(Jehova megragadta):

Két királynak a neve, az egyik Izrael, a másik Júda királya volt.

1. Aháb és Jezabel fia, Izrael királya két éven át (kb. i. e. 919-től). Követte bálványimádó szülei példáját a Baál-imádatban (1Ki 22:51–53). Aházia apjának halála után Moáb kihasználva az alkalmat, fellázadt, és felszabadította magát a 100 000 bárányt meg ugyanennyi nyíratlan hím juhot magában foglaló súlyos adó terhe alól (2Ki 1:1; 3:4, 5). Erről a lázadásról lehet olvasni a moábi Mésa király nevéhez fűződő Moábi kő feliratán is. Aházia talán az ezt követő balesete és korai halála miatt nem próbálta meg leigázni a moábitákat.

A júdai Josafáttal viszont tengerészeti szövetséget kötött, hajókat építettek Ecjon-Geberben, az Akabai-öbölben. Ám Istennek nem tetszett ez, mivel Aházia gonosz volt, így aztán a hajók összetörtek (2Kr 20:35–37). Az 1Királyok 22:48, 49 rámutat, hogy Aházia Josafát felhatalmazását kérte ahhoz, hogy Júda legénysége az izraelita hajósokkal együtt működtesse a hajókat, ám Josafát ebbe nem egyezett bele. Ha ez a kérés a hajók összetörése előtt hangzott el, akkor egyszerűen csak azt jelezhette, hogy Josafát nem bízik Aháziában, és óvatos, nehogy az északi királyság fokozatosan bekebelezze őket. Ha viszont a kérés a flotta megsemmisülése után következett, akkor talán arra célozhatott Aházia, hogy Josafát emberei nem értenek a hajózáshoz, valamint hogy ők felelősek a hajók összetöréséért, s ezért javasolta, hogy hozzák rendbe a hajókat, illetve úgy induljanak útnak, hogy izraelita hajósok is a fedélzeten tartózkodnak. Ez utóbbi esetben Josafát visszautasító szavai azt is jelenthették, hogy elismeri, Isten láthatóan ellenzi a tervet.

A király balesetet szenvedett az otthonában: átesett a tetőszobában egy rácsozaton (talán egy napfényt beengedő nyíláson), így ágyhoz kötött, súlyos beteg lett (2Ki 1:2). Mintha az  igaz Isten nem is létezne már, Aházia a filiszteus istentől, Baál-Zebubtól ( jel.: ’a legyek ura v. tulajdonosa’) tudakozódott küldöttei által, hogy felépül-e. A küldötteket azonban feltartóztatta Illés próféta, és visszaküldte őket a királyhoz azzal az üzenettel, hogy a betegágya a halálos ágya is lesz egyben. Aházia nem alázta meg magát, hanem elküldött egy parancsnokot 50 fős sereggel, hogy vigyék oda neki Illést. Ez a sereg, valamint egy utána következő tolmácsolta Illésnek a király parancsát: „Gyere le!”, vagyis hogy jöjjön le a hegyről, ahol ült, ám a seregeket ezt követően tűz emésztette meg. A makacs király erre egy harmadik sereget is elküldött, amely csak annak köszönhetően menekült meg, hogy a parancsnoka tiszteletteljesen azt kérte Illéstől, hogy ’legyen drága a szemében’ az ő élete és emberei élete. Illés ekkor lement, és Aházia szemébe mondta a halálos ítéletet. Aházia lassan meghalt, és mivel nem volt fia, a testvére, Jórám követte őt a trónon (2Ki 1:2–17).

2. Jórám és Atália fia, és a felsorolás szerint egy évig (kb. i. e. 906) uralkodott Júda királyaként. Apja uralkodása idején a filiszteusok és az arabok betörtek Júdába, és foglyul ejtették Jórám összes fiát, a legkisebbet, Joakházt (Aháziát) kivéve (2Kr 21:16, 17; 22:1). Fiatalon, 22 évesen került a trónra, és zsarnoki anyja, Atália (Aháb és Jezabel lánya) befolyására gonosztetteket követett el (2Ki 8:25–27; 2Kr 22:2–4). Csatlakozott Jórámhoz, Izrael királyához – aki anyai nagybátyja volt – a szírek elleni csatában Rámót-Gileádnál, ahol Jórám megsebesült. Később Aházia meglátogatta Jezréelben a lábadozó Jórámot (2Ki 8:28, 29; 9:15; 2Kr 22:5, 6).

Összevetve a két beszámolót (2Ki 9:21–28; 2Kr 22:7–9), nyilvánvalóan a következő történt: Jéhu Jezréelhez közeledve találkozott Jórámmal és Aháziával. Jéhu lesújtott Jórámra, de Aházia elmenekült. Ekkor nem vette őt üldözőbe Jéhu, hanem továbbment Jezréelbe, hogy befejezze a kivégzést, amellyel megbízták. Időközben a menekülő Aházia igyekezett visszatérni Jeruzsálembe, ám csak Szamáriáig jutott, és ott próbált meg elrejtőzni. Jéhu emberei, akik üldözőbe vették Aháziát, rátaláltak Szamáriában, és elfogták, odavitték Jéhuhoz, aki Jibleám városa közelében, Jezréeltől nem messze volt. Amikor Jéhu meglátta Aháziát, parancsot adott embereinek, hogy öljék meg a szekerében. Ott aztán lesújtottak rá és megsebesítették a Gúrba felvezető úton, Jibleám közelében; de hagyták, hogy Aházia elmeneküljön, aki aztán Megiddóba ment, ahol belehalt a sérüléseibe. Akkor elvitték Jeruzsálembe, és eltemették. A haláláról szóló beszámolók nem mondanak ellent egymásnak, hanem inkább kiegészítik egymást.

A 2Krónikák 22:7 elmondja, hogy Aházia halála „Isten akaratából” történt, így Jéhu Isten ítélet-végrehajtójaként cselekedett, amikor meggyilkolta ezt az embert, aki Aháb halálra ítélt házához szegődött. A 2Krónikák 22:6-ban Aháziát ’Azáriának’ is nevezik (bár itt 15 héber kézirat az „Aházia” formát használja), a 2Krónikák 21:17 és 25:23 pedig az eredeti héberben a Jehó·’á·cházʹ formát, a „Joakház” név hosszabb megfelelőjét írja (ez olyan eset, amelynél az isteni nevet előrevitték, és nem utótagként, hanem előtagként használják).