10. fejezet

Iszonyodjunk ’Sátán mélységes dolgaitól’

TIATIRA

1. Hol helyezkedett el Tiatira a többi gyülekezethez képest, és milyen vallási környezetben?

BERGAMÁTÓL (Pergamontól) körülbelül 65 kilométerre délkeletre található Törökország egyik virágzó városa, Akhisar. Mintegy 1900 évvel ezelőtt Tiatira városa feküdt a helyén. Egy utazófelvigyázó könnyen eljuthatott Pergamonból Tiatirába a belső országúton, majd folytathatta a körútját Szárdiszba, Filadelfiába és Laodiceába, ellátogatva a Jelenések könyvének 3. fejezetében felsorolt többi gyülekezethez. Pergamontól eltérően Tiatira a jelek szerint nem játszott fontos szerepet a császárimádatban, ám voltak pogány isteneknek szentelt templomai és szentélyei. A város jelentős kereskedelmi központ volt.

2–3. a) Mit jegyeztek fel korábban egy tiatirai személyről, aki keresztény lett? b) Milyen jelentősége van a tiatirai keresztények számára annak, hogy Jézus az „Isten Fia” és, hogy „olyan a szeme, mint a tűzláng”?

² Amikor Pál Makedóniában prédikált, találkozott egy tiatirai asszonnyal, Lídiával, aki bíborárus volt. Lídia az egész háznépével együtt örömmel fogadta a Pál által prédikált üzenetet, és rendkívüli vendégszeretetet mutatott (Cselekedetek 16:14, 15). Ő volt az első tiatirai, aki a feljegyzés szerint keresztény lett. Idővel a városban létrejött egy keresztény gyülekezet. Jézus hozzájuk intézi a leghosszabb üzenetét: „A tiatirai gyülekezet angyalának pedig írd meg: ezeket mondja az Isten Fia, akinek olyan a szeme, mint a tűzláng, lába pedig, mint a finom réz” (Jelenések 2:18).

³ Ez az egyetlen hely a Jelenések könyvében, ahol az „Isten Fia” kifejezés szerepel, jóllehet más helyeken Jézus utal úgy Jehovára, mint „Atyám” (Jelenések 2:27; 3:5, 21). Az itt használt cím valószínűleg arra emlékezteti a tiatirai keresztényeket, hogy Jézust bensőséges kapcsolat fűzi Jehovához. Ennek a Fiúnak „olyan a szeme,  mint a tűzláng”. Ez figyelmeztetés a tiatirai keresztényeknek, hogy Jézus ítélete fellángol minden ellen, amiről úgy véli, hogy beszennyezi a gyülekezetet. Itt másodszor utal a fénylő, rézhez hasonló lábaira, így hangsúlyozza a saját ragyogó példáját, melyet a hűség terén mutatott a földönlétekor. A tiatirai keresztények bizonyára megszívlelték Jézusnak ezt a tanácsát, és nekünk is ezt kell ma tennünk (1Péter 2:21).

4–5. a) Miért dicsérheti meg Jézus a tiatirai keresztényeket? b) Hogyan jelképezi a tiatirai gyülekezet Jehova Tanúi gyülekezeteit napjainkban?

⁴ Örömteli, hogy Jézus megdicsérheti a Tiatirában lévőket. Így szól: „Ismerem tetteidet, szeretetedet, hitedet, szolgálatodat és kitartásodat, és tudom, hogy az utóbbi tetteid többek a korábbiaknál” (Jelenések 2:19). Szemben az efézusiakkal, a tiatirai felkent keresztények nem veszítették el a Jehova iránti első szeretetüket. A hitük erős. Ezenkívül a tetteik többek a korábbiaknál, és a három előző gyülekezethez hasonlóan a tiatirai keresztények is kitartanak. Milyen nagyszerűen jelképezi ez Jehova Tanúi ma működő, közel 100 000 gyülekezetét világszerte! Sugárzik belőlük a Jehova iránti szeretet, miközben a szolgálatban mutatott buzgó szellem hatja át a szervezetet, serkentve fiatalt és időst. A Tanúk egyre növekvő számban vállalják önfeláldozóan az úttörőszolgálatot, bölcsen használva fel a még hátralévő időt arra, hogy hirdessék Isten eljövendő Királyságának dicsőséges reménységét (Máté 24:14; Márk 13:10).

⁵ Mind a felkent maradék, mind a nagy sokaság számos hűséges tagja évtizedek óta példamutatóan kitart Isten szolgálatában, mialatt a körülöttük lévő világ egyre mélyebbre süllyed a reménytelen sötétségbe. De legyünk bátrak! A Jelenések könyve megerősíti Isten korábbi prófétáinak a tanúbizonyságát. „Jehova nagy napja közel van. Közel van, és nagyon siet” (Sofóniás 1:14; Jóel 2:1; Habakuk 2:3; Jelenések 7:9; 22:12, 13).

’Az az asszony, Jezabel’

6. a) A dicséretre méltó jellemzőkön kívül milyen helytelenséget vesz észre Jézus a tiatirai gyülekezetben, amely azonnali figyelmet igényel? b) Ki volt Jezabel, és volt-e joga ahhoz, hogy azt állítsa magáról, hogy prófétanő?

⁶ Jézus tüzes szemei tovább fürkésznek. Észrevesz valamit, ami azonnali figyelmet igényel, és ezt mondja a tiatirai keresztényeknek: „Mindamellett felrovom neked, hogy megtűröd Jezabelt, azt az asszonyt, aki prófétanőnek nevezi magát, és úgy tanítja és vezeti félre rabszolgáimat, hogy paráznaságot kövessenek el, és bálványoknak áldozott dolgokat egyenek (Jelenések 2:20). Az i. e. tizedik században Izrael királyának, Ahábnak a felesége, Jezabel hírhedtté vált, mert gyilkos, házasságtörő és zsarnok volt. Jehova felkentje, Jéhu azonban kivégeztette ezt a Baál-imádó királynét (1Királyok 16:31; 18:4; 21:1–16; 2Királyok 9:1–7, 22, 30, 33). A bálványimádó Jezabelnek nem volt joga, hogy azt állítsa magáról, hogy prófétanő. Nem hasonlított Mirjamhoz és Debórához, akik hűséges prófétanőkként szolgáltak Izraelben (2Mózes 15:20, 21; Bírák 4:4; 5:1–31). És Jehova szelleme nem indította őt arra, hogy prófétáljon, miként az idős Annát és az evangéliumhirdető Fülöp négy lányát (Lukács 2:36–38; Cselekedetek 21:9).

7. a) Nyilvánvalóan milyen befolyásra utal Jézus, amikor ’azt az asszonyt, Jezabelt’ említi? b) Hogyan próbálják a gyülekezethez tartozó egyes nők igazolni az önfejű magatartásukat?

⁷ Nyilvánvaló tehát, hogy ’az az asszony, Jezabel’, aki Tiatirában van és prófétanőnek mondja magát, csaló. Nem élvezi Isten szellemének a támogatását. Akkor ki ő valójában? Alighanem egy asszony vagy asszonyok egy csoportja, melynek tagjai szégyentelen módon romboló hatást fejtenek ki a gyülekezetben. A gyülekezethez  tartozó egyes nők talán erkölcstelenségre csábítják a gyülekezet tagjait, miközben arcátlanul igyekeznek az Írások félremagyarázásával igazolni az önfejű magatartásukat. Ez csakugyan hamis prófétálás! Befolyásolni akarnak másokat, hogy az ő útjukat kövessék „a paráznaság, a tisztátalanság, a nemi vágyakozás, a káros kívánság és a mohóság dolgában, ami bálványimádás” (Kolosszé 3:5). Azt akarják, hogy a gyülekezet tagjai erkölcstelen, önző életmódot folytassanak, olyat, amelyet ma a kereszténység legtöbb felekezetében megtűrnek, vagyis szemet hunynak felette.

8. a) Mit jelent ki Jézus a tiatirai ’Jezabelről’? b) Hogyan nyilvánul meg manapság a helytelen női befolyás?

⁸ Jézus folytatásként ezt mondja a tiatirai véneknek: „Adtam neki időt, hogy megbánást tanúsítson, de nem akarja megbánni paráznaságát. Íme! Betegágyba döntöm őt, azokat pedig, akik házasságtörést követnek el vele, nagy nyomorúságba, hacsak meg nem bánják az övéihez hasonló cselekedeteiket” (Jelenések 2:21, 22). Úgy tűnik, hogy miként a múltban Jezabel uralkodott Ahábon és kihívást intézett Isten ítélet-végrehajtója, Jéhu ellen, úgy az ilyen nők is megpróbálják a befolyásukkal manipulálni a férjeket és a véneket. A jelek szerint a tiatirai vének megtűrték ezt az arcátlan jezabeli befolyást. Jézus itt erőteljesen figyelmezteti őket, valamint Jehova népének gyülekezetét, amely mára az egész földre kiterjed. Ma az ilyen akaratos asszonyok közül néhányan hitehagyásra vették rá a férjüket, sőt még pert is indítottak Jehova hűséges szolgái ellen. (Vesd össze: Júdás 5–8.)

9. a) Miért nem vetnek kedvezőtlen fényt minden nőre a gyülekezetben Jézusnak a Jezabelről mondott szavai? b) Csak milyen esetben nyilvánul meg a jezabeli befolyás?

⁹ Ez azonban semmiképpen nem vet kedvezőtlen fényt azokra a nőkre, akik hűséges tagjai a keresztény gyülekezetnek. Ma a tanúskodómunka oroszlánrészét hűséges testvérnők végzik, házi bibliatanulmányozásokat vezetnek, és így nagy számban hoznak újakat a gyülekezetbe. Isten megáldja ezt az elrendezést, ahogy erre a Zsoltárok 68:11 is rámutat: „Jehova tudatja a szót; a jó hírt vivő asszonyok, íme, nagy sereg.” A feleségek szelíd és tiszteletteljes viselkedése, amelynek „nagy értéke van az Isten szemében”, jó irányba befolyásolhatja a férjüket (1Péter 3:1–4). Lemuel király dicsérte a derék, szorgalmas feleséget (Példabeszédek 31:10–31). A jezabeli befolyás csak akkor nyilvánul meg, amikor a nők a szerepkörüket túllépve tévútra csábítják a férfiakat, illetve kétségbe vonják vagy figyelmen kívül hagyják a főségi elrendezést (Efézus 5:22, 23; 1Korintusz 11:3).

10. a) Miért részesül ítéletben Jezabel a gyermekeivel együtt? b) Milyen veszélyes állapotban vannak azok, akik Jezabel gyermekeivé válnak, és mit kellene tenniük az ilyen személyeknek?

¹⁰ Arra ’az asszonyra, Jezabelre’ utalva Jézus  így folytatja: „Gyermekeit pedig megölöm halálos csapással, és minden gyülekezet meg fogja tudni, hogy én vagyok, aki a veséket és a szíveket kutatja, és én megfizetek nektek egyénenként a tetteitek szerint” (Jelenések 2:23). Jézus időt hagyott Jezabelnek és a gyermekeinek a megbánásra, ők azonban kitartanak az erkölcstelen életmódjuk mellett, ezért ítéletben kell részesülniük. Erőteljes üzenet ez a mai keresztényeknek. Akik Jezabelt utánozva a gyermekeivé válnak – akár férfiak, akár nők –, mert megszegik a főségre és az erkölcsre vonatkozó bibliai alapelveket, vagy mert makacsul semmibe veszik a teokratikus rendet, azok szellemi értelemben veszélyes betegségben szenvednek. Az igaz, hogy ha egy ilyen személy magához hívja a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak fölötte, „a hitből való ima meggyógyítja a gyengélkedőt, és Jehova felemeli őt”, amennyiben alázatosan az imákkal összhangban jár el. Ám senki ne gondolja, hogy becsaphatja Istent vagy Krisztust azáltal, hogy megkísérli eltitkolni az erkölcstelen tetteit, vagy azáltal, hogy a buzgó szolgálat külső látszatát ölti magára (Jakab 5:14, 15).

11. Hogyan kapnak ma a gyülekezetek segítséget ahhoz, hogy éberek legyenek a törvénytelen női befolyást illetően?

¹¹ Örömre ad okot, hogy napjainkban Jehova Tanúi legtöbb gyülekezete tudatában van ennek a veszélynek. A vének éberek minden olyan irányzatot illetően, amely nem teokratikus magatartásformákkal és helytelenségekkel kapcsolatos. Megpróbálnak segíteni a veszélyes úton haladó férfiaknak és nőknek, hogy azok szellemileg épülhessenek, és hogy helyre lehessen őket igazítani, mielőtt túl késő lenne (Galácia 5:16; 6:1). A keresztény felvigyázók szeretetteljesen, ugyanakkor határozottan igyekeznek megakadályozni minden női törekvést, amely olyan klikkesedésre irányul, mely támogatja a nők felszabadítási mozgalmához hasonló kezdeményezések létrejöttét. Ezenkívül Jehova Tanúi kiadványaiban rendszeresen időszerű tanácsok jelennek meg. *

12. Hogyan tanúsít ma a János osztály ugyanolyan buzgalmat, mint annak idején Jéhu?

¹² Viszont ahol durva erkölcstelenség történik, s különösen ott, ahol ez gyakorlattá válik, a megbánást nem tanúsító bűnösöket ki kell közösíteni. Gondoljunk vissza Jéhu buzgalmára, amellyel a jezabeli befolyás utolsó nyomait is el akarta tüntetni Izraelből. Ehhez hasonlóan ma a János osztály határozottan cselekszik, példát mutatva a Jonadábbal szemléltetett társainak, és teljesen másként viselkedik, mint a kereszténység engedékeny papjai (2Királyok 9:22, 30–37; 10:12–17).

13. Mi történik azokkal, akik engednek a káros női befolyásnak?

¹³ Jehova Követeként és Bírájaként, Isten Fia jogosan jár el a modern kori Jezabel leleplezésében, és jogosan dönti betegágyba, hisz Jezabel szellemi betegsége valóban krónikus (Malakiás 3:1, 5). Akik engednek ennek a káros női befolyásnak, ugyancsak nagy nyomorúságot fognak elszenvedni: az abból fakadó bánatot, hogy kiközösítik őket, és elszakíttatnak a keresztény gyülekezettől, mintha meghalnának. Ha nem mutatnak megbánást, ha nem térnek meg, és ha nem fogadják őket vissza a gyülekezetbe, legkésőbb a nagy nyomorúság idején szembe kell majd nézniük a szó szerinti halállal is, melyet a ’halálos csapás’ okoz. Időközben még van lehetőség arra, hogy rendbe jöjjenek, ha teljesen megbánják a helytelen tetteiket (Máté 24:21, 22; 2Korintusz 7:10).

14. a) Hogyan használja fel Jézus a véneket arra, hogy foglalkozzanak bizonyos nehézségekkel, például a jezabeli befolyással? b) Hogyan támogassa a gyülekezet a véneket, akik ilyen nehézségeket rendeznek el?

¹⁴ ’Minden gyülekezetnek’ meg kell tudnia, hogy Jézus a „veséket”, azaz a legmélyebb érzéseket, és a ’szívet’, vagyis az egyén legbensőbb énjét kutatja, beleértve a valódi indítékokat is. Ebből a célból megbízható csillagokat, azaz véneket használ fel, hogy ők foglalkozzanak bizonyos nehézségekkel, például a jezabeli befolyással (Jelenések 1:20). Miután a vének alaposan megvizsgáltak egy ilyen természetű ügyet és ítéletet hoztak, nem az egyes személyek dolga kikutatni, az eljárás miértjeit.  Mindenkinek alázatosan el kell fogadnia azt, ahogy a vének elrendezték az ügyet, és továbbra is támogatnia kell ezeket a gyülekezeti csillagokat. A Jehova és a szervezeti elrendezései iránti lojalitás jutalommal jár (Zsoltárok 37:27–29; Héberek 13:7, 17). Ami téged illet, bárcsak áldásban részesülnél, amikor Jézus megfizet egyénenként mindenkinek a tettei szerint (Galácia 5:19–24; 6:7–9).

„Amitek van, ahhoz erősen ragaszkodjatok”

15. a) Milyen mondanivalója volt Jézusnak azok számára, akiket nem rontott meg Jezabel? b) Mi mutatja, hogy 1918-ban nem minden, magát kereszténynek valló személyt rontott meg a hitehagyott kereszténység?

¹⁵ Jézus következő szavai vigaszt nyújtanak: „Nektek azonban, a többi tiatirainak, mindazoknak, akiknél nincs meg ez a tanítás, igen, azoknak, akik nem ismerték meg »Sátán mélységes dolgait« – ahogy ők mondják –, azt mondom: Nem rakok rátok más terhet. De amitek van, ahhoz erősen ragaszkodjatok, míg eljövök” (Jelenések 2:24, 25). Tiatirában vannak hűségesek, akiket nem befolyásolt Jezabel. Ehhez hasonlóan az 1918-at megelőző 40 évben is voltak, és azóta is vannak olyan, magukat kereszténynek valló személyek, akik nem tűrték el az erkölcstelen, romlott viselkedést, amely olyannyira elterjedt a kereszténységben. A Bibliakutatók kicsiny csoportja, mely ma Jehova Tanúi néven ismert, megpróbált segíteni az egyháztagoknak, hogy felismerjék: a kereszténység tantételei közül sok nem keresztény eredetű. Maga a csoport szakított az összes babiloni hitnézettel és gyakorlattal, amely a hitehagyott kereszténységen át jutott el hozzájuk, így ’annak az asszonynak, Jezabelnek’ az engedékeny tanításával is.

16. Bár Jézus és az első századi keresztények vezető testülete semmi további terhet nem rakott senkire, mégis mit kell kerülnünk?

 ¹⁶ A János osztály ma ugyancsak arra buzdítja a társait, a nagy sokaság tagjait, hogy óvakodjanak az erkölcstelen befolyástól, például attól, amit a szórakoztatóipar lealacsonyodott világa kínál. Semmi szükség arra, hogy kíváncsiságból megnézzünk vagy kipróbáljunk olyasmit, ami romlott, illetve arra sem, hogy megismerjük azt, amit kerülnünk kell. A bölcsesség útja az, ha távol tartjuk magunkat ’Sátán mélységes dolgaitól’. Ahogy Jézus mondta: „Nem rakok rátok más terhet.” Ez arra a rendeletre emlékeztet bennünket, melyet az első századi keresztények vezető testülete hozott: „a szent szellem és mi magunk jónak találtuk, hogy semmi további terhet ne rakjunk rátok a következő szükséges dolgokon kívül: tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a megfojtott állattól és a paráznaságtól. Ha gondosan megőrzitek magatokat ezektől, jól lesz dolgotok” (Cselekedetek 15:28, 29). A szellemi jólét érdekében kerüljük a hamis vallást, a vér helytelen használatát (például a vérátömlesztést) és az erkölcstelenséget. Ezáltal valószínűleg az egészségünket is megóvjuk.

17. a) Hogyan kísérti napjainkban Sátán az embereket a ’mélységes dolgaival’? b) Hogyan viszonyuljunk Sátán okoskodó világának a ’mélységes dolgaihoz’?

¹⁷ Sátánnak vannak más ’mélységes dolgai’ is, többek között a bonyolult okoskodások és bölcselkedések, amelyek hízelegnek a művelteknek. Az engedékeny, erkölcstelen okfejtéseken kívül ide tartozik még a spiritizmus és az evolúcióelmélet is. Hogyan tekinti ezeket a ’mély dolgokat’ a végtelenül bölcs Teremtő? Pál apostol őt idézi, amikor kijelenti: „Elpusztítom a bölcsek bölcsességét”. Ezzel ellentétben ’az Isten mélységes dolgai’ egyszerűek, világosak és szívet melengetők. A bölcs keresztények kerülik Sátán okoskodó világának a „mélységes dolgait”. Ne felejtsük el, hogy „a világ elmúlóban van, s ugyanígy a kívánsága is, de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1Korintusz 1:19, Káldi-Neovulgáta Bibliafordítás; 1Korintusz 2:10; 1János 2:17).

18. Milyen áldásokat ígér Jézus azoknak a felkent keresztényeknek, akik mindvégig hűek maradnak, és milyen kiváltságban részesülnek majd ezek a feltámasztottak Armageddonkor?

¹⁸ Jézus most szívmelengető szavakkal szól a tiatirai keresztényekhez. Ez a kijelentése bátorságot önt a mai felkent keresztényekbe is: „Aki pedig győz, és mindvégig megtartja tetteimet, annak hatalmat adok a nemzetek fölött – és vasvesszővel tereli majd az embereket, és mint az agyagedények, darabokra törnek –, ugyanúgy, ahogy én is kaptam az Atyámtól” (Jelenések 2:26, 27). Valóban  csodálatos kiváltság! A hatalom, melyet a felkent győztesek kapnak a feltámadásukkor, abban fog megnyilvánulni, hogy Jézussal együtt használják majd a pusztítás ’vasvesszejét’ a lázadó nemzetek ellen Armageddonkor. E nemzetek nukleáris tűzerejét alkotó fegyverek a legjobb esetben is csak nedves petárdákként fognak szétpukkanni, amikor Krisztus darabokra zúzza az ellenségeit, mint az agyagedényt (Zsoltárok 2:8, 9; Jelenések 16:14, 16; 19:11–13, 15).

19. a) Ki ’a hajnali csillag’, és hogyan adja magát azoknak, akik győznek? b) Milyen buzdítást kap a nagy sokaság?

¹⁹ Jézus még hozzáteszi: „és neki adom a hajnali csillagot” (Jelenések 2:28). Később ő maga magyarázza meg, hogy mire utal ez a ’csillag’, amikor kijelenti: „Én vagyok Dávid gyökere és sarja és a fényes hajnali csillag” (Jelenések 22:16). Igen, Jézus teljesíti be azt a próféciát, melyet Bálám vonakodó ajkairól kényszerített ki Jehova: „Csillag származik Jákobtól, jogar támad Izraeltől” (4Mózes 24:17). Vajon hogyan adja Jézus „a hajnali csillagot” azoknak, akik győznek? Nyilván úgy, hogy önmagát adja nekik, maga mellé veszi őket a legszorosabb, a legbensőségesebb kapcsolatot alakítva ki velük (János 14:2, 3). Micsoda erőteljes ösztönzés ez a kitartásra! A nagy sokaságnak is buzdító tudnia azt, hogy „a fényes hajnali csillag” hamarosan arra használja fel a Királyság-hatalmát, hogy helyreállítsa a Paradicsomot itt a földön.

Őrizzük meg a feddhetetlenségünket!

20. A kereszténységben végbemenő milyen fejlemények emlékeztetnek minket a tiatirai gyülekezet némely gyengeségére?

²⁰ Az üzenet minden bizonnyal nagyon buzdítóan hatott a tiatirai keresztényekre. Képzeld csak el, Isten megdicsőített Fia személyesen szólt hozzájuk az égből néhány helytelenségükkel kapcsolatban! Biztos, hogy a gyülekezetből legalább néhányan reagáltak erre a szeretetteljes pásztorkodásra. Ez az üzenet, mely a hét közül a leghosszabb, segít nekünk is, hogy azonosítsuk az igaz keresztény gyülekezetet napjainkban. Amikor Jézus 1918-ban ítéletre jött Jehova templomához, a magukat kereszténynek valló szervezetek többsége bálványimádattal és szellemi erkölcstelenséggel volt beszennyezve (Jakab 4:4). Némelyikük a hitnézeteit olyan XIX. századi öntudatos nők tanításaira alapozta, mint például a Hetednapi Adventista Egyházhoz tartozó Ellen White, és a Keresztény Tudomány elnevezésű felekezet tagja, Mary Baker Eddy. Mostanában pedig sok nő prédikál a szószékről. (Ellentét végett lásd: 1Timóteusz 2:11, 12.) A katolicizmus különböző formáin belül Máriát gyakran Isten és Krisztus elé helyezik a tiszteletadásban. Jézus nem ilyen módon tisztelte őt (János 2:4; 19:26). Vajon azok a szervezetek, melyek engedélyezik az ilyen törvénytelen női befolyást valóban kereszténynek fogadhatók el?

21. Milyen tanulságot vonhatunk le egyénenként Jézus üzenetéből, melyet a tiatiraiaknak küldött?

 ²¹ A keresztények, akár a János osztályhoz, akár a más juhokhoz tartoznak, jól teszik, ha egyénenként átgondolják ezt az üzenetet (János 10:16). Egyeseket talán csábít a könnyebb út, miként a tiatirai Jezabel tanítványait. Emellett ott van a kísértés, hogy megalkudjanak. Napjainkban olyan helyzetekkel kell szembenézni, mint például a vért tartalmazó termékek fogyasztása, vagy a vérátömlesztés elfogadása. Néhányan úgy gondolhatják, hogy ha buzgók a szántóföldi szolgálatban, vagy ha előadásokat tartanak, az feljogosítja őket arra, hogy kevésbé legyenek szigorúak más területen: például megengedik maguknak, hogy erőszakos és erkölcstelen filmeket nézzenek, vagy túlzott mértékben fogyasszanak alkoholt. Jézus figyelmeztetése, melyet a tiatirai keresztényekhez intézett, arra int bennünket, hogy ne engedjünk meg magunknak effajta szabadságot. Jehova azt akarja, hogy tiszták és teljes lelkűek legyünk, ne pedig megosztottak, miként sokan a tiatirai keresztények közül.

22. Hogyan hangsúlyozza Jézus annak fontosságát, hogy halló fülűek legyünk?

²² Jézus végül kijelenti: „Akinek van füle, hallja meg, mit mond a szellem a gyülekezeteknek” (Jelenések 2:29). Jézus itt negyedszer ismétli meg ezt a lelkesítő, refrénként hangzó mondatot, amellyel majd a következő három üzenetét is zárja. Vajon neked halló füled van? Akkor hát hallgasd feszült figyelemmel a többi tanácsot, melyet Isten a szelleme által juttat el a közlési csatornáján keresztül.

[Lábjegyzet]

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép az 51. oldalon]

Napjainkban a tanúskodómunka oroszlánrészét hűséges testvérnők végzik, akik alázatosan támogatják a teokratikus hatalmat