1—3. a) Milyen súlyos terhet hordozott Dávid, a zsoltáríró, és hogyan lelt vigaszra háborgó szíve? b) Milyen terhet kell hordoznunk, amikor bűnt követünk el, de mit ígér nekünk Jehova?

„BŰNEIM elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett — írta Dávid az egyik zsoltárában. — Erőtlen és összetört vagyok nagyon” (Zsoltárok 38:5, 9). Dávid tudta, milyen nehéz teher tud lenni a rossz lelkiismeret, háborgó szíve mégis vigaszra lelt. Dávid megértette, hogy bár Jehova gyűlöli a bűnt, nem gyűlöli a bűn elkövetőjét, ha az igazán megbánja tettét, és felhagy bűnös viselkedésével. Teljesen biztos volt abban, hogy Jehova kész irgalmat tanúsítani a bűnbánó személyek iránt, ezért kijelentette: „ó, Jehova . . . kész vagy megbocsátani” (Zsoltárok 86:5, NW).

² Amikor bűnt követünk el, talán nekünk is hordoznunk kell a rossz lelkiismeret lesújtó terhét. A bűntudat egészséges érzés. Arra indíthat, hogy megtegyük a megfelelő lépéseket hibáink kiigazítására. Az viszont veszélyes lehet, ha eluralkodik rajtunk ez az érzés. Szívünk, mely elítél minket, talán azt bizonygatja, hogy Jehova nem fog nekünk megbocsátani, bármennyire megbánjuk is, amit tettünk. Ha a bűntudat ’elnyel’ minket, Sátán megpróbálhatja elérni nálunk, hogy feladjuk a küzdelmet, és úgy érezzük, hogy Jehova értéktelennek és a szolgálatára alkalmatlannak tart bennünket (2Korintus 2:5–11).

³ Csakugyan így gondolkodik Jehova? Egyáltalán nem. A megbocsátás hozzátartozik Jehova nagy szeretetéhez. Isten a Szavában azt ígéri, hogy ha őszinte megbánást tanúsítunk, ő kész megbocsátani (Példabeszédek 28:13). Vizsgáljuk meg, miért és hogyan bocsát meg Jehova, nehogy bármikor is elérhetetlennek érezzük a megbocsátását.

4. Miről emlékezik meg Jehova a természetünket illetően, és hogyan befolyásolja ez a velünk való bánásmódját?

⁴ Jehova ismeri a korlátainkat. „Tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk” — mondja a Zsoltárok 103:14. Nem feledkezik meg arról, hogy porból lettünk megalkotva, és a tökéletlenség miatt vannak gyengeségeink. Az a kifejezés, hogy ismeri „formáltatásunkat” *, arra emlékeztet, hogy a Biblia egy fazekashoz hasonlítja Jehovát, minket pedig az általa készített agyagedényekhez (Jeremiás 18:2–6). A nagy Fazekas körültekintően bánik velünk, figyelembe véve bűnös természetünk miatti törékenységünket és azt, hogy elfogadjuk-e a vezetését, vagy sem.

5. Hogyan ecseteli a rómaiaknak írt levél a bűn erős szorítását?

⁵ Jehova tudja, micsoda ereje van a bűnnek. Szava hatalmas erőként írja le a bűnt, amely halálos szorításában tartja az embert. Mégis, mekkora hatalma van a bűnnek? Pál apostol a rómaiaknak írt levelében elmagyarázza, hogy „bűn alatt” vagyunk, mint ahogyan a katonák a parancsnokuk hatalma alatt vannak (Róma 3:9); a bűn ’uralkodik’ az emberiség fölött, akár egy király (Róma 5:21); bennünk ’lakozik’ (Róma 7:17, 20); a „törvénye” állandóan munkálkodik bennünk, és valójában megpróbálja irányítani a cselekedeteinket (Róma 7:23, 25). Milyen óriási befolyása van a bűnnek bukott testünkre! (Róma 7:21, 24).

6—7. a) Hogyan tekint Jehova azokra, akik bűnbánó szívvel keresik az irgalmát? b) Miért ne éljünk vissza Isten irgalmával?

⁶ Jehova ennélfogva tudja, hogy képtelenek vagyunk tökéletesen engedelmeskedni neki, akármennyire komolyan vágyunk is rá. Szerető módon biztosít afelől, hogy ha bűnbánó szívvel keressük az irgalmát, ő megbocsát. A Zsoltárok 51:17 (NW [51:19]) ezt írja: „Az Isten előtti áldozatok: a megtört  szellem; a megtört, összetört szívet, ó, Isten, nem veted te meg.” Jehova soha nem utasítja vissza azt, akinek a szíve „megtört, összetört” a bűn súlya alatt.

⁷ De vajon ez azt jelenti, hogy visszaélhetünk Isten irgalmával, és bűnös természetünket ürügyül használhatjuk fel a bűnre? Természetesen nem. Jehovát nem csupán az érzelmek irányítják. Irgalmának vannak határai. Semmi esetre sem bocsát meg azoknak, akik kemény szívvel, szándékosan gyakorolnak bűnt, és egyáltalán nem mutatnak megbánást (Héberek 10:26). Amikor viszont bűnbánatot lát valakinek a szívében, kész megbocsátani. Nézzünk meg most néhány példát arra, hogy milyen élénk nyelvezettel írja körül a Biblia Jehova szeretetének ezt a csodálatos oldalát.

8. Mit tesz Jehova lényegében, amikor megbocsátja bűneinket, és ezért miben bízhatunk?

⁸ Dávid bűnbánóan így írt: „Vétkemet bevallám néked, bűnömet el nem fedeztem . . . és te elvetted rólam bűneimnek terhét” (Zsoltárok 32:5, kiemelés tőlünk). Az „elvesz” igével fordított héber szó alapvetően azt jelenti, hogy ’felemel’, illetve ’visz’. Itt a „vétek, bűn, törvényszegés” elvételére utal. Jehova tehát lényegében felemelte Dávid bűneit, és elvitte őket. Ez nyilván enyhítette Dávid bűntudatát, amelyet addig hordozott (Zsoltárok 32:3). Mi is teljes bizalommal lehetünk Isten iránt, mert ő elviszi azok bűneit, akik a Jézus váltságáldozatába vetett hitük alapján keresik a megbocsátását (Máté 20:28).

9. Milyen messzire veti el tőlünk Jehova a bűneinket?

⁹ Dávid egy másik élénk szóképet is használt Jehova megbocsátásának az érzékeltetésére: „A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket” (Zsoltárok 103:12, kiemelés tőlünk). Milyen távol van kelet nyugattól? Kelet bizonyos értelemben mindig az elképzelhető legtávolabb van nyugattól; a két pont soha nem találkozik. Egy tudós szerint ez a kifejezés azt jelenti, hogy „a lehető legtávolabb;  olyan messze, amennyire csak el tudjuk képzelni”. Dávid ihletett szavainak az a mondanivalója, hogy amikor Jehova megbocsát, akkor olyan messzire veti el tőlünk a bűneinket, amennyire csak el tudjuk képzelni.

10. Ha Jehova megbocsátja a bűneinket, miért nem kell úgy éreznünk, hogy egész életünkben hordozzuk a foltot, melyet ezek a bűnök okoznak?

¹⁰ Próbáltál már foltot kivenni egy világos ruhából? Lehet, hogy mindent megtettél, a folt mégis látható maradt. Figyeld meg, hogyan írja le Jehova azt, hogy mennyire képes megbocsátani: „ha bűneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú” (Ézsaiás 1:18, kiemelés tőlünk). A „skarlátpiros” * élénkpiros színre utal. A „karmazsin” az egyik sötét szín volt a festett kelméken (Náhum 2:3). Saját erőfeszítéseinkből sosem leszünk képesek eltávolítani a bűn okozta foltot. Jehova azonban a  skarláthoz és karmazsinhoz hasonló bűnöket olyan fehérré tudja tenni, mint a hó vagy a festetlen gyapjú. Ha Jehova megbocsátja a bűneinket, nem kell úgy éreznünk, hogy egész életünkben hordozzuk a foltot, melyet ezek a bűnök okoznak.

11. Milyen értelemben dobja Jehova a háta mögé a bűneinket?

¹¹ Ezékiás, miután kigyógyult egy halálos betegségből, megindító hálaéneket komponált, melyben így szólt Jehovához: „hátad mögé vetetted minden bűneimet!” (Ézsaiás 38:17, kiemelés tőlünk). Ezek a szavak úgy ábrázolják Jehovát, mint aki fogja a bűnbánó vétkes bűneit, és maga mögé dobja, ahol többé nem látja őket, és nem vesz róluk tudomást. Egy forrásmű szerint így fejezhető ki a vers mondanivalója: „Olyanná tetted [bűneimet], mintha meg sem történtek volna.” Hát nem megnyugtató gondolat?

12. Hogyan jelzik Mikeás szavai, hogy amikor Jehova megbocsát, maradandóan eltünteti a bűneinket?

¹² Mikeás próféta a helyreállításról szóló egyik ígéretről írva kifejezte abbeli meggyőződését, hogy Jehova megbocsát bűnbánó népének: „Kicsoda olyan Isten, mint te, a ki . . . elengedi öröksége maradékának vétkét?! . . . Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket!” (Mikeás 7:18, 19, kiemelés tőlünk). Képzeld el, mit jelentettek ezek a szavak a bibliai idők embereinek! Volt-e valami esélyük rá, hogy megtaláljanak valamit, amit „a tenger mélységébe” dobtak? Mikeás szavai tehát azt jelzik, hogy amikor Jehova megbocsát, maradandóan eltünteti a bűneinket.

13. Mit jelentenek Jézus azon szavai, hogy „bocsásd meg nekünk adósságainkat”?

¹³ Jézus a hitelező és az adós kapcsolatával szemléltette Jehova megbocsátását. Arra buzdított, hogy így imádkozzunk: „bocsásd meg nekünk adósságainkat” (Máté 6:12). Tehát adósságokhoz hasonlította a bűnöket (Lukács 11:4). Amikor bűnt követünk el, Jehova „adósai” leszünk. A „megbocsát” szóval fordított görög ige jelentését egy forrásmunka így határozza meg: ’adósságot elenged, lemond róla, nem követeli’. Amikor  Jehova megbocsát, bizonyos értelemben eltörli az adósságot, amely különben a számlánkat terhelné. A megbánást tanúsító bűnösök vigaszt meríthetnek ebből, Jehova ugyanis soha nem fogja olyan adósság kifizetését követelni tőlük, amelyet már eltörölt (Zsoltárok 32:1, 2).

14. Milyen képet idéz fel bennünk az „eltöröltessenek a bűneitek” kifejezés?

¹⁴ A Cselekedetek 3:19 máshonnan közelíti meg Jehova megbocsátását: „Tanúsítsatok tehát megbánást, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a bűneitek.” Az „eltöröltessenek” kifejezés egy olyan görög igének a megfelelője, amely ezt jelentheti még: ’kitöröl . . . , érvénytelenít, megsemmisít’. Némelyik tudós úgy véli, hogy ez a szókép a kézírás kiradírozására utal. Hogyan volt ez lehetséges? Az ókorban használt tinta olyan keverékből készült, amely szenet, gyantát és vizet tartalmazott. Ha valaki ilyen tintát használt, és még nem telt el sok idő, amióta írt vele, egy nedves szivaccsal letörölhette az írást. Szép kép ez Jehova irgalmának az ábrázolására. Amikor Jehova megbocsátja bűneinket, olyan, mintha fogna egy szivacsot, és letörölné őket.

15. Mit akar velünk tudatni Jehova?

¹⁵ Ezeken a különféle szóképeken tűnődve világossá válik, hogy Jehova tudatni akarja velünk, hogy valóban kész megbocsátani a bűneinket, ha azt tapasztalja, hogy őszintén megbántuk, amit tettünk. Nem kell attól tartanunk, hogy ezeket a bűnöket később még felrója nekünk. Ez derül ki abból is, amit a Biblia Jehova nagy irgalmáról feltár: amikor Isten megbocsát, el is felejti a vétket.

16—17. Hogyan értsük a Biblia azon szavait, hogy Jehova elfelejti a bűneinket, és miért így válaszolsz?

¹⁶ Jehova az új szövetség tagjaira vonatkozóan megígérte: „megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem” (Jeremiás 31:34). Azt jelentené ez, hogy amikor Jehova megbocsát, nem képes többé visszaemlékezni a bűnökre?  Nem erről van szó. A Biblia sok olyan személy bűnéről beszámol nekünk, akiknek Jehova megbocsátott — gondoljunk például Dávidra (2Sámuel 11:1–17; 12:13). Jehova minden bizonnyal még most is tudja, milyen hibákat követtek el. A mi javunkra fennmaradtak a bűneikről, valamint a megbánásukról és az Istentől nyert bocsánatról szóló beszámolók (Róma 15:4). Akkor hogyan értsük a Biblia azon szavait, hogy Jehova nem ’emlékezik meg’ azok bűneiről, akiknek megbocsát?

¹⁷ A „megemlékezik” szóval fordított héber ige többet foglal magában, mint csupán a múlt felidézését. Egy bibliai szótár megjegyzi, hogy „a megfelelő lépések megtételére is utal” (Theological Wordbook of the Old Testament). Ebben az értelemben a bűnről való ’megemlékezéshez’ az is hozzátartozik, hogy fellépnek a bűnösökkel szemben (Hóseás 9:9). De amikor  Isten azt mondja, hogy „vétkeikről többé meg nem emlékezem”, arról biztosít, hogy ha megbocsát a megbánást tanúsító bűnösöknek, nem fog a jövőben eljárni ellenük a szóban forgó bűnök miatt (Ezékiel 18:21, 22). Jehova tehát abban az értelemben felejt, hogy nem hozza fel újra és újra a bűneinket, hogy ezerszer vádoljon vagy büntessen minket. Ugye milyen vigasztaló az a tudat, hogy Istenünk megbocsát és elfelejti a vétket?

18. Miért nem jelenti a megbocsátás azt, hogy a megbánást tanúsító bűnös meg lesz védve helytelen viselkedésének minden következményétől?

¹⁸ Vajon az, hogy Jehova kész megbocsátani, azt jelenti, hogy a megbánást tanúsító bűnös meg lesz védve helytelen viselkedésének minden következményétől? Szó sincs róla. Nem maradhatunk büntetlenek, ha egyszer vétkeztünk. Pál ezt írta: „amit vet az ember, azt fogja aratni is” (Galácia 6:7). Valószínűleg szembe kell néznünk tetteink következményeivel. Ezt nem úgy kell érteni, hogy Jehova, miután megbocsátott, valamilyen csapást mér ránk. Ha a keresztényeknek nehézségeik támadnak, nem szabad úgy érezniük, hogy talán Jehova bünteti őket a múltbeli bűneik miatt (Jakab 1:13). Másrészt viszont, Jehova nem védelmez meg bennünket helytelen tetteink minden utóhatásától. Válás, nem kívánt terhesség, szexuális úton terjedő betegségek, a bizalom és a tisztelet elvesztése — mindezek a bűn szomorú, elkerülhetetlen következményei lehetnek. Emlékezzünk csak vissza, hogy miután Jehova megbocsátotta Dávidnak a Bethsabéval és Uriással kapcsolatos bűneit, nem óvta meg őt a későbbi, katasztrofális következményektől (2Sámuel 12:9–12).

19—21. a) Hogyan vált javára a 3Mózes 6:1–7-ben feljegyzett törvény mind a károsultnak, mind az elkövetőnek? b) Milyen lépésekkel szerezhetünk örömet Jehovának, ha a bűneinkkel megbántottunk másokat?

¹⁹ Bűneinknek járulékos következményei is lehetnek, különösen akkor, ha tetteinkkel megbántottunk másokat. Vizsgáljuk  meg például a Mózes harmadik könyve 6. fejezetében található leírást. A Mózesi Törvénynek ez a szakasza azzal a helyzettel foglalkozik, amikor valaki elveszi izraelita honfitársának a javait rablás, zsarolás vagy csalás útján, és ezzel súlyos jogsértést követ el. A bűnös ezután tagadja vétkességét, sőt vakmerően hamisan esküszik. A vádló és a vádlott állítása tehát ellentmond egymásnak. Később azonban az elkövetőt bántani kezdi a lelkiismerete, és beismeri bűnét. Isten megbocsátását három további lépés megtételével nyerheti el: vissza kell adnia, amit elvett, az ellopott dolgok értékének a húsz százalékát mint kártérítést ki kell fizetnie a károsultnak, és egy kost kell vinnie vétkességért való áldozatul. Ezután az történt, amit a törvény kimondott: „szerezzen néki engesztelést a pap az Úr előtt, és megbocsáttatik néki” (3Mózes 6:1–7).

²⁰ Ez a törvény irgalmas elrendezés volt Istentől. Javára vált a károsultnak, aki visszakapta javait, és bizonyára nagyon megkönnyebbült, amikor az elkövető végül beismerte bűnét. A törvény ugyanakkor annak is a javára szolgált, akit végül arra indított a lelkiismerete, hogy bevallja vétkét, és jóvátegye a hibáját. Ha nem volt hajlandó így tenni, Isten nem bocsátott meg neki.

²¹ Jóllehet ránk már nem vonatkozik a Mózesi Törvény, de általa bepillanthatunk Jehova gondolkodásmódjába, például a megbocsátás kérdésében (Kolosszé 2:13, 14). Amikor bűneinkkel megbántottunk másokat, Isten örül annak, ha igyekszünk jóvátenni a hibát (Máté 5:23, 24). Ehhez hozzátartozhat, hogy elismerjük a bűnünket, bevalljuk a vétkességünket, és akár bocsánatot is kérünk a sértettől. Ezután Jehovához folyamodhatunk Jézus áldozata alapján, és érezhetjük, hogy megbocsátott nekünk (Héberek 10:21, 22).

22. Mivel járhat Jehova megbocsátása?

²² Mint bármelyik szerető szülő, talán Jehova is némi fegyelmezéssel párosítja a megbocsátását (Példabeszédek 3:11, 12). Egy megbánást tanúsító kereszténynek esetleg le kell mondania  kiváltságáról, ha vénként, kisegítőszolgaként vagy teljes idejű evangéliumhirdetőként szolgált. Fájdalmas lehet elveszíteni egy időre olyan kiváltságokat, melyeket nagy becsben tartott. Az ilyen fegyelmezés azonban nem annak a jele, hogy Jehova nem volt hajlandó megbocsátani. Ne felejtsük el, hogy a Jehovától jövő fegyelmezés az ő szeretetének a bizonyítéka. A legjobb érdekeinket szolgálja, ha elfogadjuk, és aszerint járunk el (Héberek 12:5–11).

23. Miért ne gondoljuk soha, hogy ránk nem terjed ki Jehova irgalma, és miért kell utánoznunk Jehova megbocsátását?

²³ Milyen felüdítő tudni azt, hogy Istenünk ’kész megbocsátani’! Soha ne gondoljuk, hogy ránk nem terjed ki Jehova irgalma, bármilyen hibákat követtünk is el. Ha őszintén megbánjuk a tettünket, lépéseket teszünk a hiba kijavítására, és komolyan imádkozunk megbocsátásért Jézus kiontott vére alapján, teljesen biztosak lehetünk abban, hogy Jehova megbocsát nekünk (1János 1:9). Utánozzuk a megbocsátását egymás iránt! Elvégre ha Jehova, aki nem vétkezik, ilyen szerető módon meg tud nekünk bocsátani, bűnös emberek lévén nem kellene-e nekünk is azon igyekeznünk, hogy megbocsássunk egymásnak?