A legnagyobb ember, aki valaha élt

VAN-E olyan ember, akit kétségbevonhatatlanul a valaha élt legnagyobb embernek lehet nevezni? Milyen mérték szerint tekinthető egy ember nagynak? Katonai képességei, fizikai ereje, kimagasló szellemi tevékenysége alapján?

H. G. Wells történész azt mondta, hogy egy ember nagyságát az alapján lehet lemérni, hogy az illető ’előidézi-e valaminek a növekedését, és késztetett-e másokat arra, hogy olyan erőteljesen kezdjenek el gondolkozni új irányvonalak alapján, hogy az a halála után is fennmaradt’. Wells, bár nem állította, magáról, hogy keresztény, elismerte: „E vizsgálódás eredményeként Jézus áll az első helyen.”

Nagy Sándor (a ’Nagy’ jelzőt még életében kapta) és Bonaparte Napóleon hatalmas uralkodók voltak. Félelmetes jelenlétükkel óriási befolyást gyakoroltak az uralmuk alatt levőkre. Napóleon állítólag ezt mondta: „Jézus Krisztus személyes fizikai jelenléte nélkül gyakorolt hatást az alattvalóira és uralkodott felettük.”

Erőteljes tanítása által, és azáltal, ahogyan összhangban élt azokkal, Jézus hatalmas hatást gyakorolt közel kétezer évig az emberek életére. Egy író találóan így fejezte ki: „A valaha felvonult összes hadsereg, a valaha felállt összes hajóhad, az összes összeült parlament, az összes valaha uralkodó király, mind együttesen sem gyakoroltak az ember életére oly erőteljes hatást, mint ő.”

Történelmi személy

Különös, de egyesek azt mondják, hogy Jézus sohasem létezett, hanem valójában néhány első századi ember képzeletbeli alkotása. Az ilyen kétkedőknek válaszolva Will Durant, elismert történész így érvelt: „Az, hogy néhány egyszerű ember egy nemzedék alatt kitaláljon egy ilyen hatalmas és vonzó egyéniséget, aki ilyen magasztos, erkölcsös, és ennyire az emberi faj testvériségének ábrándképét sugalmazza, az sokkal hihetetlenebb csoda lenne, mint az evangéliumokban leírt bármelyik csoda.”

Kérdezd meg magadtól: ’Képes lenne egy ember, aki soha nem létezett, ilyen jelentőségteljes hatást gyakorolni az emberi történelemre?’ A The Historian’s of the World című kézikönyv megjegyzi: „Jézus tevékenységének történelmi hatása még szigorú világi szempontok alapján is sokkal hatalmasabb, mint bármely más történelmi személyiségé. Születésével egy új korszak kezdődött el, amelyet a világ főbb civilizációi elismernek.”

Igen, gondold csak el! Még ma is azon az éven alapulnak a naptárak, amelyet Jézus születésének gondoltak. „Ez év előtti időpontokat Kr.e. vagy Krisztus előtt jelzéssel jelöljük. Ez év utáni időpontokat A.D. vagy anno Domini (az Úr évében) jelzéssel írjuk” — magyarázza a The World Book Encyclopedia.

A kritikusok mindazonáltal rámutatnak arra, hogy minden, amit igazán tudunk Jézusról, az a Bibliában található. Azt mondják, hogy egyetlen korabeli mű sem tekinti őt úgy, hogy létezett. Még H. G. Wells is ezt írta: „Az ókori római történetírók egyáltalán nem ismerték el Jézust; nem hagyott nyomot korának történelmi feljegyzéseiben.” De igaz ez az állítás?

Bár a korai világi történetírók által Jézus Krisztusra utaló hivatkozások elég csekély számúak, mégis léteznek. Cornelius Tacitus, az elismert első századi római történetíró ezt írta: „A (keresztény) név Krisztus nevéből származik, akit Pontius Pilátus helytartó kivégeztetett Tiberius uralkodása idején.” Suetonius és az ifjabb Plinius, annak a kornak két másik római írója szintén hivatkozott Krisztusra. Továbbá Josephus Flavius első századi zsidó történetíró írt Jakabról, és úgy azonosította őt, mint „aki testvére Jézusnak, akit Krisztusnak hívtak”.

A The New Encyclopædia Britannica így következtet: „Ezek az egymástól független beszámolók azt bizonyítják, hogy az ókori időkben még a krisztusi hit ellenségei sem tagadták soha Jézus történelmiségét, csak a XVIII. század elején, a XIX. század folyamán és a XX. század elején volt ez először vita tárgya, mégpedig nem kielégítő okok alapján.”

A dolgok természetéből adódóan mindent, amit Jézusról tudunk, az első századi követői jegyeztek fel róla. Beszámolóik az evangéliumokban mardtak ránk — a Máté, Márk, Lukács és János által írt bibliai könyvekben. Mit mondanak el ezek a beszámolók Jézus kilétét illetően?

Valójában ki volt ő?

Jézus első századi társai is fontolóra vették ezt a kérdést. Amikor azt látták, hogy Jézus csodatevő módon, dorgálással lecsendesítette a szél-korbácsolta tengert, ámulatba esve így csodálkoztak: „Ki ez valójában?” Később, egy másik alkalommal Jézus kérdezte ezt az apostolaitól: „Ti kinek mondtok engem?” (Márk 4:41; Máté 16:15).

Ha neked tették volna fel ezt a kérdést, hogyan válaszoltál volna? Jézus valójában Isten volt? Ma sokan azt mondják, hogy az volt. Társai viszont sosem hitték azt, hogy Isten volt. Jézus kérdésére Péter apostol így válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia” (Máté 16:16).

Jézus sosem állította magáról, hogy ő Isten, ellenben a megígért Messiásnak, vagy Krisztusnak vallotta magát. Azt is elmondta, hogy ő az „Isten Fia”, nem Isten (János 4:25, 26; 10:36). A Biblia mégsem mondja azt, hogy Jézus olyan ember volt, mint bármely másik ember. Nagyon különleges személy volt, mivel Isten minden más dolognál előbb teremtette meg őt (Kolossé 1:15). Számtalan milliárd évvel ezelőtt, még a fizikai világegyetem megteremtése előtt, Jézus mint szellem személy élt az égben és meghitt kapcsolatnak örvendett Atyjával, Jehova Istennel, a Nagy Teremtővel (Példabeszédek 8:22, 27–31).

Azután, körülbelül kétezer évvel ezelőtt Isten átültette Fia életét egy nő méhébe, és Jézus Isten emberi Fiává vált, és a szokásos módon, asszony által született meg (Galata 4:4). Amikor Jézus a méhben fejlődött, és amikor mint fiú felnövekedett, azok gondoskodtak róla, akiket Isten választott ki, hogy földi szülei legyenek. Végül elérte a férfikort, és teljesen visszaemlékezett korábbi, Istennel való kapcsolatára az égben (János 8:23; 17:5).

Ami a legnagyobbá tette őt

Azért volt Jézus a valaha élt legnagyobb ember, mert gondosan utánozta égi Atyját. Mint hűséges Fia, Jézus olyan pontossággal utánozta Atyját, hogy ezt mondhatta követőinek: „Aki engem látott, látta az Atyát is” (János 14:9, 10). Itt a földön minden helyzetben pontosan úgy tett, mint ahogyan Atyja, a Mindenható Isten tett volna. „Semmit sem teszek saját kezdeményezésemből — magyarázta Jézus —, hanem ahogy az Atya tanított engem, úgy beszélem ezeket” (János 8:28). Így amikor Jézus Krisztus életét tanulmányozzuk, világos képet kapunk arról, milyen is Isten.

Ezért bár János apostol elismerte, hogy „Istent egyetlen ember sem látta”, mégis azt írhatta, hogy „Isten szeretet” (János 1:18; 1János 4:8). Azért tehette ezt János, mert ismerte Isten szeretetét azáltal, amit Jézusban látott, aki az Atyja tökéletes visszatükröződése volt. Jézus könyörületes, kedves, alázatos és megközelíthető volt. A gyenge, elgyötört emberek mindenféle fajtája megnyugvást talált a társaságában — férfiak, nők, gyermekek, gazdagok, szegények, hatalommal bírók és még a súlyos bűnt elkövetők is. Csupán a gonosz szívűek nem szerették őt.

Valójában Jézus nemcsak tanította követőit arra, hogy szeressék egymást, hanem azt is megmutatta, hogyan tegyék ezt. „Ahogyan én szerettelek titeket — mondta — ti is úgy szeressétek egymást” (János 13:34). ’Krisztus szeretetének a megismerése — fejtegette egyik apostola — felülmúlja az ismeretet’ (Efézus 3:19). Igen, ez a szeretet, amelyet Krisztus bemutatott, felülmúlja a legmagasabb tudományos ismeretet, és arra „kényszerít” másokat, hogy válaszoljanak rá (2Korinthus 5:14). Így különösen Jézus szeretetének felülmúlhatatlan példája az, ami a valaha élt legnagyobb emberré tette őt. Szeretete az évszázadok folyamán milliók szívét érintette, és jó irányban volt hatással az életükre.

Egyesek azonban ezt a kifogást hozhatják fel: ’Nézzétek azokat a bűntetteket, amelyeket Krisztus nevében követtek el — a keresztes hadjáratok, az inkvizíció, és azok a háborúk, amelyeket olyan milliók tapasztaltak, akik kereszténynek vallották magukat, és egymást gyilkolták az ellenséges oldalakon.’ De az igazság az, hogy ezek az emberek meghazudtolják azt az állításukat, hogy ők Jézus követői. Még a hindu Mahatma Gandhi is ennek a kijelentésére érzett indíttatást: „Szeretem Krisztust, de nem szeretem a keresztényeket, mert ők nem úgy élnek, ahogy Krisztus élt.”

A róla szerzett ismeret haszna

Bizonyos, hogy napjainkban egyetlen tanulmány sem lehet annál fontosabb, mint Jézus élete és szolgálata. „Teljes figyelemmel . . . Jézusra tekintünk — buzdított Pál apostol. — Valóban, figyeljetek csak pontosan őreá.” Maga Isten is ezt parancsolta a Fiára vonatkozóan: „Őt hallgassátok!” Ebben lesz segítségedre A legnagyobb ember, aki valaha élt című könyv (Zsidók 12:2, 3; Máté 17:5).

Igyekeztünk Jézus földi életének minden eseményét bemutatni, ami a négy evangéliumban megtalálható, beleértve a beszédeit, példázatait és csodatetteit. A lehető legteljesebb mértékben minden a megtörténés idejének sorrendjében szerepel. Minden egyes fejezet végén megtalálható a bibliaversek listája, amelyekre a fejezet épült. Arra buzdítunk, hogy olvasd el ezeket az írásszövegeket és válaszolj az áttekintő kérdésekre.

A chicagói Egyetem egyik bibliakutatója ezt jelentette ki: „Az utóbbi húsz év alatt többet írtak Jézusról, mint az azt megelőző kétezer év alatt összesen.” Mégis, létfontosságú szükség van arra, hogy személyesen figyelmet szenteljünk az evangéliumi beszámolóknak, amint azt a The Encyclopædia Britannica megállapította: „Sok újkori kutató annyira elfoglalta magát a Jézusról és az evangéliumokról szóló ellentétes nézetek tanulmányozásával, hogy elhanyagolta maguknak az alapvető forrásműveknek a tanulmányozását.”

Az evangéliumok gondos, előítélet nélküli megvizsgálása után úgy érezzük egyetértesz majd velünk abban, hogy az egész emberi történelem folyamán a legnagyobb esemény az volt, amikor a római Augustus császár uralkodása idején a názáreti Jézus megjelent, hogy értünk adja az életét.