Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Hogyan érhetem el, hogy szüleim nagyobb szabadságot adjanak nekem?

Hogyan érhetem el, hogy szüleim nagyobb szabadságot adjanak nekem?

3. fejezet

Hogyan érhetem el, hogy szüleim nagyobb szabadságot adjanak nekem?

TE azt mondod, elég idős vagy ahhoz, hogy a hétvégeken későig távol maradj az otthontól. Ők azt mondják, korán haza kell érned. Te azt mondod, szeretnéd megnézni az új filmet, amiről mindenki beszél. Ők azt mondják, nem nézheted meg. Te azt mondod, hogy rendes gyerekeket ismertél meg, akikkel szeretnél elmenni valahová. Ők azt mondják, szeretnék először megismerni a barátaidat.

Amikor eléred a tizenéves kort, néha úgy érezheted, a szüleid béklyóban tartják az életedet. Úgy tűnik, minden „Meg akarom tenni”-t egy elkerülhetetlen „Nem teheted” követi. Szüleid „kutató szemei” miatt életed egyetlen része sincs biztonságban. A 15 éves Debbie erről így beszél: „Az apám mindig tudni akarja, hol vagyok, és mikorra fogok hazaérni. A legtöbb szülő ezt teszi. De szükséges nekik mindenről tudni? Több szabadságot kellene adniuk nekem.”

A fiatalok továbbá arról panaszkodnak, hogy szüleik nem tisztelik őket. Ahelyett, hogy megbíznának bennük, megbeszélés nélkül hibásnak nyilvánítják őket, amikor valamit rosszul tesznek. Annak megengedése helyett, hogy maguk válasszanak, szabályokkal vannak körülkerítve.

„Nagy bánattal”

Vajon a szüleid néha kisgyermekként kezelnek? Ha igen, emlékezz arra, hogy nem túl régen valóban kisgyermek voltál. A szüleid által rólad mint gyámoltalan kisbabáról alkotott kép még mindig élénk az elméjükben, és nehezen törlődik ki. Még mindig emlékeznek gyermekkori hibáidra, és így óvni akarnak — függetlenül attól, hogy igényt tartasz-e az ilyen védelemre vagy sem.

A bennük levő belső ösztönzés a védelmezésedre nagyon erős. Amikor édesapád és édesanyád pont nem azon munkálkodik, hogy legyen fedél a fejed felett, ruházattal vagy élelemmel lásson el, akkor ők gyakran azon tűnődnek, hogyan oktassanak, neveljenek és miképp védelmezzenek téged. Az irántad tanúsított érdeklődésük korántsem félvállról vett dolog. Isten előtt felelősek azért, ahogyan téged felnevelnek (Efézus 6:4). És amikor valami veszélyezteti a jólétedet, akkor aggódnak.

Figyeld meg Jézus Krisztus szüleit. A Jeruzsálembe tett egyik látogatást követően tudtukon kívül Jézus nélkül indultak haza. Amikor rádöbbentek, hogy nincs velük, nagy igyekezettel, sőt kétségbeesetten kutattak utána! Végül amikor végre „megtalálták őt a templomban”, Jézus anyja felkiáltott: „Gyermek, miért bántál így velünk? Íme, atyád és én nagy bánattal kerestünk téged” (Lukács 2:41–48). Ha tehát Jézus — a tökéletes gyermek — a szüleinek aggodalmat okozott, gondold el, mennyivel több aggodalmat okozol te a szüleidnek!

Vegyük például a véget nem érő vitát arról, mikorra kell hazaérned. Talán nem látod az okát annak, hogy miért korlátoznak ilyen módon. De megpróbáltad-e valaha is a szüleid nézőpontjából tekinteni a dolgokat? A The Kids’ Book About Parents című könyv iskoláskorú írói megpróbálták ezt megtenni. Összeállítottak egy listát arról, amit ők így neveztek: „képzelgések, amik a szülők fejében megfordulnak arról, mi történik a gyermekeikkel, amikor nem érnek haza a megadott időben”. A listán felsorolt dolgok között a következők voltak: ’kábítószerezés, autóbaleset, csavargás a parkokban, letartóztatás, pornómozik látogatása, kábítószer-kereskedelem, megerőszakolás vagy kirablás, börtönbe kerülés és a családi hírnév szégyenbe hozása’.

Nem minden szülő hajlik az ilyen látszólag eltúlzott következtetésekre. De vajon nem igaz, hogy sok fiatal ilyen dolgokba keveredik bele? Rossz néven kell-e hát venned azt az elgondolást, hogy ártalmas lehet kimaradni a késői órákig, vagy pedig rossz társasággal szórakozni? Hiszen még Jézus szülei is tudni akartak hollétéről!

Miért korlátoznak?

Egyes fiatalok azt állítják, hogy szinte a paranoia határát súrolja a szülői féltés, hogy valami baj éri gyermekeiket! De gondold el, milyen sok időt és érzelmet fektettek beléd. Az a gondolat, hogy felnősz és idővel elhagyod a szülői házat, nyugtalaníthatja a szüleidet. Egy szülő ezt írta: „Az egyedüli gyermekem, a fiam, most tizenkilenc éves, és rettegek attól a gondolattól, hogy elköltözik.”

Egyes szülők hajlanak arra, hogy korlátozzák vagy túlságosan óvják gyermekeiket. Viszont igazi hiba volna részedről, ha túl érzékenyen reagálnál erre. Egy fiatalasszony erre így emlékszik: „Amíg körülbelül 18 éves lettem, az anyám és köztem nagyon közeli viszony volt, . . . [de] amint idősebb lettem, kezdtek nehézségeink lenni. Igyekeztem egy kis önállóságot kivívni magamnak, amire ő bizonyára úgy tekintett, mint ami veszélyezteti a viszonyunkat. Ennek hatására megpróbált szigorúbban fogni, én pedig még nagyobb eltávolodással válaszoltam.”

Egy bizonyos fokú önállóság kívánatos, de ne a családi kötelékek szétvágásával próbáld megszerezni. Hogyan helyezheted a szüleiddel való viszonyodat egy sokkal felnőttebb szintre, ami kölcsönös megértésen, türelmen és tiszteleten alapszik? Egy dolog lényeges, hogy a tisztelet tiszteletet szül. Pál apostol egyszer így emlékezett vissza: „Továbbá testi atyáink is fegyelmezni szoktak bennünket, mégis tiszteltük őket” (Zsidók 12:9). A korai keresztények szülei nem voltak tévedhetetlenek. Pál így folytatja (10. vers): „A mi emberi atyáink . . . csak azt tehették, ami szerintük a legjobb volt” (The Jerusalem Bible).

Időnként ezek a férfiak hibáztak a dolgok megítélésében. Mégis kiérdemelték gyermekeik tiszteletét. Éppen úgy, mint a te szüleid. Az a tény, hogy korlátozó beállítottságúak, nem ok a lázadásra. Tanúsítsd ugyanazt a tiszteletet irántuk, amit magadnak is szeretnél.

Félreértések

Érkeztél-e már haza későn valamikor is olyan körülmények miatt, amelyek nem tőled függtek? Vajon a szüleid nagy dolgot csináltak belőle? Az ehhez hasonló félreértések további lehetőséget kínálnak neked a tisztelet kivívására. Emlékezz csak, hogyan viselkedett a fiatal Jézus, amikor izgatott szülei végül is rátaláltak a templomban, amint ártatlanul Isten Szavát tárgyalta a tanítókkal. Vajon Jézus érzelmi szóáradatban tört ki, sírt, vagy panaszkodott, milyen igazságtalan volt a szülei részéről kétségbe vonni az indítékait? Figyeld meg nyugodt válaszát: „Miért kerestek engem? Nem tudjátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?” (Lukács 2:49). Jézus szüleire minden bizonnyal nagy hatást gyakorolt az itt kinyilvánított érett viselkedés. „A szelíd válasz” nemcsak „elhárítja a haragot”, hanem segíthet elnyerni a szüleid tiszteletét is (Példabeszédek 15:1).

Szabályok és előírások

Az a mód, ahogy a szüleid elvárásaira reagálsz, nagymértékben meghatározza, hogyan fognak bánni veled. Egyes fiatalok duzzognak, hazudoznak, vagy nyíltan megtagadják az engedelmességet. Próbáld meg felnőtt módon megközelíteni a dolgokat. Ha engedélyt szeretnél kapni egy késői kimaradásra, ne gyerekesen követelőzz, nyafogjál, hogy „az összes többi gyerek is későig kimaradhat”. Andrea Eagan író ezt tanácsolja: „[Mondj el] nekik annyit, amennyit csak lehet arról, amit tenni szeretnél azért, hogy valóban megértsék a helyzetet . . . Ha mindent elmondasz nekik arról, hogy hol leszel, kikkel, és miért olyan fontos számodra, hogy későn gyere haza . . . talán akkor igent mondanak.”

Vagy ha a szüleid ki akarják szűrni a barátaidat — amit meg is kell tenniük —, ne nyafogjál, mint egy gyermek. A Seventeen című folyóirat a következőket tanácsolta: „Időről időre hívd el a barátaidat az otthonodba, akkor azután, ha azt mondod, hogy szeretnél elmenni moziba Bill-lel, az édesapádnak nem lehet rá oka, hogy a másik szobából így kiabáljon ki: ’Bill? Miféle Bill?’”

„Még többet adnak”

Jim mosolyog, amikor az öccséről, Ronról beszél. „Csak 11 hónap van közöttünk — mondja —, de a szüleink annyira másként bántak velünk. Nekem sok önállóságot biztosítottak. Használhattam a család autóját. Egyik évben azt is megengedték, hogy egy fiatalabb testvérrel elutazzak New York Citybe.”

„Ronnal más volt a helyzet” — folytatja Jim. „Egyáltalán nem kapott sok önállóságot. Apa még azzal sem vesződött, hogy megtanítsa őt vezetni, amikor elérte a korhatárt. Amikor az öcsém úgy érezte, már elég idős ahhoz, hogy udvaroljon, a szüleim nem engedték neki.”

Vajon részrehajlás volt ennek az oka? Nem. Jim ezt mondja: „Ron inkább felelőtlen volt. Hiányzott belőle a kezdeményezőkészség. Gyakran nem végezte el a kiadott feladatot. Én soha nem beszéltem vissza a szüleimnek, Ron ellenben tudatta velük, hogy más véleményen van. Ez elkerülhetetlenül a visszájára fordult.” Jézus azt mondta a Máté 25:29 versben: „Mindenkinek, akinek van, még többet adnak és bőségben lesz; de attól, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van.”

Szeretnél több önállóságot és felelősséget? Akkor bizonyítsd be, hogy méltó vagy rá. Vegyél komolyan bármilyen feladatot, amit a szüleid adnak. Ne legyél a Jézus egyik példázatában szereplő ifjúhoz hasonló, aki, miután azt mondta az apja: „Gyermekem, menj ki ma a szőlőbe dolgozni”, így válaszolt: „Megyek uram”, de „nem ment ki” (Máté 21:28, 29). Győzd meg a szüleidet arról, hogy ha megkérnek valaminek az elvégzésére, függetlenül attól, hogy milyen kicsi a feladat, az olyan, mintha már el is lenne végezve.

„Bebizonyítottam a szüleimnek, hogy mindig felelősségem tudatában járok el” — mondja Jim. „El szoktak küldeni a bankba, engedték, hogy én fizessem ki a számlákat, elmenjek a boltba és bevásároljak. És amikor anyának munkát kellett vállalni, még főztem is a családnak.”

Légy kezdeményező

De mi van, ha a szüleid nem adnak neked ehhez hasonló feladatokat? Próbálj meg kezdeményezni. A Seventeen című folyóirat ezt javasolta: „Kínáld fel a lehetőséget, hogy megfőzöl a családnak, és mondd meg a szüleidnek, hogy mindent te szeretnél csinálni: összeállítani az étrendet és a bevásárló listát, beosztani a pénzt, bevásárolni, főzni és utána rendet csinálni.” És ha a főzés nem az erős oldalad, akkor nézz körül, mi mást lehetne elvégezni. Nincs szükséged külön utasításra a szüleidtől, hogy cselekedjél, amikor edények várnak mosogatásra, padló a felseprésre, vagy amikor a szobákban kellene rendet csinálni.

Sok fiatal végez részidős munkát a vakáció alatt vagy a hétvégeken. Ha ez a te esetedben is így van, bebizonyítottad már, hogy képes vagy megtakarítani és beosztani a pénzedet? Ajánlottál-e már fel hozzájárulást a szobádért és az ellátásodért? (Meglepőnek találhatod, ha érdeklődsz, hogy mennyiért lehet kiadó szobát kapni a ti környéketeken.) Ha ezt megteszed, lehet, hogy kevesebb lesz a zsebpénzed, de ha a szüleid megfigyelik, milyen felnőtt módon bánsz a pénzzel, minden bizonnyal arra hajlanak majd, hogy több szabadságot adjanak neked.

Eltávolodni a mama szoknyája mellől

A szüleidet bizalmas barátaidnak és a tanácsadás gazdag forrásainak kell tekintened. (Vö. Jeremiás 3:4.) De ez nem jelenti azt, hogy minden apró döntésed meghozatalánál rájuk kell támaszkodnod. Csakis azáltal nyersz önbizalmat a döntéseid meghozatalánál, ha használod „a kifejlett érzékedet” (Zsidók 5:14).

Tehát ahelyett, hogy a szüleidhez szaladnál egy kisebb baj legelső jelére, próbáld meg a nehézséget a saját fejeddel megoldani. Ahelyett, hogy „meggondolatlan” vagy lobbanékony lennél bizonyos dolgokban, inkább kövesd a Biblia tanácsát: először „vedd figyelembe a tudományt” (Ésaiás 32:4). Végezz egy kis kutatást, különösen abban az esetben, amikor bibliai alapelvekről van szó. Miután higgadtan mérlegelted a dolgokat, akkor menj oda a szüleidhez. Ahelyett, hogy mindig azt kérdezgetnéd: ’Apa, mit tegyek?’, vagy ’Anya, te mit tennél?’, magyarázd meg a helyzetet. Hadd hallják, milyen megoldást találtál te a helyzetre. Azután kérd ki a véleményüket.

A szüleid most már azt látják, hogy úgy beszélsz, mint egy felnőtt. Nagy lépést tettél afelé, hogy bebizonyítsd, olyan felnőtté kezdesz válni, aki méltó a függetlenség bizonyos mértékére. A szüleid minden bizonnyal felnőttként kezdenek majd kezelni.

Kérdések a megbeszéléshez

◻ Miért törődnek olyan sokat a szülők a gyermekeik oltalmazásával és azzal, hogy tudják, hol vannak?

◻ Miért fontos tisztelettel bánni a szüleiddel?

◻ Hogyan lehet a legjobban elrendezni a félreértéseket a szüleiddel?

◻ Hogyan tudsz eleget tenni a szüleid szabályainak és előírásainak, hogy ugyanakkor valamennyi szabadságod legyen?

◻ Tudsz néhány módot említeni, amivel be lehetne bizonyítani a szüleidnek, hogy lehet rád felelősséget bízni?

[Kiemelt szöveg a 29. oldalon]

„Az apám mindig tudni akarja, hol vagyok és mikorra fogok hazaérni . . . De szükséges nekik mindenről tudni?”

[Kép a 27. oldalon]

Úgy érzed, hogy szüleid körbekerítenek?

[Kép a 30. oldalon]

A higgadtságod megőrzése, amikor félreértések történnek, az egyik módja annak, hogy tiszteletet szerezz magadnak