1–2. Miért van szükséged útbaigazításra egy ismeretlen helyen? Mit kaptunk Jehovától, ami irányt mutat nekünk?

 KÉPZELD EL, hogy egy hatalmas sivatagban vagy. Az erős szél a homokot ide-oda fújja, így a táj állandóan változik. Nagyon könnyen el lehet tévedni. Honnan tudod, hogy merre menj? Szükséged van útbaigazításra, talán egy iránytűre, a napra és a csillagokra, egy térképre, egy GPS-re (globális helymeghatározó rendszerre) vagy valakire, aki jól ismeri a terepet. Azért fontos  ez, mivel az életed múlhat azon, hogy tudod-e, merre menj.

² Mindannyiunknak sok nehézséggel kell megküzdenie, és időnként elveszettnek érezhetjük magunkat. Jehova viszont mindenkinek adott lelkiismeretet, hogy irányt mutasson nekünk (Jakab 1:17). Nézzük meg, mi a lelkiismeret, és hogyan működik! Azt is látni fogjuk, hogy hogyan képezhetjük, miért kell tekintettel lennünk mások lelkiismeretére, és hogyan teszi sokkal jobbá az életünket, ha tiszta a lelkiismeretünk.

3. Mi a lelkiismeret?

³ A lelkiismeret egy különleges ajándék Jehovától. Ez egy belső érzékelőképesség, mellyel különbséget tudunk tenni a jó és a rossz között. A Bibliában a „lelkiismeretnek” fordított görög szó azt jelenti, hogy ’önmagunk ismerése’. Ha jól működik a lelkiismeretünk, akkor láthatjuk, milyenek is vagyunk valójában. Segít, hogy őszintén mérlegeljük a legmélyebb gondolatainkat és érzéseinket. Arra indíthat, hogy jót tegyünk, és megóvhat attól, hogy rosszat tegyünk. A lelkiismeretnek köszönhetően jó érzés fog el minket, ha bölcs döntést hozunk, és bűntudat, ha rosszat. (Lásd: Melléklet, 5. pont.)

4–5. a) Mi történt, amikor Ádám és Éva figyelmen kívül hagyta a lelkiismeretét? b) Mondj példákat a Bibliából, hogyan működik a lelkiismeret!

⁴ Eldönthetjük, hogy figyelünk-e a lelkiismeretünk hangjára, vagy sem. Ádám és Éva figyelmen kívül hagyta a lelkiismeretét, és bűnt követtek el. Utána  bűntudatot éreztek, de ekkor már túl késő volt, már engedetlenné váltak (1Mózes 3:7, 8). Bár mindkettőjüknek tökéletes volt a lelkiismerete, és tisztában voltak vele, hogy rossz, ha nem engedelmeskednek Istennek, mégsem hallgattak a lelkiismeretükre.

⁵ Sok tökéletlen ember viszont figyelt a lelkiismeretére. Jób kiváló példa erre. Mivel jó döntéseket hozott, elmondhatta: „amíg élek, nem lesz lelkiismeret-furdalásom” (Jób 27:6). Dávid többször is figyelmen kívül hagyta a lelkiismeretét, és nem engedelmeskedett Jehovának. Utána viszont „bántotta a lelkiismerete” (1Sámuel 24:5). Vagyis a lelkiismerete jelezte neki, hogy rosszat tett. Ha figyelembe vette a lelkiismerete jelzését, akkor az segített neki, hogy máskor ne kövesse el ugyanazt a hibát.

6. Miért mondhatjuk, hogy a lelkiismeret ajándék Istentől?

⁶ Általában még azok az emberek is tudják, hogy van, ami helyes, és van, ami helytelen, akik nem ismerik Jehovát. A Biblia kijelenti: „a saját gondolataik vádolják vagy éppen mentegetik őket” (Róma 2:14, 15). A legtöbb ember például tisztában van vele, hogy nem helyes gyilkolni vagy lopni. De azt talán nem ismerik fel, hogy ezzel tulajdonképpen a lelkiismeretükre hallgatnak, vagyis a Jehovától kapott belső érzékelőképességükre. Isten alapelveit, vagyis alapvető igazságait követik, melyeket azért kaptunk tőle, hogy jó döntéseket tudjunk hozni.

7. Miért vezethet félre minket időnként a lelkiismeretünk?

⁷ Időnként viszont félrevezethet minket a lelkiismeretünk. Hatással lehetnek rá például a saját tökéletlen gondolataink és érzéseink, és rossz irányba terelhet  minket. Nem automatikus, hogy jól működik a lelkiismeretünk. Képeznünk kell. József is így tudott ellenállni a kísértésnek (1Mózes 39:1, 2, 7–12). Jehova a szent szellemét és a bibliai alapelveket adta nekünk, hogy a segítségünkre legyenek (Róma 9:1). Vizsgáljuk meg, hogyan képezhetjük a lelkiismeretünket!

8. a) Hogyan befolyásolhatják az érzéseink a lelkiismeretünket? b) Mit kérdezzünk meg magunktól, mielőtt döntést hozunk?

⁸ Egyesek szerint a lelkiismeretünkre hallgatni annyi, mint menni az érzéseink után. Úgy gondolják, hogy bármit megtehetnek, amit akarnak, ha az nem kelt bennük rossz érzést. De tökéletlenek vagyunk, ezért az érzéseink félrevezethetnek bennünket. Olyan erősek lehetnek az érzéseink, hogy befolyásolhatják a lelkiismeretünket. A Biblia ezt mondja: „Csalárdabb a szív mindennél, és mindenre elszánt. Kicsoda ismerheti ki azt?” (Jeremiás 17:9). Ezért előfordulhat, hogy úgy gondoljuk valamiről, hogy elfogadható, pedig nem az. Például mielőtt Pál keresztény lett, kíméletlenül üldözte Isten népét, mert meg volt róla győződve, hogy azt teszi, ami helyes. A saját szemében tiszta volt a lelkiismerete. Később viszont ezt mondta: „Jehova az, aki megvizsgál engem” (1Korintusz 4:4; Cselekedetek 23:1; 2Timóteusz 1:3). Amikor Pál megtudta, mit gondol Jehova a tettéről, felismerte, hogy meg kell változnia. Tehát mielőtt bármit is teszünk, meg kell kérdeznünk magunktól: „Mit szeretne Jehova, mit tegyek?”

9. Mit jelent az istenfélelem?

 ⁹ Ha szeretsz valakit, akkor nem akarod megbántani őt. Mivel szeretjük Jehovát, semmi olyat nem akarunk tenni, amivel megbántanánk őt. Ezt nagyon szilárdan el kell határoznunk. Nehémiás esete jól mutatja ezt. Nem élt vissza a kormányzói hatalmával, hogy meggazdagodjon. Miért? Ezt mondta: „istenfélelmemben nem cselekedtem így” (Nehémiás 5:15). Véletlenül sem akart olyasmit tenni, amivel csalódást okozott volna Jehovának. Nehémiáshoz hasonlóan mi sem akarunk semmi olyasmit tenni, amivel elszomorítanánk Jehovát. Ha olvassuk a Bibliát, megtudhatjuk belőle, mi tetszik Jehovának. (Lásd: Melléklet, 6. pont.)

10–11. Milyen alapelvek segíthetnek eldöntenünk, hogy igyunk-e alkoholt?

¹⁰ Egy kereszténynek talán döntenie kell abban a kérdésben, hogy igyon-e alkoholt. Milyen alapelvek segíthetnek neki? Vegyünk szemügyre néhányat! A Biblia nem helyteleníti az alkoholfogyasztást. Sőt, azt mondja, hogy a bor Isten ajándéka (Zsoltárok 104:14, 15). Jézus viszont azt mondta a követőinek, hogy ne igyanak mértéktelenül (Lukács 21:34). Pál pedig arról írt a keresztényeknek, hogy ne vegyenek részt „vad mulatozásokban és ivászatokban” (Róma 13:13). Azt is mondta, hogy a részegesek „nem fogják örökölni Isten királyságát” (1Korintusz 6:9, 10).

¹¹ Egy kereszténynek át kell gondolnia a következőket: „Mennyire fontos nekem az alkohol? Alkoholra van szükségem, hogy ellazuljak vagy hogy magabiztosabb legyek? Tudom szabályozni, hogy milyen  gyakran és mennyit iszok? * Akkor is jól érzem magam a barátaim társaságában, ha nincs alkohol?” Kérhetjük Jehovától, hogy segítsen bölcs döntést hoznunk. (Olvassátok fel: Zsoltárok 139:23, 24.) Ezzel arra képezzük a lelkiismeretünket, hogy vegye figyelembe a bibliai alapelveket. De ahogy nemsokára látni fogjuk, még másról is szó van.

12–13. Miért nem egyformán működik a lelkiismeretünk? Mit tegyünk, ha valaki másképp gondolkodik, mint mi?

¹² Nem egyformán működik a lelkiismeretünk. A te lelkiismereted talán megenged valamit, amit másvalakié nem. Tegyük fel, te úgy döntesz, hogy iszol alkoholt, de más talán úgy érzi, ő inkább nem iszik. Miért gondolkodtok másképp?

¹³ Egy személy érzéseire gyakran nagy hatással van például, hogy hol nőtt fel, miket élt át, vagy mi volt a szokás a családjában. Akinek a múltban nehéz volt határt szabnia, hogy mennyi alkoholt iszik, talán úgy dönt, hogy egyáltalán nem iszik (1Királyok 8:38, 39). Ezek fényében mit fogsz tenni, ha szeszes itallal kínálsz valakit, ő viszont nem kér? Megsértődsz? Erősködsz? Mindenáron tudni akarod, hogy miért nem fogyaszt? Nem, mivel tiszteletben tartod, hogy mit diktál a lelkiismerete.

14–15. Milyen helyzet merült fel Pál napjaiban? Milyen tanácsot adott Pál?

 ¹⁴ Jó példa erre egy Pál apostol idejében felmerült helyzet. A piacon olyan húst is árultak, melyet előtte a hamis imádatban használtak, és bálványoknak ajánlottak fel (1Korintusz 10:25). Pál szerint nem volt kifogásolható, ha valaki ilyen húst vesz, és megeszi. Úgy gondolta, hogy minden ételt Jehovától kapunk. Néhány testvér viszont, akik korábban maguk is bálványokat imádtak, másképp gondolkodtak. Ők úgy érezték, nem ehetnek ilyen húst. Hogyan reagált Pál? Vajon azt mondta, hogy „az én lelkiismeretemet ez nem bántja, és jogom van azt enni, amit akarok”?

¹⁵ Nem, Pál nem így reagált. Olyan fontos volt neki, hogy hogyan éreznek a testvérei, hogy kész volt lemondani a jogairól. Ezt írta: „nem járhatunk a magunk kedvében.” Majd hozzátette: „Krisztus sem a maga kedvében járt” (Róma 15:1, 3). Akárcsak Jézus, Pál is a saját érdekei elé helyezte mások érdekeit. (Olvassátok fel: 1Korintusz 8:13; 10:23, 24, 31–33.)

16. Miért ne ítélkezzünk mások felett, ha mást diktál a lelkiismeretük, mint nekünk?

¹⁶ De mi a helyzet akkor, ha egy másik személy lelkiismerete megengedi neki, hogy olyat tegyen, ami szerintünk helytelen? Nagyon vigyáznunk kell, nehogy kritizáljuk őt, és azt hajtogassuk, hogy mi látjuk jól a dolgot, nem pedig ő. (Olvassátok fel: Róma 14:10.) Jehova azért adta a lelkiismeretet, hogy magunk felett ítélkezzünk, és ne mások felett (Máté 7:1). Semmiképpen sem szeretnénk, ha a személyes döntéseink miatt megosztottá válna a gyülekezet. Inkább  arra törekszünk, hogy szeretet és egység jellemezze azt (Róma 14:19).

17. Mi történt néhányak lelkiismeretével?

¹⁷ Péter apostol erre ösztönzött: „Őrizzétek meg a jó lelkiismeretet” (1Péter 3:16). Sajnos, ha valaki újra meg újra figyelmen kívül hagyja Jehova alapelveit, a lelkiismerete idővel már nem fog megszólalni. Pál szavai szerint az ilyen emberek lelkiismerete olyan, „mintha bélyegzővassal lenne megjelölve”  (1Timóteusz 4:2). Volt már súlyos égési sérülésed? Ilyenkor a bőr heges és érzéketlen lesz. Ha egy személy folyamatosan rossz dolgokat tesz, a lelkiismerete érzéketlenné válik, és idővel már nem jelez.

18–19. a) Miért hasznos a bűntudat? b) Mire gondoljunk, ha annak ellenére is bűntudatunk van, hogy megbántuk a bűnünket?

¹⁸ Ha bűntudatunk van, akkor a lelkiismeretünk azt próbálja jelezni nekünk, hogy rosszat csináltunk. Ez segít ráébrednünk, hogy mit tettünk, és arra késztet, hogy felhagyjunk vele. Tanulni akarunk a hibáinkból, és nem szeretnénk újból elkövetni azokat. Amikor például Dávid király bűnt követett el, a lelkiismerete arra indította, hogy megbánja a bűnét. Gyűlölte, amit tett, és elhatározta, hogy a jövőben megfogadja Jehova szavát.  Saját tapasztalatból tudta, hogy Jehova jó, és kész megbocsátani (Zsoltárok 51:1–19; 86:5; lásd: Melléklet, 7. pont).

¹⁹ De előfordulhat, hogy valakinek még jóval azután is bűntudata van, hogy megbánta a bűnét. Annyira kínozhatja a bűntudat, hogy értéktelennek érezheti magát. Ha te is így érzel néha, ne felejtsd el, hogy a múlton már nem tudsz változtatni. Függetlenül attól, hogy tisztában voltál-e akkor vele, hogy mi helyes és mi helytelen, Jehova megbocsátott neked, és eltörölte a bűnödet. Jehova szemében tiszta vagy, és tudod, hogy most azt teszed, ami tetszik neki. De a szíved talán még ennek ellenére is elítél. A Biblia viszont kijelenti Jehováról: „ő nagyobb a szívünknél”.  (Olvassátok fel: 1János 3:19, 20.) Ez azt jelenti, hogy bármekkora is a bűntudatod és a szégyenérzeted, Jehova szeretete és megbocsátása felülmúlja azt. Biztos lehetsz benne, hogy Jehova megbocsátott neked. Amikor egy személy el tudja fogadni, hogy Jehova megbocsátott neki, a lelkiismerete megnyugszik, és boldogan tudja szolgálni Istent (1Korintusz 6:11; Héberek 10:22).

20–21. a) Miben fog segíteni ez a könyv? b) Mire kaptunk lehetőséget Jehovától? Hogyan éljünk vele?

²⁰ Ez a könyv azért készült, hogy segítsen képezned a lelkiismeretedet, hogy figyelmeztessen és megvédjen ezekben a nehéz, utolsó napokban. Abban is a segítségedre lesz, hogy különböző élethelyzetekben alkalmazni tudd a bibliai alapelveket. Persze nem fogsz találni ebben a könyvben egy szabálygyűjteményt, hogy mikor mit csinálj. Krisztus törvénye szerint élünk, mely Isten alapelveire épül (Galácia 6:2). Ha egy helyzetre nincs konkrét törvény, akkor azt nem fogjuk mentségként felhozni arra, hogy helytelenséget tegyünk (2Korintusz 4:1, 2; Héberek 4:13; 1Péter 2:16). Inkább úgy élünk a szabad akaratunkkal, hogy kifejezzük a Jehova iránti szeretetünket.

²¹ Ha elgondolkodunk a bibliai alapelveken, és alkalmazzuk őket, megtanuljuk használni az érzékelőképességünket, és elsajátítjuk Jehova gondolkodásmódját (Héberek 5:14). És mi lesz az eredmény? Egy jól képzett lelkiismeret, mely vezet bennünket az élet útvesztőjében, és segít, hogy megmaradjunk Isten szeretetében.