Adatvédelmi beállítások

To provide you with the best possible experience, we use cookies and similar technologies. Some cookies are necessary to make our website work and cannot be refused. You can accept or decline the use of additional cookies, which we use only to improve your experience. None of this data will ever be sold or used for marketing. To learn more, read the Global Policy on Use of Cookies and Similar Technologies. You can customize your settings at any time by going to Privacy Settings.

Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Tudtad?

Tudtad?

Tudtad?

Hogyan tekintették Jézus napjaiban a zsidó vallási vezetők az átlagembereket?

Az I. századi Izraelben a társadalmi és vallási élet előkelő tagjai megvetették azokat, akik kevés oktatásban részesültek, vagy iskolázatlanok voltak. A farizeusok ezt mondták: „ez a sokaság, amely nem ismeri a Törvényt, átkozott” (János 7:49).

Világi források szerint a kiváltságos rétegek megvetően úgy hívták a tanulatlan embereket, hogy ‛am há·’áʹrec, vagyis ’a föld népe’. Ám eredetileg ez tiszteletteljes kifejezés volt, mellyel egy adott terület lakosaira utaltak, és nemcsak a szegényeket és alacsony sorúakat foglalta magában, hanem az előkelőket is (1Mózes 23:7; 2Királyok 23:35; Ezékiel 22:29).

Jézus napjaiban azonban már rosszalló kifejezésként használták. Azokra utaltak vele, akik nem tartották be a rabbinikus hagyományok minden egyes apró részletét, vagy akikről úgy gondolták, hogy nem ismerik a mózesi törvényt. A Misna (a Talmud alapját képező szövegmagyarázatok) óva int attól, hogy bárki is egy ‛am há·’áʹrec házában szálljon meg. Egy enciklopédia szerint Meir, a II. században élt tudós rabbi ezt tanította: „Aki hozzáadja a lányát egy ám háárechoz, az olyan, mint aki megkötözi és az oroszlánketrecbe dobja” (Peszáchim 49.). A Talmud szerint pedig egy másik rabbi kijelentette, hogy „a tanulatlan emberek nem fognak feltámadni”.

Milyen értelemben használja a Biblia a császár szót?

A császár szó Gaius Julius Caesar családnevéből ered, aki i. e. 46-ban megkapta a dictatori címet. Őt követően több római uralkodó is felvette a családnevét. Hármat közülük a Biblia név szerint is megemlít: Augusztuszt, Tibériuszt és Klaudiuszt (Lukács 2:1; 3:1; Cselekedetek 11:28).

Tibériusz i. sz. 14-ben került hatalomra, és Jézus szolgálata során végig ő uralkodott. Tehát ő volt a császár, amikor Jézus válaszolt egy adófizetéssel kapcsolatos kérdésre. „Fizessétek vissza a császárnak, ami a császáré, az Istennek pedig, ami az Istené” – mondta Jézus (Márk 12:17). Nyilván nem csak Tibériuszra gondolt. A császár szóval tulajdonképpen a világi hatalomra, az államra utalt.

Amikor Pál apostolt igazságtalanul el akarták ítélni i. sz. 58 táján, római polgárként élt azzal a jogával, hogy a császárhoz fellebbezhet (Cselekedetek 25:8–11). Ezáltal Pál azt kérte, hogy a birodalom legfelsőbb törvényszéke ítélkezzen felette, és nem kifejezetten Néróra, az akkori uralkodóra gondolt.

A Caesar családnévből eredő császár szó olyan szorosan összefonódott a fő hatalommal, hogy még a Caesar család utolsó uralkodóját követően is megmaradt uralkodói címnek.

[Kép a 29. oldalon]

Ezüstdénár Tibériusz arcképével