Jézus megdorgálja a farizeusokat
42. fejezet
Jézus megdorgálja a farizeusokat
HA Ő A SÁTÁN ereje által űz ki démonokat, érvel Jézus, akkor a Sátán önmagával hasonlott meg. „Vagy tegyétek úgy, hogy a fa legyen jó és a gyümölcse is jó — folytatja —, vagy tegyétek úgy, hogy a fa legyen romlott és gyümölcse is romlott; mert a gyümölcséről ismerik meg a fát.”
Balgaság őt azzal vádolni, hogy a démonok kiűzésének jó gyümölcse annak tulajdonítható, hogy Jézus Sátánnak szolgál. Ha a gyümölcs jó, akkor a fa sem lehet romlott. Másrészt, a farizeusok képtelen vádaskodásainak és Jézussal való alaptalan szembehelyezkedésének rossz gyümölcse igazolja, hogy ők maguk romlottak. „Viperák fajzatai! — kiált fel Jézus. — Hogyan szólhatnátok jót, ha gonoszok vagytok? Mert a szív teljességéből szól a száj.”
Mivel szavaink szívállapotunkat tükrözik vissza, az, amit mondunk, alapot szolgáltat a megítélésünkhöz. „Mondom nektek — mondja Jézus —, minden haszontalan beszédért, amit az emberek mondanak, számot adnak majd az Ítélet napján. Mert szavaid alapján bizonyulsz igazságosnak és szavaid alapján leszel elítélve.”
Jézus minden hatalmas tette ellenére az írástudók és a farizeusok ezt kérik: „Tanító, jelt akarunk látni tőled!” Jóllehet ezek a körülményeskedő jeruzsálemi férfiak talán nem látták személyesen az ő csodáit, megcáfolhatatlan szemtanú bizonyítja azok megtörténtét. Ezért hát Jézus ezt mondja a zsidó vezetőknek: „Egy gonosz és házasságtörő nemzedék folyton jel után kutat, de nem kap jelt, kivéve a Jónás próféta jelét.”
Megmagyarázva, hogy mire gondol, Jézus így folytatja: „Mert amiként Jónás három nap és három éjjel a hatalmas hal hasában volt, úgy lesz az Emberfia három nap és három éjjel a föld szívében.” Jónás, miután elnyelte a hal, úgy jött elő, mintha feltámadt volna, így Jézus megjövendöli, hogy meghal majd és a harmadik napon életre kel. Ettől függetlenül a zsidó vezetők még akkor sem fogadják el „a Jónás jelét”, amikor Jézus később feltámad.
Jézus ezért azt mondja, hogy Ninive férfiai, akik Jónás prédikálására megbánták bűneiket, feltámadnak majd az ítéletkor, hogy kárhoztassák a zsidókat, akik elutasítják Jézust. Hasonlóképpen párhuzamot von Séba királynőjével is, aki a föld végéről jött el, hogy Salamon bölcsességét hallhassa, és csodálta mindazt, amit látott és hallott. „De íme — mondja Jézus —, nagyobb van itt Salamonnál!”
Azután Jézus egy olyan férfiról mond szemléltetést, akiből egy tisztátalan szellem eltávozik. A férfi azonban nem tölti meg jó dolgokkal az űrt, ezért hét további gonosz szellem keríti hatalmába. „Így lesz ezzel a gonosz nemzedékkel is” — mondja Jézus. Az izraelita nemzet megtisztult és megújulásokat élt át — a tisztátalan szellem átmeneti távozásához hasonlóan. Azonban az, hogy a nemzet elutasította Isten prófétáit, ellenszegülésének tetőfokán pedig magát Krisztust, gonosz állapotát leplezi le, amely rosszabb lesz, mint annak kezdete.
Miközben Jézus beszél, anyja és testvérei érkeznek meg, és a tömeg szélén helyezkednek el. Ezért valaki ezt mondja: „Íme, az anyád és a testvéreid állnak odakint és szeretnének veled beszélni.”
„Ki az én anyám és kik az én testvéreim? — kérdezi Jézus. Tanítványai felé nyújtva kezét, ezt mondja: — Íme, az anyám és a testvéreim! Mert bárki, aki az égi Atyám akaratát cselekszi, az az én testvérem, nővérem és anyám.” Ily módon Jézus megmutatja, hogy függetlenül attól, mily kedvesek azok a kötelékek, melyek rokonaihoz fűzik, a tanítványaihoz fűződő viszonya sokkal kedvesebb. Máté 12:33–50; Márk 3:31–35; Lukács 8:19–21.
▪ Hogyan mulasztják el a farizeusok, hogy kiválóvá tegyék mind a „fát”, mind a „gyümölcsöt”?
▪ Mi a „Jónás jele”, és később hogyan utasítják el azt?
▪ Hogyan hasonlítható az első századi izraelita nemzet ahhoz a férfihoz, akiből egy tisztátalan szellem távozott?
▪ Hogyan hangsúlyozza ki Jézus a tanítványaihoz fűződő szoros kapcsolatát?