„KÖSZÖNÖM.” Kétségkívül mindannyiunknak jólesik, ha értékelik a lelkiismeretes munkánkat, vagy az ajándékot, amit szívből adtunk. Szeretnénk, ha mások, különösen a szeretteink, megbecsülnék az erőfeszítéseinket. De vajon Jehova, akit mindenkinél jobban szeretünk, hálás azért, amit érte teszünk? Nézzük meg, hogyan bánt Ebed-Melekkel, aki az egyik prófétája érdekében kockára tette az életét. (Olvasd el: Jeremiás 38:7–13; 39:16–18.)

Ki volt Ebed-Melek? Valószínűleg tisztviselő volt Júda királyának, Sedékiásnak az udvarában. * Egy időben élt Jeremiással, akit Isten megbízott, hogy figyelmeztesse Júda hűtlen népét a közelgő pusztulásra. Istenfélő ember volt, nem úgy, mint a körülötte lévő fejedelmek, és nagyra becsülte Jeremiást. Ám amikor a gonosz fejedelmek árulással vádolták Jeremiást, és egy sáros víztárolóba dobták, hogy meghaljon, Ebed-Meleknek próbára lett téve az Istenbe vetett bizalma (Jeremiás 38:4–6). Vajon mit tett?

Ebed-Melek bátran és határozottan cselekedett, nem hagyta, hogy a fejedelmek bosszújától való félelem visszatartsa. Odament Sedékiáshoz, és mindenki előtt szót emelt a Jeremiást ért igazságtalanság ellen. Valószínűleg a fejedelmekre mutatott, amikor ezt mondta: „Gonoszul cselekedtek [ezek] az emberek . . . Jeremiás prófétával” (Jeremiás 38:9). Ebed-Melek elérte a célját, és Sedékiás utasítására 30 emberrel Jeremiás segítségére sietett.

Ezután egy másik jó tulajdonsága, a kedvessége is megmutatkozott. „Ócska rongyokat meg elnyűtt ruhadarabokat [hozott], és leengedte azokat köteleken Jeremiáshoz”. Miért? Azért, hogy Jeremiás tegye őket a hóna alá, hogy amikor felhúzzák a mély, sáros veremből, ne vágja annyira a kötél (Jeremiás 38:11–13).

Jehovának nem kerülte el a figyelmét a tette. Vajon hálás volt érte? Arra utasította Jeremiást, hogy mondja meg Ebed-Meleknek, hogy Júda pusztulása a küszöbön áll, de ő biztosan meg fog menekülni. Ez volt Jehova üzenete: „Megszabadítalak téged . . . nem kerülsz azoknak a férfiaknak a kezébe, akiktől rettegsz . . . gondom lesz rá, hogy megmenekülj, és nem fogsz elhullani a kard által. Zsákmányul kapod a lelkedet”. Miért ígérte ezt neki? Jehova ezt mondta: „mert bíztál bennem” (Jeremiás 39:16–18). Jehova tudta, hogy Ebed-Meleket a belé vetett hite és bizalma késztette cselekvésre, és nem csupán az, hogy aggódott Jeremiásért.

A tanulság egyértelmű: Jehova hálás azért, amit érte teszünk. A Biblia arról biztosít minket, hogy Jehova nem felejti el a hitből fakadó tetteinket, bármilyen csekélység legyen is az (Márk 12:41–44). Szeretnél közelebb kerülni Jehovához? Biztos lehetsz benne, hogy amit a Szavában olvashatunk róla, az igaz: „megjutalmazója lesz azoknak, akik komoly igyekezettel keresik őt” (Héberek 11:6).

Javasolt bibliaolvasás májusra:

▪ Jeremiás 32–50

[Lábjegyzet]