15. fejezet

Miért vagyok ennyire félénk?

„MINDENKI azt mondja, hogy nagyszerűen nézek ki” — írta egy fiatal nő egy újságrovatnak. De továbbment, és kijelentette: „Nehezen tudok emberekkel beszélni. Ha valakinek a szemébe nézek, miközben beszélgetünk, elpirulok és belül fojtogatást érzek . . . A munkahelyen számos megjegyzést hallottam arról, hogy milyen ’beképzelt’ vagyok, mivel nem beszélek senkivel . . . Nem vagyok beképzelt, csak félénk vagyok.”

Egy közvélemény-kutatás eredménye kimutatta, hogy a megkérdezettek 80 százaléka életének egy részében félénk volt, és 40 százalék jelenleg is félénknek tartja magát. A félénkség valóban gyakori az emberek között a történelem legkorábbi szakaszától kezdve. A Biblia beszámol arról, hogy Mózes félénken visszautasította, hogy Isten szószólója legyen Izrael nemzete előtt (2Mózes 3:11, 13; 4:1, 10, 13). Azonkívül úgy tűnik, hogy a keresztény tanítvány, Timótheus szintén félénk és bátortalan volt felemelni a hangját és megfelelően gyakorolni tekintélyét (1Timótheus 4:12; 2Timótheus 1:6–8).

Mi a félénkség?

A félénkség az emberek társaságában érzett nyugtalanság érzése — idegenek, tekintélyes emberek, más nembeli személyek, vagy még a társaid jelenléte is kiválthatja. A túlzott öntudatosság sokféle módon hat áldozataira. Egyesek zavarba esnek; lesütött szemmel és élénk szívveréssel azt veszik észre, hogy képtelenek beszélni. Mások elveszítik a higgadtságukat, és megállás nélküli fecsegésbe kezdenek. Megint mások nem tudnak felszólalni és hangot adni a véleményüknek vagy kívánságaiknak.

 Egy bizonyos mértékű szerénység tulajdonképpen jó is lehet. Rokon jellegű a szelídséggel, az alázatossággal, és azon dolgok egyike, amit Isten elvár és megparancsol, hogy ’járj szerényen a te Isteneddel’ (Mikeás 6:8). További előnyt jelent a tapintatos és szerény fellépés, mivel így nem viselkedünk fennhéjázó módon, és nem erőszakoskodunk másokkal. A félénk személyt gyakran jó hallgatóként értékelik. De amikor a félénkség korlátoz vagy akadályoz bennünket a valós képességeink felismerésében, és káros hatással van az emberekkel való viszonyunkra, munkánkra és érzéseinkre, akkor itt az ideje változtatni rajta!

A probléma megértése jó kezdetet jelent (Példabeszédek 1:5). A félénkség nem ecseteli azt, ki is vagy valójában; azonban leírja a viselkedésed, a helyzetekre való reagálásod, a viselkedésformát, amelyet megtanultál, és ami megerősödött benned a másokkal kapcsolatban szerzett tapasztalataid során. Azt gondolod, hogy mások negatívan ítélnek meg, vagy nem kedvelnek téged. Azt gondolod, hogy mások jobbak vagy rendesebbek, mint te vagy. Azt gondolod, hogy a dolgok rossz vágányra terelődnek, ha megpróbálsz beszélgetni másokkal. Arra számítasz, hogy a dolgok rosszul végződnek, és ez gyakran így is történik — mivel feszült vagy, és a nézeteddel összhangban cselekszel.

Milyen hatással van a félénkség az életedre?

A visszahúzódással, hallgatással vagy önmagaddal való elfoglaltsággal, azzal, hogy másokra nem is szentelsz figyelmet, azt a benyomást kelted: beképzelt, barátságtalan, unalmas, sőt érzéketlen és nemtörődöm vagy. Amikor gondolatban magaddal vagy elfoglalva, nehéz az adott beszélgetésre figyelni. Tehát kevesebb figyelmet szentelsz a hallott információra. És akkor megtörténik az, amitől a legjobban félsz — butának látszol.

Tulajdonképpen bezártad magad a félénkség börtönébe, a kulcsot pedig eldobtad. Elszalasztasz lehetőségeket. Elfogadsz olyan dolgokat vagy helyzeteket, amelyeket valójában nem akarsz — mindezt csupán azért, mert félsz felemelni a  hangodat és kinyilvánítani a véleményedet. Lemaradsz az emberek megismeréséből fakadó örömről, és új barátok szerzéséről, vagy olyan dolgok megtevéséről, amelyek szebbé tennék az életedet. De mások is veszítenek. Soha nem fogják megismerni a valódi énedet.

A félénkség leküzdése

Idővel és erőfeszítéssel a viselkedéseden lehet változtatni. Először is, ne aggodalmaskodj afelől, vajon a másik személy értékel-e téged. Talán túlságosan el van foglalva önmagával és azzal, mit fog majd ő mondani és tenni. És ha az a személy gyerekesen kicsúfol téged, akkor megértheted ebből, hogy neki van problémája. „Kigúnyolja embertársát az esztelen” (Példabeszédek 11:12, Ökumenikus fordítás). Azok, akiket érdemes a barátságunkba fogadni, nem csupán a külső megjelenés alapján ítélnek meg valakit, hanem aszerint, hogy milyen személyiség vagy.

Azonkívül próbálj meg pozitívan gondolkodni. Senki sem tökéletes; mindannyiunknak megvan a maga erős és gyenge oldala. Emlékezz arra, hogy más és más szemszögből lehet a dolgokat tekinteni. Eltérő lehet, hogy mit kedvelünk és mit nem kedvelünk. A véleménykülönbség nem jelent számodra mint személy számára visszautasítást.

Azonkívül tanuld meg, hogyan kell másokat helyes módon megítélni. Egy korábban félénk fiatalember ezt mondja: „Két dolgot fedeztem fel magammal kapcsolatban . . . Először is,  túlságosan énközpontú voltam. Túl sokat foglalkoztam magammal, aggódtam afelől, mit gondoltak mások arról, amit mondtam. Másodszor, rossz indítékokkal ruháztam fel másokat — nem bíztam meg bennük, és azt gondoltam, lenéznek.”

A fiatalember jelen volt Jehova Tanúi egyik összejövetelén. „Egy olyan előadást hallottam ott, amely valóban segített nekem” — emlékezik. ’A szónok rámutatott, hogy a szeretet kitárulkozó; ha szeretet van bennünk, akkor a legjobbat feltételezzük másokról, nem a legrosszabbat. Tehát megtanultam felhagyni azzal, hogy másokról rossz indítékot feltételezzek. Azt mondtam magamnak: „Megértőek lesznek, kedvesek lesznek, tapintatosak lesznek.” Kezdtem bízni az emberekben. Rádöbbentem, hogy egyesek talán rosszul ítélnek meg engem, de most már azt éreztem, hogy ez az ő gondjuk.’

„Azt is megtanultam, hogy szükséges a szeretetet tevékeny módon kimutatni, jobban kitárulkozni mások iránt” —  magyarázta. „Először megpróbáltam a fiatalabbakon. Később kezdtem másokat is meglátogatni az otthonukban. Megtanultam, hogyan lehetek fogékony a szükségleteik iránt, arra gondolva, miben segíthetnék nekik.” Ő tehát megismerte Jézus azon tanácsának igaz voltát, amely a Lukács 6:37, 38-ban található: „Ne ítéljetek, és titeket sem fognak ítélni; bocsássatok meg ezután is, és nektek is megbocsátanak . . . Gyakoroljátok az adakozást, és az emberek is adnak majd nektek . . . Mert amilyen mértékkel mértek nekik, olyan mértékkel mérnek viszont nektek.”

Az első lépés

Tanulj meg barátságos lenni — köszönni, és beszélgetést kezdeményezni. Ez történhet olyan egyszerűen is, hogy megjegyzést teszel az időjárásra. Gondolj arra, a felelősségnek csupán 50 százaléka a tied. A felelősség másik fele a másik személyen nyugszik. Ha megbotlik a nyelved beszéd közben, ne érezd magad megbélyegezve. Ha mások nevetnek, tanulj meg velük együtt nevetni a következőt mondva: „Ez nem sikerült!” Egy ilyen mondat segít majd megnyugodni és folytatni a beszélgetést.

Öltözz kényelmesen, de feltétlen gondoskodj arról, hogy a ruházatod tiszta és vasalt legyen. Az a tudat, hogy tőled telhetően a lehető legjobban nézel ki, minimálisra csökkenti majd a nyugtalanságodat ebben a tekintetben, és képessé tesz arra, hogy az adott beszélgetésre koncentrálj. Húzd ki magad — ugyanakkor viselkedj fesztelenül. Az arckifejezésed  legyen kellemes, és mosolyogj. Barátságos pillantásokkal tartsd fenn a kapcsolatot, és helyeslő bólintással vagy kimondott szavakkal fogadd azt, amit a másik személy mond.

Amikor kemény helyzetekkel kell szembenézned, például előadást kell mások előtt tartanod, vagy munkafelvételi beszélgetésen kell részt venned, készülj fel ezekre, amilyen mértékben csak lehetséges. Előzetesen gyakorold, mit fogsz majd mondani. A beszédhibákat gyakorlással szintén le lehet győzni, vagy minimálisra szorítani. Ehhez időre van szükség ugyanúgy, mint bármilyen más szakképzettség elsajátításához. De amint látod a pozitív eredményeket, az további buzdítást jelent majd számodra.

Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a segítséget, amit Isten adhat. Saul, Izrael ókori nemzetének első királya, szinte fájdalmasan félénk volt (1Sámuel 9. és 10. fejezet). De amikor elérkezett a cselekvés ideje, „Isten szelleme kezdett működni Saulon”, és a népet győzelemre vezette (1Sámuel 11. fejezet).

Napjainkban a keresztény fiatalok felelősségei közé tartozik az is, hogy segítsenek másoknak Istenről és az ő megígért igazságos új világáról tanulni (Máté 24:14). Ez a jó hír terjesztése és a világegyetem legfőbb Tekintélyének képviselése minden bizonnyal növeli az önbizalmadat, és segít elterelni a figyelmed önmagadról. Biztos lehetsz abban, hogy ha Istent hűségesen szolgálod, meg fog áldani és segít legyőzni a félénkségedet.

Kérdések a megbeszéléshez

◻ Mi a félénkség, és hogyan viselkedik a félénk személy mások társaságában? Igaz ez bizonyos mértékig a te esetedben is?

◻ Miért veszti el az önbizalmát a félénk személy, amikor mások társaságában van?

◻ Hogyan okozhat a félénkség veszteséget egy személynek?

◻ Hogyan lehet legyőzni a félénkséget? Segített-e neked valamelyik javaslat?

[Kiemelt szöveg a 121. oldalon]

A félénk személy lemarad barátságokról és lehetőségekről

[Bekeretezett rész a 124. oldalon]

Legyőzheted a félénkséget, ha . . .

akarsz változtatni, és hiszel a változtatás sikerében;

felváltod a negatív gondolatokat építő cselekvéssel;

gyakorlatias és értelmes célokat tűzöl magad elé;

megtanulsz lazítani és megküzdeni a szorongásoddal;

előzetesen végigpróbálsz egy helyzetet;

önbizalomra teszel szert a fokozatos sikerélmények által;

elmédben tartod, hogy a vélemények különbözhetnek, és mások is hibázhatnak;

növeled az ügyességed gyakorlat által, és igyekszel új szakismeretre szert tenni;

erőfeszítést teszel a szeretet kimutatására, és mások megsegítésére;

ízlésesen öltözködsz és önbizalommal cselekszel;

bízol a segítségben, melyről Isten gondoskodik;

tevékenyen részt veszel a keresztény összejöveteleken, és megosztod a hited másokkal.

[Képek a 123. oldalon]

A félénk személy azt képzeli, hogy mások lenézik őt

[Kép a 125. oldalon]

Tanulj meg barátságos lenni — mosolyogni, üdvözölni másokat és beszélgetést kezdeményezni