Rafael Pared, aki a feleségével, Franciával a Bételben szolgál, 1957-ben 18 évesen lett hírnök. Emlékszik, hogy annak idején, ha prédikálni mentek, a titkosrendőrség a nyomukban volt, és kereste az alkalmat, hogy letartóztathassa őket. „Többször is előfordult – meséli Rafael –, hogy ha nem szaladunk be a sikátorok  közé, és nem ugrunk át néhány kerítésen, akkor a rendőrség utolér minket.” Andrea Almánzar elmondja, hogyan próbálták elkerülni a letartóztatást: „Nagyon óvatosak voltunk. Miután tanúskodtunk egy házigazdának, tíz házat kihagytunk, és csak utána kopogtunk be egy újabb helyre.”

1959-re Trujillo diktatúrája már majdnem 30 éve tartott, a politikai helyzet azonban változóban volt. Ezt jól igazolják az 1959. június 14-én történt események. Ezen a napon olyan dominikaiak törtek be az országba és tettek újabb kísérletet Trujillo hatalmának megdöntésére, akiket korábban elűztek. Noha az összeesküvésüket a hatóság meghiúsította, és a felelősöket mind megölték vagy börtönbe zárták, egyre többen csatlakoztak Trujillo ellenségeihez. Mivel úgy érezték, van esélyük a rezsim ellen, az ellenállásuk erősödött.

Bár a katolikus egyház éveken át együttműködött a Trujillo-kormánnyal, 1960. január 25-én pásztorlevelet adott ki tiltakozásul az ellen, hogy az állam nem tartja tiszteletben az emberi jogokat. Bernardo Vega dominikai történész ezt így magyarázza: „Egyrészt az 1959 júniusában történt összeesküvés, valamint annak erőszakos leverése, másrészt a kormánynak a földalatti mozgalmakkal szembeni fellépése kényszerítette arra az egyházat, hogy most először szembehelyezkedjen Trujillóval.”

Meglepő módon 1960 májusában a kormány feloldotta a Jehova Tanúi ellen hozott tilalmat. Sokévnyi betiltás után végre fellélegezhettek a testvérek. Az enyhülés ráadásul Trujillótól jött, miután megromlott a katolikus egyházzal ápolt szoros kapcsolata.