105. FEJEZET
Mit tanít a fügefa a hitről?
MÁTÉ 21:19–27; MÁRK 11:19–33; LUKÁCS 20:1–8
-
A KISZÁRADT FÜGEFA ÉS A HIT
-
MEGKÉRDŐJELEZIK JÉZUS HATALMÁT
Hétfő délután Jézus visszamegy Jeruzsálemből az Olajfák hegyének keleti lejtőjén fekvő Betániába. Az éjszakát valószínűleg a barátainál tölti, Lázár, Mária és Márta otthonában.
Most niszán 11-e, reggel van. Jézus a tanítványaival ismét úton van, és Jeruzsálembe tart. Utoljára fog megjelenni a templomban. És ez az utolsó napja a nyilvános szolgálatának, mielőtt megünnepli a pászkát és bevezeti a halálának emlékünnepét. Ezután kihallgatják, majd kivégzik.
Miközben Betániából az Olajfák hegyén át Jeruzsálembe mennek, Péter meglátja azt a fát, amelyet Jézus előző reggel átkozott meg. „Rabbi, nézd! – kiált fel. – A fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradt” (Márk 11:21).
De miért átkozta meg Jézus a fát? Válaszában így indokolja meg: „Biztosak lehettek benne, hogy ha van hitetek, és nem kételkedtek, nemcsak azt fogjátok megtenni, amit én tettem a fügefával, hanem ha azt mondjátok ennek a hegynek: »Emelkedj fel, és vesd magad a tengerbe!«, az is meglesz. És mindazt, amit hittel kértek imában, megkapjátok” (Máté 21:21, 22). Ezzel tehát megismétli azt a korábbi lényeges gondolatát, hogy ha van hitük, egy hegyet is képesek elmozdítani (Máté 17:20).
Jézus a fa kiszárításával azt szemlélteti, hogy mennyire fontos hinni Istenben. Ezt mondja: „higgyetek abban, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, már meg is kaptátok, és akkor valóban meg is kapjátok” (Márk 11:24). Milyen lényeges tanulság ez Jézus minden követőjének! Az apostoloknak pedig különösen időszerű az előttük álló nehéz próbák miatt. De van egy másik összefüggés is a fügefa kiszáradása és a hit minősége között.
Hasonlóan a fügefához, Izrael nemzete is külsőleg megtévesztő. A nemzet szövetséges kapcsolatban áll Istennel, és látszólag megtartja a törvényt. Ám valójában a hit hiánya jellemzi az egész népet, és az, hogy nem teremnek jó gyümölcsöt. Sőt, még Isten saját Fiát is elutasítják! Tehát Jézus a terméketlen fügefa kiszárításával azt mutatja be, hogy mi fog történni a gyümölcstelen és hitetlen nemzettel.
Röviddel ezután Jézus és a tanítványai Jeruzsálembe érnek. Szokása szerint Jézus a templomba megy, és tanítani kezd. A magas rangú papok és a nép vénei még emlékeznek rá, mit tett Jézus előző nap a pénzváltókkal. Ezért kérdőre vonják: „Milyen hatalommal teszed ezeket? És ki adott neked hatalmat arra, hogy ezeket tedd?” (Márk 11:28).
Jézus így válaszol: „Kérdezek tőletek valamit. Válaszoljatok nekem, és akkor megmondom nektek, milyen hatalommal teszem ezeket. Istentől vagy emberektől kapta János a hatalmat, hogy kereszteljen? Válaszoljatok nekem.” Most az ellenségein a sor, hogy válaszoljanak. A papok és a vének tanakodni kezdenek: „Ha azt mondjuk: »Istentől«, azt fogja mondani: »Akkor miért nem hittetek Jánosnak?« De merjük-e azt mondani, hogy »emberektől«?” Azért érvelnek így, mert félnek a sokaságtól, ugyanis mind úgy gondolják, hogy „János valóban próféta volt” (Márk 11:29–32).
Jézus ellenfelei nem képesek megfelelő választ adni. Ezért ezt mondják: „Nem tudjuk.” Jézus így szól: „Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket” (Márk 11:33).