A BIBLIAFORDÍTÓKNAK át kell gondolniuk ezt a kérdést, amikor János evangéliumának az első versét fordítják. Az Új világ fordítás a következőképpen írja ezt a verset: „Kezdetben volt a Szó, és a Szó az Istennél volt, és a Szó isten volt” (János 1:1). Néhány bibliafordítás ennek a versnek az utolsó részében található gondolatot úgy adja vissza, hogy a Szó „isteni” volt, vagy valamilyen hasonló megfogalmazást használ (James Moffatt: A New Translation of the Bible, The New English Bible). Sok fordításban azonban így olvasható a János 1:1 utolsó része: „Isten volt az Ige” (Katolikus fordítás, Újfordítású revideált Biblia).

A görög nyelvtan és a vers szövegkörnyezete erőteljesen arra mutat, hogy az Új világ fordítás pontos, és hogy ’a Szót’ nem szabad ’Istennel’ azonosítani, akire a vers előző része utal. Ám az, hogy az első századi görög nyelvben nem volt határozatlan névelő („egy”), néhányakban kérdéseket vet fel ezzel a verssel kapcsolatban. Ezért rendkívül érdekes egy bibliafordítás, melyet az időszámításunk szerinti első néhány évszázadban beszélt nyelvek egyikén írtak.

A kopt nyelv szaidi nyelvjárásáról van szó. A kopt nyelvet Egyiptomban beszélték közvetlenül a Jézus földi szolgálata  utáni évszázadokban, a szaidi nyelvjárás pedig a kopt nyelv egy korai irodalmi formája volt. A Biblia legkorábbi kopt fordításairól egy szótár a következőket mondja: „Mivel [a Septuagintát] és [a Keresztény Görög Iratokat] az időszámításunk szerinti harmadik században fordították kopt nyelvre, a kopt fordítás olyan [görög kéziratokon] alapul, melyek a ma létező bizonyítékok túlnyomó többségénél sokkal régebbiek” (The Anchor Bible Dictionary).

A szaidi kopt szöveg két okból is különösen érdekes. Először is azért, mert ahogy az előbb említettekből látszik, tükrözi, hogyan értették az Írásokat a IV. század előtt, vagyis azelőtt, hogy a háromság hivatalos tantétel lett. Másodszor pedig azért, mert a kopt nyelvtan egy fontos szempontból viszonylag közel áll az angol nyelvtanhoz. A Keresztény Görög Iratokat először szír, latin és kopt nyelvre fordították le. A szír és a latin nyelvben nincsen határozatlan névelő, miként az akkori görögben sem volt. Ám a kopt nyelvben van. Továbbá több tudós is egyetért azzal, hogy az, ahogy a kopt nyelv a névelőket használja – mind a határozottat, mind a határozatlant –, majdhogynem megfelel annak, ahogy néhány mai nyelv, például az angol és a magyar használja őket.

Tehát a kopt fordítás érdekes bizonyítékot tár elénk arról, hogy akkoriban hogyan értették a János 1:1-et. Mi ez a bizonyíték? A szaidi kopt fordítás határozatlan névelőt használ az „isten” szó előtt a János 1:1 utolsó részében. Ezért ha ezt a részt lefordítjuk mai magyar nyelvre, az szó szerint így hangzik: „és egy isten volt a Szó.” Nyilvánvaló hát, hogy a hajdani fordítók felismerték, hogy Jánosnak a János 1:1-ben feljegyzett szavai nem azt jelentették, hogy Jézus azonos a mindenható Istennel. * A Szó egy isten volt, nem pedig a mindenható Isten.