„Mindent egybevetve az embernek az a benyomása támadhat, hogy a háromságtan a IV. század végén született. Ez bizonyos értelemben igaz . . . Az »egy Isten három személyben« megfogalmazás a IV. század vége előtt nem volt egyértelműen elfogadott, és egyáltalán nem volt szerves része a keresztény életnek és hitvallásnak” (New Catholic Encyclopedia. 1967, 14. kötet, 299. oldal).

„A niceai zsinat [i. sz.] 325. május 20-án kezdődött. Maga Konstantin elnökölt, és a vitákban is részt vett. Személyes indítványozására . . . bekerült a niceai hitvallásba a Krisztusnak az Istenhez fűződő kapcsolatára utaló, kulcsszerepet játszó kifejezés, amely szerint a Fiú »azonos lényegű az Atyával« . . . A püspökök, tartva a császártól, két kivétellel mind aláírták a hitvallást, bár sokuk nem értett vele egyet” (Encyclopædia Britannica. 1970, 6. kötet, 386. oldal).

István „a Szentlélekkel eltelve fölnézett az égre és látta az Isten dicsőségét és Jézust az Isten jobbján. Felkiáltott: »Látom, hogy nyitva az ég, és az Emberfia ott áll az Isten jobbján«” (Cselekedetek 7:55, 56, Katolikus fordítás).

Mit tárt fel ez a látomás? István, Isten tevékeny erejével betelve, látta Jézust „az Isten jobbján” állni. Egyértelmű hát, hogy Jézus, azután, hogy feltámadt és visszatért az égbe, nem vált Istenné, hanem egy különálló szellemszemély lett. A beszámoló nem tesz említést arról, hogy Isten mellett egy harmadik személy is lett volna. Egy dominikánus pap, Marie-Émile Boismard, aki megpróbált olyan írásszövegeket találni, melyek alátámasztják a háromságtant, az egyik könyvében ezt írja: „Az a kijelentés, hogy három személy van egy Istenben . . . , sehol sem található meg az Újtestamentumban” (À l’aube du christianisme—La naissance des dogmes).

A Konstantin által támogatott dogmának az volt a célja, hogy véget vessen a viszályoknak, melyek az egyházon belül dúltak a IV. században. Azonban ez a tan egy újabb kérdést vetett fel: Vajon Mária, aki Jézust szülte, „Isten anyja” volt?

Vesd össze a következő bibliaverseket: Máté 26:39; János 14:28; 1Korintusz 15:27, 28; Kolosszé 1:15, 16