Tudtad?

Hogyan tekintették Jézus napjaiban a zsidó vallási vezetők az átlagembereket?

▪ Az I. századi Izraelben a társadalmi és vallási élet előkelő tagjai megvetették azokat, akik kevés oktatásban részesültek, vagy iskolázatlanok voltak. A farizeusok ezt mondták: „ez a sokaság, amely nem ismeri a Törvényt, átkozott” (János 7:49).

Világi források szerint a kiváltságos rétegek megvetően úgy hívták a tanulatlan embereket, hogy ‛am há·’áʹrec, vagyis ’a föld népe’. Ám eredetileg ez tiszteletteljes kifejezés volt, mellyel egy adott terület lakosaira utaltak, és nemcsak a szegényeket és alacsony sorúakat foglalta magában, hanem az előkelőket is (1Mózes 23:7; 2Királyok 23:35; Ezékiel 22:29).

Jézus napjaiban azonban már rosszalló kifejezésként használták. Azokra utaltak vele, akik nem tartották be a rabbinikus hagyományok minden egyes apró részletét, vagy akikről úgy gondolták, hogy nem ismerik a mózesi törvényt. A Misna (a Talmud alapját képező szövegmagyarázatok) óva int attól, hogy bárki is egy ‛am há·’áʹrec házában szálljon meg. Egy enciklopédia szerint Meir, a II. században élt tudós rabbi ezt tanította: „Aki hozzáadja a lányát egy ám háárechoz, az olyan, mint aki megkötözi és az oroszlánketrecbe dobja” (Peszáchim 49.). A Talmud szerint pedig egy másik rabbi kijelentette, hogy „a tanulatlan emberek nem fognak feltámadni”.

Milyen értelemben használja a Biblia a császár szót?

▪ A császár szó Gaius Julius Caesar családnevéből ered, aki i. e. 46-ban megkapta a dictatori címet. Őt követően több római uralkodó is felvette a családnevét. Hármat közülük a Biblia név szerint is megemlít: Augusztuszt, Tibériuszt és Klaudiuszt (Lukács 2:1; 3:1; Cselekedetek 11:28).

Tibériusz i. sz. 14-ben került hatalomra, és Jézus szolgálata során végig ő uralkodott. Tehát ő volt a császár, amikor Jézus válaszolt egy adófizetéssel kapcsolatos kérdésre. „Fizessétek vissza a császárnak, ami a császáré, az Istennek pedig, ami az Istené” – mondta Jézus (Márk 12:17). Nyilván nem csak Tibériuszra gondolt. A császár szóval tulajdonképpen a világi hatalomra, az államra utalt.

Amikor Pál apostolt igazságtalanul el akarták ítélni i. sz. 58 táján, római polgárként élt azzal a jogával, hogy a császárhoz fellebbezhet (Cselekedetek 25:8–11). Ezáltal Pál azt kérte, hogy a birodalom legfelsőbb törvényszéke ítélkezzen felette, és nem kifejezetten Néróra, az akkori uralkodóra gondolt.

A Caesar családnévből eredő császár szó olyan szorosan összefonódott a fő hatalommal, hogy még a Caesar család utolsó uralkodóját követően is megmaradt uralkodói címnek.

[Kép a 29. oldalon]

Ezüstdénár Tibériusz arcképével