„Mit fogunk enni?”

AMIKOR Jézus itt szolgált a földön, az emberek gyakran beszélgettek az ételekről és az italokról. Jézus első csodája az volt, hogy a vizet borrá változtatta, két alkalommal pedig rengeteg embert táplált néhány kenyérrel és hallal (Máté 16:7–10; János 2:3–11). Közismerten nemcsak a szegényekkel evett együtt, hanem gazdagoknál is vendégeskedett. Az ellenségei azzal vádolták, hogy falánk és részeges (Máté 11:18, 19). Persze ez nem volt igaz. Ám tudta, hogy az étkezés létfontosságú az emberek számára, és mesterien használta a különböző ételeket és italokat mély szellemi gondolatok szemléltetésére (Lukács 22:14–20; János 6:35–40).

De mit ettek és ittak általában az emberek Jézus napjaiban? Hogyan és mennyi erőfeszítéssel készítették el az ételeiket? A válaszok segítenek majd, hogy jobban megérts olyan eseményeket és kijelentéseket, melyek az evangéliumokban lettek lejegyezve.

Add meg nekünk „a mai napra való kenyerünket”

Amikor Jézus megtanította a tanítványainak, hogy hogyan imádkozzanak, feltárta, hogy helyénvaló Istentől azt kérni, hogy gondoskodjon az alapvető szükségleteinkről, ’a mai napra való kenyerünkről’ (Máté 6:11). A kenyér annyira elengedhetetlenül hozzátartozott az étkezésekhez, hogy az „étkezik” kifejezés mind a héberben, mind a görögben szó szerint azt jelenti, hogy ’kenyeret eszik’. A kenyérsütéshez használt gabonafélék, például a búza, az árpa, a zab, a tönköly és a köles az első századi zsidók étrendjének jelentős részét tették ki. A kutatók becslése szerint egy ember úgy 200 kilogramm gabonafélét fogyasztott el évente, mely a kalóriaszükséglet körülbelül felének felelt meg.

Bár kenyeret lehetett venni a piactéren is, a legtöbb család odahaza, saját maga sütötte a kenyeret, ami meglehetősen sok munkával járt. Egy könyv ezt írja: „Mivel a liszt nem állt el sokáig, a háziasszonyok mindennap őröltek” (Bread, Wine, Walls and Scrolls). Mennyi időt vett ez igénybe? „Ha valaki fáradságot nem kímélve egy órán keresztül őrölt kézimalommal – jegyzi meg az író –, mindössze 0,8 kilogramm lisztet tudott készíteni 1 kilogramm búzából. Mivel az emberek fejenként körülbelül 0,5 kilogramm búzát fogyasztottak naponta, ahhoz hogy a háziasszony gondoskodni tudjon egy 5-6 fős családról, három órán át kellett őrölnie.”

 Gondoljunk csak Máriára, Jézus anyjára. A szokásos házimunkák mellett annyi kenyeret kellett sütnie, amennyi elegendő volt a férjének, öt fiának és a lányainak (Máté 13:55, 56). Más zsidó nőkhöz hasonlóan Mária is biztosan keményen dolgozott, hogy elkészítse ’a mai napra való kenyeret’.

„Jöjjetek, reggelizzetek meg”

Miután Jézus feltámadt, egy kora reggelen megjelent néhány tanítványának. A tanítványok egész éjszaka halásztak, de nem jártak sikerrel. „Jöjjetek, reggelizzetek meg” – szólt Jézus fáradt barátainak, majd friss halat és kenyeret adott nekik (János 21:9–13). Noha az evangéliumok egyedül itt említik meg a reggeli étkezést, akkoriban megszokott volt, hogy az emberek azzal kezdték a napot, hogy kenyeret, magvakat és mazsolát vagy olajbogyót fogyasztottak.

És mi volt a helyzet a déli étkezéssel? Mit ettek a fizikai munkát végző emberek? „Egy könnyű ételekből álló ebédet fogyasztottak: kenyeret, gabonamagvakat, olajbogyót és fügét” – írja egy könyv (Life in Biblical Israel). Amikor délidőben, „a hatodik óra körül” a tanítványok ’elmentek élelmet venni’, minden bizonnyal ilyesmikkel tértek vissza Jézushoz, aki épp egy Szamáriából való asszonnyal beszélgetett egy kútnál, Sikár közelében (János 4:5–8).

Este a családok összegyűltek a főétkezésre. Hogy mit ettek, arról ezt olvashatjuk: „A legtöbben kenyeret fogyasztottak, vagy olyan kását, mely árpából vagy más gabonafélékből, hüvelyesekből, ritkán búzából készült. A kását gyakran ették sóval és olajjal vagy olajbogyóval, olykor pedig valamilyen fűszeres szósszal, mézzel vagy édes gyümölcslevekkel” (Poverty and Charity in Roman Palestine, First Three Centuries C.E.). A tej, a sajt, a zöldségek, a friss vagy szárított gyümölcsök szintén hozzátartoztak az étkezéshez. Akkoriban azon a vidéken körülbelül 30-féle zöldséget termeltek: vöröshagymát, fokhagymát, retket, sárgarépát és káposztát, hogy csak néhányat említsünk. Ezenkívül több mint 25-féle gyümölcs volt, például füge (1.), datolya (2.) és gránátalma (3.).

El tudod képzelni, amint Jézus Lázárral és a testvéreivel, Mártával és Máriával vacsorázik? Az asztalon ott sorakoznak ezek a finomságok. Mária ’igazi nárdusolajjal’ keni meg Jézus lábát. Szippants bele a levegőbe. Érzed, ahogy az ételek és a drága olaj illata betölti a szobát? (János 12:1–3).

„Amikor vendégséget rendezel”

Egyszer, amikor Jézus „a farizeusok egyik elöljárójának” a házában étkezett, valami nagyon értékeset tanított a jelenlevőknek. Ezt mondta: „amikor vendégséget rendezel, szegényeket,  nyomorékokat, sántákat, vakokat hívjál meg, és boldog leszel, mivelhogy nincs miből visszafizetniük neked. Mert az igazságosak feltámadásakor lesz ez visszafizetve neked” (Lukács 14:1–14). Ha a farizeus megfogadta Jézus tanácsát, milyen ételt kínálhatott fel egy ilyen étkezésen?

Egy gazdag ember asztalán különböző alakú, különleges kenyerek lehettek, melyeket borral, mézzel, tejjel vagy fűszerekkel ízesítettek. Valószínűleg vaj és sajt is volt az asztalon. És biztosan felszolgáltak nála friss vagy sóval tartósított olajbogyót, és olívaolajat is. Egy forrásmű szerint „egy ember évente körülbelül 20 kilogramm olívaolajat fogyasztott el, továbbá szépítőszerekhez és világításhoz is használtak ilyen olajat” (Food in Antiquity).

Ha egy farizeus közel lakott a tengerhez, a vendégeivel biztosan evett frissen fogott halat is. Ha pedig a tengertől távolabb lakott, általában olyan halat tálaltak fel nála, melyet pácolással vagy sóval tartósítottak. A vendéglátó másféle húst is felkínálhatott, amely egy szegény vendég számára ritka étek volt. Gyakrabban előfordult azonban, hogy valamilyen tojásos étel került az asztalra (Lukács 11:12). Az ilyen ételeket gyógynövényekkel vagy fűszerekkel ízesíthették, például mentával, kaporral, köménnyel vagy mustárfűvel (Máté 13:31; 23:23; Lukács 11:42). Végül desszertként a vendégek talán pörkölt búzát fogyasztottak mandulával, mézzel és fűszerekkel.

Egy vendégség alkalmával biztosan volt szőlő is az asztalon: frissen, aszalva vagy bor formájában. Palesztinában több ezer szőlőprést találtak, ami bizonyítja, hogy a bor nagyon népszerű volt. Gibeon területén a régészek sziklákba vájt pincékre bukkantak, összesen 63-ra, melyekben körülbelül 1000 hektoliter bort lehetett tárolni.

„Soha ne aggódjatok”

Az evangéliumokat olvasva láthatjuk, hogy Jézus gyakran említett valamilyen ételt vagy italt a szemléltetéseiben, és sokszor étkezéseken tanított meg valami fontosat a jelenlevőknek. Nem fér hozzá kétség, hogy ő és a tanítványai szerettek enni, inni, különösen, ha ezt jó társaságban tehették, viszont nem ekörül forgott az életük.

Jézus segített a tanítványainak, hogy kiegyensúlyozottan gondolkodjanak az evésről és az ivásról. Ezt mondta: „Soha ne aggódjatok hát, és ne mondjátok: »Mit fogunk enni?«, vagy: »Mit fogunk inni?«, vagy: »Mit fogunk felvenni?« Mert mindezekért a nemzetek törik magukat. Hisz tudja a ti égi Atyátok, hogy szükségetek van mindezekre” (Máté 6:31, 32). A tanítványok megszívlelték ezt a tanácsot, és Isten gondoskodott a szükségleteikről (2Korintusz 9:8). Nos, te talán nem olyan ételeket eszel, mint az első században élők. De biztos lehetsz abban, hogy Isten rólad is gondoskodni fog, ha az ő szolgálatát teszed első helyre az életedben (Máté 6:33, 34).