1–2. Milyen nagy munkáról jövendölt Jézus, és milyen fontos kérdés merül fel?

 A POLITIKAI vezetők ígéretei gyakran nem válnak valóra. Még a legjobb szándékú vezetőkkel is előfordulhat, hogy nem tudják betartani az ígéretüket. Milyen megnyugtató, hogy ezzel szemben a Messiás-Király, Jézus Krisztus mindig állja a szavát!

² Miután Jézus 1914-ben király lett, készen állt arra, hogy beteljesítse az egyik próféciáját, melyet mintegy 1900 évvel korábban mondott. Nem sokkal a halála előtt a következőt jövendölte meg: „a királyságnak ezt a jó hírét prédikálni fogják az egész lakott földön” (Máté 24:14). Ez a prófécia része annak a jelnek, melynek beteljesedése azt bizonyítja, hogy Jézus királyként uralkodik. De felmerül egy fontos kérdés: Hogyan tudott a Király összegyűjteni egy készségesen prédikáló sereget az utolsó napokban, vagyis abban az időszakban, melyet az önzés, a szeretet hiánya és a hitetlenség jellemez? (Máté 24:12; 2Tim 3:1–5). Fontos megtudnunk a választ, mivel minden igaz keresztényt érint.

3. Miben volt biztos Jézus, és miért?

³ Nézzük meg újra Jézus próféciáját. Vajon a bizalmát fejezte ki, amikor úgy fogalmazott, hogy „prédikálni fogják”? De még mennyire! Jézus biztos volt benne, hogy az utolsó napokban lesznek készséges támogatói. Miért? Az emberi élete előtt első kézből látta, hogy az Atyja nem kételkedik abban, hogy az imádói készségesek, ezért ő is bízott bennük (Ján 12:45; 14:9). Most vizsgáljuk meg, hogyan mutatta ki a bizalmát Jehova.

4. Minek a támogatására ösztönözte Jehova az izraelitákat, és ők hogyan reagáltak?

⁴ Gondolj arra, mi történt, amikor Jehova azt az utasítást adta Mózesnek, hogy készítsen egy hajlékot, vagyis sátrat, mely az imádat központja lesz Izrael nemzete számára. Jehova Mózes által arra ösztönözte a népet, hogy támogassa ezt a munkát. Mózes ezt mondta nekik: „Minden készséges szívű személy hozzon Jehovának adományt”. Mi lett ennek az eredménye? Az izraeliták „továbbra is hoztak. . . önkéntes felajánlást  minden reggel”. Sőt, olyan sokat hoztak, hogy vissza kellett tartani a népet, „hogy már ne hozzon semmit sem” (2Móz 35:5; 36:3, 6). Jehovának nem kellett csalódnia az izraelitákban.

5–6. Mire számított Jehova és Jézus a Zsoltárok 110:1–3 alapján?

⁵ Vajon Jehova számított rá, hogy az utolsó napokban is ilyen készségesek lesznek az imádói? Igen! Több mint 1000 évvel azelőtt, hogy Jézus megszületett a földön, Jehova arra ihlette Dávidot, hogy írjon arról az időről, amikor a Messiás uralkodni kezd. (Olvassátok fel: Zsoltárok 110:1–3.) Bár Jézusnak, az újonnan beiktatott királynak lesznek ellenségei, lesz egy seregnyi támogatója is, akiket nem kell kényszeríteni, hogy szolgálják őt. Még a fiatalok is önként ajánlkoznak majd. Olyan sokan lesznek, hogy a Szentírás harmatcseppekhez hasonlítja őket, melyek hajnalban beborítják a földet. a

⁶ Jézus tudta, hogy a 110. zsoltárban feljegyzett prófécia rá vonatkozik (Máté 22:42–45). Ezért minden oka megvolt rá, hogy bízzon abban, lesznek lojális támogatói, akik készségesen ajánlkoznak arra, hogy prédikálják a jó hírt az egész földön. Mit mutatnak a történelmi tények? Vajon a Király valóban összegyűjtött egy készségesen prédikáló sereget ezekben az utolsó napokban?

7. Milyen lépéseket tett Jézus a királyként való beiktatása után, hogy felkészítse a követőit az előttük álló munkára?

⁷ Jézus, röviddel a királyként való beiktatása után, lépéseket tett, hogy felkészítse a követőit az előttük álló hatalmas munkára. Ahogy a 2. fejezetben láttuk, Jézus 1914-től 1919 elejéig megszemlélte és megtisztította Isten népét a földön (Mal 3:1–4). Még 1919-ben kinevezte a hű rabszolgát, hogy  vezetést nyújtson a követőinek (Máté 24:45). A hű rabszolga ezután kezdett el olyan szellemi eledelt kiosztani – kongresszusi előadások és nyomtatott kiadványok formájában –, mely újból és újból hangsúlyozta, hogy minden kereszténynek személyes felelőssége részt venni a prédikálásban.

8–10. Hogyan adtak lendületet a kongresszusok a prédikálómunkának? Mondj példát! (Lásd „ Az első kongresszusok lendületet adtak a prédikálómunkának” című kiemelt részt is.)

⁸ Kongresszusi előadások. A Bibliakutatók, hogy további útmutatásban részesüljenek, 1919. szeptember 1-je és 8-a között összegyűltek Cedar Pointban (Ohio). Ez volt az első nagyobb kongresszusuk az I. világháború után. A második napon Rutherford testvér az egyik előadásában ezt mondta határozott hangon a küldötteknek: „Egy kereszténynek az a földi küldetése, hogy hirdesse az Úr igazságos Királyságának üzenetét”.

⁹ A kongresszus csúcspontja akkor volt, amikor három nappal később Rutherford testvér megtartotta a „Beszéd a munkatársakhoz” című előadását. Ez később megjelent Az Őrtoronyban „A Királyság bejelentése” címmel. Rutherford testvér kijelentette: „Higgadt pillanatokban egy keresztény természetesen felteszi magának a kérdést: Miért vagyok a földön? S a szükségszerű válasz ez kell hogy legyen: Az Úr kegyesen nagykövetévé tett, hogy elvigyem a megbékélés isteni üzenetét a világnak, ezért kiváltságom és kötelességem, hogy bejelentsem ezt az üzenetet.”

¹⁰ Rutherford testvér ebben a történelmi jelentőségű előadásban bejelentette, hogy kiadnak egy új folyóiratot, az Aranykorszakot (mai nevén Ébredjetek!), mely segíteni fog felismerni az embereknek, hogy a Királyság az emberiség egyedüli reménysége. Majd megkérdezte, hogy a hallgatóságból hányan szeretnének részt venni ennek a folyóiratnak a terjesztésében. A kongresszusról szóló egyik beszámoló ezt írta: „A hallgatóság reagálása rendkívül lelkesítő volt. A hatezer jelenlevő egy emberként állt fel”. b Nyilvánvaló volt, hogy a Királynak készséges támogatói vannak, akik alig várják, hogy hirdessék a Királyságát.

11–12. Az Őrtorony egyik 1920-ban megjelent cikke szerint mikor fogják végezni a Jézus által megjövendölt munkát?

¹¹ Nyomtatott kiadványok. Az Őrtorony egyre világosabbá tette, hogy milyen fontos a Jézus által megjövendölt munka, vagyis a Királyság jó hírének prédikálása. Vizsgáljunk meg néhány példát az 1920-as évek elejéről.

¹² Milyen üzenetet fognak hirdetni a Máté 24:14 beteljesedéseként? Mikor fogják ezt a munkát végezni? Az Őrtorony 1920. július 1-jei angol számában „A Királyság evangéliuma” című cikk a következőt írta az üzenetről: „A jó hír a régi világrend végéről és a Messiás királyságának létrejöttéről szól.” A cikk arra is egyértelműen rámutatott, hogy mikor fogják ezt az üzenetet prédikálni: „ezt az üzenetet el kell vinni az embereknek a nagy világháború [I. világháború] és a »nagy nyomorúság« közti időben”. Ezért a cikk ezt írta: „most van  itt az ideje. . ., hogy hirdessük mindenütt a kereszténységben ezt a jó hírt.”

13. Mire buzdított Az Őrtorony 1921-ben a felkent keresztények készségére alapozva?

¹³ Vajon Isten népét kényszeríteni kell a Jézus által megjövendölt munka végzésére? Nem. A „Legyetek bátrak” című cikk, mely Az Őrtorony 1921. március 15-ei angol számában jelent meg, a felkent keresztények készségére alapozva, arra buzdított mindenkit, hogy tegye fel magának a következő kérdést: „Hát nem az a legnagyobb kiváltságom és egyben kötelességem, hogy részt vegyek ebben a munkában?” A cikk így folytatódott: „biztosak vagyunk benne, hogy ha felismeritek ezt [hogy kiváltság részt venni ebben a munkában], akkor olyanok lesztek, mint Jeremiás, akinek a szívében az Úr szava olyan volt, mint »a [csontjaiba] rekesztett, perzselő tűz«, mely arra késztette, hogy továbbra is beszéljen” (Jer 20:9). Ez a lelkesítő buzdítás visszatükrözte azt, hogy mennyire bízik Jehova és Jézus a Királyság lojális támogatóiban.

14–15. Az Őrtorony egyik 1922-ben megjelent cikke szerint hogyan vigyék el a felkent keresztények a Királyság üzenetét másoknak?

¹⁴ Hogyan fogják az igaz keresztények elvinni másoknak a Királyság üzenetét? Az Őrtorony 1922. augusztus 15-ei angol számában megjelent egy rövid, de hatásos cikk „A szolgálat nélkülözhetetlen” címmel, mely arra ösztönözte a felkent keresztényeket, hogy „vigyék el az embereknek az üzenetet nyomtatott formában, és beszéljenek velük az otthonaikban, tanúskodva nekik arról, hogy az egek királysága elközeledett”.

¹⁵ Kétségtelen, hogy 1919-től a hű és értelmes rabszolga által Krisztus újra meg újra kiemelte, hogy a keresztényeknek kiváltsága és egyben kötelessége a földön a Királyságról szóló üzenet hirdetése. De hogyan reagáltak a Bibliakutatók arra a buzdításra, hogy vegyenek részt a Királyság hirdetésében?

16. Hogyan reagáltak a vének közül sokan arra, hogy mindenkinek részt kell vennie a szolgálatban?

¹⁶ Az 1920-as és 1930-as években sokaknak nem tetszett az a gondolat, hogy minden felkent kereszténynek részt kell vennie a szolgálatban. Az Őrtorony 1927. december 1-jei száma így írt erről: „Vannak manapság olyanok az egyházban [a gyülekezetben], akik noha a vénség felelősségteljes állását foglalják el. . . elmulasztják, hogy testvéreiket a szolgálatban való részvételre buzdítsák, és akik maguk sem akarnak a szolgálatban részt venni . . . Ezek gúnyolódnak azon a biztatáson, hogy az üzenetet Istenről, a királyáról és a királyságáról ajtóról ajtóra járva a népnek elvigyék.” A cikk határozottan ezt mondta: „Eljött az ideje annak, hogy a hűek megjegyezzék és mellőzzék az ilyeneket, és hogy megmondják nekik, hogy többé nem fogják az ilyen embereket a véni tisztséggel. . . megbízni”. c

17–18. Hogyan fogadták a legtöbben a főhivataltól jövő útmutatást, és hogyan reagáltak milliók az elmúlt 100 évben?

¹⁷ A gyülekezetekben a legtöbben lelkesen fogadták a főhivataltól jövő útmutatást. Kiváltságnak tartották, hogy megoszthatják másokkal a Királyságról szóló üzenetet. Az Őrtorony  1926. március 15-ei angol száma így írt erről: „Akik hűségesek, azok önként fognak jelentkezni. . ., hogy elmondják ezt az üzenetet az embereknek.” A Zsoltárok 110:3-ban található prófétai szavakkal összhangban az ilyen személyek készségesen támogatták a Messiás-Királyt.

¹⁸ Az elmúlt 100 évben milliók ajánlkoztak készségesen arra, hogy hirdetik a Királyságot. A következő néhány fejezetben megvizsgáljuk majd, hogy hogyan prédikáltak – milyen módszereket alkalmaztak, és milyen eszközöket használtak –, illetve milyen eredménnyel jártak. Ám először nézzük meg, miért vállalták önként milliók, hogy részt vesznek a Királyság-prédikáló munkában annak ellenére, hogy a körülöttük lévő világot az önzés jellemzi. Miközben ezt megvizsgáljuk, tedd fel magadnak a kérdést: „Engem mi indít arra, hogy megosszam másokkal a jó hírt?”

19. Miért fogadjuk meg Jézusnak azt a tanácsát, hogy „továbbra is [keressük] először a királyságot”?

¹⁹ Jézus erre ösztönözte a követőit: „továbbra is keressétek először a királyságot” (Máté 6:33). Miért fogadjuk meg ezt a tanácsot? Alapvetően azért, mert elismerjük, hogy fontos a Királyság, vagyis hogy központi szerepe van Isten szándékában. Ahogy az előző fejezetben láttuk, a szent szellem fokozatosan izgalmas igazságokat tárt fel a Királyságról. Ha a Királysággal kapcsolatos értékes igazság megérinti a szívünket, arra érzünk majd indíttatást, hogy az első helyre tegyük a Királyságot az életünkben.

20. Jézus szemléltetése szerint hogyan fogadják majd a követői azt az ösztönzést, hogy továbbra is keressék először a Királyságot?

²⁰ Jézus tudta, hogy a követői hogyan fognak reagálni arra a tanácsára, hogy továbbra is keressék először a Királyságot. Vizsgáljuk meg az elrejtett kincsről szóló szemléltetését. (Olvassátok fel: Máté 13:44.) A szemléltetésben egy szántóföldön dolgozó ember a napi munkáját végezve elrejtett kincsre bukkan, és rögtön felismeri, hogy amit talált, az nagyon értékes. Mit tesz ekkor? „Örömében. . . elmegy, eladja, amije van, és megveszi azt a mezőt.” Mit tanulhatunk ebből? Amikor valaki rátalál a Királysággal kapcsolatos igazságra, és felismeri az értékét, akkor örömmel meghoz bármilyen áldozatot azért, hogy a Királyság folyamatosan az első helyen legyen az életében. d

21–22. Hogyan bizonyítják a Királyság lojális alattvalói, hogy a Királyságot keresik először? Mondj példát!

²¹ A Királyság lojális alattvalói nem csupán a szavaikkal, hanem a tetteikkel is bizonyítják, hogy a Királyságot keresik először. Az életüket, a képességeiket és a javaikat a Királyság-prédikáló munka támogatására használják fel. Sokan nagy áldozatokat hoznak azért, hogy a teljes idejű szolgálatot végezhessék. Ők első kézből tapasztalják, hogy Jehova megáldja azokat, akiknek az életében első helyen van a Királyság. Nézzünk erre egy példát a kezdeti időkből.

 ²² Avery és Lovenia Bristow kolportőrként (úttörőként) szolgáltak az Egyesült Államok déli részén az 1920-as évek végétől kezdődően. Évek múlva Lovenia így emlékezett vissza: „Averyvel sok boldog évet töltöttünk el az úttörőszolgálatban. Sokszor előfordult, hogy nem tudtuk, honnan lesz pénzünk üzemanyagra vagy élelmiszerre. De Jehova valahogy mindig gondoskodott rólunk. Mi csak végeztük az úttörőszolgálatot. Mindig megvolt, amire igazán szükségünk volt.” Lovenia elmesélte, hogy egyszer, amikor Pensacolában (Florida) szolgáltak, alig volt pénzük és élelmük. Amikor egy nap hazatértek a lakókocsijukba, két nagy szatyor élelmiszer várta őket, melyen a következő üzenet szerepelt: „Szeretettel a pensacolai közösségtől.” e Lovenia a teljes idejű szolgálatban eltöltött évtizedeire visszagondolva, ezt mondta: „Jehova soha nem hagy el. Sosem okoz csalódást azoknak, akik benne bíznak.”

23. Hogyan érzel a Királyságról szóló értékes igazság iránt, és mi az elhatározásod?

²³ Nem tudunk mindannyian ugyanannyi időt fordítani a prédikálásra, mert a körülményeink különböznek. Azonban kiváltságnak tartjuk, hogy egész lélekkel hirdethetjük a jó hírt (Kol 3:23). Mivel nagyra becsüljük a megtalált kincsünket – a Királysággal kapcsolatos értékes igazságot –, készségesen, sőt örömmel hozunk áldozatokat azért, hogy a lehető legteljesebb mértékben kivegyük a részünket Jehova szolgálatából. Neked is ez az elhatározásod?

24. Melyik az egyik legnagyobb eredmény, amit a Királyság elért az utolsó napokban?

²⁴ A Király valóban beteljesítette a Máté 24:14-ben feljegyzett próféciát az elmúlt évszázadban. És ehhez nem kellett kényszert alkalmaznia. Miért? Mert miután a követői hátat fordítottak ennek az önző világnak, készségesen ajánlkoztak arra, hogy prédikáljanak. Az, hogy a jó hírt világszerte prédikálják, bizonyítja, hogy Jézus már királyként uralkodik. Ugyanakkor ez az egyik legnagyobb eredmény, amit a Királyság elért az utolsó napokban.