Ezékiel megjövendölte, hogy ez a gonosz fejedelem elveszíti a koronáját, és véget ér az uralma. De Ezékiel arról is beszélt, hogy van ok a reményre (Ez 21:25–27). Jehova megjövendöltette vele, hogy valaki a királyi leszármazási vonalon, „az, akié a törvényes jog”, megkapja majd a trónt. Ennek a kiadványnak a következő fejezetéből megtudjuk, hogy ki lett ez a személy.

27. Mit tanulhatunk abból, hogy milyen kapcsolata volt Izraelnek Egyiptommal?

 ²⁷ Mit tanulhatunk abból, hogy milyen kapcsolata volt Izraelnek Egyiptommal? Jehova népének ma nem szabad a politikai hatalmakban bíznia, úgy gondolva, hogy azok megvédik majd őket. Figyelnünk kell arra, hogy még a gondolatainkban se legyünk része a világnak! (Ján 15:19; Jak 4:4). A politikai rendszer erősnek tűnhet, viszont az ókori Egyiptomhoz hasonlóan olyan törékeny, mint egy szalmaszál. Nem vallana éleslátásra, ha a világegyetem legfőbb Ura helyett halandó emberekben bíznánk! (Olvassátok fel: Zsoltárok 146:3–6.)

28–30. Hogyan fogják megtudni a nemzetek, hogy ki Jehova, és mi mivel bizonyítjuk, hogy ismerjük őt?

²⁸ Jehova többször is ezt jelenti ki Ezékiel könyvében a nemzetekről: „megtudják, hogy én vagyok Jehova” (Ez 25:17). Ezek a szavak minden bizonnyal akkor teljesedtek be az ókori időkben, amikor Jehova ítéletet hajtott végre népe ellenségein. Ám napjainkban lesz egy még nagyobb beteljesedése ezeknek a szavaknak. Hogyan?

²⁹ Isten ókori időkben élt népéhez hasonlóan mi is olyan nemzetekkel vagyunk körülvéve, akik ugyanolyan védtelennek tartanak minket, mint egy magányos bárányt (Ez 38:10–13). Ahogy azt ennek a kiadványnak a 17. és 18. fejezetében látni fogjuk, a nemzetek hamarosan elvetemült és totális támadást indítanak Isten népe ellen. Ám ekkor megtudják majd, hogy mit jelent az igazi hatalom. Amikor Jehova elpusztítja őket Armageddon csatájában, meg fogják tudni, hogy ki ő, azaz el kell ismerniük, hogy ő a legfőbb Úr (Jel 16:16; 19:17–21).

³⁰ Velük ellentétben minket majd megvéd és megáld Jehova. Miért? Mivel már most bizonyítjuk, hogy ismerjük őt, hiszen bízunk benne, engedelmeskedünk neki, és a megfelelő módon imádjuk őt, mert megérdemli. (Olvassátok fel: Ezékiel 28:26.)