Jézus már körülbelül két éve lankadatlanul prédikál. Vajon most már lassíthat, hogy lazítson egy kicsit? Nem, Jézus nem így gondolja, hanem még nagyobb lendületet vesz. Prédikáló körútra indul Galilea minden városába és falujába. Tanít a zsinagógáikban, hirdeti a királyságról szóló jó hírt, valamint meggyógyít mindenféle betegséget és fogyatékosságot (Máté 9:35). Amit lát, az arról győzi meg, hogy még nagyobb prédikálómunkára van szükség. De hogyan fogja megvalósítani?

Utazása közben látja, hogy mekkora szükségük van az embereknek arra a segítségre és vigaszra, melyet az igazság nyújt. Olyanok, mint a pásztor nélküli juhok, akiket elnyomnak és elhanyagolnak. Megszánja őket, ezért így szól a tanítványaihoz: „Igen, az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérve kérjétek hát az aratás urát, hogy küldjön ki munkásokat, hogy begyűjtsék a termést” (Máté 9:37, 38).

Jézus tudja, mit kell tennie. Magához hívja 12 apostolát, és párokba osztva prédikálni küldi őket. Előtte azonban világos útmutatást ad ezekkel a szavakkal: „Ne menjetek a nemzetekhez, és egyetlen szamáriai városba se, hanem inkább újra meg újra Izrael népének az elveszett juhaihoz menjetek. Amint mentek, hirdessétek: »Közel van már az egek királysága«” (Máté 10:5–7).

Arról a királyságról kell prédikálniuk, melyről Jézus a mintaimában beszélt. Olyan értelemben van már közel a királyság, hogy Isten kinevezett királya, Jézus Krisztus jelen van. De vajon  mivel bizonyítják majd a tanítványai, hogy ők valóban ennek a királyságnak a képviselői? Jézus hatalmat ad nekik, hogy betegeket gyógyítsanak, sőt halottakat támasszanak fel. És mindezt teljesen ingyen kell tenniük. De akkor hogyan fognak gondoskodni magukról, például az ennivalójukról?

Jézus elmondja nekik, hogy ne vigyenek semmit magukkal erre a prédikálóútra. Ne tegyenek se aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt az erszényükbe. Nincs szükségük élelemre, se másik ruhára és sarura. Miért? Jézus így nyugtatja meg őket: „megérdemli a munkás az ennivalót” (Máté 10:10). Akik majd értékelik a tanítványok üzenetét, gondoskodni fognak az alapvető szükségleteikről. Jézus még ezt is mondja: „Ha valahol bementek valakinek az otthonába, maradjatok nála, míg el nem mentek arról a vidékről” (Márk 6:10).

Jézus arra is felkészíti őket, hogyan viselkedjenek, amikor találkoznak a házigazdákkal: „Amikor beléptek a házba, üdvözöljétek a háznépet. Ha szívesen fogadnak titeket, szálljon rájuk a béke, de ha nem fogadnak szívesen, térjen vissza rátok a béke. Ha valahol nem fogadnak be titeket, és nem figyelnek a szavatokra, rázzátok le a port a lábatokról, amikor kimentek abból a házból vagy városból” (Máté 10:12–14).

Lehet, hogy egy egész város vagy falu elutasítja majd az üzenetüket. Mit fog ez jelenteni az ott lakóknak? Jézus elmondja, hogy súlyos ítéletben részesülnek: „Higgyétek el, Szodomának és Gomorrának elviselhetőbb lesz az ítéletnap, mint annak a városnak” (Máté 10:15).