MÉG csak új hírnök voltam, amikor a vének megkérdezték, hogy szeretnék-e többet tenni a szolgálatban. Majd 1992. május 4-én részt vettem egy összejövetelen, melyet azoknak szerveztek, akik készek voltak szükségterületre költözni. Másnap a társammal Batumiba, egy Adzsariában lévő kikötővárosba költöztünk.

Először nagyon féltem a prédikálástól, nem tudtam, hogyan szólítsam meg az embereket. Ám legnagyobb meglepetésemre az első asszony, akivel beszélgetni kezdtem, ezt kérdezte: „Eddig hol voltak?” Nagyon érdekelte az igazság, így már másnap elkezdett tanulmányozni.

Mielőtt elindultunk volna Batumiba, kaptunk egy listát azoknak a címeiről, akik érdeklődtek a Biblia iránt. Mivel nem ismertük jól a várost, többször kellett útbaigazítást kérnünk. Bár a legtöbben nem tudtak segíteni nekünk,  mert pont akkoriban nevezték át az utcákat, az üzenetünk érdekelte őket. Hamarosan 10-15 fős csoportokkal tanulmányoztuk a Bibliát.

Csak négy hónap telt el, de már több mint 40-en jártak az összejövetelekre. Nem tudtuk elképzelni, hogy tudunk majd törődni ilyen sok érdeklődővel. Ezután történt, hogy a grúz hadsereg és az abház szeparatisták közötti összetűzés miatt a korábbi gyülekezetemből mindenki Batumiba költözött. Egyetlen nap alatt megalakult az új gyülekezet, tapasztalt vénekkel és úttörőkkel.