Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova olyan Isten, aki méltó rá, hogy ismerjük!

Jehova olyan Isten, aki méltó rá, hogy ismerjük!

Jehova olyan Isten, aki méltó rá, hogy ismerjük!

ELKÉPZELHETŐ, hogy valami fontos hiányzik az életünkből? Ha csak keveset tudunk Istenről, akkor szinte biztos, hogy így van. Miért mondhatjuk ezt? Azért, mert emberek milliói jöttek rá, hogy a Biblia Istenének megismerése nagyon hasznos az életben, most és a jövőben egyaránt.

A Biblia Szerzője, Jehova Isten azt szeretné, hogy megismerjük őt. A zsoltáríró ezt mondta: „Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész földön.” Jehova tudja, hogy az a legjobb nekünk, ha ismerjük őt. „Én vagyok az Úr, Istened, ki tanítlak hasznosra”. De miért hasznos az, ha ismerjük Jehova Istent, a Felséges Urat? (Zsoltárok 83:19; Ézsaiás 48:17).

Például tanácsokat kapunk a mindennapi gondok megoldására, biztos reménységünk lehet a jövőre, valamint belső békére találhatunk. Ha jól ismerjük Jehovát, az arra is indít, hogy teljesen más szemléletmóddal tekintsünk a legfontosabb kérdésekre, amelyekkel az embereknek a világ minden részén szembe kell nézniük. De milyen kérdésekről van szó?

Van célja az életemnek?

Az emberek elképesztő technikai vívmányokat hoztak létre, ám még mindig ugyanazok az alapvető kérdések foglalkoztatják őket, hogy miért vagyunk itt, merre tartunk és mi az élet célja. Ha ezekre a kérdésekre nem kap valaki megnyugtató választ, akkor az életének nem lesz valódi célja. Vajon sokan érzik ezt? Az 1990-es évek végén készítettek egy tanulmányt Németországban, amely feltárta, hogy a megkérdezetteknek a fele időnként úgy érezte, hogy az életnek nincs célja. Talán hasonló a helyzet azon a vidéken, ahol élünk.

Ha az ember életének nincs célja, akkor kevés alapja van a személyes célok kitűzésére. Sok ember életében ez a helyzet, és úgy próbálják pótolni ezt a hiányt, hogy karrierre vagy gazdagságra törekszenek. Ám időről időre sokukra rátör az üresség érzése. Néhány személyt annyira zavar, hogy nincs célja az életben, hogy még élni sem akar többé. Hasonló érzései voltak egy gyönyörű fiatal nőnek is, aki az International Herald Tribune szerint „mesés gazdagságban és jólétben nőtt fel”. Luxus körülmények között élt, mégis magányos volt és úgy érezte, hogy az életének nincs célja. Altatót vett be, és holtan találtak rá. Talán mi is tudunk olyan személyekről, akik magányosak voltak, és az életük tragikus véget ért.

Hallottuk már, amint az emberek azt állítják, hogy a tudomány minden kérdésre választ tud adni? A Die Woche című német hetilap rámutat: „Bár a tudomány igaz lehet, mégsem teljes vallási és erkölcsi kérdésekben. Az evolúció elmélete kezdetleges, és még a kvantumfizika előre nem látható változó irányai sem adnak semmi megnyugvást és biztonságot.” A tudományos felfedezések segítenek jobban megértenünk az élet különböző formáit, és jobban átlátjuk az életet fenntartó folyamatokat, valamint a test működését. A tudomány azonban képtelen választ adni arra a kérdésre, hogy miért vagyunk itt, és merre tartunk. Ha csak a tudományra támaszkodunk, akkor az élet céljával kapcsolatos kérdéseink megválaszolatlanok maradnak. Ennek pedig az az eredménye a Süddeutsche Zeitung szerint, hogy „széleskörű igény van a vezetésre”.

Vajon ki tudna jobb vezetést adni, mint a Teremtő? Mivel ő helyezte az embereket a földre, tudnia kell, hogy miért vannak itt. A Biblia elmondja, hogy Jehova azért teremtette meg az embereket, hogy népesítsék be a földet, törődjenek vele és gondozzák azt. Az embereknek minden tevékenységükben vissza kellett tükrözniük Jehova tulajdonságait, mint például az igazságosságot, bölcsességet és szeretetet. Ha megértjük, hogy miért teremtett meg bennünket Jehova, akkor megtudjuk, hogy miért vagyunk itt (1Mózes 1:26–28).

Mit tehetünk?

Mit tehetünk, ha eddig nem találtunk megnyugtató választ az olyan kérdésekre, hogy miért vagyunk itt, merre tartunk és mi az élet célja? A Biblia azt tanácsolja, hogy ismerjük meg Jehovát közelről. Jézus ezt mondta: „Az jelenti az örök életet, hogy ismeretet fogadjanak magukba rólad, az egyedüli igaz Istenről, és arról, akit elküldtél, Jézus Krisztusról.” Arra is buzdítást kapunk, hogy fejlesszünk ki Istennek tetsző tulajdonságokat, különösen a szeretetet, és tűzzük ki célul, hogy Isten eljövendő messiási Királysága alattvalójaként szeretnénk élni. Így lesz célja az életünknek, és csodálatos, biztos reménységünk lehet a jövőre. Minden bizonnyal választ fogunk kapni azokra a sarkalatos kérdésekre, amelyek nyugtalanítottak ez idáig (János 17:3; Prédikátor 12:15).

Milyen hatással lehet ránk, ha tudjuk a választ ezekre a kérdésekre? Vizsgáljuk meg Hans * tapasztalatát. Évekkel ezelőtt valamennyire hitt Istenben, de a hitének semmi hatása nem volt az életére. Hans drogozott, szerette a könnyűvérű nőket, a motorkerékpárokat, és nem riadt vissza a kisebb bűncselekményektől sem. „Az életem mindettől függetlenül üres volt, és nem igazán elégített ki” — magyarázza. A húszas évei derekán elhatározta, hogy a Biblia alapos olvasása által igyekszik közelről megismerni Istent. Amikor jól megismerte Jehovát és megértette, hogy mi az élet célja, megváltoztatta az életmódját, megkeresztelkedett, és Jehova egyik Tanúja lett. Hans már tíz éve végzi a teljes idejű szolgálatot, és őszintén ezt mondja: „Jehova szolgálata a lehető legjobb életút. Össze sem lehet hasonlítani mással. Megismertem Jehovát, és ez valódi életcélt adott nekem.”

Természetesen az élet célján kívül sok más kérdés is foglalkoztatja az embereket. A világ állapota csak romlik, így egyre több személy tesz fel egy másik nagyon fontos kérdést.

Miért kell mindennek megtörténnie?

Amikor valakit szerencsétlenség ér, akkor gyakran megkérdezi, hogy miért kellett ennek megtörténnie. Ha pontosan tudjuk a választ erre a kérdésre, az sokat segít nekünk abban, hogy érzelmileg el tudjuk viselni a csapást. Ám ha nincs megnyugtató válasz, akkor csak szenvedünk és még meg is keseredhetünk. Vegyük például Bruni esetét.

„Néhány évvel ezelőtt meghalt a pici lányom — mondja Bruni, egy középkorú édesanya. — Hittem Istenben, így a helyi paphoz fordultam vigaszért, aki azt mondta, hogy Isten magához vette Susannét, aki most egy angyal. Nemcsak egy világ dőlt össze bennem a lányom halála miatt, de Istent is gyűlölni kezdtem, amiért elvette tőlem.” Bruni hosszú éveken át érzett fájdalmat lánya elvesztése miatt. „Később Jehova egyik Tanúja rávilágított a Bibliából arra, hogy nincs okom gyűlölni Istent. Jehova nem vette magához Susannét az égbe, és a kislányom nem vált angyallá. A betegsége az emberi tökéletlenség következménye volt. Susanne most halálalvásban van, és remélhetjük, hogy Jehova feltámasztja őt. Azt is megtudtam, hogy Isten úgy teremtette meg az embereket, hogy örökké éljenek egy paradicsomi földön, és ez hamarosan valóra fog válni. Amikor megértettem, hogy valójában milyen Isten Jehova, egyre közelebb kerültem hozzá, és a fájdalmam enyhült” (Zsoltárok 37:29; Cselekedetek 24:15; Róma 5:12).

Sok millió embert érnek különböző szerencsétlenségek: személyes tragédiák, háborúk, éhínség vagy természeti katasztrófák. Bruni megkönnyebbült, amikor megtudta a Bibliából, hogy nem Jehovát kell okolni a megpróbáltatásokért, és hogy Jehova sohasem akarta, hogy az emberiség szenvedjen, valamint, hogy hamarosan véget fog vetni minden rossznak. Az a tény, hogy a gonoszság egyre csak nő, azt jelzi, hogy a jelenlegi világrendszer ’utolsó napjaiban’ élünk. Már nagyon közel van az a nagymértékű javulás, amelyet mindannyian epekedve várunk (2Timóteus 3:1–5; Máté 24:7, 8).

Ismerjük meg Istent!

Hansnak és Bruninak nem volt sok ismerete Istenről. Úgy hittek benne, hogy keveset tudtak róla, ám amikor időt szakítottak rá, hogy pontos ismeretet szerezzenek Jehováról, akkor jutalmat kaptak az erőfeszítéseikért. Megfelelő választ kaptak napjaink legfontosabb kérdéseire, ami belső nyugalmat adott nekik, és biztos reménységet a jövőre nézve. Jehova szolgáinak milliói éltek át hasonlókat.

Jehova megismerése a Biblia alapos tanulmányozásával kezdődik, ahol róla olvashatunk, és arról, hogy mit kíván meg tőlünk. Az első században is ezt tették néhányan. Lukács, aki orvos és történetíró volt, arról számol be, hogy a Görögországban lévő bereai zsidó gyülekezet tagjai a „legnagyobb készséggel fogadták a szót [Páltól és Szilásztól], naponta gondosan vizsgálva az Írásokat, hogy úgy vannak-e ezek a dolgok” (Cselekedetek 17:10, 11).

Az első századi keresztények gyülekezetekben jöttek össze (Cselekedetek 2:41, 42, 46; 1Korintus 1:1, 2; Galácia 1:1, 2; 2Tesszalonika 1:1). Ez ma sincs másként. Jehova Tanúi gyülekezeteinek tagjai az összejöveteleken találkoznak egymással, amelyeknek elsősorban az a céljuk, hogy segítsenek az embereknek közelebb kerülni Jehovához, valamint örömet találni abban, hogy őt szolgálják. Ám további előnyök is járnak azzal, hogy a gyülekezet tagjai összejönnek. Az emberek egyre inkább hasonlítanak arra az Istenre, akit imádnak, így Jehova Tanúi — bár korlátozottan — visszatükrözik azokat a tulajdonságokat, amelyeket Jehova mutat ki. Így ha összejövünk a Tanúkkal, az segít, hogy még jobban megismerjük Jehovát (Héberek 10:24, 25).

Vajon úgy érezzük, hogy ez túl nagy erőfeszítés ahhoz, hogy megismerjünk egyetlen Személyt? Nos erőfeszítésre mindenképpen szükség van. De hát nem kell-e erőfeszítéseket tennünk az életben azért, hogy elérjük a céljainkat? Gondoljunk csak arra, hogy mennyi energiát fordít egy élsportoló az edzésre. A francia olimpiai aranyérmes síbajnok, Jean-Claude Killy elmondja, hogy mi szükséges ahhoz, hogy valaki sikeres nemzetközi sportoló legyen: „A felkészülést tíz évvel a verseny előtt kell elkezdeni, és éveken át mindennap arra gondolni . . . Az év mind a 365 napján erre kell összpontosítani, és erre kell készülni testileg és lelkileg.” Mindezt azért teszi egy sportoló, hogy sikert érjen el egy versenyen, amely lehet hogy mindössze tíz percig tart! Mennyivel többet érhetünk el, és mennyivel maradandóbb értéke van annak, ha megismerjük Jehovát!

Egy kapcsolat, amely egyre szorosabbá válik

Ki szeretne kihagyni valami fontosat az életéből? Senki sem. Ezért ha úgy érezzük, hogy az életünknek nincs valódi célja, vagy ha nem találunk választ olyan kérdésekre, hogy miért van oly sok baj a világban, akkor határozzuk el szilárdan, hogy megismerjük Jehovát, a Biblia Istenét. Ha ismeretet szerzünk róla, az maradandóan jó hatással lesz az életünkre.

Vajon eljön majd az idő, amikor már nem kell ismeretet szereznünk Jehováról? Azok, akik már évtizedek óta szolgálják őt, elcsodálkoznak azon, hogy mennyi mindent tudnak már róla, és mennyi újdonságot fedeznek fel vele kapcsolatban még mindig. Az ilyen ismeret boldoggá tesz minket, és egyre közelebb kerülhetünk általa Jehovához. Bárcsak mi is azonosulnánk Pál apostol gondolataival, aki ezt írta: „Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Mily kikutathatatlanok az ítéletei, és kinyomozhatatlanok az útjai! Mert »ki ismerte meg Jehova gondolkodását, vagy ki lett a tanácsadója«?” (Róma 11:33, 34).

[Lábjegyzet]

^ 12. bek. A neveket megváltoztattuk.

[Oldalidézet az 5. oldalon]

Az embereket még mindig ugyanazok az alapvető kérdések foglalkoztatják: miért vagyunk itt, merre tartunk és mi az élet célja

[Oldalidézet a 6. oldalon]

„Amikor megértettem, hogy valójában milyen Isten Jehova, egyre közelebb kerültem hozzá”

[Oldalidézet a 7. oldalon]

„Jehova szolgálata a lehető legjobb életút. Össze sem lehet hasonlítani mással. Megismertem Jehovát, és ez valódi életcélt adott nekem”