A Biblia 4. könyve – 4Mózes (Numeri)

Író: Mózes

Írás helye: A puszta és Moáb síksága

Írás befejezése: i. e. 1473

Megírt időtartam: i. e. 1512–1473

1. Miért kerültek feljegyzésre a Mózes negyedik könyvének eseményei, és mit vésnek jól az elménkbe?

A BIBLIA megörökítette az izraeliták pusztai vándorlásának eseményeit a mi javunkra. * Amint Pál apostol mondta: „Ezek most példáinkká lettek, hogy ne legyünk olyanok, akik káros dolgokat kívánnak” (1Kor 10:6). A Mózes negyedik könyvének élénk beszámolója mélyen elménkbe vési, hogy a túlélés Jehova nevének megszentelésétől, a neki való minden körülmények közötti engedelmességtől és a képviselői iránt tanúsított tisztelettől függ. Isten kegye nem a népének valamilyen érdeme vagy jósága miatt van, hanem az ő nagy irgalmasságából és ki nem érdemelt kedvességéből ered.

2. Mire utal a „Numeri” név, de milyen találóbb címet adtak a könyvnek a zsidók?

² A Numeri (Számok) elnevezés a nép megszámlálására utal, amely először a Sínai-hegynél, később pedig Moáb síkságán történt. Az erről szóló beszámoló az elsőtől a negyedikig, és a huszonhatodik fejezetben olvasható. Ezt a nevet a latin Vulgata-fordítás Nuʹme·ri címéből vették át, amely eredetileg a görög Septuaginta-fordítás A·rith·moiʹ szavából ered. A zsidók találóbban Bemidh·barʹ-nak nevezték el a könyvet. Jelentése: „a pusztában”. A midh·bar héber szó nyílt helyet jelent, olyan helyet, ahol nincsenek városok és falvak. A Mózes negyedik könyvének eseményei a Kánaántól délre és keletre fekvő pusztaságban történtek.

3. Mi bizonyítja azt, hogy Mózes a Numeri írója?

³ A Numeri nyilvánvalóan része volt az eredeti öt kötetnek, amely a Genezistől a Deuteronomiumig bezárólag tartalmazta a könyveket. Első verse „és” kötőszóval kezdődik, amely a történetet összekapcsolja azzal, ami előzőleg történt. Így Mózes kellett hogy az írója legyen, minthogy ő írta az előző beszámolókat is. Ez kitűnik a könyvnek ebből a megállapításából: „Mózes állandóan feljegyezte”, valamint a könyv kolofonjából: „Ezek azok a parancsolatok és bírói döntések, amelyeket Jehova Mózes útján elrendelt” (4Móz 33:2; 36:13).

4. Milyen időszakot ölel fel a könyv, és mikor fejeződött be az írása?

⁴ Az izraeliták Egyiptomból valamivel több mint egy évvel az e könyvben feljegyzettek előtt indultak el. A beszámoló a kivonulás utáni második év második hónapjában veszi fel az esemény fonalát. A Numeri az ezt követő 38 évet és kilenc hónapot öleli fel i. e. 1512–1473-ig (4Móz 1:1; 5Móz 1:3). A 4Mózes 7:1–88., valamint a 9:1–15. terjedő versekben elmondott események nem illeszkednek ebbe az időszakba, de mint hátteret adó tájékoztatások, bele vannak foglalva. A könyv korábbi részei kétségtelenül akkor íródtak, amikor az események történtek, de az is nyilvánvaló, hogy Mózes csak a 40. év vége felé, az i. e. 1473. naptári év elején tudta befejezni a Numeri megírását a pusztában.

5. A könyv hitelessége mellett milyen jellegzetességek tanúskodnak?

⁵ A beszámoló hitelessége felől nem lehet semmi kétségünk. Arról a szárazföldről, amelyen vándoroltak, Mózes azt mondta, hogy „nagy és félelmet keltő pusztaság”; és még ma is a szétszórtan ott lakó embereknek állandóan változtatniuk kell a helyüket, hogy legelőt és vizet találjanak (5Móz 1:19). Ezenkívül a nemzet sátorozására vonatkozó részletes utasítások, a haladás rendjére és a tábori ügyek intézésére szolgáló kürtjelek lejegyzései is arról tanúskodnak, hogy a beszámolót valóban „a pusztában” írták (4Móz 1:1).

6. Hogyan támogatják az archeológiai leletek a beszámolót?

⁶ A Kánaán földjéről küldetésükből visszatérő kémek félelmetes beszámolóját az archeológiai bizonyítékok megerősítették. Ezek a kémek azt jelentették, hogy „a megerősített városok igen nagyok” (13:28). Napjaink felfedezései azt mutatják, hogy Kánaán lakói abban az időben lakóhelyüket erődítménysorokkal erősítették meg, amelyek számos helyen végighúzódtak az országon, északon Jezréel síkságától délen Gérárig. Nemcsak a városokat erősítették meg, hanem rendszerint dombok tetején építkeztek, a városok falai fölött pedig tornyok emelkedtek ki, s mindezek igen mély benyomást tettek az olyan népre, mint az izraeliták, akik több nemzedék óta Egyiptom sík földjén éltek.

7. A becsületesség milyen jellegzetességét viseli magán a Numeri?

 ⁷ A világ nemzetei hajlamosak elkendőzni vereségeiket és felnagyítani elért sikereiket. A Numeri beszámolója azonban a történelmi igazsághoz hű becsületességgel elmondja, hogy Izraelt az amálekiták és a kánaániták teljesen megfutamították (14:45). Ez a beszámoló nyíltan megvallja, hogy a nép ’hűtlennek bizonyult és Istennel szemben tiszteletlenül járt el’ (14:11). Mózes, Isten prófétája figyelemre méltó őszinteséggel tárja fel a nemzet bűneit, unokaöccseinek, saját bátyjának és nővérének a bűneit. Magát sem kíméli, mert arról is beszél, hogy elmulasztotta megszentelni Jehovát, amikor vízről gondoskodott Méribánál. Ezzel eljátszotta azt a kiváltságot, hogy bemehessen az Ígéret földjére (3:4; 12:1–15; 20:7–13).

8. Hogyan tanúskodnak a Biblia más írói a Numeri ihletettsége mellett?

⁸ Ez a beszámoló az Istentől ihletett és hasznos Szent Iratok eredeti része. Ez kitűnik abból a tényből, hogy a Biblia más írói közvetlenül hivatkoznak majdnem minden fontosabb eseményre, valamint sok más részletre, és közülük többen kiemelik ezek jelentőségét. Például Józsué (Józs 4:12; 14:2), Jeremiás (2Kir 18:4), Nehémiás (Neh 9:19–22), Aszáf (Zsolt 78:14–41), Dávid (Zsolt 95:7–11), Ésaiás (És 48:21), Ezékiel (Ez 20:13–24), Hóseás (Hós 9:10), Ámós (Ám 5:25), Mikeás (Mik 6:5), Lukácsnak az István beszédéről szóló beszámolója (Csel 7:36), Pál (1Kor 10:1–11), Péter (2Pét 2:15, 16), Júdás (Júd 11. vers) és János leírása Jézusnak a pergámumi gyülekezethez intézett szavairól (Jel 2:14). Mindezek a Numeriben említett beszámolókra hivatkoznak, miként maga Jézus is (Ján 3:14).

9. Mit hangsúlyoz ki a könyv Jehovára vonatkozóan?

⁹ Milyen célt szolgál tehát a Numeri? Beszámolója valójában több mint csupán történelmi beszámoló. A Numeri kihangsúlyozza, hogy Jehova a rend Istene, aki kizárólagos önátadást kíván teremtményeitől. Ez a benyomás alakul ki élénken az olvasó elméjében, amikor megfigyeli Izrael megszámlálását, megpróbálását és kirostálását, és amikor látja, hogy a nemzet engedetlen és lázadó magatartása miként szolgál annak hangsúlyozására, hogy mennyire életfontosságú Jehovának engedelmeskedni.

10. Kinek a javára lett megőrizve a beszámoló és miért?

¹⁰ A beszámoló azért lett megörökítve, hogy hasznára váljon az eljövendő nemzedékeknek, miként azt Aszáf kijelentette: „bizalmukat magába Istenbe helyezzék és ne feledkezzenek meg Isten tetteiről, hanem tartsák meg parancsolatait” és „ne legyenek olyanok, mint ősatyáik, makacs és lázadó nemzedék, olyan nemzedék, amely nem készítette fel a szívét, s amelynek szelleme sem volt megbízható Isten iránt” (Zsolt 78:7, 8). A Zsoltárokban ismételten olvashatunk a Numeri eseményeiről. Ezek a zsoltárok a zsidók szent énekei voltak, amiket gyakran ismételtek, mivel hasznosak voltak a nemzet számára (Zsolt 78., 95., 105., 106., 135., 136.).

A NUMERI TARTALMA

11. Milyen három részre oszthatjuk fel a könyv tartalmát?

¹¹ A Numeri logikailag három részre oszlik. Az első rész a 10. fejezet 10. versével zárul, s magában foglalja azokat az eseményeket, amelyek azalatt történtek, amíg az izraeliták a Sínai-hegynél táboroztak. A következő rész a 21. fejezettel zárul. Ez elmondja, mi történt az ezt követő 38 év és egy-két hónap alatt, amíg a pusztában tartózkodtak, és meg nem érkeztek Moáb síkságára. A befejező rész a 36. fejezet végig a Moáb síkságán előforduló eseményekkel foglalkozik, ahol az izraeliták felkészültek az Ígéret földjére való bemenetelre.

12. Milyen nagy az izraeliták tábora a Sínai-hegynél, és hogyan szervezik meg a tábort?

¹² A Sínai-hegynél történő események (1:1–10:10). Az izraeliták körülbelül egy éven át a Sínai-hegy vidékén tartózkodnak. Itt lesznek szorosan egybekapcsolt szervezetté formálva. Jehova parancsára megszámolják az összes 20 éven felüli férfit. A számlálás azt mutatja, hogy a törzsek fegyverforgató férfi tagjai általában 32 200 (lásd Manassé) és 74 600 (lásd Júda) között váltakoznak. Összesen 603 550 férfi, akik alkalmasak Izrael hadseregében a szolgálatra. Ezenkívül még ott vannak a léviták, a nők és a gyermekek. A tábor létszáma valószínűleg több mint hárommillió lehetett. A gyülekezet sátorát elhelyezik a lévitákkal együtt a tábor közepén. A többi izraelita a sátor minden oldalán a nekik kijelölt helyen üti fel sátrát, három törzsenként felosztva. Amikor a tábor indulni készül, mindegyik törzs utasításokat kap a menetelés rendjére vonatkozóan. Jehova utasításokat bocsát ki és a beszámoló erről azt mondja: „Izrael fiai kezdtek aszerint cselekedni, amit Jehova parancsolt Mózesnek” (2:34). Engedelmeskednek Jehovának és tiszteletet tanúsítanak Isten látható képviselője, Mózes iránt.

13. Milyen elrendezés szerint jelölik ki a lévitákat a szolgálatra?

¹³ A lévitákat ekkor elkülönítik Jehova szolgálatára, váltságul Izrael elsőszülötteiért. Három csoportba osztják őket, Lévi három fiától: Gersontól, Keháttól és Méráritól való származásuk szerint. A táborban e felosztás alapján határozzák meg az elhelyezést és a szolgálati felelősséget. 30 éves koruktól kezdve a sátor hordozásának nehéz munkáját kell végezniük. Intézkedés történik a könnyebb munkák elvégzésére is, amit mások végeznek 25 éves kortól (Dávid idejében ezt 20 évre csökkentik) (1Krón 23:24–32; Ezsd 3:8).

14. Milyen utasításokat kapnak az izraeliták a tábor tisztaságának biztosítása végett?

 ¹⁴ A tábor tisztaságának megőrzése érdekében utasításokat kapnak a betegek elkülönítésére, engeszteléshozatalra hűtlen cselekményekért, az olyan, megoldásra váró esetekre, amikor a férfi gyanakszik felesége viselkedése miatt, és utasítást kapnak arra is, hogyan biztosíthatják a helyes viselkedést azok, akik fogadalmat tettek, hogy nazíreusokként elkülönülten élnek Jehovának. Mivel az embereknek Istenük nevét kellett felvenniük, az Isten parancsainak megfelelően kellett viselkedniük is.

15. a) Az oltár beiktatásakor milyen ajándékokat hoznak? b) Milyen kapcsolatokra kell emlékeznie Izraelnek, és mire kell hogy emlékeztesse őket a Pászka?

¹⁵ Az előző hónap bizonyos eseményeinek kiegészítéseképpen (4Móz 7:1, 10; 2Móz 40:17) Mózes elmondja, hogy az oltár beiktatásának idejétől kezdve több mint 12 napig a nép 12 főnöke hogyan hozott ajándékokat. Ebben nem volt sem versengés, sem az öndicsőítés keresése; mindegyik pontosan annyival járult hozzá, mint a többi. Mindenkinek elméjében kellett tartania, hogy ezek felett a törzsfők felett, és maga Mózes felett is Jehova Isten áll, aki Mózessel közli utasításait. Soha nem szabad elfelejtkezniük Jehovával való kapcsolatukról. A Pászka Jehova Egyiptomból történő csodálatos megszabadítására kell hogy emlékeztesse őket, ők pedig megünneplik a Pászkát itt a pusztában, az egyiptomi kivonulás után minden évben, a meghatározott időben.

16. Hogyan vezeti Jehova a nemzetet, és mire szolgálnak a kürtjelek?

¹⁶ Jehova, ahogyan irányította az izraeliták kivonulását Egyiptomból, ugyanúgy vezeti most is a nemzetet vándorlásában felhő által, amely a szövetség sátortemplomát befedi nappal, és tűz által, amely körülveszi azt éjjel. Amikor a felhő elvonul, ők is indulnak. Amikor a felhő a sátor fölött marad, a tábor is tovább marad; mindegy, hogy néhány napra, hónapra vagy még hosszabb időre, mert a beszámoló ezt mondja nekünk: „Jehova rendelésére táboroztak le és Jehova rendelésére távoztak. Megtartották Jehova iránti kötelezettségüket, amelyet Mózes által rendelt el Jehova” (4Móz 9:23). Amint a Sínai-hegytől való indulás időpontja közeledik, kürtjelek gondoskodnak arról, hogy a nép egybegyűljön, és ezek a kürtjelek irányítják a táborozás különböző csoportjait a pusztai vándorlás során.

17. Írd le a haladás eseményeit!

¹⁷ Pusztai események (10:11–21:35). A második hónap 20. napján végül Jehova felemeli a felhőt a sátor felől, így adva meg a jelt Izraelnek a Sínai-hegy vidékéről való elindulásra. Útnak indulnak Kádes-Bárneába, 240 km-re észak felé, Jehova szövetségének ládájával középen. Nappali haladásuk idején Jehova felhője fölöttük van. Valahányszor a szövetségláda kimegy, Mózes imádkozik Jehovához, hogy keljen fel és szórja szét ellenségeit, valahányszor pedig a szövetségláda megpihen, imádkozik Jehovához, hogy térjen vissza ’Izrael több milliárdnyi ezreihez’ (10:36).

18. Milyen panasz tör ki Kádes-Bárnea felé vezető útjukon, és hogyan állítja vissza Jehova a teokratikus rendet a táborban?

¹⁸ Nyugtalanság támad azonban a táborban. Kádes-Bárnea felé vezető útjukon legalább háromszor panaszkodnak. Az első kitörés lecsillapítására Jehova tüzet küld ki és megemészt egyeseket a nép közül. Majd a „vegyes tömeg” biztatja Izraelt a panaszkodásra, amiért nincs olyan táplálékuk, mint Egyiptomban: hal, uborka, dinnye, póréhagyma és fokhagyma; ehelyett mindig csak manna van (11:4). Mózes annyira elkeseredik, hogy azt kéri Jehovától, inkább ölje meg őt, mintsem hogy továbbra is a nép irányítója maradjon. Jehova ekkor a Mózesen nyugvó szellem bizonyos részét elveszi és 70 vénre helyezi, akik mint próféták segítenek Mózesnek a táborban. Ezután bőséges lesz az étel, a hús. Miként már egyszer azelőtt is történt, Jehova szelet támaszt, ami a tenger felől fürjeket hajt oda; a nép mohón nagy mennyiséget szerez belőle és önzőn felhalmozza. Jehova haragja fellángol ellenük és önző mohóságukért közülük sokakat súlyos csapással ver meg (2Móz 16:2, 3, 13).

19. Hogyan jár el Jehova Mirjám és Áron bíráló magatartásáért?

¹⁹ A bajok folytatódnak. Mirjám és Áron elmulasztja, hogy helyes módon úgy tekintsen fiatalabb öccsére, Mózesre mint Jehova képviselőjére. Hibát találnak benne feleségével kapcsolatban, aki akkor jött a táborba. Több hatalmat követelnek, Mózeséhez hasonlót, bár „Mózes . . . a legszelídebb férfi volt minden ember között, aki a föld színén élt” (4Móz 12:3). Jehova maga rendezi a dolgot: nyilvánosságra hozza, hogy Mózes különleges állást tölt be, s Mirjámot, a panasz nyilvánvaló szítóját leprával sújtja. Mirjám csak Mózes közbenjárására gyógyul meg később.

20., 21. Milyen események vezetnek el Jehovának addig a határozatáig, hogy Izrael negyven évig vándoroljon a pusztában?

²⁰ Kádesbe megérkezve Izrael az Ígéret földjének küszöbénél táborozik le. Jehova utasítást ad Mózesnek, hogy küldjön kémeket az ország kikémlelésére. A kémek dél felől lépnek be arra a földre, és észak felé haladnak a Hámát felé vezető útig. Negyven nap alatt többszáz mérföldet tesznek meg (13:21). Mikor Kánaánból pompás gyümölcsökkel visszatérnek, tíz kém hűtlenül úgy érvel, hogy balgaság lenne felvonulni ilyen erős nép és ilyen nagyon megerősített városok ellen. Káleb megpróbálja megnyugtatni a gyülekezetet kedvező beszámolójával,  de hiába. A lázadó kémek félelmet csöpögtetnek az izraeliták szívébe, azt állítva, hogy ez az ország olyan, amely „megemészti lakóit”, és így szólnak: „Az egész nép, amelyet annak közepette láttunk, rendkívüli méretű emberekből áll.” A lázadás zúgó moraja söpör végig a táboron, ezért Józsué és Káleb kérik őket: „Jehova velünk van. Ne féljetek tőlük” (13:32 [13:33, Károli]; 14:9). A gyülekezet azonban arról kezd beszélni, hogy agyonkövezik Józsuét és Kálebet.

²¹ Ekkor közvetlenül Jehova lép közbe és ezt mondja Mózesnek: „Meddig fog még ez a nép tiszteletlenül viselkedni irántam? És meddig nem fog hinni bennem mindazokért a jelekért, amelyeket közöttük cselekedtem?” (14:11). Mózes könyörög Istenhez, hogy ne pusztítsa el a nemzetet, mivel az ő Jehova neve és hírneve van érintve. Jehova akkor kimondja, hogy Izrael mindaddig vándoroljon a pusztában, míg a 20 éven felül jegyzékbe vett férfiak ki nem halnak. A jegyzékbe vett férfiak közül csak Kálebnek és Józsuénak engedi meg, hogy bemenjenek az Ígéret földjére. Hiába próbálkozik a nép saját kezdeményezésből felvonulni, minden ilyen kísérlete az amálekitákkal és kánaánitákkal szemben rettenetes vereséggel végződik. Milyen nagy árat kellett fizetniük Jehova és az ő lojális képviselői iránti tiszteletlenségük miatt!

22. Milyen módon hangsúlyozza Jehova az engedelmesség fontosságát?

²² Igaz, még ezután is sokat kell tanulniuk az engedelmesség terén. Jehova éppen ezért további törvényeket ad, hogy megvilágítsa ezt a szükségletet. Tudomásukra hozza, hogy ha az Ígéret földjére belépnek, a hibák kiengeszteléséért kell folyamodniuk, a szándékos engedetleneket azonban ki kell vágniuk mind egy szálig. Ha például egy férfit rajtakaptak, hogy Sabbath-napon fát szedett és megsértette a Sabbath-törvényt, Jehova parancsa így szólt: „Halállal lakoljon az a férfi” (15:35). Jehova a parancsaira való emlékeztetésül és az azoknak való engedelmesség fontossága végett utasítást ad arra, hogy a nép a ruhája szegélyén rojtokat viseljen.

23. Milyen kimenetele van Korah, Dátán és Abirám lázadásának?

²³ Ennek ellenére újra lázadás tör ki. Korah, Dátán, Abirám és 250 előkelő férfi összegyűlik és fellázad Mózes és Áron hatalma ellen. Mózes Jehova elé viszi az ügyet, ezt mondván a lázadóknak: ’Hozzátok elő tűzedényeiteket és a tömjént, és mutassátok be Jehova előtt, hadd válasszon’ (16:6, 7). Jehova dicsősége ekkor megjelenik az egész gyülekezet előtt. Gyorsan végrehajtva ítéletét a földet megnyitja, és az elnyeli Korah, Dátán és Abirám háza népét; majd tüzet bocsát ki a 250 férfi megemésztésére, beleértve Korahot is, aki tömjént áldozott. Az ezt követő napon a nép ítélgetni kezdi Mózest és Áront amiatt, amit Jehova tett, erre Jehova újra csapást mér rájuk: 14 700 zúgolódó pusztul el.

24. Milyen jelt mutat be Jehova, hogy véget vessen ennek a lázadásnak?

²⁴ Ezekre az eseményekre való tekintettel Jehova azt parancsolja, hogy minden törzs mutasson be egy vesszőt előtte, köztük egy vesszőt Áron nevével a Lévi törzséért. Másnap Áront választja Jehova a papságra, mert egyedül az ő vesszeje virágzik ki teljesen és hoz érett mandulát. Ezt a vesszőt a szövetségládában meg is őrzik, „jelül a lázadás fiainak” (4Móz 17:10; Zsid 9:4). Ezután további utasítások következnek a papság tizeddel való támogatására és a vörös tehén hamujával való tisztító víz használatára vonatkozóan. Majd a beszámoló visszavezet minket Kádeshez. Itt Mirjám meghal és eltemetik.

25. Hogyan mulasztja el Mózes és Áron, hogy megszentelje Jehovát, és mi a következménye ennek?

²⁵ Újra az Ígéret földjének küszöbénél van a gyülekezet, s ott panaszkodni kezd Mózesnek a víz hiánya miatt. Jehova ezt vele való pereskedésnek tekinti. Megjelenik dicsőségében s utasítja Mózest: vegye a vesszőt és fakasszon vizet a sziklából. Vajon megszenteli most Mózes és Áron Jehova nevét? Nem, mert Mózes kétszer rávág dühében a sziklára. A nép és állataik vizet kapnak, de Mózes és Áron elmulasztja Jehovának tulajdonítani e tettet. Bár a pusztai vándorlás már majdnem a vége felé jár, mindketten Jehova nemtetszését vonják magukra. Isten közli velük, hogy nem léphetnek be az Ígéret földjére. Áron később meghal a Hór-hegyen és fia, Eleázár veszi át a főpapi tisztséget.

26. Milyen események jelzik az Edom megkerülése alatt megtett utat?

²⁶ Izrael kelet felé fordul és megpróbál átmenni Edom földjén, de ez nem sikerül. Mialatt Edomot hosszan megkerülik, a nép újra bajba jut, mert panaszkodik Isten és Mózes ellen. Megunják a mannát és szomjaznak. Lázadó szellemükért Jehova mérges kígyókat küld rájuk, úgyhogy sokan meghalnak. Végül Mózest – saját közbenjárására – Jehova arra utasítja, hogy készítsen egy tüzes rézkígyót és helyezze azt egy póznára. Azok, akiket megmart a kígyó, életben maradnak, ha erre a rézkígyóra tekintenek. Észak felé véve az irányt az izraelitákat a harcias emoreus király, Szihon és a básáni Óg tartóztatja fel. Az izraeliták mindkettőjüket csatában leverik és elfoglalják területüket a Rift völgyétől keletre.

27. Hogyan húzza keresztül Jehova Bálák terveit Bálámmal kapcsolatban?

²⁷ A Moáb síksági események (22:1–36:13). Az izraeliták most égő vágyukban, hogy belépjenek a Kánaán földjére, a Moáb síkságán gyülekeznek, a  Jordántól keletre és a Holt-tengertől északra eső részen, Jerikóval szemben. A moabitákat beteges rémület fogja el, látva ezt a hatalmas, előttük sátorozó tömeget. Bálák király a midiánitákkal való tanácskozás után Bálámért küld, hogy az jóslatot adjon és átkot mondjon Izraelre. Bár Isten közvetlenül utasítja Bálámot: „Ne menj velük” – ő mégis elmegy (22:12). Jutalmat akar. Végül is egy angyal feltartóztatja, és a saját nőstény szamara szólal meg csodálatos módon emberi hangon és feddi meg őt. Amikor pedig Bálám abba a helyzetbe kerül, hogy Izraelről nyilatkozatokat tehet, Isten szelleme ösztönzi őt, úgyhogy négy közmondásos kifejezése csak áldást jelent Izrael nemzetére, sőt még azt is megmondja előre: csillag támad Jákobból és jogar Izraelből, hogy elpusztítsa az ellenséget.

28. Milyen ravasz hálót készített Izraelnek Bálám a javaslatával, és hogyan állították meg a csapást?

²⁸ Bálám, amikor látja, hogy Bálák megharagszik, amiért átok helyett áldást mond Izraelre, a következő javaslattal próbálja a király kegyeit elnyerni: küldjenek el moabita nőket és csábítsák el Izrael fiait, hogy vegyenek részt a Baál imádatára szolgáló parázna szertartásokban (31:15, 16). Itt, pontosan az Ígéret földjének a határán, az izraeliták súlyos erkölcstelenségbe és hamis istenimádatba esnek. Amikor Jehova haragja megostorozó módon fellángol ellenük, Mózes a gonosztevők erélyes megbüntetését kéri. Mikor Fineás, a főpap fia észreveszi, hogy az egyik törzsfő midiánita nőt visz a sátrába a táboron belül, utánuk megy és megöli őket, szétvágván a nőt nemi szervénél. Ezzel megállítja a csapást, de csak miután már 24 000-en meghaltak attól.

29. a) Mit tár fel a népszámlálás a 40. év végén? b) Milyen előkészületeket tesznek most az Ígéret földjére való bemenetel végett?

²⁹ Jehova most Mózesnek és Eleázárnak azt parancsolja, hogy újra számlálják meg a népet, miként 39 évvel ezelőtt a Sínai-hegynél. Ez a végső számlálás azt mutatja, hogy nem volt növekedés soraikban. Ellenkezőleg, 1820-szal kevesebb férfit vettek nyilvántartásba. Senki sem maradt meg azok közül, akiket a Sínai-hegynél katonai szolgálatra jegyzékbe vettek, kivéve Józsuét és Kálebet. Miként azt Jehova előre megmondotta, mindannyian meghaltak a pusztában. Jehova ezután utasításokat ad az ország örökségképpeni felosztására. Megismétli, hogy Mózes nem lép be az Ígéret földjére, mivel elmulasztotta Jehovát megszentelni Mériba vizeinél (20:13; 27:14, lábjegyzet). Józsuét nevezi ki Mózes utódjául.

30. Hogyan számolnak le a midiánitákkal, és milyen területi kijelölés történik a Jordán keleti részén?

³⁰ Jehova ezután Mózesen keresztül emlékezteti az izraelitákat az áldozatokra és az ünnepekre vonatkozó törvényének, valamint a fogadalmak komolyságának fontosságára. Utasítja Mózest a midiánitákkal való leszámolásra is, mivel részük volt abban, hogy Izraelt Baál-Peór imádatára csábították. Harcban levágnak minden midiánita férfit Bálámmal együtt, és csak a szűz leányokat kímélik meg, akik közül 32 000-et foglyul visznek magukkal, és 808 000 állatot is zsákmányolnak. Egyetlen izraelita sem esik el a harcban. Ruben és Gád fiai, akik jószágtartók voltak, azt kérik, hogy a Jordán keleti felén telepedhessenek le. Ezután megegyeznek abban, hogy segítséget nyújtanak az Ígéret földjének meghódításában. Kérésüknek helyt adnak, úgyhogy a két törzs Manassé fél törzsével együtt ezt a gazdag fennsíkot kapja birtokul.

31. a) Az országba belépve hogyan kell továbbra is engedelmességet tanúsítaniuk az izraelitáknak? b) Milyen utasítások hangzanak el a törzsi örökségre vonatkozólag?

³¹ A negyvenéves utazás egy-egy állomáshelyének vizsgálata után a beszámoló a figyelmet újra arra összpontosítja, mennyire fontos engedelmeskedni Jehovának. Isten az izraelitáknak adja az országot, de nekik kell az ő ítélet-végrehajtóiként működniük, kiűzve a démonimádó, züllött lakosokat, elpusztítván minden nyomot, ami bálványimádó vallásukra emlékeztet. Ezután megállapítják az Isten adta föld határait. Sorsvetéssel osztják el egymás között az országot. A léviták, akiknek nincsen törzsi örökségük, 48 várost kapnak legelővel együtt, ezek közül hat menedékváros a nem szándékos embergyilkosok számára. A területnek a törzs birtokán belül kell maradnia, sohasem szállhat át egy másik törzsre házasság révén. Ha nincs fiúörökös, akkor azoknak a leányoknak, akik örökséget kapnak – például Célofhád leányai –, saját törzsükön belül kell házasodniuk (27:1–11; 36:1–11). A Numeri azokkal a parancsolatokkal zárul, amelyeket Jehova Mózes által adott, valamint Izrael azon fiainak felsorolásával, akik végül is beléphettek az Ígéret földjére.

MIÉRT HASZNOS?

32. Milyen módon árnyékolta elő Jézust és áldozatát a Numeri?

³² Jézus több ízben hivatkozott a Numerira. Apostolai, valamint más bibliaírók világosan bizonyítják, milyen jelentős és hasznos volt annak feljegyzése. Pál apostol is összehasonlította Jézus hűséges szolgálatát Mózesével, ami elsősorban a Mózes negyedik könyvében van feljegyezve (Zsid 3:1–6). Az állatáldozatokban és a 4Mózes 19:2–9-ben említett fiatal vörös üsző hamujával való meghintésben szintén a Jézus Krisztus által jövő megtisztítás nagyobb gondoskodását látjuk szemléltetve (Zsid 9:13, 14).

33. Miért érdekes számunkra ma a pusztában történő vízfakasztás?

³³ Pál rámutatott arra is, hogy a sziklából fakasztott víz a pusztában szintén jelentős számunkra,  mondván: „Mert ittak a szellemi kősziklából, amely követte őket, s ez a szikla a Krisztust jelenti” (1Kor 10:4; 4Móz 20:7–11). Krisztus maga találóan mondotta: „Aki azonban abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, egyáltalán nem szomjazik meg többé, mert az a víz, amelyet én adok neki, örökké tartó életet nyújtó víz forrásaként buzog fel benne” (Ján 4:14).

34. Hogyan mutatott rá Jézus, hogy a rézkígyónak prófétai jelentése van?

³⁴ Jézus közvetlenül hivatkozott a Numeriben feljegyzett azon eseményre, ami előárnyékolta Istennek azt a csodálatos gondoskodását, amelyet általa szerzett: „Miként Mózes felemelte a kígyót a pusztában – mondotta –, ugyanúgy az Emberfiának is fel kell emeltetnie, hogy mindenki, aki hisz őbenne, örökké tartó életet nyerjen” (Ján 3:14, 15; 4Móz 21:8, 9).

35. a) Mire vigyázzanak a keresztények, amint azt a zsidók esete a pusztában szemlélteti, és miért? b) A mohóságnak és a lázadásnak mely példáira hivatkozott Júdás és Péter a levelében?

³⁵ Miért ítéltettek az izraeliták negyvenéves pusztai vándorlásra? Mert nem volt hitük. Pál apostol erőteljes figyelmeztetést ad erre vonatkozóan: „Vigyázzatok, testvérek, hogy valamelyikőtökben valamikor ki ne fejlődjön az élő Istentől elpártoló, hit nélküli gonosz szív, hanem továbbra is buzdítsátok egymást minden nap.” Engedetlenségük és hitetlenségük miatt ezek az izraeliták meghaltak a pusztában. „Tegyünk meg hát minden tőlünk telhetőt, hogy bemenjünk abba a nyugalomba [amely Istené], nehogy valaki az engedetlenségnek ugyanabba a példájába essék” (Zsid 3:7–4:11; 4Móz 13:25–14:38). Azon istentelen emberektől való óvás közben, akik káromlóan szólnak a szent dolgokról, Júdás hivatkozott Bálám jutalomért való mohóságára és Korahnak Jehova szolgája, Mózes elleni lázadó beszédére (Júd 11; 4Móz 22:7, 8, 22; 26:9, 10). Péter szintén hivatkozik Bálámra mint olyanra, aki „szerette a helytelen tett jutalmát”. A megdicsőített Jézus a Jánosnak adott kinyilatkoztatásában úgy utal rá, mint aki ’Izrael elé a bálványimádás és a paráznaság botránykövét helyezte’. A keresztény gyülekezetet ma óvni kell az ilyen tisztátalan személyektől (2Pét 2:12–16; Jel 2:14).

36. Milyen jogtalan cselekedetek ellen figyelmeztet Pál, és hogyan fordíthatjuk tanácsát ma javunkra?

³⁶ Amikor az erkölcstelenség felütötte fejét a korinthusbeli gyülekezetben, Pál azt írta róluk, hogy „jogtalan dolgokat kívánnak”. Kifejezetten Mózes negyedik könyvére utalt. Így figyelmeztetett: „Ne paráználkodjunk, mint azok közül némelyek paráználkodtak, és emiatt elestek közülük egy napon huszonháromezren” (1Kor 10:6, 8; 4Móz 25:1–9; 31:16). * Mit szóljunk arról az esetről, amikor a nép amiatt panaszkodott, hogy az Isten parancsainak való engedelmesség személyes nehézséget okoz, és arról, hogy Jehova mannáról való gondoskodása nem elégítette ki őket? Pál ezzel kapcsolatban ezt mondja: „Jehovát se tegyük próbára, mint ahogy némelyek közülük próbára tették [őt], csak azért, hogy elpusztuljanak a kígyók által” (1Kor 10:9; 4Móz 21:5, 6). Majd így folytatja: „Ne zúgolódjunk, mint ahogy közülük egyesek zúgolódtak, de végül is elveszítette őket a pusztító.” Milyen keserű tapasztalatokat kellett Izraelnek megélnie Jehova képviselői és gondoskodásai elleni elégedetlensége miatt! Ezek a dolgok „példaképpen estek meg rajtuk” és világos figyelmeztetésül szolgálnak a mi napjainkban számunkra, hogy hitünk teljességével szolgáljuk Jehovát (1Kor 10:10, 11; 4Móz 14:2, 36, 37; 16:1–3, 41; 17:5, 10).

37. Szemléltesd, hogyan segít a Numeri megérteni más bibliai szövegrészeket!

³⁷ A Numeri ezenkívül hátteret ad sok más bibliai idézet jobb megértésére (4Móz 28:9, 10 – Máté 12:5; 4Móz 15:38 – Máté 23:5; 4Móz 6:2–4 – Luk 1:15; 4Móz 4:3 – Luk 3:23; 4Móz 18:31 – 1Kor 9:13, 14; 4Móz 18:26 – Zsid 7:5–9; 4Móz 17:8–10 – Zsid 9:4).

38. Milyen különleges vonatkozásban hasznos Mózes negyedik könyve, és mire irányítja figyelmünket?

³⁸ A Numeriben feljegyzettek tehát Istentől ihletettek és hasznosak, mert megtanítanak bennünket a Jehova iránti engedelmesség, valamint azok iránti helyes tisztelet fontosságára, akiket Jehova a népe között felvigyázóknak jelölt ki. Helyteleníti a rossz tettet, és figyelmünket prófétai értelmű eseményeivel arra irányítja, akit Jehova népének Megmentőjeként és Vezetőjeként adott ma. Fontos és tanulságos láncszem abban a beszámolóban, amely Jehova Jézus Krisztus kezében levő igazságos Királyságának megalapításához vezet, és ahhoz, akit ő Közbenjárónak és Főpapnak tett meg.

[Lábjegyzetek]

[Tanulmányozási kérdések]