Az örvendezés ideje a Balkánon

A Komoly Bibliakutatók (mai néven Jehova Tanúi) egyik innsbrucki (Ausztria) összejövetelén 1922-ben ott volt Franz Brand is, egy fiatal férfi, aki a vajdasági (Szerbia) Apatinban élt. Abban a pillanatban, amikor az előadó kiejtette Jehova Isten nevét, a csőcselék hőbörögni kezdett, lehetetlenné téve az előadás folytatását, s emiatt az összejövetelnek vége szakadt. Ám Franzra nagy hatást tettek a hallottak, és prédikálni kezdte a Királyság jó hírét. Ez a szerény kezdet izgalmas szellemi növekedést indított el ebben a balkáni országban.

A LEGTÖBB embernek Jugoszláviáról ma a háború és vérontás jut eszébe. Fájó szívvel gondolnak a borzalmas tömegmészárlásokra, elkeseredett menekültekre, lerombolt otthonokra és szenvedő árvákra. Nincsenek szavak arra a mérhetetlen fájdalomra és szenvedésre, melyet a Balkán-félszigeten 1991 és 1995 között dúlt háború okozott. Ekkor minden remény szertefoszlott, hogy emberi erőfeszítésekkel gondtalan jövőt lehet kialakítani, melyet jólét jellemez. A háború következtében a volt Jugoszlávia * lakossága anyagi gondokkal küzd, és kétségbeejtő szegénységben él.

E miatt a roppant szenvedés miatt nehéz elképzelni, hogy élhetnek boldog emberek a világnak ezen a részén. De bármilyen furcsán hangzik is, vannak ilyenek, s a XX. század vége felé egy olyan nap virradt rájuk, melyen óriási volt az örvendezés. Mi köze van ehhez a cikk elején említett fiatalembernek, Franz Brandnak?

Szellemi növekedés a Balkánon

Franz Brandot fellelkesítette az újonnan megismert igazság, és úgy döntött, hogy hirdetni fogja a jó hírt. Az osztrák határ közelében fekvő szlovéniai városban, Mariborban talált állást borbélyként, és a vendégeinek kezdett prédikálni, akik általában csendben ültek, miközben borotválta őket. Erőfeszítései eredményeképpen az 1920-as évek végén egy kicsiny Királyság-hirdető csoport alakult meg Mariborban, és bibliai előadásokat tartottak egy  étteremben, mely később találóan a Novi svet (Új világ) tengeri ételek étterme nevet kapta.

Idővel a jó hír az egész országban elterjedt, amihez nagyban hozzájárult egy nyolcórás, mozgóképekből, diafilmekből és hangfelvételekből álló bemutató, „A teremtés története képekben”. Majd amikor az 1930-as években Jehova Tanúi kegyetlen üldözésnek voltak kitéve Németországban, a jugoszláv királyságban élő Tanúk sorait olyan német úttörők gyarapították, akik menekülni kényszerültek a szülőföldjükről. Ezek a Tanúk személyes kényelmüket feláldozva erőfeszítést tettek, hogy a prédikálómunkát kiterjesszék ennek a hegyvidékes országnak a legtávolabbi részeire is. Eleinte úgy tűnt, hogy nem sokan válaszolnak az üzenetükre. Az 1940-es évek elején csupán 150 hírnök adott le munkajelentést.

1941-ben ádáz üldözés tört ki, mely 1952-ig tartott. Mekkora volt az öröm, amikor 1953. szeptember 9-én, a Tito tábornok által vezetett kommunista rendszer idején, hivatalosan elismerték Jehova Tanúi munkáját! Abban az évben 914 hírnöke volt a jó hírnek, és ez a szám nőttön-nőtt. 1991-re a hírnökök száma 7420-ra emelkedett, és 16 072-en vettek részt az Emlékünnepen.

Az országban rendezett első nemzetközi kongresszust 1991. augusztus 16-a és 18-a között tartották meg a Tanúk Zágrábban (Horvátország). Összesen 14 684 helyi és külföldi résztvevő gyűlt össze. Ez a felejthetetlen kongresszus felkészítette Jehova népét az előtte álló próbákra. A szerb—horvát ellenőrzési ponton áthaladó utolsó járművek között voltak azok a buszok, melyek hazaszállították a szerb küldötteket. Miután az utolsó busz is átjutott az ellenőrzési ponton, a határt lezárták, és elkezdődött a háború.

Jehova népe okkal örvendezik

A háború éveiben kemény próbák vártak a Balkánon élő Tanúkra. Ám van okuk az örvendezésre is, mivel Jehova nagyszerű növekedéssel áldotta meg őket: 1991 óta több mint 80 százalékkal nőtt a volt Jugoszlávia területén tevékenykedő Királyság-hírnökök száma. A 2001-es szolgálati évben a hírnökök csúcslétszáma 13 472 volt.

Korábban a zágrábi és a belgrádi (Szerbia) fiókhivatal irányította Jehova Tanúi munkáját az egész volt Jugoszlávia területén. A növekedés és a politikai változások miatt azonban új fiókhivatalt kellett létrehozni Ljubljanában (Szlovénia) és Szkopjéban (Macedónia), emellett Belgrádban és Zágrábban is új irodaépületekre volt szükség. Jelenleg körülbelül 140 személy szolgál ezekben a fiókhivatalokban. A legtöbbjük fiatal, és telve van Jehova iránti buzgalommal és szeretettel. Jó néhányan közülük részt vesznek a bibliatanulmányozási segédeszközök horvát, macedón, szerb és szlovén nyelvre való fordításában. Milyen nagy áldás, hogy Jehova Tanúinak a legtöbb folyóirata és egyéb kiadványa ezeken a nyelveken egy időben jelenik meg az eredeti angol kiadással! Ezek a kiadványok sokaknak segítenek, hogy vigaszra leljenek, és reménykedni tudjanak.

 További örvendezésre ad okot az a segítség, melyet sok-sok külföldi teljes idejű szolga nyújt önzetlenül. A gyülekezetek legnagyobb örömére az utóbbi években számos gyönyörű Királyság-terem épült. Ám volt valami, ami még inkább megörvendeztette a helyi Tanúkat. Mi volt az?

Páratlan feladat

Sok hírnök gyakran azon tűnődött, hogy megkapják-e valaha is az Új világ fordítást * a saját nyelvükön. Évről évre várták, hogy bejelentik-e ennek a fordításnak a megjelenését a kerületkongresszuson. De hogyan lehetne egy ilyen óriási feladatot végrehajtani, hiszen csupán néhány évvel korábban alakultak meg és viszonylag kevés főt számláltak azok a fordítói csapatok, melyek ezekre a nyelvekre fordítanak?

Gondos mérlegelés után a Vezető Testület jóváhagyta egy közös program elindítását, mely azt a célt szolgálta, hogy a horvát, macedón és szerb fordítói csapatok szorosan együttműködjenek, hogy javukra tudják fordítani egymás munkáját és javaslatait. A horvát csapat koordinálta a munkát.

Az örvendezés napja

A Balkánon élő Tanúk sohasem fogják elfelejteni 1999. július 23-át. Az „Isten prófétai szava” kerületkongresszust egyszerre tartották meg Belgrádban, Szarajevóban, Szkopjéban és Zágrábban. Egy ideig kétséges volt, hogy a kongresszust meg lehet-e tartani Belgrádban, mivel a NATO-bombázásokkor nem engedélyeztek nyilvános összejöveteleket. Milyen boldoggá tette a testvéreket, amikor több hónapi bizonytalanság után lehetőségük nyílt arra, hogy találkozzanak egymással! Ám ami történt, felülmúlta a várakozásaikat.

Péntek délután különleges bejelentés hangzott el mind a négy kongresszusi városban. A 13 497 résztvevő lélegzetvisszafojtva várta, mi fog következni. Amikor az előadó végül bejelentette, hogy A Keresztény Görög Iratok új világ fordítása megjelent horvát és szerb nyelven, valamint hogy a macedón nyelvű fordítás is nemsokára elkészül, a jelenlevőkön heves érzések lettek úrrá. A szónok a tapsvihartól nem tudta befejezni a bejelentést. A szarajevói kongresszuson a résztvevők a csodálkozástól hirtelen elnémultak, majd szűnni nem akaró taps következett. Belgrádban örömkönnyek peregtek végig sok jelenlévő arcán, az előadó pedig alig tudta végigmondani a bejelentést az újra és újra felhangzó taps miatt. Mennyire boldog volt mindenki!

Ezt az ajándékot még értékesebbé tette, hogy Jehova Tanúi megszerezték egy horvát és egy szerb bibliafordítás nyomtatási jogát. Így hát ezen a két nyelven A Keresztény Görög Iratok új világ fordítása egybekötve jelent meg a Héber Iratok valamelyik fordításával. Mi több, a szerb nyelvű Bibliát latin és cirill betűkkel is megjelentették.

Jehova népe a Balkánon hálás az áldásokért és az irányításért, és teljesen egyetért Dávid szavaival: „Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te [Jehova] velem vagy.” A szűnni nem akaró nehézségek ellenére elhatározták, hogy „az Úrnak örömét” teszik ’erősségükké’ (Zsoltárok 23:4; Nehémiás 8:10).

[Lábjegyzetek]

[Kép a 20. oldalon]

A hírnökök első csoportja, mely Mariborban (Szlovénia) jött létre, egy távoli területen prédikál