Megbízható tanács a gyermekneveléshez

„TIZENKILENC éves voltam, minden rokonomtól távol, és abszolút nem voltam felkészülve rá” — mondja Ruth az első terhességéről. Ő mint egyke nőtt fel, és nemigen foglalkozott azzal a gondolattal, hogy milyen szülőnek lenni. Kihez fordulhatott megbízható tanácsért?

Jan viszont, akinek két gyermeke ma már felnőtt, így emlékszik vissza: „Kezdetben igencsak magabiztos voltam, de hamar rá kellett jönnöm, hogy nem értek semmit a gyermekneveléshez.” Akár kezdetben, akár a későbbiek folyamán érzik elveszettnek magukat a szülők, hol kaphatnak segítséget a gyermekeik felneveléséhez?

Ma egyre több szülő az internethez fordul. Az viszont elgondolkodtató, hogy vajon mennyire megbízhatóak az ott kapott tanácsok. És minden okunk megvan rá, hogy óvatosak legyünk. Lehet azt egyáltalán tudni, hogy ki az, aki a tanácsot adja? A saját gyerekeinél milyen eredményt ért el? Természetes, hogy az ember körültekintő, ha a családjáról van szó. Az előző cikkből láttuk, hogy olykor még a szakemberek is csalódást okoznak. Akkor hát kihez fordulhatunk?

A gyermeknevelési tanácsok legfőbb Forrása Jehova Isten, a családi elrendezés létrehozója (Efézus 3:15). Ő az egyetlen igazi szakértő. Szavában, a Bibliában megbízható, gyakorlatias útmutatóról gondoskodik, mely valóban beválik, ha alkalmazzák (Zsoltárok 32:8; Ézsaiás 48:17, 18). Rajtunk múlik azonban, hogy élünk-e a tanácsaival.

Több házaspárt is megkértünk, hogy mondják el, milyen tapasztalatokra tettek szert, mialatt kiegyensúlyozott, istenfélő felnőtteket neveltek a gyermekeikből. Elmondták, hogy a siker legfőképpen annak köszönhető, hogy a Biblia alapelveit alkalmazták. Véleményük szerint a Biblia tanácsai ma is éppoly megbízhatóak, mint amikor régen leírták őket.

Tölts velük sok időt!

Amikor a kétgyermekes Catherine-t megkérdeztük, hogy neki melyik tanács segített a legjobban, egyből az 5Mózes 6:7-et idézte, mely így szól: „vésd [a Biblia alapelveit] fiaid elméjébe, és beszélj róluk, amikor a házadban ülsz, amikor úton vagy, amikor lefekszel, és amikor felkelsz.” Catherine felismerte, hogy csak úgy tudja megfogadni ezt a tanácsot, ha sok időt tölt a gyerekeivel.

„Ezt könnyebb mondani, mint megtenni” — gondolhatod. Sok családban két keresőre van szükség, hogy kijöjjenek a fizetésből, akkor hogyan érnének rá ezek a szorgos szülők több időt tölteni a gyermekeikkel? Torlief, akinek a fia már saját családot alapított, azt mondja, hogy a kulcs a Mózes ötödik könyvében található tanács megfogadása. Bárhová mész, vidd magaddal a gyerekeidet, így spontán adódnak alkalmak a beszélgetésre. „A ház körüli munkákat együtt végeztük a kisfiammal. Családostul mentünk kirándulni, nyaralni, és együtt ettünk.” Ennek az lett az eredménye, hogy „a fiunk mindig biztos volt abban, hogy bátran elmondhatja az érzéseit” — mondja Torlief.

Viszont mit tegyünk akkor, ha már nincs nyílt kommunikáció, és ezért nem megy könnyen a beszélgetés? Ahogy nőnek a gyerekek, ez bizony előfordul. Ilyenkor is az segíthet, ha a szülők több időt töltenek a gyermekeikkel. Catherine férje, Ken emlékszik rá, hogy kamaszodó lányuk arról panaszkodott, hogy az édesapja nem figyel arra, amit mond. Tizenévesektől nem szokatlan az ilyen panasz. Hogyan reagált erre Ken? Így idézi fel: „Elhatároztam, hogy még több időt töltök vele, megbeszéljük, milyen gondolatok foglalkoztatják, milyen érzéseket él át, és mik zavarják, amitől csalódottnak érzi magát. És pont erre volt szüksége” (Példabeszédek 20:5). Ken azonban meg van győződve róla, hogy ez a módszer  azért vált be, mert a kommunikáció már amúgy sem számított újdonságnak a családjukban. Ezt mondja: „Mivel addig is jó kapcsolat volt köztünk, azért érezte úgy a lányom, hogy felszabadultan megbeszélhet velem mindent.”

Nemrégiben egy tanulmányt készítettek tizenévesekkel és a szüleikkel. Érdekes módon az derült ki, hogy háromszor annyi fiatal, mint ahány szülő érzi azt, hogy a szülők és a gyerekeik nem töltenek együtt elegendő időt. Akkor hát miért ne fogadnád meg a Biblia tanácsát? Töltsd a lehető legtöbb időt együtt a gyerekeiddel: pihenéskor, munka közben, utazáskor, otthon, reggel, amikor felkeltek, és este, mielőtt lefekszetek! Ahová csak tudod, vidd magaddal őket. Az 5Mózes 6:7 azt érzékelteti, hogy semmivel nem lehet helyettesíteni a gyermekeiddel töltött időt.

Taníts nekik valódi értékeket!

Mario, egy kétgyermekes apa, hasonlót javasol: „Rengeteg szeretetet adj a gyermekeidnek, és olvass fel nekik.” Értelmi képességük fejlesztésén kívül azonban még másra is szükség van. Azt is meg kell tanítanod nekik, hogyan különböztessék meg, mi a jó, és mi a rossz. „Tanulmányozd velük a Bibliát” — fűzi hozzá Mario.

Erre a kötelességükre így szólítja fel a Biblia a szülőket: „Ne ingereljétek a gyermekeiteket, hanem neveljétek őket gyengéden, igaz keresztényi oktatással és tanáccsal” (Efézus 6:4, Weymouth). Sok családban napjainkban nem helyeznek kellő hangsúlyt az erkölcsi oktatásra. Egyes szülők úgy vélik, hogy a gyermekeik csak akkor tudják majd eldönteni, hogy milyen értékrend szerint akarnak élni, ha nagyobbak lesznek. Szerinted ez ésszerű? Ahogy a gyermek szervezetének megfelelő táplálékra van szüksége, hogy mire felnő, erős és egészséges legyen, ugyanúgy van szüksége az elméjének és szívének is oktatásra. Ha a gyermekeid otthon nem tanulnak tőled erkölcsi értékeket, akkor feltehetően az osztálytársaik, a tanáraik vagy a média által közvetített értékrendhez fogják szabni magukat.

A Biblia segítségével a szülők megtaníthatják a gyermekeiknek, hogyan különböztessék meg, mi a jó, és mi a rossz (2Timóteusz 3:16, 17). Jeff tapasztalt keresztény vén, két gyermeket nevelt fel, és azt javasolja, hogy a szülők a Bibliát használják a valódi értékek megtanításakor. Ezt mondja: „Ha használod a Bibliát, abból a gyerekeid felismerik majd, hogy mit gondol a Teremtő egy adott dologról, vagyis azt, hogy nem csupán anyu vagy apu véleményéről van szó. Azt tapasztaltuk, hogy a Biblia páratlan hatást gyakorol az elméjükre és a szívükre. Ha valamelyikük rosszul viselkedett vagy gondolkodott, nem sajnáltuk az időt, hogy éppen odaillő írásszöveget keressünk. Majd hagytuk, hogy később, amikor egyedül van, ő maga olvassa el a bibliaverset. A vers hatására sokszor könny szökött a szemébe, sőt olykor el is sírta magát. Ez bámulatba ejtett minket. A Bibliának nagyobb hatása volt, mint bárminek, amit mi mondhattunk vagy tehettünk volna!”

A Héberek 4:12 így világít rá erre: „Isten szava élő, és erőt fejt ki . . . , és képes tisztán látni a szív gondolatait és szándékait.” A Biblia üzenete tehát nem egyszerűen csak azoknak az embereknek a személyes véleménye vagy tapasztalata, akiket Isten felhasznált Szavának leírásában. Sokkal inkább az ő gondolkodásmódját képviseli erkölcsi kérdésekben. Ez különbözteti meg a Bibliát minden más tanácsadótól. Ha a gyermekeid tanításához a Bibliát használod fel, akkor ahhoz segíted hozzá őket, hogy megismerjék Isten véleményét a dolgokról. Az oktatásodnak így nagyobb súlya van, és arra is nagyobb az esély, hogy megérinti a szívüket.

A fent említett Catherine is egyetért ezzel: „Minél nehezebb helyzetről volt szó, annál inkább kutattuk Isten Szavát, hogy útmutatást találjunk benne — és ez bevált!” Fel tudnád te is jobban használni a Bibliát arra, hogy megtanítsd a gyermekeidnek, hogyan különböztessék meg, mi a jó, és mi a rossz?

Légy ésszerű!

Pál apostol egy másik fontos alapelvre hívja fel a figyelmet, amely hasznos a gyermeknevelésben. Erre szólította fel keresztény társait: „Ésszerűségetek legyen ismertté minden ember előtt” (Filippi 4:5). A „minden ember” kifejezés természetesen magában foglalja a gyermekeinket is. Hadd lássák ők is az ésszerűségünket! És emlékezz arra, hogy az ésszerűség ’felülről való bölcsességet’ tükröz (Jakab 3:17).

 Hogyan függ össze az ésszerűség a gyermekneveléssel? Úgy, hogy noha minden tőlünk telhető segítséget megadunk gyermekeinknek, nem szabjuk meg minden tettüket. A fent említett Mario, aki Jehova Tanúja, így gondol erre vissza: „Mindig buzdítottuk a gyerekeinket a megkeresztelkedésre, és felcsillantottuk előttük a teljes idejű szolgálat lehetőségét, és más szellemi célokat is, de azt is mindig tudatosítottuk bennük, hogy az ő joguk eldönteni, mikor minek van itt az ideje.” Mi lett az eredmény? Mindkét gyermekük teljes idejű evangéliumhirdetőként szolgál.

A Biblia így figyelmezteti az édesapákat a Kolosszé 3:21-ben: „ne ingereljétek gyermekeiteket, nehogy elcsüggedjenek.” Catherine nagyra értékeli ezt a bibliaverset, mert amikor elfogy egy szülő türelme, könnyen méregbe gurul vagy követelődzik. De azt mondja, hogy „az ember ne várjon el annyit a gyerekétől, mint amennyit saját magától”. Ő is Jehova Tanúja, és ezzel egészíti ki a mondanivalóját: „Tedd élvezetessé Jehova szolgálatát!”

Az előzőekben említett Jeff ezzel a jól használható javaslattal szolgál: „Amint nőttek a gyerekeink, egy jó barátunk szóba hozta, hogy neki milyen sokszor kellett nemet mondania a gyerekei kéréseire. Ettől a fiatalok elkeseredtek, és úgy érezték, hogy elnyomják őket. Hogy ez a mi családunkban ne történjen meg, azt tanácsolta, hogy keressük az alkalmakat, amikor igent mondhatunk.”

„Jónak találtuk ezt a tanácsot — mondja Jeff. — Ezután már kerestük a lehetőségeket, hogy a gyerekeink olyan tevékenységekben vegyenek részt a többi fiatallal, amelyekhez a beleegyezésünket adhatjuk. Ilyenkor ezt kérdeztük tőlük: »Tudtátok, hogy X. Y. ezt és ezt a programot tervezi? Nincs kedvetek elmenni?« Vagy ha a gyerekek arra kértek minket, hogy vigyük el őket valahová, igyekeztünk megtenni, még akkor is, ha fáradtak voltunk. Azért tettük, hogy ne kelljen nemet mondanunk.” Az ésszerűség lényege ez: az ember legyen korrekt, legyen tekintettel másokra, legyen rugalmas, és mindezt úgy, hogy közben nem alkuszik meg a Biblia alapelveivel.

A megbízható tanács haszna

E házaspárok legtöbbjének ma már unokái is vannak. Örömmel tölti el őket, amikor látják, hogy a gyermekeiknek ugyanazok a bibliai alapelvek segítenek sikeres szülőkké válni, mint nekik. Te is javadra tudod fordítani a Biblia tanácsait?

Miután a bevezetőben említett Ruthéknak gyermekük született, előfordult, hogy úgy érezték, teljesen magukra vannak hagyva, pedig nem voltak, hiszen a Bibliájukban ott voltak Isten Szavának magasabb rendű tanácsai. Jehova Tanúi már sok kitűnő bibliatanulmányozási segédeszközt készítettek, melyek a szülők segítségére lehetnek, például A legnagyobb ember, aki valaha élt, Az én könyvem bibliai történetekről, Fiatalok kérdései — Gyakorlatias válaszok és a Tanulj a nagy Tanítótól! című könyvek. Ruth férje, Torlief ezt mondja: „A temérdek, Biblián alapuló tanácsot a szülőknek ma már tálcán kínálják. De csak akkor segítenek nekik a különböző élethelyzetekben — miközben a gyermekük felnő —, ha meg is fogadják ezeket a tanácsokat.”

 [Kiemelt rész/kép az 5. oldalon]

Mit mondanak a SZAKÉRTŐK, és mit mond a BIBLIA?

A vonzalom kimutatásáról:

A csecsemők és a gyermekek pszichológiai gondozásával foglalkozó folyóiratok egyikében 1928-ban dr. John Broadus Watson erre szólította fel a szülőket: „Soha ne öleld meg, soha ne csókold meg” a gyermekeidet! „Soha ne ültesd az öledbe őket!” (The Psychological Care of Infant and Child). Nemrégiben azonban dr. Vera Lane és dr. Dorothy Molyneaux az Our Children című folyóirat 1999. márciusi számában erre mutattak rá: „A kutatók megfigyelték, hogy azokkal a kisgyermekekkel, akiket nem szeretgetnek meg, gyakran előfordul, hogy visszamaradnak a fejlődésben.”

Az Ézsaiás 66:12 ezzel ellentétben úgy mutatja be Istent, mint aki szülői szeretetével árasztja el népét. Jézus hasonló szeretetet mutatott. Amikor a tanítványai nem engedték, hogy az emberek odavigyék hozzá a kisgyermekeiket, ő így igazította helyre őket: „Hagyjátok hozzám jönni a kisgyermekeket; ne próbáljátok gátolni őket”. Majd „karjába vette a gyermekeket, s . . . megáldotta őket” (Márk 10:14, 16).

Valódi értékek tanításáról:

A The New York Times Magazine egyik 1969-es cikkében dr. Bruno Bettelheim a gyermek ahhoz való jogát hangsúlyozta, hogy „független, saját véleményt alkothasson, és ebben ne befolyásolják őt a [szülei] önkényeskedő [prédikációi], hanem csak a saját élettapasztalatai irányítsák”. Mintegy 30 évvel később dr. Robert Coles a gyermekek erkölcsi intelligenciájáról szóló művében azonban beismerte: „A gyermekeknek égetően szükségük van olyan életcélra, irányításra és értékrendre”, melyet a szüleik és más felnőttek helyeselnek (The Moral Intelligence of Children, 1997).

A Példabeszédek 22:6 erre inti a szülőket: „Neveld fel a fiút a neki való út szerint; még amikor megöregszik, akkor sem tér el attól.” A „nevelnek” fordított héber szó azt is jelenti, hogy ’elkezd’, és ebben a versben a csecsemő oktatásának az elkezdésére utal. A szülők tehát arra kapnak ösztönzést, hogy már akkor lássanak hozzá a valódi értékek megtanításához, amikor a gyermekeik még csecsemők (2Timóteusz 3:14, 15). Amit a gyermekek a fogékony éveikben megtanulnak, az alighanem megmarad bennük.

A fegyelmezésről:

Dr. James Dobson az erős akaratú gyerekekről írt könyvében kijelenti: „Egy szerető szülő kezében a testi fenyítés a tanítás eszköze, mellyel megakadályozza a gyermek rossz viselkedését” (The Strong-Willed Child, 1978). Dr. Benjamin Spock a csecsemő- és gyermekgondozással foglalkozó népszerű könyvének hetedik kiadásában viszont 1998-ban (magyar kiadás: 2005) ezt mondta: „A testi fenyítés a gyereket arra tanítja, hogy a nagyobbnak, az erősebbnek megvan a hatalma ahhoz, hogy azt tegye, amit akar — akár igaza van, akár nem” (Spock doktor csecsemő- és gyermekgondozása).

A fegyelmezéssel kapcsolatban a Biblia kijelenti: „A vessző és a feddés ad bölcsességet” (Példabeszédek 29:15). Ellenben nem minden gyermeket kell így fegyelmezni. A Példabeszédek 17:10 így szól: „A dorgálás mélyebben érinti az értelmest, mint a százszoros verés az ostobát.”

[Kép]

Használd a Bibliát, hogy elérd a gyermeked szívét

[Kép a 7. oldalon]

A bölcs szülők gondoskodnak kikapcsolódásról a gyermekeiknek