VAJON minden ima meghallgatásra talál, függetlenül attól, kihez intézzük? Napjainkban sokan úgy vélik, hogy igen. Így éreznek például azok, akik támogatják az ökumenikus mozgalmakat, és szeretnék, hogy a különbözőségek ellenére minden vallást elfogadhatónak tartsanak az emberek. De előfordulhat, hogy mégsem mindegy, kihez imádkozunk?

A Szentírás rámutat, hogy az emberek sokszor nem a megfelelő személyhez imádkoznak. Abban az időben, amikor a Biblia íródott, gyakran faragott képmásokhoz imádkoztak. Isten azonban újra meg újra óva intett ettől. Például a Zsoltárok 115:4–6 egyebek közt ezt mondja ezekről a képmásokról: „fülük van, de nem hallanak”. Az üzenet világos: Mi értelme egy olyan istenhez imádkozni, aki nem hall?

Egy izgalmas bibliai beszámoló is alátámasztja ezt. Illés, aki igaz próféta volt, egy próbára hívta ki Baál prófétáit. Azt mondta nekik, hogy imádkozzanak az istenükhöz, és utána ő is imádkozni fog az övéhez. Kijelentette, hogy az igaz Isten válaszolni fog az imára, a hamis viszont nem. Baál prófétái elfogadták a kihívást. Hosszasan, teljes odaadással imádkoztak, teli torokból kiáltoztak, de mindhiába. A beszámolóban ezt olvassuk: „senki sem felelt, és senki sem figyelt” (1Királyok 18:29). De vajon mi történt, amikor Illés imádkozott?

Amint befejezte Illés az imáját, Istene azonnal válaszolt a kérésére: tüzet küldött az égből, hogy megeméssze a felajánlást, melyet Illés készített. Miben különbözött a Baál-próféták imája és Illésé? Ha megvizsgáljuk Illés imáját, mely az 1Királyok 18:36, 37-ben van feljegyezve, egy lényeges különbséget vehetünk észre. Bár ez egy nagyon rövid ima – az eredeti, héber nyelven csupán körülbelül 30 szóból áll –, mégis ebben a néhány sorban Illés háromszor is nevén szólította Istent, Jehovát.

Baál (jelentése: ’tulajdonos’ vagy ’úr’) a kánaániták istene volt, akik számos helyi istenségüket így nevezték. A Jehova név azonban egy páratlan név, és mindössze egyetlen személy viseli az egész világegyetemben. Ő így szólt a népéhez: „Én vagyok Jehova. Ez a nevem, és senki másnak nem adom dicsőségemet” (Ézsaiás 42:8).

Vajon mindegy volt, hogy Illés vagy a Baál-próféták kihez imádkoztak? A Baál-imádat részeként lealacsonyító szokásokat, például szertartásos prostitúciót gyakoroltak, sőt még emberáldozatot is bemutattak. Ezzel szemben Jehova arra oktatta a népét, Izraelt, hogy méltóságteljesen imádják őt, így nekik nem kellett ilyen visszataszító szertartásokban részt venniük. Gondold hát végig: Ha szeretnél levelet küldeni az egyik barátodnak, akit nagyra becsülsz, címeznéd-e a leveled egy olyan személynek, akit máshogy hívnak, és ráadásul nagyon rossz  a hírneve, hiszen semmibe veszi azokat az értékeket, melyeket a barátod fontosnak tart? Természetesen ilyesmi még csak meg sem fordulna a fejedben!

Ha Jehovához imádkozol, tulajdonképpen a Teremtőhöz szólsz. * Ő az emberiség Atyja. Ézsaiás próféta ezt mondta: „te, ó, Jehova, te vagy a mi Atyánk!” (Ézsaiás 63:16). Jézus Krisztus is róla beszélt, amikor így szólt a követőihez: „Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez” (János 20:17). Jehova az Atyja Jézusnak. Jézus hozzá imádkozott, és a követőit is erre tanította (Máté 6:9).

Vajon a Biblia azt tanítja, hogy Jézushoz, Máriához, a szentekhez vagy az angyalokhoz imádkozzunk? Nem. A Biblia szerint csak Jehovához imádkozhatunk. Nézzünk meg erre két okot. Először is, amikor imádkozunk, voltaképpen imádatot mutatunk be, és a Szentírás azt mondja, hogy kizárólag Jehovát szabad imádni (2Mózes 20:5). Másodszor, feltárja, hogy Jehova az „Ima Meghallgatója” (Zsoltárok 65:2). Bár ő szívesen megosztja másokkal a feladatokat, az ima meghallgatását soha nem bízta rá másra. Ő az az Isten, aki azt ígéri, hogy személyesen hallgatja meg az imáinkat.

Ezért ha azt szeretnéd, hogy Isten meghallgassa az imáidat, tartsd észben, amit a Szentírás mond: „mindenki, aki segítségül hívja Jehova nevét, megmentésben fog részesülni” (Cselekedetek 2:21). De vajon Jehova a hozzá intézett összes imát meghallgatja, mindenféle feltétel nélkül? Vagy még valami mást is figyelembe kell vennünk?