JÉZUS sírt, amikor a barátja, Lázár meghalt. Szerinted Jehova szomorú volt, amikor Jézus szenvedett és meghalt? (. . .) A Biblia azt mondja, hogy Istent meg lehet bántani, sőt fájdalmat lehet neki okozni (Zsoltárok 78:40, 41; János 11:35).

El tudod képzelni, milyen fájdalmas lehetett Jehovának végignéznie a Fia halálát? (. . .) Jézus biztos volt benne, hogy Isten nem feledkezik meg róla. Ezért mielőtt meghalt, ezt mondta: „Atyám, kezedre bízom [az életemet]” (Lukács 23:46).

Jézus biztos volt benne, hogy fel fog támadni, és nem marad a „sírban”. Miután Jézus feltámadt, Péter apostol idézett a Bibliából egy részt, amely Jézusra vonatkozik, és így szól: „az ő lelke nem hagyatott a sírban, sem az ő teste rothadást nem látott” (Cselekedetek 2:31, Károli-fordítás; Zsoltárok 16:10).  Jézus testének nem volt ideje, hogy megromoljon a sírban, tehát hogy elrothadjon és szaga legyen.

Jézus még életében megmondta a tanítványainak, hogy nem lesz sokáig halott. Elmagyarázta nekik, hogy „meg kell öletnie, a harmadik napon pedig fel kell támadnia” (Lukács 9:22). A tanítványoknak tehát nem kellett volna csodálkozniuk, amikor Jézus feltámadt. Miért, talán csodálkoztak? (. . .) Lássuk csak, mi történt!

A nagy Tanító pénteken, délután három óra körül hal meg a kínoszlopon. József, a szanhedrin gazdag tagja titokban hisz Jézusban. Amikor megtudja, hogy Jézus meghalt, elmegy Pilátushoz, a római kormányzóhoz. Megkérdezi tőle, hogy leveheti-e Jézus holttestét az oszlopról, és eltemetheti-e. Ezután elviszi Jézus holttestét egy kertbe, ahol van egy sír. A sír egy olyan hely, ahová a halottakat szokták temetni.

Miután elhelyezik Jézust a sírban, egy nagy követ gördítenek a bejárata elé, hogy lezárják. Aztán eljön a harmadik nap, vasárnap. Még nem kelt fel a nap, úgyhogy sötét van. A sírt férfiak őrzik, akiket a papi fejedelmek bíztak meg ezzel a feladattal. Tudod-e, miért? (. . .)

A papok is hallották, hogy Jézus megmondta, hogy fel fog támadni. Nem akarják, hogy a tanítványok ellopják a holttestet, és utána azt mondják, hogy Jézus feltámadt, ezért őröket állítanak a sírhoz. Hirtelen rázkódni kezd a föld. A sötétségben fény villan fel. Jehova angyala az! A katonák annyira megijednek, hogy mozdulni sem bírnak. Az angyal odamegy a sírhoz, és elhengeríti a követ. A sír üres!

Igen, az történt, amit Péter apostol később így fogalmazott meg: „Ezt a Jézust az Isten feltámasztotta” (Cselekedetek 2:32). Isten visszahozta Jézust az életbe, és olyan testet adott neki, amilyen  a földi élete előtt volt. Szellemi testtel támasztotta fel, olyannal, amilyen az angyaloknak is van (1Péter 3:18). De ha Jézus azt akarta, hogy az emberek lássák, fizikai testet kellett öltenie. Vajon ezt tette? (. . .) Mindjárt megtudjuk.

Virrad. A katonák elmentek. Mária Magdaléna és Jézus más nőtanítványai a sír felé tartanak. Ezt mondogatják egymásnak: ’Ki hengeríti el nekünk azt a nehéz követ?’ (Márk 16:3). De amikor odaérnek, látják, hogy a kő már el van hengerítve, a sír meg üres. Nahát, eltűnt Jézus holtteste! Mária Magdaléna azon nyomban elszalad, hogy megkeresse Jézus apostolait.

A többi asszony a sírnál marad. Azon tanakodnak, hogy hol lehet a holttest, amikor hirtelen két ragyogó öltözékű férfi jelenik meg. Angyalok! Így szólnak az asszonyokhoz: ’Miért itt keresitek Jézust? Hiszen feltámadt. Menjetek gyorsan, és mondjátok meg a tanítványainak.’ Képzelheted, hogy elsietnek az asszonyok! Útközben találkoznak egy férfival. Szerinted ki az? (. . .)

Jézus az, aki fizikai testet öltött fel! Ő is ezt mondja az asszonyoknak: ’Menjetek, és mondjátok el a tanítványaimnak!’ Az asszonyok izgatottak. Megkeresik a tanítványokat, és ezt mondják nekik: ’Jézus él! Láttuk őt!’ Mária már elmondta Péternek és Jánosnak, hogy a sír üres. Most ők is elmennek a sírhoz, ahogy a képen láthatod. Látják, hogy ott vannak a lenvásznak, amelyekkel Jézus testét begöngyölték, de nem értik az egészet. Szeretnék elhinni, hogy Jézus újra él, de ez túl szépnek tűnik ahhoz, hogy igaz legyen.

Később, még azon a vasárnapon, Jézus megjelenik két tanítványának, akik az Emmaus nevű faluba tartanak. Jézus csatlakozik hozzájuk az úton, és beszélget velük, de ők nem ismerik fel, mert nem ugyanolyan a teste, mint korábban. Csak akkor ismerik fel, amikor Jézus együtt eszik velük, és imádkozik. A tanítványok annyira  izgatottá válnak, hogy visszasietnek Jeruzsálembe, pedig ez több kilométeres gyaloglást jelent! Talán nem sokkal ezután Jézus megjelenik Péternek, hogy megmutassa neki, hogy él.

Aznap este sok tanítvány van együtt egy szobában. Az ajtók zárva vannak. Egyszer csak ott terem közöttük Jézus! Most már tudják, hogy a nagy Tanító valóban él. Milyen boldogok lehetnek! (Máté 28:1–15; Lukács 24:1–49; János 19:38–20:21).

Jézus negyven napon át különböző testekben jelenik meg, hogy a tanítványai láthassák, hogy él. Ezután eltávozik a földről, és visszamegy Atyjához az égbe (Cselekedetek 1:9–11). A tanítványok  hamarosan mindenkinek hirdetni kezdik, hogy Isten feltámasztotta Jézust. Még akkor is folytatják a prédikálást, amikor a papok megverik őket, és némelyiküket kivégzik. Tudják, hogy ha meghalnak, Isten megemlékezik róluk, ahogy a Fiáról is megemlékezett.

Mennyire mások voltak Jézus korai követői, mint sok mai ember! Ma sokan csak a húsvéti nyuszikra és a színes húsvéti tojásokra gondolnak abban az időszakban, amikor Jézus feltámadt. Pedig a Biblia egyáltalán nem beszél húsvéti nyuszikról és tojásokról. Isten szolgálatáról viszont beszél.

Úgy hasonlíthatunk Jézus tanítványaihoz, ha elmondjuk az embereknek, hogy Isten csodálatos dolgot tett, amikor feltámasztotta a Fiát. Soha nem kell félnünk, még akkor sem, ha azzal fenyegetnek minket, hogy meg fognak ölni. Ha meg kell is halnunk, Jehova megemlékezik rólunk, és feltámaszt minket, ahogy Jézust is feltámasztotta.

Ugye milyen jó érzés tudni, hogy Isten megemlékezik azokról, akik szolgálják őt, sőt, fel is támasztja őket? (. . .) Mivel tudjuk ezt, biztosan szeretnénk azt is tudni, hogy miként szerezhetünk örömet Istennek. Tudtad, hogy ez lehetséges? (. . .) Beszéljünk erről legközelebb!