Sajátítsuk el Krisztus gondolkodásmódját arról, hogy ki a nagy!

„Aki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok” (MÁTÉ 20:26)

1. Mitől lesz valaki nagy a világ szerint?

THÉBA, az ókori egyiptomi város (ma Karnak) közelében, Kairótól mintegy 500 kilométerre délre van felállítva III. Amenhotep fáraó 18 méter magas szobra. Az ember önkéntelenül is parányinak érzi magát, amikor feltekint erre a hatalmas képmásra. Nyilván épp azért készült, hogy áhítatot keltsen az uralkodó iránt, és jól szemlélteti azt, ahogyan a világ gondolkodik a nagyság fogalmáról. A világ szerint attól lesz valaki nagy, hogy annyira tekintélyesnek tünteti fel magát, amennyire csak lehet, és közben azt az érzést kelti másokban, hogy ők senkik.

2. Milyen példát állított Jézus a követői elé, és milyen kérdéseket kell feltennünk magunknak?

² Állítsuk szembe ezt a szemléletmódot azzal, amit Jézus Krisztus tanított. Noha ő ’Ura és Tanítója’ volt a tanítványainak, arra oktatta őket, hogy a nagyság kulcsa mások szolgálata. Földi életének utolsó napján megmutatta, mit jelent a gyakorlatban a tanítása: megmosta a tanítványai lábát. Milyen alázatosan kiszolgálta őket! (János 13:4, 5, 14). Neked melyik vonzóbb: az, hogy te szolgálj másokat, vagy az, hogy téged szolgáljanak? Vágyat ébreszt-e benned Krisztus példája arra, hogy ugyanolyan alázatos legyél, mint ő? Ha igen, akkor vessük most össze, hogy  Krisztus kit tartott nagynak, és mi az általános nézet erről a világban.

Ne befolyásoljon minket a világ szemléletmódja!

3. Mely bibliai példák igazolják, hogy akik emberektől kapott dicsőség után sóvárognak, azoknak szomorú végük lesz?

³ Számos bibliai példa igazolja, hogy a világ nagysággal kapcsolatos szemléletmódja bukást von maga után. Gondoljunk csak Hámánra, aki fontos személyiség volt a perzsa királyi udvarban Eszter és Márdokeus napjaiban. Hámán dicsőség utáni sóvárgása a megaláztatásához és halálához vezetett (Eszter 3:5; 6:10–12; 7:9, 10). Vagy ott volt a dölyfös Nabukodonozor, akin hatalma csúcsán úrrá lett az elmebaj. Szavai jól kifejezik, milyen torz képe volt arról, hogy mit jelent a nagyság: „Hát nem ez az a nagy Babilon, amelyet én építettem a királyi háznak, hatalmam teljében, fenségem dicsőségére?” (Dániel 4:30). Megemlíthetjük még az önhitt I. Heródes Agrippát, aki elfogadta a méltánytalanul kapott dicsőséget, pedig Istennek kellett volna dicsőséget adnia. „Férgek ették meg, és kilehelte utolsó leheletét” (Cselekedetek 12:21–23). Ezek az emberek nem fogták fel, hogy mi Jehova álláspontja a nagysággal kapcsolatban, így hát megalázó bukás lett az osztályrészük.

4. Ki áll a világ büszke szelleme mögött?

⁴ Nem elítélendő, ha úgy szeretnénk élni az életünket, hogy tiszteletet szerezzünk magunknak. Csak az a baj, hogy az Ördög kihasználja ezt a vágyunkat, és büszke szellemet táplál az emberekben, amely a saját nagyravágyását tükrözi (Máté 4:8, 9). Soha ne felejtsük el, hogy ő „ennek a világrendszernek az istene”, és mindenáron el akarja hinteni gondolkodásmódjának magvait a földön (2Korintusz 4:4; Efézus 2:2; Jelenések 12:9). Mivel a keresztények tisztában vannak azzal, hogy kitől ered ez a nézet, nem engedik, hogy a világ nagysággal kapcsolatos szemléletmódja befolyásolja őket.

5. Biztosítanak-e tartós megelégedettséget az elért eredmények, az elismerés és a gazdagság? Indokold válaszodat!

⁵ Az az egyik gondolat, amelyet az Ördög népszerűsít, hogy a hírnév, a dicsőség és a tömött pénztárca automatikusan boldogságot eredményez. De valóban így van? Csakugyan elégedetté teszik az embert az általa elért eredmények, az elismerés és a gazdagság? A Biblia figyelmeztet minket, hogy ne hagyjuk magunkat becsapni efféle gondolatokkal. A bölcs Salamon király ezt írta: „láttam, hogy minden fáradságos munka és mindenféle ügyes cselekedet az egymással való versengést jelenti; ez is hiábavalóság és szélkergetés” (Prédikátor 4:4). Sokan, akik annak szentelték az életüket, hogy előbbre jussanak a világban, tanúsíthatják ennek az ihletett bibliai kijelentésnek az igaz voltát. Ott van például egy férfi, aki részt vett annak az űrhajónak a tervezésében, megépítésében és tesztelésében, amellyel a holdra lehet utazni. Így töprengett: „Keményen dolgoztam, és nagyon gyakorlottá váltam a szakterületemen. Ám ez hiábavaló és értéktelen volt abból a szempontból, hogy nem adott tartós boldogságot és belső békét.” A nagyságról kialakult világi elképzelés — akár az üzleti életről, akár a sportról vagy  a szórakoztatóiparról beszélünk — nem biztosít tartós megelégedettséget.

Nagyság, melyet a szeretetből végzett szolgálat eredményez

6. Miből derült ki, hogy Jakabnak és Jánosnak hibás elképzeléseik voltak a nagyságról?

⁶ Jézus életének egy epizódja fényt derít rá, hogy mit is jelent igazán nagynak lenni. Jézus és tanítványai Jeruzsálembe tartottak, i. sz. 33 pászkájára. Útközben Jézus két unokatestvére, Jakab és János olyasmit tett, amiből kiderült, hogy hibás elképzeléseik vannak a nagyságról. Az anyjuk által a következő kérést intézték Jézushoz: ’Mondd, hogy a jobb és a bal kezedhez üljünk a királyságodban’ (Máté 20:21). A zsidóknál nagy megtiszteltetésnek számított a jobb vagy bal kéznél kapott hely (1Királyok 2:19). Jakab és János nagyra törően kísérletet tett a legkiválóbb helyek megszerzésére. Igényt tartottak ezekre a hatalmi állásokra. Jézus ismerte gondolataikat, és megragadta az alkalmat, hogy kiigazítsa a nagysággal kapcsolatos téves felfogásukat.

7. Hogyan fogalmazta meg Jézus, hogy mit jelent igazán nagynak lenni keresztényi értelemben?

⁷ Jézus tudta, hogy ebben a büszkeségtől átitatott világban azt tekintik nagynak, aki másokat irányít, másokon uralkodik, és akinek csak egy szavába kerül, hogy ki legyenek elégítve a kívánságai. Jézus követői között ellenben az alázatos szolgálat a nagyság fokmérője. „Aki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, és aki első akar lenni közöttetek, az legyen a rabszolgátok” — mondta Jézus (Máté 20:26, 27).

8. Mit jelent szolgának lenni, és milyen kérdéseket tehetünk fel magunknak?

⁸ A ’szolgának’ fordított görög szó a Bibliában olyan valakire utal, aki szorgosan és kitartóan igyekszik szolgálni másokat. Jézus fontos igazságot osztott meg tanítványaival, tudniillik azt, hogy nem attól válik valaki naggyá, hogy parancsokat osztogat másoknak, hanem attól, hogy szeretetből szolgálja az embertársait. Kérdezd meg magadtól: „Hogyan fogadtam volna Jézus szavait Jakab és János helyében? Felfogtam volna a lényeget, vagyis azt, hogy az igazi nagyság abból ered, hogy szeretettől indíttatva szolgálunk másokat?” (1Korintusz 13:3).

9. Hogyan mutatott példát Jézus a másokkal való bánásmódjában?

⁹ Jézus rámutatott a tanítványainak, hogy a világi értelemben vett nagyságnak más a  mércéje, mint a krisztusi nagyságnak. Ő soha nem viselkedett fölényesen azokkal, akiket szolgált, és nem keltett bennük kisebbségi érzést. Mindenféle ember fesztelenül érezte magát a társaságában: férfiak, nők és gyermekek, gazdagok és szegények, hatalmasok, sőt még közismerten bűnös emberek is (Márk 10:13–16; Lukács 7:37–50). Az emberek gyakran türelmetlenek azokkal, akiknek valamilyen hiányosságuk van. Jézus nem viselkedett így. A tanítványai időnként meggondolatlanul cselekedtek és vitatkoztak, ő mégis türelmesen oktatta őket, megmutatva nekik, hogy igazán alázatos és szelíd (Zakariás 9:9; Máté 11:29; Lukács 22:24–27).

10. Hogyan tükrözi Jézus egész élete azt, hogy önzetlenül szolgált másokat?

¹⁰ Isten eme kiemelkedő Fiának az önzetlen példája jól szemléltette, hogy mit is jelent a nagyság. Jézus nem azért jött a földre, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másokat, meggyógyítva „különféle betegségekben” szenvedőket, és megszabadítva az embereket a démoni befolyástól. Noha ő maga is el-elfáradt, és szüksége volt pihenésre, mások érdekeit mindig az övéi elé helyezte, és nem sajnálta a fáradságot, hogy vigasztalja az embereket (Márk 1:32–34; 6:30–34; János 11:11, 17, 33). Szeretete arra indította, hogy szellemi segítséget nyújtson az embereknek, és több száz kilométert tegyen meg poros utakon, csak hogy prédikálhassa a Királyság jó hírét (Márk 1:38, 39). Vitathatatlan, hogy Jézus komolyan vette mások szolgálatát.

Utánozzuk Krisztus alázatosságát!

11. Milyen tulajdonságaik legyenek azoknak a testvéreknek, akiket kineveznek, hogy felvigyázókként szolgáljanak a gyülekezetben?

¹¹ Az 1800-as évek vége felé, amikor férfiakat választottak ki, hogy utazó képviselőkként törődjenek Isten népének szükségleteivel, hangsúlyt kapott, hogy mi a helyes szemlélet, melyet a keresztény felvigyázóknak ápolniuk kell. A Sioni Őr Torony (Zion’s Watch Tower) 1894. szeptember 1-jei angol száma szerint megkövetelték tőlük, hogy legyenek „szerények, nehogy felfuvalkodjanak . . . , alázatos lelkületűek, akik nem önmagukat akarják hirdetni, hanem Krisztust, és nem a saját ismeretüket közvetítik, hanem az ő Szavát a maga egyszerűségével és erejével”. Nyilvánvaló, hogy az igaz keresztényeknek nem szabad azért törekedniük valamilyen felelősségre, hogy kielégítsék a becsvágyukat, vagy hogy kiemelkedjenek a többiek közül, hatalmat szerezzenek, és irányíthassanak másokat. Egy alázatos felvigyázó észben tartja, hogy a rá bízott felelősség ’jó munkát’ jelent, nem pedig kiemelt helyzetet, amelyben dicsőséget szerezhet magának (1Timóteusz 3:1, 2). Minden vén és kisegítőszolga törekedjen rá, hogy alázatosan szolgáljon másokat, és járjon élen a szent szolgálatban, követésre méltó példát mutatva másoknak (1Korintusz 9:19; Galácia 5:13; 2Timóteusz 4:5).

12. Milyen kérdéseket tehetnek fel maguknak azok, akik kiváltságokra törekszenek a gyülekezetben?

 ¹² Minden testvér, aki kiváltságokra törekszik, jól teszi, ha megkérdezi magától: „Keresem a lehetőséget arra, hogy másokat szolgáljak, vagy inkább az esik jól, ha kiszolgálnak? Kész vagyok olyan hasznos feladatokat ellátni, amelyek nem annyira feltűnőek?” Előfordulhat például, hogy egy fiatal testvér szívesen tart előadásokat a keresztény gyülekezet előtt, de vonakodik segíteni az időseknek. Élvezi a felelős testvérek társaságát a gyülekezetben, de nem akaródzik részt vennie a prédikálómunkában. Az ilyen fiatal tegye fel magának a következő kérdéseket: „Isten szolgálatának elsősorban csak azokra a területeire összpontosítok, amelyekért elismerést és dicséretet lehet kapni? Igyekszem kitűnni a többiek közül?” Ha a magunk dicsőségét keresnénk, egyáltalán nem lennénk hűek Krisztus példájához (János 5:41).

13. a) Milyen hatással lehet másokra egy felvigyázó alázatos példája? b) Miért mondhatjuk, hogy a keresztények nem mérlegelhetik, hogy alázatosak lesznek-e?

¹³ Ha azon fáradozunk, hogy utánozzuk Krisztus alázatosságát, akkor ösztönzést érzünk arra, hogy szolgáljunk másokat. Figyeljük meg egy zónafelvigyázó példáját, aki Jehova Tanúi egyik fiókhivatalának a működését ellenőrizte. Nagyon szoros volt az időbeosztása, és súlyos felelősséget viselt, mégis megállt, hogy segítsen egy fiatal testvérnek, aki éppen a fűzőgép beállításával bajlódott. „Nem akartam hinni a szememnek! — mesélte később ez a fiatal testvér. — Elmondta, hogy ő is ilyen géppel dolgozott fiatalkorában a Bételben, és emlékezett rá, hogy milyen nehéz eltalálni a helyes beállításokat. Egy darabig ott maradt, és velem dolgozott, pedig annyi más fontos tennivalója lett volna. Nagyon megható volt.” Ez a testvér, aki most felvigyázóként szolgál Jehova Tanúi egyik fiókhivatalában, még mindig emlékszik erre az alázatos segítségnyújtásra. Soha ne érezzük magunkat annyira kiemelkedőnek, hogy ne végezhetnénk el egyszerű teendőket, vagy annyira fontosnak, hogy ne láthatnánk el alantasabb feladatokat. Inkább övezzük fel magunkat „alázatossággal”. Ez nem mérlegelés kérdése, ugyanis az alázatosság része ’az új egyéniségnek’, amelyet a keresztényeknek fel kell ölteniük (Filippi 2:3; Kolosszé 3:10, 12; Róma 12:16).

Hogyan sajátíthatjuk el Krisztus gondolkodásmódját arról, hogy ki a nagy?

14. Hogyan segíthet elsajátítanunk a nagysággal kapcsolatos helyes szemléletmódot, ha elmélkedünk azon, hogy kik vagyunk Istenhez és embertársainkhoz mérten?

¹⁴ Hogyan sajátíthatjuk el a helyes szemléletmódot arról, hogy ki a nagy? Például úgy, ha elmélkedünk azon, hogy kik is vagyunk Jehova Istenhez mérten. Az ő méltósága, hatalma és bölcsessége messze a porszem emberek világa fölé emeli őt (Ézsaiás 40:22). Az is segít ápolni az alázatosságot, ha embertársainkkal hasonlítjuk össze magunkat. Bizonyos területeken esetleg felülmúlunk másokat, de ők talán az életnek olyan területein jobbak nálunk, amelyek sokkal fontosabbak. Az is lehet, hogy keresztény testvéreinknek olyan tulajdonságaik vannak, amelyek belőlünk hiányoznak. Sokan, akik értékesek Isten szemében, valóban nem akarnak kitűnni, mert szelídek és alázatosak (Példabeszédek 3:34; Jakab 4:6).

15. Hogyan bizonyítja Isten népének a feddhetetlensége, hogy senkinek sincs oka arra, hogy különbnek tartsa magát másoknál?

¹⁵ Ezt a gondolatot fényesen bizonyítják a hitük miatt próbákat átélő Jehova Tanúi tapasztalatai. Gyakran előfordul, hogy akiket a világ egyszerű embereknek tartana, azok őrzik meg az Isten iránti feddhetetlenségüket a heves próbák  közepette. Az ilyen példákon tűnődve könnyebb lesz alázatosnak maradnunk, és megtanuljuk, hogy ’ne gondoljunk többet magunkról, mint amennyit szükséges gondolni’ (Róma 12:3). *

16. Hogyan válhat a gyülekezet minden tagja naggyá Jézus példáját követve?

¹⁶ Minden kereszténynek, legyen akár fiatal, akár idős, igyekeznie kell ápolni a krisztusi gondolkodásmódot arról, hogy ki a nagy. A gyülekezetben sokféle tennivaló van. Soha ne vegyük rossz néven, ha olyasmire kérnek meg, ami talán alantasnak tűnik (1Sámuel 25:41; 2Királyok 3:11). Szülők, szoktátok arra buzdítani gyermekeiteket, hogy vidáman lássanak el minden feladatot, amellyel megbízzák őket a Királyság-teremben vagy a kongresszusokon? Azt látják-e, hogy ti magatok is végeztek egyszerű munkákat? Egy testvér, aki most Jehova Tanúi főhivatalában szolgál, még tisztán emlékszik a szülei példájára. Ezt mondta róluk: „Úgy takarítottak a Királyság-teremben és a kongresszusi teremben, hogy abból látszott, hogy fontosnak tartják ezt a munkát. Gyakran jelentkeztek olyan teendők elvégzésére, amelyek a gyülekezet vagy más testvérek javát szolgálták, bármilyen alantasnak tűntek is ezek a feladatok. Ez a fajta gondolkodásmód segített nekem abban, hogy szívesen fogadjak bármilyen munkamegbízást itt, a Bételben.”

17. Hogyan válhatnak áldására a gyülekezetnek az alázatos testvérnők?

¹⁷ Eszter, aki az i. e. V. században élt, és a Perzsa Birodalom királynéja lett, ragyogó példát mutatott abban, hogy mások érdekeit fontosabbnak tartotta az övéinél. Noha a palotában élt, kész volt kockára tenni az életét Isten népéért, ami összhangban volt Jehova akaratával (Eszter 1:5, 6; 4:14–16). A keresztény nők ma anyagi helyzetüktől függetlenül Eszteréhez hasonló szellemet nyilváníthatnak ki, azáltal hogy bátorítják a csüggedőket, meglátogatják a betegeket, részt vesznek a prédikálómunkában, és együttműködnek a vénekkel. Micsoda áldást jelentenek az ilyen alázatos testvérnők a gyülekezetnek!

A krisztusi értelemben vett nagyság áldásokkal jár

18. Milyen előnyök származnak abból, ha krisztusi értelemben vagyunk nagyok?

¹⁸ Sok előnyünk származik abból, ha megőrizzük a krisztusi gondolkodásmódot arról, hogy ki a nagy. Másokat önzetlenül szolgálva nekik is, és magunknak is örömet szerzünk (Cselekedetek 20:35). Miközben készségesen és buzgón fáradozunk testvéreinkért, megszerettetjük magunkat velük (Cselekedetek 20:37). Ami még fontosabb, Jehova kedves dicséretáldozatnak tekinti azt, amit keresztény hittársainkért teszünk (Filippi 2:17).

19. Mit határozzunk el a nagysággal kapcsolatos krisztusi szemléletmódot illetően?

¹⁹ Mindannyian vizsgáljuk meg a szívünket, és kérdezzük meg magunktól: „Csak beszélni fogok arról, hogy ápolni kell a krisztusi gondolkodásmódot a nagyságról, vagy azon fogok iparkodni, hogy ezt át is ültessem a gyakorlatba?” Jehova világosan közölte, hogy mit érez a gőgösökkel szemben (Példabeszédek 16:5; 1Péter 5:5). A tetteink mindig tükrözzék, hogy gyönyörködünk a nagysággal kapcsolatos krisztusi szemléletmódban. Legyen így a keresztény gyülekezetben, a családi életünkben, a naponkénti emberi kapcsolatainkban, és mindent Isten dicsőségére és dicséretére tegyünk! (1Korintusz 10:31).

[Lábjegyzet]

Meg tudod magyarázni?

• Miért ne engedjük, hogy befolyásoljon minket a világ nagysággal kapcsolatos szemléletmódja?

• Mit tartott Jézus a nagyság fokmérőjének?

• Hogyan utánozhatják a felvigyázók Krisztus alázatosságát?

• Mi segíthet nekünk abban, hogy krisztusi értelemben legyünk nagyok?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kiemelt rész a 17. oldalon]

Ki a nagy krisztusi értelemben?

Az, aki szereti, ha kiszolgálják, vagy az, aki szívesen szolgál másokat?

Az, aki szeret reflektorfényben lenni, vagy az, aki elfogadja a szerény feladatokat?

Az, aki önmagát dicséri, vagy az, aki másokat?

[Kép a 14. oldalon]

III. Amenhotep fáraó monumentális szobra

[Kép a 15. oldalon]

Tudod-e, mi vezetett Hámán bukásához?

[Képek a 16. oldalon]

Keresed a lehetőségeket arra, hogy másokat szolgálj?