Luther Márton — Élete és öröksége

„ÁLLÍTÓLAG több könyvet írtak [Luther Mártonról], mint bármely más személyről a történelemben, az Urát, Jézus Krisztust kivéve” — jelentette ki a Time magazin. Luther szavai és tettei hozzájárultak a reformáció megszületéséhez. Ez egy olyan vallási mozgalom, melyről azt mondják, hogy „gyökeresen megváltoztatta az emberiség történelmét”. Ezáltal segített megváltoztatni Európa vallási légkörét, és legördíteni a függönyt a középkorra a kontinensen. Luther az egységes írott német nyelv alapjait is lefektette. Az ő bibliafordítása német nyelven vitathatatlanul a legnépszerűbb marad.

Milyen ember volt Luther Márton? Hogyan jutott el oda, hogy ilyen nagy hatást tudjon gyakorolni Európára?

Lutherből tudós lesz

Luther Márton 1483 novemberében Eislebenben, Németországban született. Édesapja rézbányában dolgozott, mégis elég pénzt keresett ahhoz, hogy Mártonnak jó oktatást biztosítson. A fiú 1501-ben az Erfurti Egyetem hallgatója lett. Életében először az egyetem könyvtárában olvasott Bibliát. „Nagyon tetszett a könyv, s arra gondoltam, milyen boldog leszek, ha valamikor nekem is lesz ilyen könyvem.”

Luther 22 évesen belépett az erfurti Ágoston-rendi kolostorba. Később a Wittenbergi Egyetemre járt, ahol a hittudomány doktorává avatták. Luther méltatlannak tartotta magát Isten kegyére, és olykor a rossz lelkiismerete miatt kétségbeesett. Ám a Biblia tanulmányozása, az ima és az elmélkedés segített neki jobban megérteni, hogyan tekinti Isten a bűnösöket. Luther felismerte, hogy Isten kegyét nem lehet kiérdemelni. Ezt inkább ki nem érdemelt kedvesség által kapják meg azok, akik hitet gyakorolnak (Róma 1:16; 3:23, 24, 28).

Hogyan jutott Luther arra a végkövetkeztetésre, hogy helyes a felismerése? Kurt Aland, a korai egyház történelmével és az Újszövetség szövegével kapcsolatos kutatás professzora ezt írta: „Elméjében a teljes Bibliát átkutatta, hogy megtudja, az újjonnan szerzett ismerete kiállja-e a próbát, ha összeveti a Biblia más kijelentéseivel, és mindenhol megerősítésre talált.” Luther tanításainak egyik pillére az a tantétel maradt, mely  szerint a megigazulás, vagyis megmentés hit által lehetséges, nem pedig érdem vagy bűnbánat révén.

Felháborodás a bűnbocsátó cédulák miatt

Luther, miután megértette, hogyan tekinti Isten a bűnösöket, összeütközésbe került a római katolikus egyházzal. Akkoriban széles körben azt hitték, hogy a halál után a bűnösöknek egy ideiglenes büntetést kell elszenvedniük. De azt állították, hogy a büntetés ideje lerövidíthető a pápai hatalom által — pénzért cserébe — nyújtott bűnbocsátó vagy búcsúcédula révén. Az árusítók virágzó kereskedelmet folytattak, amint az egyszerű embereknek eladták a bűnbocsátó cédulákat. Ilyen személy volt Johann Tetzel is, aki Albert mainzi érsek ügynökeként szolgált. Sokan úgy tekintették a bűnbocsátó cédulát, mint ami valamiféle biztosíték a jövőben elkövetett bűneik ellen.

Luthert felháborította a bűnbocsátó cédulák árusítása. Tudta, hogy az ember nem alkudozhat Istennel. 1517 őszén megírta a híres 95 tételét, melyben pénzügyi, hitelvi és vallási visszaéléssel vádolta az egyházat. Mivel ő reformokat akart, és nem lázadni, ezért tételeinek másolatát elküldte Albert mainzi érseknek, és sok tudósnak is. Számos történész úgy utal 1517-re vagy körülbelül erre az időpontra, mint a reformáció megszületésére.

Nem Luther volt az egyetlen, aki fájlalta az egyház bűneit. Száz évvel korábban a cseh hitújító, Husz János is kifogásolta a bűnbocsátó cédulák árusítását. Még Husz előtt az angliai John Wycliffe rámutatott, hogy az egyház által megtartott néhány hagyomány nem Írás szerinti. Luther kortársai, Rotterdami Erasmus és az angliai Tyndale reformot sürgettek. De annak köszönhetően, hogy Gutenberg János Németországban feltalálta a mozgatható betűkkel működő nyomdagépet, Luther hangja hangosabb lett, és messzebbre elhallatszott, mint más reformátoroké.

Gutenberg nyomdája Mainzban 1455-ben működött. A századfordulóra 60 németországi városban és 12 más európai országban voltak nyomdák. Először a történelemben a nagyközönséget gyorsan tájékoztathatták az érdekességekről. Elképzelhető, hogy Luther hozzájárulása nélkül, de kinyomtatták és terjesztették a 95 tételt. Az egyházi reform többé nem helyi kérdés volt. Széles körben elterjedt vita lett, és egyszerre csak Luther Márton lett Németország leghíresebb embere.

„A nap meg a hold” reagál

Európát évszázadokig két hatalmas intézmény tartotta a markában: a Német-római Császárság és a római katolikus egyház. „A császár és a pápa összetartoztak, mint a nap meg a hold” — világított rá Hanns Lilje, a Lutheránus Világszövetség korábbi főtitkára. Nagy bizonytalanság volt azonban azt illetően, hogy ki a nap, és ki a hold. A XVI. század elejére mindkét intézmény csillaga leáldozott. A változás szele már ott volt a levegőben.

X. Leó pápa, reagálva a 95 tételre, megfenyegette Luthert, hogy ha nem vonja vissza azokat, akkor kiátkozza. A hajthatatlan Luther nyilvánosság előtt elégette a fenyegető pápai bullát, és további műveket adott közre, melyek arra  buzdították a fejedelmeket, hogy reformálják meg az egyházat, még akkor is, ha a pápa nem egyezik bele. X. Leó pápa 1521-ben kiközösítette Luthert. Amikor Luther kifogásolta, hogy meg sem hallgatták igazságosan, csak elutasították, V. Károly császár a reformátort a wormsi birodalmi gyűlés elé idézte. 1521 áprilisában Luther 15 napos útja Wittenbergből Wormsba olyan volt, mint egy diadalmenet. A nyilvánosság az ő oldalán állt, és az emberek mindenhol őt akarták látni.

Wormsban Luther ott állt a császár, a fejedelmek és a pápai követ előtt. Husz Jánosnak hasonló meghallgatásban volt része Konstanzban 1415-ben, és őt máglyán megégették. Az egyház és a birodalom Lutherre szegezte tekintetét, ő azonban nem volt hajlandó visszavonni a tantételeit. Csak abban az esetben lett volna kész erre, ha ellenfelei a Bibliából bebizonyítják neki, hogy téved. De senki sem tudott úgy emlékezni a Szentírás részleteire, mint ő. A wormsi ediktum néven ismert dokumentum kihirdette a meghallgatás eredményét. Luthert törvényen kívülinek nyilvánította, és betiltotta az írásait. Élete veszélyben volt, hiszen a pápa kiközösítette, és a császár törvényen kívül helyezte.

Az események drámai, és egyben váratlan fordulatot vettek. Hazafelé Wittenbergbe Luther egy látszatemberrablás áldozata lett, melyet a jóindulatú Bölcs Frigyes rendezett. Így Luthert nem érték el az ellenségei. Wartburg várába csempészték, ahol visszavonultan élt, szakállat növesztett, és György úrfiként más embernek adta ki magát.

Nagy kereslet a szeptemberi Biblia iránt

A következő tíz hónapban Luther Wartburg várában lakott mint szökevény, akit a császár és a pápa egyaránt üldöz. A Welterbe Wartburg című könyv elmondja, hogy „a Wartburgban töltött idő életének legtermékenyebb és legkreatívabb időszakai közé tartozott”. Itt fejezte be egyik legnagyobb vívmányát: Erasmusnak a Görög Iratokról készített fordítását átültette német nyelvre. Műve 1522 szeptemberében jelent meg, és úgy vált ismertté, mint a szeptemberi Biblia. Luthert mint fordítót nem nevezik meg benne. Az ára 1,5 gulden volt, ami egy házicseléd egyévi jövedelmének felelt meg. Ennek ellenére elképesztően nagy volt a kereslet a szeptemberi Biblia iránt. Tizenkét hónapon belül 6000 példányt adtak ki 2 kiadásban. A következő 12 évben pedig nem kevesebb, mint 69 kiadásban jelent meg.

Luther Márton 1525-ben feleségül vette Katharina von Borát, aki korábban apáca volt. Katharina ügyesen vezette a háztartást, és férje nagylelkűségével is lépést tudott tartani. Luther családjába nemcsak a felesége és hat gyermeke, hanem a barátok, tudósok és menekültek is beletartoztak. Életének későbbi szakaszában Luther oly mértékben örvendett tanácsadói tekintélynek, hogy a vendégként házába érkezett tudósok tollal és papírral voltak felszerelve, hogy lejegyezzék észrevételeit. Ezeket a jegyzeteket összegyűjtötték, és az  Asztali beszélgetések címet adták neki. Egy ideig ez volt a legkeresettebb német nyelvű könyv a Biblia után.

Tehetséges fordító, termékeny író

Luther 1534-re befejezte a Héber Iratok fordítását. Jól egyensúlyban tudta tartani a stílust, a ritmust és a szóhasználatot. Az eredmény egy olyan Biblia lett, amely érthető volt az egyszerű embereknek is. Fordítási módszerét ecsetelve Luther ezt írta: „Családanyát az otthonában, a gyerekeket az utcán, a közembert a piacon kell megkérdezni efelől, az ő szájukat kell figyelni, miképpen beszélnek, s aszerint kell tolmácskodni.” Luther Bibliája segített lefektetni az egységes írott nyelv alapjait, mely később elismert lett egész Németországban.

Luther fordítói tehetsége írói képességgel párosult. Azt mondják róla, hogy munkássága során minden második héten írt egy értekezést. Ezek közül néhány ugyanúgy vitát szított, mint az írójuk. Luther korai írásainak éles stílusa volt, és tollának hegye az idő múlásával sem kopott. Későbbi esszéi egyre szigorúbbak lettek. A Lexikon für Theologie und Kirche szerint Luther munkái feltárják „mértéktelen dühét” és „az alázat, valamint a szeretet hiányát”, csakúgy, mint a „nagyfokú küldetéstudatát”.

Amikor parasztfelkelés tört ki, és a fejedelmek rengeteg vért ontottak, megkérdezték Luther véleményét: „Jogosan panaszkodnak a parasztok a feudális uraikra?” Luther nem próbálta megőrizni népszerűségét azáltal, hogy olyan választ ad, amely kellemes a többség fülének. Ő hitt abban, hogy Isten szolgáinak engedelmeskedniük kell a hatalmon lévőknek (Róma 13:1). Nyíltan megvallva véleményét, Luther elmondta, hogy a felkelést erővel le kell verni. „Ütni, verni, fojtani, szúrni kell” — jelentette ki. Hanns Lilje megjegyezte, hogy ezért a válaszért a „mindeddig töretlen népszerűségével” fizetett. Továbbá Luther későbbi értekezései azokról a zsidókról, akik megtagadták a keresztény hitre való áttérést — különösen a Von den Juden und ihren Lügen című munkája —, sokakat arra indított, hogy megbélyegezzék mint antiszemita írót.

Luther öröksége

A reformáció által, mely olyan emberek közreműködésével terjedt futótűzként, mint például Luther, Kálvin és Zwingli, kialakult a vallásnak egy új megközelítése, mely a protestantizmus néven ismert. A legnagyobb örökség, amelyet Luther a protestantizmusra hagyott, az egyik központi tanítása, mely a hit általi megigazulásról szól. Minden német fejedelem vagy a protestantizmus, vagy a katolikus hit mellett állt ki. A protestantizmus elterjedt, és népszerűvé vált Skandináviában, Svájcban, Angliában és Hollandiában. Ma több százmillió követője van.

Még sokan azok közül is, akik nem értenek egyet Luther összes nézetével, nagyra  becsülik őt. A korábbi Német Demokratikus Köztársaság, melynek a területén volt Eisleben, Erfurt, Wittenberg és Wartburg, 1983-ban megünnepelte Luther születésének 500. évfordulóját. Ez a szocialista állam elismerte, hogy Luther a német történelem és kultúra kiemelkedő személyisége volt. Ezenfelül egy katolikus teológus, összegezve Luther hatását, az 1980-as években megjegyezte: „A Luther után élt emberek közül senki sem érhet fel vele.” Aland professzor ezt írta: „Minden évben legalább 500 új kiadvány jelenik meg Luther Mártonról és a reformációról — és mindez a világ majdnem összes főbb nyelvén.”

Luther Márton éles eszű volt, rendkívüli emlékezőtehetséggel, nagy szókinccsel és hatalmas teherbírással. Ugyanakkor türelmetlen volt, és gőgös. Ha valamit képmutatásnak vélt, arra hevesen reagált. Amikor Luther 1546 februárjában Eislebenben a halálos ágyán feküdt, a barátok megkérdezték tőle, hogy még mindig szilárdan hisz-e abban, amit másoknak tanított. „Igen” — válaszolt. Bár Luther meghalt, még mindig sokan vannak, akik ragaszkodnak ahhoz, amiben ő hitt.

[Kép a 27. oldalon]

Luther ellenezte a bűnbocsátó cédulák árusítását

[Forrásjelzés]

Mit freundlicher Genehmigung: Wartburg-Stiftung

[Kép a 28. oldalon]

Luther nem volt hajlandó visszavonni a tantételeit. Csak abban az esetben lett volna kész erre, ha ellenfelei a Bibliából bebizonyítják neki, hogy téved

[Forrásjelzés]

From the book The Story of Liberty, 1878

[Képek a 29. oldalon]

Luther szobája Wartburg várában, ahol lefordította a Bibliát

[Forrásjelzés]

Mindkét kép: Mit freundlicher Genehmigung: Wartburg-Stiftung

[Kép forrásának jelzése a 26. oldalon]

From the book Martin Luther The Reformer, 3rd Edition, published by Toronto Willard Tract Depository, Toronto, Ontario

[Kép forrásának jelzése a 30. oldalon]

From the book The History of Protestantism (Vol. I)