Főbb gondolatok a Bírák könyvéből
Jehova Szava élő
Főbb gondolatok a Bírák könyvéből
HOGYAN reagál Jehova arra, amikor a saját népe elfordul tőle, és hamis isteneket kezd imádni? Mit tesz, ha újra meg újra engedetlenek, és csak akkor hívják segítségül, amikor bajban vannak? Vajon Jehova még ekkor is megmenti őket? A Bírák könyve választ ad ezekre és még más fontos kérdésekre is. Megírását i. e. 1100 táján fejezte be Sámuel próféta, és mintegy 330 év eseményeit örökíti meg, Józsué halálától Izrael első királyának a trónra lépéséig.
Isten erőteljes szavának, vagyis üzenetének a részeként a Bírák könyve nagyon értékes számunkra (Héberek 4:12). A benne feljegyzett izgalmas beszámolók betekintést engednek Isten személyiségébe. A belőlük leszűrt tanulságok megerősítik a hitünket, és segítenek abban, hogy szilárdan megragadjuk „a valódi életet”, vagyis az örök életet Isten megígért új világában (1Timóteusz 6:12, 19; 2Péter 3:13). Azok a megmentő tettek, melyeket Jehova a népe érdekében hajtott végre, előrevetítik azt a nagyobb szabadulást, melyet a Fia, Jézus Krisztus fog megvalósítani a jövőben.
MIÉRT VOLT SZÜKSÉG BÍRÁKRA?
Miután Józsué vezetése alatt Izrael legyőzte Kánaán földjének királyait, valamennyi törzs elment a maga örökségére, és birtokba vette a földet. Ám az izraeliták nem űzték ki teljesen a föld lakóit. Ez a mulasztásuk valódi csapdává vált számukra.
A Józsué napjai utáni nemzedék „nem ismerte Jehovát, sem azt, hogy mit tett Izraelért” (Bírák 2:10). Továbbá a nép házassági szövetségeket kötött a kánaánitákkal, és szolgálni kezdte azok isteneit. Jehova ezért ellenségeik kezébe adta az izraelitákat. Amikor azonban az elnyomás kegyetlenné vált, Izrael fiai az igaz Istenhez kiáltottak segítségért. Ebben a vallási, társadalmi és politikai légkörben bontakoztak ki a bírákról szóló beszámolók. Jehova a bírákat használta fel, hogy megmentse népét az ellenségei kezéből.
Válasz néhány bibliai kérdésre:
1:2, 4 — A törzsek közül miért Júda lett kijelölve elsőnek, hogy birtokba vegye a neki kiosztott földet? Rendes körülmények között ez a kiváltság Rúbennek, Jákob elsőszülöttjének a törzsét illette volna meg. De Jákob a halálos ágyán mondott próféciájában megjövendölte, hogy Rúben nem lesz kiemelkedő, mivel megvetette elsőszülöttségét. Simeon és Lévi, akik kegyetlenül cselekedtek, szét lettek szórva Izraelben (1Mózes 49:3–5, 7). Ennélfogva a sorban következő örökös, Júda, Jákob negyedik fia volt. Simeon, aki Júdával ment fel, Júda hatalmas birtokán kapott itt-ott kis területeket (Józsué 19:9). *
1:6, 7 — Miért vágták le a legyőzött királyok hüvelykujjait és nagylábujjait? Ha egy személy elveszíti a hüvelykujjait és nagylábujjait, akkor nyilvánvalóan nem tud harcolni. Hüvelykujj nélkül hogyan használhatná egy katona a kardot vagy a dárdát? Nagylábujj híján pedig nehezen tudná megtartani az egyensúlyát.
Tanulságok nekünk:
2:10–12 Rendszeresen tanulmányoznunk kell a Bibliát, hogy ’ne felejtsük el, mi mindent tett’ Jehova (Zsoltárok 103:2). A szülőknek gyermekeik szívébe kell vésniük Isten Szavának igazságát (5Mózes 6:6–9).
2:14, 21, 22 Jehova céllal engedte meg, hogy rossz dolgok történjenek engedetlen népével: azért, hogy megfenyítse, megtisztítsa, és arra ösztönözze őket, hogy térjenek vissza hozzá.
JEHOVA BÍRÁKAT TÁMASZT
A bírák hőstetteiről szóló izgalmas beszámoló azzal kezdődik, hogy Otniel véget vet Izrael nyolc éve tartó elnyomásának, melyet egy mezopotámiai királytól szenvedtek el. Bátor taktikát alkalmazva Ehud bíró megöli Eglont, a hájas moábita királyt. A rettenthetetlen Sámgár egyedül levág 600 filiszteust egy ökörösztökével. A prófétanőként szolgáló Debóra buzdítására és Jehova támogatásával Bárák és tízezer emberből álló, könnyen felfegyverzett serege szétszalasztja Sisera hatalmas táborát. Jehova színre lépteti Gedeont, és győzelemre segíti 300 emberével együtt a midiániták felett.
Jefte által Jehova megmenti Izraelt az ammonitáktól. Tóla, Jáir, Ibcán, Elon és Abdon is a között a 12 férfi között van, aki bíró Izraelben. A bírák időszaka Sámsonnal zárul, aki a filiszteusok ellen harcol.
Válasz néhány bibliai kérdésre:
4:8 — Miért ragaszkodott ahhoz Bárák, hogy Debóra prófétanő vele menjen a csatatérre? Nyilvánvalóan Bárák alkalmatlannak érezte magát arra, hogy nélküle vonuljon Sisera serege ellen. Az, hogy a prófétanő is ott volt az oldalukon, biztosította Bárákot és embereit arról, hogy Isten vezeti őket, és önbizalmat adott nekik. Ezért az, hogy Bárák ragaszkodott hozzá, hogy Debóra elkísérje, nem a gyengeség jele volt, hanem az erős hité.
5:20 — Hogyan harcoltak a csillagok az égből Bárákért? A Bibliából nem derül ki, hogy angyali segítségre utal-e vagy meteoritzáporra, melyet Sisera bölcsei baljós előjelként értelmeztek, vagy esetleg olyan asztrológiai jóslatokra, amelyeket Siserának mondtak, de amelyek nem teljesedtek. Kétségtelen azonban, hogy Isten valamilyen módon beleavatkozott az eseményekbe.
7:1–3; 8:10 — Miért mondta Jehova, hogy Gedeon 32 000 embere túl nagy sereg a 135 000 fős ellenséges erőkkel szemben? Azért, mert Jehova adott győzelmet Gedeonnak és embereinek. Isten nem akarta, hogy azt gondolják, hogy a saját erejükből győzték le a midiánitákat.
11:30, 31 — Vajon Jefte emberáldozatra gondolt, amikor ezt a fogadalmat tette? Távol állt tőle, hogy ilyesmire gondoljon, mivel a Törvény kijelentette: „Ne lehessen találni közötted olyat, aki átviszi fiát vagy lányát a tűzön” (5Mózes 18:10). Az azonban biztos, hogy Jefte egy emberre gondolt, nem pedig egy állatra, mivel az áldozatra alkalmas állatokat az izraeliták nemigen tartották a házukban. Egy állat feláldozása egyébként sem volt különleges ajándék. Jefte tisztában volt vele, hogy nagy valószínűséggel a lánya fog kijönni eléje a házból. Olyan értelemben akarta ’égő felajánlásként’ felajánlani ezt a személyt, hogy kizárólag Jehovának végezzen szolgálatot a szentély körül.
Tanulságok nekünk:
3:10 A szellemi céljaink elérésében a siker nem emberi bölcsességen, hanem Jehova szellemén múlik (Zsoltárok 127:1).
3:21 Ehud ügyesen és bátran forgatta a kardját. Nekünk is jártasságra kell szert tennünk abban, ahogyan „a szellem kardját . . . , azaz Isten szavát” használjuk. Ez azt jelenti, hogy bátran kell forgatnunk a Szentírást a szolgálatunkban (Efézus 6:17; 2Timóteusz 2:15).
6:11–15; 8:1–3, 22, 23 Gedeon szerénysége három fontos tanulságot tanít nekünk: 1. Amikor szolgálati kiváltságot kapunk, akkor a vele együtt járó felelősségen kell elmélkednünk, és nem azon, hogy milyen előjogok vagy tekintély társulhat hozzá. 2. Ha szerénységet mutatunk, amikor olyanokkal beszélünk, akik hajlamosak a vitatkozásra, az bölcsességről tanúskodik. 3. A szerénység megóv attól, hogy mindenáron pozícióhoz akarjunk jutni.
6:17–22, 36–40 Nekünk is óvatosnak kell lennünk, és nem szabad hinnünk „minden ihletett kijelentésnek”. Inkább ’próbát kell tennünk az ihletett kijelentésekkel, hogy lássuk, vajon az Istentől származnak-e’ (1János 4:1). Ha egy új keresztény vén szeretné, hogy a tanácsa szigorúan Isten Szaván alapuljon, bölcsen teszi, ha kikéri a véleményét egy tapasztaltabb vénnek.
6:25–27 Gedeon körültekintően járt el, hogy ne haragítsa meg szükségtelenül a vele szemben állókat. Amikor prédikáljuk a jó hírt, vigyáznunk kell arra, hogy ne sértsünk meg indokolatlanul másokat azzal, ahogyan beszélünk.
7:6 Ha Jehova szolgálatáról van szó, akkor olyanoknak kell lennünk, mint Gedeon 300 harcosa: ébernek és felkészültnek.
9:8–15 Milyen ostobaság büszkén viselkedni, és a pozíció vagy a hatalom utáni vágyat táplálni magunkban!
11:35–37 Jefte jó példája kétségtelenül segített a lányának, hogy erős hitet és önfeláldozó szellemet fejlesszen ki. Ma a szülők ugyanilyen példát tudnak állítani a gyermekeik elé.
11:40 Ha megdicsérjük azt, aki készséges szellemet mutat fel Jehova szolgálatában, az buzdító hatással lesz rá.
13:8 Gyermekeik tanításakor a szülők imádkozzanak Jehovához irányításért, és kövessék a tőle jövő útmutatást (2Timóteusz 3:16).
14:16, 17; 16:16 Ha sírással és zsémbeskedéssel akar valaki nyomást gyakorolni egy másik személyre, tönkreteheti vele a kapcsolatukat (Példabeszédek 19:13; 21:19).
EGYÉB BŰNTETTEK IZRAELBEN
A Bírák könyvének utolsó része két figyelemre méltó beszámolót tartalmaz. Az első egy Mika nevű férfiról szól, aki felállít egy bálványt a házában, és felfogad egy lévitát, hogy a papja legyen. Lais, azaz Lesem városának az elpusztítása után Dán törzse felépíti saját városát, és elnevezi Dánnak. Mika bálványa és papja felhasználásával újfajta imádati formát vezetnek be Dánban. Laist nyilvánvalóan még Józsué halála előtt foglalják el (Józsué 19:47).
A másik esemény nem sokkal Józsué halála után történik. Gibeában, egy benjáminita városban több férfi megerőszakol egy nőt, és ez majdnem Benjámin egész törzsének a kiirtásához vezet. Csak 600 férfi marad életben. Ám egy hasznos elrendezésnek köszönhetően megnősülhettek, és Dávid uralmának az idején már közel 60 000 katona került ki közülük (1Krónikák 7:6–11).
Válasz néhány bibliai kérdésre:
17:6; 21:25 — Ha „mindenki azt cselekedte, ami jónak látszott a saját szemében”, az nem vezetett anarchiához? Nem feltétlenül, mivel Jehova kellőképpen gondoskodott a népe vezetéséről. Törvényt adott nekik, valamint papságot, hogy a papok oktassák őket az útjaira. Az urim és a tummim által a főpap Istenhez fordulhatott a fontos kérdésekben (2Mózes 28:30). Minden városnak voltak vénjei is, akik józan tanácsot tudtak adni. Amikor egy izraelita élt ezekkel a lehetőségekkel, akkor nagyszerű módon képezhette lelkiismeretét. Ezért az, hogy „azt cselekedte, ami jónak látszott a saját szemében”, jót eredményezett. Másrészről, ha valaki nem vette figyelembe a Törvényt, és maga döntött a viselkedést és az imádatot érintő kérdésekben, az csak bajt hozott.
20:17–48 — Miért hagyta Jehova, hogy a benjáminiták kétszer is legyőzzék a többi törzset, amikor büntetést kellett volna kapniuk? Azáltal, hogy Jehova engedte, hogy a hűséges törzsek kezdetben nagy vereséget szenvedjenek, próbára tette azt az elhatározásukat, hogy csakugyan ki akarják-e irtani a gonoszt Izraelből.
Tanulságok nekünk:
19:14, 15 Az, hogy Gibea lakói nem akartak vendégszeretetet tanúsítani, súlyos erkölcsi hiányosságra vallott. A keresztények arra kapnak ösztönzést, hogy ’kövessék a vendégszeretet útját’ (Róma 12:13).
Előttünk a szabadulás
Most már nincs sok idő hátra, és Isten Királysága — Jézus Krisztussal az élén — elpusztítja ezt a gonosz világot, és csodálatos módon megszabadítja a becsületeseket és a feddhetetleneket (Példabeszédek 2:21, 22; Dániel 2:44). ’Elveszik Jehova minden ellensége, és akik szeretik őt, olyanok lesznek, mint a nap, mikor teljes fényében tündököl’ (Bírák 5:31). Legyünk mi is a Jehovát szeretők között azáltal, hogy alkalmazzuk a Bírák könyvéből tanultakat.
A bírákról szóló beszámolóban újra és újra előtérbe kerülő alapigazság az, hogy a Jehova iránti engedelmesség gazdag áldásokkal jár, az engedetlenségnek azonban csúfos következményei lesznek (5Mózes 11:26–28). Mennyire létfontosságú, hogy „szívből engedelmesek” legyünk, amikor Jehova kinyilatkoztatott akaratának az elfogadásáról van szó! (Róma 6:17; 1János 2:17).
[Lábjegyzet]
^ 5. bek. A léviták nem kaptak örökséget az Ígéret földjén, csak 48 várost elszórtan egész Izraelben.
[Térkép a 25. oldalon]
(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)
„Jehova . . . bírákat támasztott, és azok kiszabadították őket fosztogatóik kezéből” (Bírák 2:16)
BÍRÁK
1. Otniel (Manassé törzse)
2. Ehud (Júda törzse)
3. Sámgár (Júda törzse)
4. Bárák (Naftali törzse)
5. Gedeon (Issakár törzse)
6. Tóla (Manassé törzse)
7. Jáir (Manassé törzse)
8. Jefte (Gád törzse)
9. Ibcán (Áser törzse)
10. Elon (Zebulon törzse)
11. Abdon (Efraim törzse)
12. Sámson (Júda törzse)
DÁN
MANASSÉ
NAFTALI
ÁSER
ZEBULON
ISSAKÁR
MANASSÉ
GÁD
EFRAIM
DÁN
BENJÁMIN
RÚBEN
JÚDA
[Kép a 26. oldalon]
Mit tanultál abból, hogy Bárák ragaszkodott ahhoz, hogy Debóra vele menjen a csatatérre?