Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

49. FEJEZET

Megbüntetik a gonosz királynét

Megbüntetik a gonosz királynét

Jezréelben Aháb király a palotája ablakából rálát Nábót szőlőskertjére. Megtetszik neki, és meg akarja venni. De Nábót nem adja el, mert Jehova törvénye tiltja, hogy örökölt földet eladjanak. Vajon Aháb tiszteli Nábótot, amiért azt teszi, amit Jehova kér? Nem, nagyon mérges lesz. Rosszkedvűen a hálószobájában marad, és enni sincs kedve.

Felesége, a gonosz Jezabel királyné ezt mondja neki: „Te vagy Izrael királya. A tiéd lehet minden, amit csak akarsz. Majd én megszerzem neked azt a földet.” Ezután levelet ír a város véneinek. Azt parancsolja nekik, hogy vádolják meg Nábótot azzal, hogy megátkozta, vagyis szidta Istent, majd dobálják kővel addig, amíg meg nem hal. Miután a vének teljesítik a parancsot, Jezabel ezt mondja Ahábnak: „Nábót halott. A szőlőskert a tiéd.”

Nem Nábót az egyetlen ártatlan ember, akit Jezabel megöl. Sok más embernek is kioltotta már az életét, akik szerették Jehovát. Jezabel bálványimádó, és csupa rossz dolgot tesz. De Jehova mindent lát. Szerinted mit fog tenni Jezabellel?

Aháb halála után a fia, Jórám lesz a király. Jehova elküldi Jéhut, hogy büntesse meg Jezabelt és a családját.

Jéhu Jezréelbe hajt a szekerével, mert ott lakik Jezabel. Jórám Jéhu elé jön, és ezt kérdezi tőle:

– Béke van köztünk?

– Addig nincs, amíg anyád, Jezabel gonosz dolgokat művel.

Jórám meg akar fordulni a szekerével, hogy elmeneküljön, de Jéhu nyilat lő rá, és Jórám meghal.

Jéhu továbbhajt Jezabel palotájához. Amikor Jezabel megtudja, hogy közeledik, kisminkeli magát, megfésülködik, és az emeleten, az ablaknál várja. Amikor Jéhu megérkezik, Jezabel gorombán szól hozzá. Jéhu felkiált az asszony szolgáinak, akik ott állnak mellette: „Dobjátok ki őt!” A szolgák kidobják az ablakon, a földre zuhan, és meghal.

Jéhu ezután megöli Aháb 70 fiát, és megszünteti az országban a Baál-imádatot. Te is úgy látod, hogy Jehova mindenről tud? És ha eljön az ideje, megbüntet mindenkit, aki rossz dolgokat tesz.

„Ha az örökséget kapzsiságból szerzik meg, az végül nem lesz áldásos” (Példabeszédek 20:21)