SZÍVMELENGETŐ látni, hogy egyre több fiatal Tanú egyszerűsít az életén, hogy többet tudjon tenni a keresztény szolgálatban (Máté 6:22). Milyen változtatásokat tesznek? Milyen akadályokkal néznek szembe? Megtudhatjuk, ha megismerkedünk néhányukkal, akik most Mexikóban szolgálnak.

Dustin és Jassa az Egyesült Államokból jött ide. Nem sokkal azután, hogy 2007 januárjában összeházasodtak, beteljesedett egy régi álmuk: lett egy vitorlás hajójuk, és azon laktak egész évben. Egy festői kisváros, Astoria (Oregon állam) közelében horgonyzott a hajójuk. Ezt a városkát erdő borította dombok és hósipkás hegyek veszik körül, a Csendes-óceán pedig csak egy kőhajításnyira van tőle. „Bárhová néztem, a látvány lélegzetelállító volt” – mondja Dustin. Úgy érezték, hogy egyszerű életet élnek, és Jehovára támaszkodnak. „Elvégre egy hajón élünk, mely csupán 8 méter hosszú, részidőben dolgozunk, idegen nyelvű gyülekezetbe járunk, és időnként kisegítő úttörőzünk” – gondolták. Egy kis idő múltán azonban rájöttek, hogy csak ámítják magukat. Dustin így beszél erről: „Az időnk nagy részében nem a gyülekezetet támogattuk, hanem a hajónkkal bíbelődtünk. Tudtuk, hogy ha valóban Jehovát szeretnénk az első helyre tenni az életünkben, akkor változtatnunk kell.”

 Jassa hozzáfűzi: „Mielőtt összeházasodtunk, Mexikóban éltem, és egy angol gyülekezetbe jártam. Szerettem ott szolgálni, és vágytam rá, hogy visszamenjek.” Hogy megerősödjön bennük a külföldi szolgálat iránti vágy, a családi imádatukon olyan testvérek és testvérnők élettörténeteit kezdték olvasni, akik külföldre költöztek. Látták, milyen öröm hatja át ezeket a testvéreket, hogy olyan helyen szolgálhatnak, ahol a szántóföldek megértek az aratásra (Ján 4:35). „Mi is át akartuk élni ezt az örömet” – mondja Dustin. Amikor a Mexikóban élő barátaiktól megtudták, hogy egy újonnan alakult csoportnak szüksége van segítségre, döntöttek: felmondtak a munkahelyükön, eladták a vitorlás hajójukat, és Mexikóba költöztek.

Dustin és Jassa Tecomán városában telepedett le. Még mindig a Csendes-óceán partján élnek, csak most már délebbre, mintegy 4300 kilométerre Astoriától. „A hűs szellő helyett itt szinte perzsel a hőség, a hegyek helyett pedig mindenütt csak citromfákat látni” – meséli Dustin. Először nem találtak munkát. Pénz híján heteken át csak naponta kétszer ettek, rizst és babot. „Amikor már úgy tűnt, hogy nem bírjuk elviselni ezt az étrendet, a tanulmányozóink egyszer csak mangót, banánt, papáját kezdtek adni nekünk, és persze szatyorszámra kaptunk tőlük citromot” – mondja Jassa. Idővel egy tajvani székhelyű online nyelviskolában kaptak munkát. A keresetükből most már gond nélkül fedezni tudják a napi szükségleteiket.

Milyennek találják az új életüket? Így beszélnek erről: „Ez a költözés volt a legjobb, ami csak történhetett velünk. Soha nem gondoltuk volna, hogy ilyen erőssé válhat a Jehovához és az egymáshoz fűződő kapcsolatunk. Sok mindent csinálunk együtt nap mint nap: elmegyünk a szolgálatba, megbeszéljük, hogyan segíthetnénk a tanulmányozóinknak, és felkészülünk az összejövetelekre. És már nem nehezednek ránk olyan nyomasztó terhek, mint korábban.” Még ezt is hozzáfűzik: „Itt végre teljesen megértettük, mit is jelentenek a Zsoltárok 34:8 szavai: »Ízleljétek meg és lássátok, hogy Jehova jó!«”

Több mint 2900 testvér és testvérnő – házasságban élők és egyedülállók egyaránt, kik közül sokan a 20-as és 30-as éveikben járnak –, Mexikó olyan vidékeire költözött, ahol még mindig óriási szükség van prédikálókra. Miért vágtak bele ebbe a nehéz munkába? Amikor néhányuknak feltették ezt a kérdést, a következő három fő okot említették meg.

 Így szeretnék kimutatni a Jehova és az embertársaik iránti szeretetüket. Leticia, aki 18 évesen keresztelkedett meg, ezt mondja: „Amikor átadtam az életemet Jehovának, megértettem, hogy ez azt jelenti, hogy egész szívemmel és egész lelkemmel kell szolgálnom őt. Úgy szerettem volna kimutatni, hogy egész szívemből szeretem Jehovát, hogy többet szánok az időmből és az energiámból a szolgálatára” (Márk 12:30). Leticia férje, Hermilo a 20-as évei elején költözött olyan területre, ahol több Királyság-prédikálóra volt szükség. Ő így beszél az érzéseiről: „Rájöttem, hogy úgy tudom a legjobban kimutatni az emberek iránti szeretetemet, ha segítek nekik kielégíteni a szellemi szükségleteiket” (Márk 12:31). Ezért egy kisvárosba költözött a gazdag Monterrey városából, ahol kényelmes életet élt, és egy bankban dolgozott.

Igazi, maradandó örömre vágynak. A keresztelkedése után nem sokkal Leticia elment egy tapasztalt úttörő testvérnővel egy elszigetelt helyen lévő városkába, hogy ott prédikáljanak egy hónapig. Így mesél az élményeiről: „Egyik ámulatból a másikba estem. Hihetetlen öröm volt látni, mennyire szívesen hallgatják az emberek a Királyság-üzenetet. A hónap végén egyre csak az járt a fejemben, hogy ezt akarom csinálni egész életemben!” Ehhez hasonlóan egy 20-as évei elején járó, egyedülálló testvérnő, Essly is a szolgálatból fakadó örömet találta vonzónak. Még középiskolás korában számos buzgó Tanúval találkozott, akik ott szolgáltak, ahol igencsak elkelt a segítség. Ezt mondja: „Látva azoknak a testvéreknek és testvérnőknek az örömtől sugárzó arcát, vágytam rá, hogy nekem is ilyen életem legyen.” Sok testvérnő ugyanazt tette, mint Essly. Mexikóban 680-nál is több egyedülálló testvérnő szolgál olyan területen, ahol nagy szükség van segítségre. Ragyogó példák ők fiataloknak és időseknek egyaránt.

Céltudatos, megelégedést nyújtó életre vágynak. A középiskola után Esslynek egyetemi ösztöndíjat ajánlottak fel. A vele egykorú társai rá akarták beszélni, hogy fogadja el, és éljen „normális” életet: szerezzen diplomát, építse a karrierjét, vegyen egy autót és utazgasson. Ő azonban nem fogadta meg a tanácsukat. Ezt mondja: „Több keresztény barátom is ilyen dolgokra törekedett, és észrevettem, hogy a szellemi célok már nem olyan fontosak nekik. Azt is láttam, hogy minél jobban belemerülnek ebbe a világba, annál kiábrándultabbak a nehézségek miatt. A fiatalságomat arra akartam használni, hogy a lehető legteljesebb mértékben szolgáljam Jehovát.”

Essly elvégzett néhány tanfolyamot, és munkát keresett, hogy az úttörőzés mellett el tudja magát tartani. Majd egy olyan területre költözött, ahol égető  szükség van Királyság-hírnökökre. Még abba a nem mindennapi feladatba is belefogott, hogy megtanulja az indián őslakosok által beszélt otomi és tlapanék nyelvet. Most, hogy már három éve elszigetelt területen prédikál, ezt mondja: „Megelégedést nyújt itt szolgálni, és valódi értelmet ad az életemnek. De ami a legfontosabb: sokkal szorosabb lett a kapcsolatom Jehovával.” Egy házaspár, Phillip és Racquel, akik az Egyesült Államokból érkeztek, és most a 30-as éveik elején járnak, hasonlóan vélekednek, mint Essly: „A világ igen gyorsan változik, ezért sokan úgy érzik, hogy tele van bizonytalansággal az életük. De amióta itt szolgálunk, ahol még mindig sokan meghallgatják a Biblia üzenetét, határozottan úgy érezzük, hogy van célja az életünknek. Ez nagy megelégedéssel tölt el bennünket!”

Természetesen nehézségekkel is jár ott szolgálni, ahol nagy szükség van Királyság-hírnökökre. Az egyik ilyen nehézség az, hogy hogyan tudod eltartani magad. Ahhoz, hogy ezt meg tudd tenni, készségesen alkalmazkodnod kell a helyi körülményekhez. Egy tapasztalt úttörő, Verónica így beszél erről: „Az egyik helyen, ahol szolgáltam, olcsó ételeket készítettem, melyeket aztán eladtam. Egy másik helyen ruhákat árultam és hajat vágtam. Most takarítok, ezenkívül újdonsült szülőket tanítok arra, hogy hogyan kommunikáljanak a gyermekeikkel.”

Leginkább akkor lehet nehéz alkalmazkodni egy másik kultúrához és a különféle szokásokhoz, ha őslakosok között élsz egy elszigetelt vidéken. Ezt Phillip és Racquel is érezte a navatl nyelvű szántóföldön. „Óriási volt a kulturális különbség” – mondja Phillip. Mi segített nekik beilleszkedni? „Azokra az értékes dolgokra összpontosítottunk, amelyeket a navatl embereknél láttunk: arra, hogy milyen szoros kapcsolat van a családtagok között, hogy mennyire őszinték egymással, és hogy milyen bőkezűek.” Racquel még hozzáfűzi: „Sok mindent tanultunk, míg ebben az őslakos közösségben éltünk, és az ottani testvérekkel és testvérnőkkel szolgáltunk.”

Hogyan készülhetsz fel az elszigetelt területen való szolgálatra? Azok a testvérek és testvérnők, akiknek már van tapasztalatuk az ilyen szolgálatban, ezt tanácsolják: Már költözés előtt egyszerűsíts az életeden, és tanuld meg, hogyan lehetsz megelégedett (Fil 4:11, 12). Mit tehetsz még ezenkívül? Leticia ezt mondja: „Nem vállaltam olyan munkát, amely megkövetelte volna, hogy hosszú ideig egy helyen maradjak. Azt szerettem volna, hogy semmi se korlátozzon abban, hogy bármikor és bárhová elköltözhessek.” Hermilo elmondja, mit tett: „Megtanultam főzni, mosni és vasalni.” Verónica pedig így készült fel a költözésre: „Míg otthon laktam a szüleimmel és a testvéreimmel, segítettem a takarításban, és megtanultam, hogyan lehet kevés pénzből tápláló ételeket készíteni. Spórolni is megtanultam.”

Levi és Amelia ugyancsak az Egyesült Államokból érkezett, és már nyolc éve házasok. Ők elmondják, hogy a konkrét dolgokért mondott imák hogyan segítettek nekik felkészülni a mexikói szolgálatra. Levi kifejti: „Kiszámoltuk, mennyi pénzre lenne szükségünk ahhoz, hogy egy évig külföldön tudjunk szolgálni, majd imádkoztunk Jehovához, hogy segítsen nekünk pontosan ennyi pénzt összegyűjteni.” Pár hónap múlva már volt annyi pénzük, amennyiért imádkoztak, és nyomban el is költöztek. Levi elmondja, mi történt: „Jehova megadta, amit kértünk tőle, ezek után pedig már rajtunk volt a sor.” Amelia hozzáteszi: „Először úgy gondoltuk, hogy csupán egy évig tudunk maradni, de már hét éve itt vagyunk, és eszünk ágában sincs elmenni! Mióta itt élünk, első kézből tapasztaljuk, hogy Jehova segít. Nap nap után látjuk, mennyire jóságos Isten ő!”

Fontos szerepe volt az imának egy másik házaspár, Adam és Jennifer esetében is, akik szintén az Egyesült Államokból érkeztek ide, és most az angol nyelvű szántóföldön szolgálnak. Ők ezt tanácsolják: „Ne várj tökéletes körülményekre. Mondd el imában, hogy vágysz a külföldi szolgálatra, majd cselekedj összhangban az imáiddal. Egyszerűsíts az életeden, írj annak az országnak a fiókhivatalába, ahol szolgálni szeretnél, számítsd ki a költségeket, és költözz el!” * Ha így teszel, izgalmas, szellemi szempontból gazdag élet vár rád.