A Héber iratok első görög nyelvű fordítása, melyet a görögül beszélő zsidóknak készítettek. A fordítás az i. e. III. században kezdődött el Egyiptomban, és a következő században fejeződött be.

A hagyományok szerint kb. 70 zsidó tudós vágott bele a munkába, innen ered a Septuaginta elnevezés, mely egy latin szó, és azt jelenti, hogy ’70’. Gyakran úgy utalnak a fordításra, hogy LXX, ami a 70-es szám római megfelelője. A Septuaginta korai kéziratai vagy görög karakterekkel, vagy a tetragramot alkotó négy héber betűvel (magyarul JHVH) adják vissza Isten nevét. A héber kánon fordításának a befejezése után apokrif írásokkal egészítették ki a Septuagintát. Azonban semmi sem bizonyítja azt, hogy a Biblia keresztény írói elismerték volna ezeket az apokrif írásokat azzal, hogy idéznek belőlük, noha a kanonikus könyvekből gyakran idéztek. Továbbá néhány első századi keresztény csoda útján olyan ajándékot kapott, melynek köszönhetően fel tudta ismerni, hogy melyik bibliai könyv ihletett (1Ko 12:4, 10).

Napjainkban a Septuaginta egy fontos eszköz ahhoz, hogy tanulmányozzuk és megértsük a Héber iratok szövegét, emellett fényt derít néhány homályos héber és arámi kifejezés jelentésére.