Jehova Szava élő

Főbb gondolatok Jóel és Ámós könyvéből

MINDÖSSZE annyit mond magáról, hogy ő ’Jóel, Petuel fia’ (Jóel 1:1). A nevét viselő könyvben szinte alig ír másról az üzenetén kívül, ezért próféciájának idejét csak nagyjából lehet megállapítani, körülbelül i. e. 820-ra, 9 évvel az utánra tehető, hogy Uzziás király lett Júdában. Miért mond ilyen keveset magáról Jóel? Valószínűleg azért, mert az üzenetre akarja felhívni a figyelmet, és nem arra, aki leírja.

Szintén Uzziás napjaiban kap prófétai megbízatást egy „pásztor . . . a szikomorfa fügéjének szedegetője”, a Júdából való Ámós (Ámós 7:14). Jóellel ellentétben, aki Júdában prófétál, Ámós északra, Izrael tíztörzs-királyságába küldetett. Miután visszatér Júdába, körülbelül i. e. 804-ben fejezi be könyvének megírását, melynek nyelvezete egyszerű, de szemléletes.

„Ó, JAJ AZ A NAP!” – VAJON MIÉRT?

(Jóel 1:1–3:21)

Hernyó-, sáska- és csótányinvázió, ezt látja Jóel a látomásban. A támadó rovarokat ’egy nagy és hatalmas népnek’ és ’erős férfiaknak’ írja le (Jóel 1:4; 2:2–7). „Ó, jaj az a nap! – sóhajt fel Jóel. – Mert közel van Jehova napja, és mint pusztítás a Mindenhatótól, úgy jön el” (Jóel 1:15). Jehova ezt tanácsolja Sion lakóinak: „térjetek vissza hozzám teljes szívetekkel”. Ha így tesznek, Jehova „könyörül népén”, és messzire viszi „az északon lakót”, vagyis a támadó rovarokat. Jehova nagy napjának eljövetele előtt azonban ’kitölti szellemét mindenfajta testre’, és ’előjeleket ad az égen és a földön’ (Jóel 2:12, 18–20, 28–31).

Jehova kihívja a nemzeteket, hogy készüljenek a háborúra: „Kovácsoljátok ekevasaitokat kardokká, és metszőkéseiteket lándzsákká!” Megparancsolja nekik, hogy „jöjjenek fel a Josafát völgyébe”, ahol megítéli és összezúzza őket. „Júda viszont időtlen időkig lakott lesz” (Jóel 3:10, 12, 20).

Válasz néhány bibliai kérdésre:

1:15; 2:1, 11, 31; 3:14 – Mi „Jehova napja”? Jehova napja az az idő, amikor végrehajtja ítéletét az ellenségein, ami nekik pusztulást, az igaz imádóknak viszont megmentést jelent. Például épp egy ilyen nap jött el i. e. 539-ben az ókori Babilonra, amikor az a médek és a perzsák kezére került (Ézsaiás 13:1, 6). Jehovának ismét közeleg egy napja, amikor végrehajtja ítéletét ’Nagy Babilonon’, a hamis vallás világbirodalmán (Jelenések 18:1–4, 21).

2:1–10, 28 – Hogyan teljesedett be a rovarinvázióról szóló prófécia? A Bibliában nincs  feljegyzés arról, hogy Kánaán földjén olyan hatalmas rovarinvázió lett volna, mint amilyenről Jóel könyvében olvashatunk. Ezért a rovarok támadása, melyet Jóel ír le, nyilvánvalóan i. sz. 33-ra mutat előre prófétailag, amikor Jehova kezdte kitölteni szellemét Krisztus korai követőire, akik prédikálni kezdték az üzenetet, ami gyötrelmet okozott a hamis vallási vezetőknek (Cselekedetek 2:1, 14–21; 5:27–33). Ma kiváltságunkban áll egy hasonló munkában részt venni.

2:32 – Mit jelent ’segítségül hívni Jehova nevét’? Segítségül hívni Isten nevét azt jelenti, hogy ismerjük, és mélységesen tiszteljük ezt a nevet, valamint bízunk a név viselőjében, és mindenben rá támaszkodunk (Róma 10:13, 14).

3:14 – Mi a ’döntés völgye’? Ez egy jelképes hely Isten ítéletének végrehajtására. Josafát júdai király napjaiban, akinek a neve azt jelenti ’Jehova bíró’, Isten megmentette Júdát a körülötte lévő nemzetektől, úgy, hogy zavart keltett hadseregeikben. Ezért ’Josafát völgyeként’ is nevezik ezt a helyet (Jóel 3:2, 12). Napjainkban azt a jelképes helyet szemlélteti, melyben a nemzetek össze lesznek zúzva, miként a szőlő a borsajtóban (Jelenések 19:15).

Tanulságok nekünk:

1:13, 14 Az őszinte megbánás, és annak elismerése, hogy Jehova az igaz Isten, nélkülözhetetlen a megmentéshez.

2:12, 13 Az őszinte megbánás szívből jön. Belülről fakad, magában foglalja a ’szív megszaggatását’. Nem külsőség, mint amilyen a ruhák megszaggatása.

2:28–32 Csak az menekül meg ’Jehova nagy és félelmetes napján’, „aki segítségül hívja Jehova nevét”. Mennyire hálásak lehetünk, amiért Jehova kitölti szellemét mindenfajta testre, és így fiatal és idős, férfi és nő egyaránt részt vehet a prófétálás munkájában, vagyis ’Isten nagyszerű dolgainak’ hirdetésében (Cselekedetek 2:11). Ahogy Jehova napja közeledik, nemde bővelkednünk kellene a „szent viselkedés és az Isten iránti odaadás tetteiben”? (2Péter 3:10–12).

3:4–8, 19 Jóel megjövendölte, hogy a Júdát körülvevő nemzetek számadásra lesznek vonva, amiért rosszul bántak Isten választott népével. Ezekhez a prófétai szavakhoz hűen Tírusz városának szárazföldi részét Nabukodonozor babiloniai király lerombolta. Később a szigetváros is elesett Nagy Sándor kezétől. Tírusz katonáinak és előkelő embereinek ezreit ölték meg, és a város lakói közül 30 000-et adtak el rabszolgának. Nagy Sándor és utódai a filiszteusokkal is hasonlóan bántak. Az i. e. IV. századra Edom pusztán hevert (Malakiás 1:3). Ezek a beteljesedett próféciák megerősítik a Jehovába vetett hitünket, aki az ígéreteinek Beteljesítője. Azt is megmutatják, hogyan bánik majd Jehova azokkal a nemzetekkel, akik ma üldözik az imádóit.

3:16–21 „Az ég és a föld megrendül”, és a nemzetek tapasztalni fogják Jehova kedvezőtlen ítéleteit. „De Jehova menedék lesz népének”, és életet ad nekik paradicsomi körülmények között. Nem kellene hát szilárdan elhatároznunk, hogy közel maradunk hozzá, amint a gonosz világ feletti ítélet-végrehajtásának napja egyre közeledik?

’KÉSZÜLJ AZ ISTENEDDEL VALÓ TALÁLKOZÁSRA!’

(Ámós 1:1–9:15)

Ámós üzenete az Izraelt körülvevő ellenséges nemzetekhez, valamint Júdához és Izraelhez szól. Pusztulás vár Szíriára, Filiszteára, Tíruszra, Edomra és Moábra, mert kegyetlenül bántak Isten népével. Júda lakói pedig azért lesznek elpusztítva, ’mert elvetették Jehova törvényét’ (Ámós 2:4). De mi a helyzet Izrael tíztörzs-királyságával? Bűnei közé sorolható a szegények kapzsi elnyomása, az erkölcstelenség és az Isten prófétáival való tiszteletlen bánásmód. Ámós figyelmeztet, hogy Jehova majd ’számadásra vonja Bétel oltárait’, és  ’lerombolja a téli házat a nyári házzal együtt’ (Ámós 3:14, 15).

Annak ellenére, hogy többféle büntetés lett már kiszabva a bálványimádó izraelitákra, ők továbbra is nyakasak maradnak. Ámos ezt mondja Izraelnek: ’készülj az Isteneddel való találkozásra!’ (Ámós 4:12). Az izraelitáknak Jehova napja azt jelenti majd, hogy ’száműzetésbe vitetnek Damaszkuszon túlra’, vagyis Asszíriába (Ámós 5:27). Ámós egy bételi pap ellenállásával néz szembe, de tántoríthatatlan marad. „Eljött a vég népemre, Izraelre – mondja Jehova Ámósnak. – Nem bocsátok meg neki többé” (Ámós 8:2). Sem a seol, sem a magas hegyek nem tudják elrejteni őket Isten ítéletei elől (Ámós 9:2, 3). Ám a helyreállításra is van ígéret. Jehova így szól: „Visszahozom azokat, akik népem, Izrael közül foglyok, és felépítik az elhagyatott városokat, és lakják azokat; szőlőket ültetnek, és isszák azok borát; kerteket művelnek, és eszik azok gyümölcsét” (Ámós 9:14).

Válasz néhány bibliai kérdésre:

4:1 – Kiket szemléltetnek „Básán tehenei”? Básán fennsíkja a Galileai-tenger keleti részén található. Kiváló tenyészállatairól és tehéncsordáiról volt híres, amihez a terület gazdag legelői is hozzájárultak. Ámós Básán teheneihez hasonlította Szamária fényűzést kedvelő asszonyait. Ezek az asszonyok, hogy kielégítsék a saját gazdagság iránti vágyukat, minden bizonnyal nyomást gyakoroltak ’uraikra’, vagyis a férjeikre, hogy csapják be az alacsony sorúakat.

4:6 – Mire utal a ’fogak tisztasága’ kifejezés? A ’kenyér hiánya’ kifejezéssel párhuzamba állítva, az éhség időszakára utalhatott, amikor a fogak az étel hiánya miatt maradnak tiszták.

5:5 – Milyen értelemben ’ne keresse Bételt’ Izrael? Attól fogva, hogy Jeroboám bevezette a borjúimádatot Bételben, a város a hamis imádat központja lett. Minden bizonnyal Gilgál és Beér-Seba is a hitehagyott imádat helyszíne volt. Hogy Izrael megmeneküljön a megjövendölt csapástól, nem szabadott többé ezekre a helyekre zarándokolnia, és keresnie kellett Jehovát.

7:1 – Mire utal a „király kaszálása”? Valószínűleg arra az adóra, melyet a király vetett ki, hogy ebből tartsa fenn a lovasait és az állatait. Ezt az adót akkor kellett megfizetni, „amikor a kései vetés kezdett kibújni”. Az emberek ezután arathatták le a termést. De mielőtt ezt megtehették volna, jött egy sáskaraj és felfalta a termésüket a többi növényzettel együtt.

8:1, 2 – Mit jelképezett az „egy kosár nyári gyümölcs”? Azt, hogy Jehova napja közel volt. A nyári gyümölcsöket az aratási időszak vége felé szedik le, nem sokkal a mezőgazdasági év vége előtt. Amikor Jehova előidézte, hogy Ámós „egy kosár nyári gyümölcsöt” lásson, ez azt jelentette, hogy Izrael számára elközeledett a vég. Ezért Isten ezt mondta Ámósnak: „Eljött a vég népemre, Izraelre. Nem bocsátok meg neki többé.”

Tanulságok nekünk:

1:3, 6, 9, 11, 13; 2:1, 4, 6 Izrael, Júda és az őket körülvevő hat nemzet iránt érzett haragjáról Jehova ezt mondja: „nem vonom azt vissza”. Jehova ítéletei elkerülhetetlenek (Ámós 9:2–5).

2:12 Ne kedvetlenítsük el a szorgalmas úttörőket, utazófelvigyázókat, misszionáriusokat vagy a Bétel-család tagjait azzal, hogy arra ösztönözzük őket, hagyjanak fel a teljes idejű szolgálat végzésével egy úgynevezett normális életért. Ellenkezőleg, bátorítanunk kellene őket, hogy tartsanak ki ebben a jó munkában.

3:8 Mint ahogy valaki megijed, ha oroszlánordítást hall, ehhez hasonlóan Ámóst is ösztönözte a prédikálásra, amikor hallotta Jehova szavát: „Menj, prófétálj népemnek, Izraelnek!” (Ámós 7:15). Az istenfélelemnek arra kell indítania bennünket, hogy a Királyság-üzenet buzgó prédikálói legyünk.

 3:13–15; 5:11 Jehova segítségével az alacsony sorú pásztor, Ámós képes volt ’tanúskodni’ azoknak az embereknek, akik önelégültek voltak a gazdagságuk miatt. Jehova minket is hasonlóképpen fel tud készíteni, hogy hirdetni tudjuk a Királyság-üzenetet, függetlenül attól, milyen nehéz területen kell prédikálnunk.

4:6–11; 5:4, 6, 14 Annak ellenére, hogy az izraeliták újra és újra elmulasztottak ’visszatérni’ Jehovához, azt az ösztönzést kapták, hogy ’keressék Jehovát, és éljenek’. Mindaddig, amíg Jehova türelmesen engedi, hogy ez a gonosz világrendszer fennmaradjon, figyelmeztetnünk kell az embereket, hogy forduljanak Istenhez.

5:18, 19 Meggondolatlanság úgy ’sóvárogni Jehova napja után’, hogy az ember nincs rá igazán felkészülve. Aki így tesz, az ahhoz hasonlítható, mint amikor valaki elmenekül egy oroszlán elől, de aztán egy medvével találja szembe magát. Az elől is elfut, de utána egy kígyó marja meg. Bölcsen tennénk, ha ’ébren maradnánk’ szellemileg, és készenlétben állnánk (Lukács 21:36).

7:12–17 Hirdessük félelem nélkül és bátran Isten üzenetét.

9:7–10 Az, hogy a hűtlen izraeliták a hűséges patriarchák és azok leszármazottai voltak, akik Isten választott népeként kiszabadultak Egyiptomból, nem mentette meg őket attól, hogy a kusitákhoz hasonlóan helytelenített állapotba kerüljenek Isten előtt. Isten nem részrehajló, ezért hogy elnyerjük-e a helyeslését, az nem attól függ, kinek a leszármazottai vagyunk, hanem attól, hogy ’féljük őt, és igazságosságot cselekszünk’ (Cselekedetek 10:34, 35).

Amit meg kell tennünk

Közel van Isten ítélet-végrehajtásának napja Sátán világa felett. Isten kitölti szellemét az imádóira, és így felkészíti őket arra, hogy figyelmeztessék az embereket a napjának eljövetelére. Nem kellene hát teljes mértékben kivenni a részünket abból, hogy segítsünk másoknak megismerni Jehovát és ’segítségül hívni a nevét’? (Jóel 2:31, 32).

„Gyűlöljétek a rosszat – figyelmeztet Ámós –, és szeressétek a jót, adjatok helyet az igazságosságnak a kapuban” (Ámós 5:15). Ahogy közeledik Jehova napja, bölcsen tesszük, ha közel kerülünk Istenhez, és elkülönülve maradunk ettől a gonosz világtól és annak romboló társaságától. Micsoda időszerű tanulságokat találhatunk ennek megvalósításához a bibliai Jóel és Ámós könyvében! (Héberek 4:12).

[Kép a 12. oldalon]

Jóel így prófétált: ’Közel van Jehova napja!’

[Képek a 15. oldalon]

Ámóshoz hasonlóan mi is félelem nélkül és bátran hirdessük Isten üzenetét!