Egy olyan eszköz, melynek segítségével megállapítják, hogy egy síkfelület vízszintes-e, illetve megfelelő szögben áll-e az eszközön lévő, súllyal ellátott mérőzsinórhoz képest. A „szintező”-t (héb.: mis·qeʹleth vagy mis·qóʹleth) az ácsok, kőművesek és más mesteremberek használták az ókorban. Azt ellenőrizték vele, hogy vízszintes-e egy felület, amikor falakat vagy épületeket építettek, míg a függőónt annak megállapítására, hogy függőleges-e a felület. Az egyiptomi kőművesek valószínűleg egy „A” betűhöz hasonló szintezőt használtak, melynek a csúcsáról egy rövid mérőzsinór lógott le. Minden valószínűség szerint, amikor a mérőzsinór a keresztrúd közepén lévő jel felett állt, akkor az azt jelentette, hogy a felület, melyre ráhelyezték, vízszintes volt. A Szentírás viszont nem tartalmaz leírást a szintezőről, és kizárólag jelképes értelemben szerepel benne.

A szintező segítségével lehetett megfelelő épületeket építeni, vagy megállapítani, hogy nem fognak-e összedőlni. Jehova megjövendölte, hogy „Szamária mérőzsinórját, és Aháb házának szintezőjét” fogja alkalmazni a konok Jeruzsálemre. Isten megmérte Szamáriát és Aháb király házát, és erkölcsileg kifogásolhatónak és elferdültnek találta, ami a pusztulásukhoz vezetett. Ehhez hasonlóan Isten megítéli Jeruzsálemet és az uralkodóit, feltárja a gonoszságukat, és elpusztítja a várost. Ezek az események i. e. 607-ben történtek meg (2Ki 21:10–13; 10:11). A kérkedők és Jeruzsálem népének uralkodói figyelmeztetve lettek Ézsaiás próféta által a közelgő veszedelemre, és fel lett hívva a figyelmük Jehova kijelentésére: „Mérőzsinórrá teszem a jogot, és szintezővé az igazságosságot”. Az igazság és a valódi igazságosság irányadó mértékei feltárják, hogy voltaképpen ki Isten szolgája, és ki nem az; ez pedig vagy a megmentését, vagy a halálát jelenti valakinek (Ézs 28:14–19).