Őrizzük meg Krisztus gondolkodásmódját!
Őrizzük meg Krisztus gondolkodásmódját!
„legyen ugyanolyan a gondolkodásmódotok, mint amilyen Krisztus Jézusé volt” (RÓMA 15:5)
1. Miért igyekezzünk elsajátítani Krisztus gondolkodásmódját?
„JÖJJETEK hozzám” – mondta Jézus Krisztus. „Tanuljatok tőlem, mert én szelíd és alázatos szívű vagyok, és felüdülést találtok lelketeknek” (Máté 11:28, 29). Ez a kedves meghívás jól tükrözi Jézus szeretetteljes gondolkodásmódját. Egyetlen ember sem lehet nála jobb példa. Jóllehet Isten hatalmas Fia volt, mégis együtt érző és gyengéd volt, különösen a szükségben lévőkkel.
2. Jézus személyiségének mely vonásait fogjuk megvizsgálni?
2 Ebben és a következő két cikkben megvizsgáljuk, hogyan sajátíthatjuk el, őrizhetjük meg és utánozhatjuk ’Krisztus gondolkodását’ (1Kor 2:16). A figyelmünket Jézus személyiségének öt vonására fogjuk irányítani: a szelídségére, illetve alázatára; a kedvességére; az Isten iránti engedelmességére; a bátorságára és az el nem múló szeretetére.
Tanuljuk meg Krisztustól, hogyan legyünk szelídek!
3. a) Hogyan tanította meg Jézus a tanítványainak, hogy legyenek alázatosak? b) Mit tett Jézus, amikor szembesült a tanítványai gyengeségével?
3 Jézus, Isten tökéletes Fia készségesen a földre jött, hogy tökéletlen és bűnös emberek közt szolgáljon. Néhányan közülük később megölték. Ennek ellenére ő mindig megőrizte az örömét és az önuralmát (1Pét 2:21–23). Ha „Jézusra szegezzük tekintetünket”, az segíthet, hogy mi is ezt tegyük, amikor el kell viselnünk mások hibáit és hiányosságait (Héb 12:2). Jézus arra kérte a tanítványait, hogy vele együtt hordozzák az igáját, és így tanuljanak tőle (Máté 11:29). Vajon mit tanulhattak tőle? Egyrészt azt, hogy szelíd volt, és türelmesen bánt velük a hibáik ellenére. A halála előtti éjszakán Jézus megmosta a lábukat, így felejthetetlen módon megtanította nekik azt, hogy legyenek ’alázatos szívűek’. (Olvassátok fel: János 13:14–17.) Később, amikor látta Péter, Jakab és János gyengeségét, hogy nem tudnak ’kitartóan virrasztani’, együtt érző volt velük. „Simon, alszol?” – kérdezte. „Kitartóan virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A szellem persze buzgó, de a test gyenge” (Márk 14:32–38).
4–5. Jézus példáját követve, hogyan bánjunk másokkal a hibáik ellenére?
4 Mi mit teszünk, ha azt tapasztaljuk, hogy egy hívőtársunk verseng, könnyen megsértődik, vagy nehezen fogadja el a vénektől, illetve ’a hű és értelmes rabszolgától’ jövő tanácsot? (Máté 24:45–47). Talán számítunk rá és elfogadjuk, hogy a világban lévő emberek tökéletlenek, de lehet, hogy a testvéreink tökéletlenségét már nehezen nézzük el. Ha könnyen felháborodunk mások hibái miatt, kérdezzük meg magunktól, hogyan utánozhatnánk még jobban ’Krisztus gondolkodását’. Emlékezzünk rá, hogy Jézust nem hozták ki a sodrából a tanítványai, még akkor sem, amikor szellemi gyengeséget tapasztalt náluk.
5 Figyeljük meg Péter apostol esetét. Amikor Jézus megkérte, hogy szálljon ki a csónakból, és menjen oda hozzá a vízen, Péter elindult felé. De aztán a szélvihart figyelte, és merülni kezdett. Vajon Jézus erre dühös lett, és azt mondta Péternek, hogy úgy kell neki, ebből majd tanul? Nem, nem ezt mondta. Ehelyett „azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: »Kicsinyhitű, miért adtál helyet a kételynek?«” (Máté 14:28–31). Ha azt tapasztaljuk, hogy egy testvérünknek látszólag nem elég erős a hite, tudnánk mi is, jelképesen szólva, segítőkezet nyújtani, hogy megerősödjön a hitben? Jézus szelíden bánt Péterrel, ezzel valóban példát állított.
6. Mit tanított Jézus az apostolainak arról, hogy helyes-e tekintélyre törekedni?
6 Péter ezenkívül részt vett az apostolok állandó vitájában, abban, hogy ki a legnagyobb közöttük. Jakab és János szerettek volna Jézus oldalára ülni a Királyságában: az egyik a jobb, a másik a bal keze felől. Amikor Péter és a többi apostol hallott erről, felháborodtak. Jézus tisztában volt azzal, hogy valószínűleg a társadalom nevelte beléjük ezt a versenyszellemet. Magához hívta őket, és ezt mondta: „Tudjátok, hogy a nemzeteken hatalmaskodnak az uralkodóik, és a nagyok hatalmuk alatt tartják őket. Nem így van ez tiköztetek; hanem aki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, és aki első akar lenni közöttetek, az legyen a rabszolgátok.” Majd a saját példájára hívta fel a figyelmet: „Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és hogy lelkét váltságul adja cserébe sokakért” (Máté 20:20–28).
7. Hogyan járulhatunk hozzá mindannyian a gyülekezet egységéhez?
7 Ha elmélkedünk Jézus alázatán, az segít, hogy a ’kisebb módjára viselkedjünk’ a testvéreink között (Luk 9:46–48). Ez pedig előmozdítja az egységet. Jehova, mint egy nagy család atyja, szeretné, ha a gyermekei ’együtt laknának, egységben’, jól kijönnének egymással (Zsolt 133:1). Jézus így imádkozott az Atyjához minden igaz keresztény egységéért: „Én velük egységben, te pedig velem egységben, hogy tökéletesen eggyé váljanak, hogy megtudja a világ, hogy te küldtél el engem, és hogy szeretted őket, mint ahogy engem is szerettél” (Ján 17:23). Az egységünk láttán a kívülállók könnyebben felismerik, hogy Krisztus követői vagyunk. Az egység megőrzéséhez elengedhetetlen, hogy úgy gondolkodjunk mások hiányosságairól, ahogyan Krisztus. Jézus megbocsátó volt, és azt tanította, hogy Isten csak akkor bocsát meg nekünk, ha mi is megbocsátók vagyunk. (Olvassátok fel: Máté 6:14, 15.)
8. Mit tanulhatunk azok példájából, akik hosszú ideje szolgálják Istent?
8 Vannak, akik hosszú évek óta követik Krisztust. Sokat tanulhatunk abból, ha utánozzuk a hitüket. Jézushoz hasonlóan általában ők is megértik mások hiányosságait. Megtanulták, hogy a krisztusi könyörület, amellett hogy segít „hordozni azok gyengeségeit, akik nem erősek”, az egységet is előmozdítja. Ezenkívül a könyörület arra ösztönzi a gyülekezet valamennyi tagját, hogy utánozza Krisztus gondolkodásmódját. A hűséges keresztények ugyanazt kívánják a testvéreiknek, amit Pál apostol is kívánt a Rómában élő keresztényeknek: „A kitartást és vigasztalást nyújtó Isten pedig adja meg nektek, hogy legyen ugyanolyan a gondolkodásmódotok, mint amilyen Krisztus Jézusé volt, hogy egy akarattal, egy szájjal dicsőítsétek Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak Istenét és Atyját” (Róma 15:1, 5, 6). Igen, az egységes imádatunk dicsőséget szerez Jehovának.
9. Miért van szükségünk a szent szellemre ahhoz, hogy utánozzuk Jézus példáját?
9 Jézus azt mondta, hogy ő „alázatos szívű”, és ezt a tulajdonságot összekapcsolta a szelídséggel, mely hozzátartozik Isten szent szellemének a gyümölcséhez. Tehát ahhoz, hogy megfelelően utánozzuk Jézust, nem elég csak a példáját tanulmányoznunk. Jehova szent szellemére is szükségünk van. Imádkoznunk kell Isten szent szelleméért, és igyekeznünk kell ápolni annak gyümölcsét, a ’szeretetet, örömet, békét, hosszútűrést, kedvességet, jóságot, hitet, szelídséget és önuralmat’ (Gal 5:22, 23). Ha utánozzuk Jézus alázatát és szelídségét, örömet szerzünk égi Atyánknak, Jehovának.
Jézus kedvesen bánt másokkal
10. Miben mutatkozott meg Jézus kedvessége?
10 A kedvesség is hozzátartozik a szent szellem gyümölcséhez. Jézus mindig kedvesen bánt az emberekkel. „Kedvesen fogadta” mindazokat, akik őszinte indítékkal keresték meg. (Olvassátok fel: Lukács 9:11.) Mit tanulhatunk a példájából? Aki kedves, az barátságos, gyöngéd, együtt érző és jóindulatú. Jézus ilyen volt. Szánalmat érzett az emberek iránt, „mert elcsigázottak és hányatott sorsúak voltak, mint a pásztor nélküli juhok” (Máté 9:35, 36).
11–12. a) Jézust gyakran indította tettekre a könyörülete. Mondj rá egy példát! b) Mit tanulhatsz az itt említett beszámolóból?
11 Jézust a szánalom és a könyörület tettekre indította. Figyeljünk meg egy példát. Egy asszony már 12 éve rendellenes vérfolyástól szenvedett. Tudta, hogy a mózesi törvény alapján a betegsége miatt tisztátalan, és azt is tudta, hogy aki őt megérinti, az is tisztátalan lesz, így egyikük sem vehet részt az imádatban (3Móz 15:25–27). Mégis biztos volt benne, hogy Jézus képes és kész is meggyógyítani őt, hiszen ilyen ember hírében állt. Az asszony ezt mondogatta: „Ha csak a felsőruháit érintem is, rendbe jövök.” Összeszedte a bátorságát, megérintette Jézus felsőruháját, és azonnal érezte, hogy meggyógyult.
12 Jézus észrevette, hogy valaki megérintette, ezért körülnézett, hogy lássa, ki volt az. Az asszony bizonyára félt attól, hogy felróják neki, hogy megszegte a Törvényt, ezért remegve leborult Jézus lábához, és elmondta neki a teljes igazságot. Vajon Jézus megdorgálta ezt a szegény, beteg asszonyt? Semmiképpen sem. „Leányom – szólt hozzá biztatóan –, a hited gyógyulást szerzett neked. Menj békével” (Márk 5:25–34). Mennyire megvigasztalhatták az asszonyt ezek a kedves szavak!
13. a) Miben különbözött Jézus magatartása a farizeusokétól? b) Hogyan bánt Jézus a gyermekekkel?
13 A szívtelen farizeusokkal ellentétben Krisztus sohasem használta arra a hatalmát, hogy növelje mások terheit (Máté 23:4). Ellenkezőleg, kedvesen és türelmesen tanította Jehova útjait. A követői szívesen voltak a társaságában, mert igaz barát volt, mindig szeretetteljes és kedves (Péld 17:17; Ján 15:11–15). Még a gyermekek is jól érezték vele magukat, és persze ő is élvezte a társaságukat. Nem volt annyira elfoglalt, hogy ne tudott volna időt szakítani a kisgyermekekre. Egyszer az emberek Jézushoz vitték a kisgyermekeiket, hogy megérintse őket. A tanítványai, akiket a körülöttük lévő vallási vezetőkhöz hasonlóan még mindig az foglalkoztatott, hogy melyikük mennyire fontos személyiség, meg akarták ezt akadályozni. Jézus nem örült ennek. Így szólt hozzájuk: „Hagyjátok hozzám jönni a kisgyermekeket; ne próbáljátok gátolni őket, mert ilyeneké az Isten királysága.” Majd példaként a gyermekekre utalva valami fontosat tanított: „Bizony mondom nektek, hogy aki nem úgy fogadja az Isten királyságát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba” (Márk 10:13–15).
14. Hogyan válik a gyermekek javára az, ha őszintén törődnek velük?
14 Gondoljunk bele, mit érezhettek ezek a gyermekek évekkel később, felnőttként, amikor felidézték magukban, hogy Jézus Krisztus „a karjába vette” és „megáldotta őket” (Márk 10:16). Felnőttként a mai gyermekek is szeretettel gondolnak majd vissza azokra a vénekre és más személyekre, akik őszintén, önzetlenül érdeklődtek irántuk. Még lényegesebb, hogy azok a gyermekek, akikkel már kicsi koruktól fogva ilyen őszintén törődnek a gyülekezetben, megtanulják, hogy Jehova szelleme nyugszik az ő népén.
Legyünk kedvesek ebben a barátságtalan világban!
15. Miért ne lepődjünk meg azon, hogy ma sokan nem kedvesek?
15 Ma sokan úgy érzik, hogy nincs idejük arra, hogy kedvesen bánjanak másokkal. Jehova népének tagjai nap mint nap a saját bőrükön érzik a világ szellemét az iskolában, a munkahelyen, utazás közben és a szolgálatban. A barátságtalan magatartás elkeserítő lehet ugyan, de nem meglepő. Jehova arra ihlette Pált, hogy előre figyelmeztessen bennünket, hogy ezekben a válságos „utolsó napokban” az igaz keresztények olyanokkal kerülnek kapcsolatba, akik „önmagukat szeretők” és „természetes vonzalom nélküliek” (2Tim 3:1–3).
16. Hogyan bánhatunk kedvesen másokkal a gyülekezetben, Krisztust utánozva?
16 Az igaz keresztény gyülekezetben azonban felüdítően más a légkör, mint a barátságtalan világban. Ha utánozzuk Jézust, mindannyian hozzájárulhatunk ehhez a kellemes légkörhöz. Hogyan? A gyülekezetben sokaknak szükségük van a segítségünkre és a bátorításunkra, hiszen egészségi gondokkal vagy más nehézségekkel küzdenek. Ezekben „az utolsó napokban” egyre több probléma lesz, ám ezek egyáltalán nem új keletűek. A bibliai időkben a keresztények hasonló gondokkal néztek szembe. Ennélfogva a segítségnyújtás ma is ugyanolyan szükséges, mint az akkori keresztények idejében. Pál például erre intette őket: „beszéljetek vigasztalóan a lehangolt lelkekhez, támogassátok a gyöngéket, legyetek hosszútűrők mindenki iránt” (1Tessz 5:14). Ez azt jelenti, hogy kedvesen kell bánnunk másokkal, ahogyan azt Krisztus is tette.
17–18. Hogyan utánozhatjuk Jézus kedvességét?
17 A keresztények felelőssége, hogy ’kedvesen fogadják’ a testvéreiket, úgy bánjanak velük, ahogyan Jézus tenné, őszintén törődjenek azokkal, akiket már évek óta ismernek, és azokkal is, akikkel korábban még nem találkoztak (3Ján 5–8). Jézushoz hasonlóan legyünk mi is könyörületesek és mindig felüdítőek (Ézs 32:2; Máté 11:28–30).
18 Mindannyian kifejezhetjük a kedvességünket, ha figyelmesen törődünk másokkal. Keressük ennek a lehetőségeit! Pál erre ösztönzött: „A testvéri szeretetben gyöngéd vonzalommal legyetek egymás iránt. A tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek” (Róma 12:10). Tehát utánozzuk Krisztus példáját, bánjunk másokkal szeretettel és kedvesen, és tanuljuk meg, hogyan lehet a szeretetünk „képmutatástól mentes” (2Kor 6:6). Pál így jellemezte a krisztusi szeretetet: „A szeretet hosszútűrő és kedves. A szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel” (1Kor 13:4). Ne nehezteljünk a testvéreinkre, inkább szívleljük meg ezt a tanácsot: „Legyetek pedig egymás iránt kedvessé, gyöngéden könyörületessé, készséggel megbocsátva egymásnak, mint ahogy az Isten is készséggel megbocsátott nektek Krisztus által” (Ef 4:32).
19. Milyen jó eredmények származnak abból, ha utánozzuk Krisztus kedvességét?
19 Gazdag jutalommal jár, ha igyekszünk mindig olyan kedvesek lenni, mint Krisztus. Jehova szelleme akkor szabadon működhet a gyülekezetben, és segít, hogy mindenki fejlessze a szellem gyümölcsét. Továbbá, ha követjük Jézus nyomdokait, és segítünk másoknak, hogy ők is ezt tegyék, boldog, egységes imádatunk örömet szerez Istennek. Ezért törekedjünk mindig arra, hogy Jézushoz hasonlóan szelíden és kedvesen bánjunk másokkal.
Meg tudod magyarázni?
• Mi mutatja, hogy Jézus „szelíd és alázatos szívű” volt?
• Hogyan fejezte ki Jézus a kedvességét?
• Hogyan tudunk ebben a tökéletlen világban olyan szelídek és kedvesek lenni, amilyen Krisztus volt?
[Tanulmányozási kérdések]
[Kép a 8. oldalon]
Ha egy testvérünk hite meggyengül, mint Péteré, segítőkezet nyújtunk neki?
[Kép a 10. oldalon]
Mit tehetünk azért, hogy a gyülekezetben kellemes légkör uralkodjon?