„Valóra vált az álmom”

Emilia tizenöt évvel ezelőtt általános úttörőként szolgált. De abba kellett hagynia a teljes idejű szolgálatot. Az utóbbi években gyakran gondolt életének erre a legörömtelibb időszakára, és ismét fokozottabb mértékben akart részt venni a szolgálatban.

Emilia munkája azonban akadályt jelentett, mert túl sok idejét lekötötte, és ez elvette az örömét. Egyszer a munkatársai füle hallatára így sóhajtott fel: „Bárcsak rövidebb lenne a munkaidőm!” A főnöke tudomást szerzett erről, és megkérdezte, hogy valóban ezt szeretné-e. Emilia biztosította őt arról, hogy igen. Ám ehhez szükség volt az igazgató beleegyezésére is, mivel a vállalat politikája minden alkalmazottól teljes elkötelezettséget követelt meg. A testvérnő felkészült az igazgatóval való megbeszélésre, és imádkozott, hogy higgadt és bátor tudjon lenni.

Emilia a megbeszélésen tapintatosan, de bátran azt kérte, hogy csökkentsék a munkaidejét. Elmagyarázta, hogy a szabadidejét arra fordítja, hogy segítsen másoknak: „Jehova Tanúja vagyok, és segítek az embereknek megismerni a Bibliát. Napjainkban az embereknek egyre kevésbé van erkölcsi tartásuk. Egyértelmű erkölcsi értékekre és irányadó mértékekre van szükségük, ezért annak a bölcsességnek, melyet megosztok velük a Bibliából, felbecsülhetetlen értéke van a számukra. Nem akarom, hogy az egyéb elfoglaltságaim a munkám rovására menjenek, de szeretném, ha több időm lenne, hogy segítsek az embereknek. Ezért lenne szükségem arra, hogy rövidebb legyen a munkaidőm.”

Az igazgató figyelmesen végighallgatta, és elmondta, hogy korábban ő is fontolgatta, hogy jótékonysági munkában vegyen részt. Majd ezt mondta: „Azok miatt az okok miatt, melyeket említett, úgy érzem, eleget kell tennem a kérésének. De tisztában van vele, hogy így kevesebb lesz a fizetése?” Emilia azt válaszolta, hogy igen, és ha szükséges, akkor egyszerűsít majd az életén. Majd hozzáfűzte: „Az a legfőbb célom, hogy olyasmit tegyek, ami igazán az emberek javára válik.” Az igazgató ezt mondta neki: „Nagyra becsülöm azokat, akik önzetlenül arra szánják az idejüket, hogy másoknak segítsenek.”

A vállalat egyetlen alkalmazottja sem dolgozhatott korábban ilyen kedvező feltételek mellett. Emiliának megengedték, hogy hetente csak négy napot dolgozzon. Nagy meglepetésére idővel megemelték a fizetését, és most ugyanannyit keres, mint azelőtt! Ezt mondja: „Valóra vált az álmom, és most újra általános úttörő lehetek!”

Gondolkodtál már azon, hogy változtass a körülményeiden, hogy elkezdhesd vagy újra végezhesd az úttörőszolgálatot?

[Oldalidézet a 32. oldalon]

Az igazgató ezt mondta neki: „Nagyra becsülöm azokat, akik önzetlenül arra szánják az idejüket, hogy másoknak segítsenek.”