Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

34. FEJEZET

Gedeon legyőzi a midiánitákat

Gedeon legyőzi a midiánitákat

Egy idő után az izraeliták megint nem engedelmeskednek Jehovának, és hamis isteneket imádnak. Hét éve a midiániták ellopják az állataikat, és tönkreteszik a termésüket. Az izraeliták a hegyekbe menekülnek, és elbújnak a barlangokban. Jehovához könyörögnek, hogy szabadítsa meg őket. Jehova a segítségükre siet, és egy fiatal férfihoz, Gedeonhoz küldi az egyik angyalát: „Jehova erős harcossá tesz téged.” Gedeon kételkedik: „Hogyan menthetném én meg Izraelt, hiszen jelentéktelen vagyok!”

Hogyan bizonyosodik meg arról Gedeon, hogy Jehova őt választotta? Letesz egy darab gyapjat a földre, és ezt mondja Jehovának: „Ha a gyapjat reggelre belepi a harmat, de a föld körülötte száraz marad, tudni fogom, hogy általam akarod megszabadítani Izraelt.” Másnap reggel a gyapjú csupa víz, a föld pedig száraz. De ez Gedeonnak nem elég. Most azt kéri, hogy reggelre a gyapjú legyen száraz, a föld viszont harmatos. Amikor ez is megtörténik, biztos benne, hogy Jehova őt választotta. Összehívja a katonáit, hogy harcba induljanak a midiániták ellen.

Jehova így szól hozzá: „Győzni fogtok. De lehet, hogy azt hiszitek, azért győztök, mert sokan vagytok. Mondd meg a katonáknak, hogy aki fél, menjen haza!” Huszonkétezer katona hazamegy, tízezer marad. Ám Jehova ezt mondja: „Még mindig sokan vagytok. Vidd le a katonáidat a vízhez, és mondd nekik, hogy igyanak! Csak azok maradjanak veled, akik ivás közben figyelik az ellenséget.” Csupán 300-an ilyen éberek. Jehova megígéri, hogy ezzel a kevés harcossal fog győzelmet aratni a 135 000 midiánita felett.

„Itt az ideje, hogy a midiánitákra támadjatok” – szól Jehova még aznap éjjel Gedeonhoz. Gedeon kürtöket, nagy korsókat ad a katonáknak, és a korsókba fáklyákat rejtenek. Ezt mondja nekik: „Figyeljetek, és pontosan azt tegyétek, amit én!” Megfújja a kürtöt, összetöri a korsót, felemeli a fáklyát, és így kiált: „Jehova harca ez, és Gedeoné!” A 300 katona ugyanezt teszi. A midiániták eszeveszetten menekülnek, és a zűrzavarban egymásra támadnak. Így történt, hogy Jehova ismét győzelemre segítette az izraelitákat.

„A szokásosnál nagyobb erő Istentől származik, és nem tőlünk” (2Korintusz 4:7)