Jeruzsálemtől 3 kilométerre, az Olajfák hegyének keleti lejtőjén fekszik Betánia (János 11:18). Jézus odamegy, hogy meglátogassa Mártát és Máriát, akik édestestvérek. Fivérükkel, Lázárral együtt Jézus barátai, és nagy szeretettel fogadják őt.

Igazi megtiszteltetés vendégül látni a Messiást. Márta alig várja, hogy a legjobbat adja Jézusnak, így nekilát egy bonyolult étel elkészítésének. Mialatt Márta sürgölődik, Mária Jézus lábánál ül, és hallgatja őt. Idővel Márta ezt mondja Jézusnak: „Uram, nem számít neked, hogy a testvérem magamra hagyott a felszolgálásban? Mondd meg neki, hogy jöjjön, és segítsen nekem” (Lukács 10:40).

Jézus nem feddi meg Máriát, ellenben Mártának tanácsot ad, amiért túlságosan aggódik a fizikai dolgok miatt: „Márta, Márta, sok minden miatt aggódsz és nyugtalankodsz. Pedig kevés dologra van szükség, vagy csak egyre. Mária a jó részt választotta, és nem fogják azt elvenni tőle” (Lukács 10:41, 42). Igen, Jézus rámutat, hogy nem kell sokféle fogást készíteni, és sok időt fordítani rájuk. Bőven elegendő egy egyszerű étel.

Márta jó szándékkal sürgölődik. Igazán nagyszerű vendéglátó szeretne lenni. De mivel túlságosan aggódik az étel miatt, ezért lemarad arról az értékes oktatásról, melyet magától Isten Fiától kaphatna! Jézus kifejti, hogy Mária bölcsen döntött, mert a döntése tartós áldást jelent neki. Jól tesszük, ha erre a tanulságra mi is emlékezünk.

Később Jézus egy másik, de ugyanilyen fontos igazságot tanít. Az egyik tanítványa erre kéri őt: „Uram, taníts meg minket imádkozni, mint ahogy János is megtanította a tanítványait” (Lukács 11:1). Jézus körülbelül másfél évvel ezelőtt már tanította őket imádkozni, amikor elmondta a hegyi beszédét (Máté 6:9–13). Lehet, hogy akkor ez a tanítványa nem volt ott, ezért Jézus megismétli a főbb gondolatokat. Ezután elmond egy szemléltetést, hogy hangsúlyozza, mennyire fontos állhatatosnak lenni az imában.

„Tegyük fel, hogy valamelyikőtöknek van egy barátja, és elmegy ahhoz éjfélkor, és ezt mondja neki: »Barátom, adj nekem kölcsön három kenyeret, mert éppen most jött hozzám egy úton levő barátom, és nincs mivel megkínálnom.« Ám az bentről így felel: »Ne zavarj! Az ajtó már be van zárva, a kisgyermekeim pedig velem együtt ágyban vannak. Nem tudok felkelni, hogy adjak neked bármit is.« Mondom nektek, hogy még ha a barátságukra való tekintettel nem kel is fel, hogy adjon neki bármit is, annak elszántsága miatt biztosan felkel, és megadja neki, amire szüksége van” (Lukács 11:5–8).

Jézus nem azt érti ezen, hogy az előbb említett baráthoz hasonlóan Jehova sem válaszol szívesen a kéréseinkre. Inkább azt emeli ki, hogy ha még egy vonakodó barát is hajlandó segíteni, ha kitartóan kérik őt, akkor mennyivel inkább fog válaszolni szerető égi Atyánk a hűséges szolgái őszinte kéréseire! Jézus így folytatja: „azt mondom nektek, hogy állandóan kérjetek, és adnak nektek, állandóan keressetek, és találtok, állandóan zörgessetek, és megnyílik nektek az ajtó. Mert mindenki, aki kér, kap, és mindenki, aki keres, talál, és mindenkinek, aki zörget, megnyílik az ajtó” (Lukács 11:9, 10).

Jézus ezután úgy emeli ki a lényeget, hogy egy édesapához hasonlítja Jehovát: „melyik apa az köztetek, aki, ha a fia halat kér, kígyót ad neki hal helyett? Vagy ugyanígy, ha tojást kér, skorpiót ad neki? Ha tehát ti, bár bűnösök vagytok, tudtok ajándékokat adni a gyermekeiteknek, akkor az égi Atya mennyivel inkább ad szent szellemet azoknak, akik kérik őt!” (Lukács 11:11–13). Milyen megnyugtató, hogy Atyánk készségesen meghallgat minket, és megadja, amire szükségünk van!