Legyünk Isten szavának tanítói!

JEHOVA ihletett Igazság-Szavának legkiemelkedőbb magyarázója és támogatója az Úr Jézus Krisztus volt. Tanítási módszereivel ámulatba ejtette az embereket (Máté 7:28, 29; János 7:46). Mégsem tulajdonított magának semmilyen érdemet, hanem ezt mondta: „az a szó pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem” (János 14:24; 17:14; Lukács 5:1). Krisztus hűséges tanítványai megmaradtak az ő szavában, és ez megszabadította őket a tudatlanságtól, a babonától és a félelemtől, valamint kiszabadultak a bűn és a halál rabszolgaságából (János 8:31, 32). Jézusnak sokszor vitatkoznia kellett a farizeusokkal, akiknek a hagyományai és tanításai semmissé tették „Isten szavát”, vagyis kijelentését (Máté 15:6; Márk 7:13).

 Nemcsak arról van szó, hogy valaki meghallgatja Isten szavát, amikor prédikálnak neki. Az is létfontosságú, hogy ezzel az üzenettel összhangban cselekedjen, és engedelmeskedjen neki (Lukács 8:21; 11:28; Jakab 1:22, 23). Miután az apostolok és tanítványok alapos képzést kaptak a szolgálat végzésére, engedelmeskedtek a szónak, és maguk is hozzáláttak a prédikáláshoz és a tanításhoz (Cselekedetek 4:31; 8:4, 14; 13:7, 44; 15:36; 18:11; 19:10). Így „az Isten szava tovább növekedett, és a tanítványok száma igencsak sokasodott” (Cselekedetek 6:7; 11:1; 12:24; 13:5, 49; 19:20).

Az apostolok és társaik nem házaltak a Szentírással, miként a hamis pásztorok. Ők Isten egyenes, hamisítatlan üzenetét prédikálták (2Korintus 2:17; 4:2). Pál apostol ezt mondta Timóteusnak: „Tégy meg minden tőled telhetőt, hogy helyeselten mutasd be magadat az Istennek, mint olyan munkás, akinek nincs miért szégyenkeznie, aki helyesen használja az igazság szavát.” Ezenkívül a következőkre utasította őt: „prédikáld a szót, a sürgősség érzetével légy ezen a kedvező időszakban is, a bajokkal terhes időszakban is” (2Timóteus 2:15; 4:2). Pál továbbá azt tanácsolta a keresztény feleségeknek, hogy vigyázzanak a magaviseletükre, „hogy az Isten szavát ne érje becsmérlő beszéd” (Titusz 2:5).

Amióta az Ördög ellentmondott annak, amit Isten kijelentett az Éden-kertben, Isten szavának sok sátáni ellensége támadt. A bibliai próféciák és a történelem tanúsága szerint sokan az életükkel fizettek azért, mert védelmezték Isten szavát (Jelenések 6:9). Az is történelmi tény, hogy az üldözéssel nem sikerült leállítani Isten szavának a hirdetését (Filippi 1:12–14, 18; 2Timóteus 2:9).

Isten szavának és szellemének az ereje

Isten szava mérhetetlen erőt fejt ki a hallgatóira. Életet jelent. Isten bebizonyította Izraelnek a pusztában, hogy „az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik” (5Mózes 8:3; Máté 4:4). Isten szava „az élet szava” (Filippi 2:16). Jézus Isten szavait visszhangozta, és kijelentette: „A beszédek [rheʹma·ta], amelyeket mondtam nektek, szellem és élet” (János 6:63).

Pál apostol ezt írta: „az Isten szava [vagy üzenete, azaz loʹgosz] élő, és erőt fejt ki, és élesebb bármely kétélű kardnál, és egészen odáig hatol, hogy szétválasztja a lelket és a szellemet, az ízületeket és velőjüket, és képes tisztán látni a szív gondolatait és szándékait” (Héberek 4:12). Eléri az ember szívét, és nyilvánvalóvá teszi, hogy valóban a helyes alapelvek szerint él-e (1Korintus 14:23–25).

Isten szava az igazság, és képes megszentelni az embert arra, hogy Isten felhasználja őt (János 17:17). Bölccsé és boldoggá tehet; bármilyen munkát el tud végezni, amire Isten szánja (Zsoltárok 19:8–10; Ézsaiás 55:10, 11). Hiánytalanul fel tudja szerelni az embert minden jó cselekedetre, és képessé teheti arra, hogy legyőzze a gonoszt (2Timóteus 3:16, 17; vesd össze: 1János 2:14).

Jézus prédikálótevékenységéről ezt mondták: „Isten [felkente] szent szellemmel és erővel, és ő átment a vidéken, jót cselekedve, és meggyógyítva mindazokat, akiket elnyomott az Ördög; mert vele volt az Isten” (Cselekedetek 10:38). Pál apostol „nem az [emberi] bölcsesség meggyőző szavaival . . . , hanem szellemnek és erőnek megmutatásával” érte el, hogy megtérjenek emberek, még a pogányok közül is (1Korintus 2:4). A szavak, melyeket Isten szent szelleme által, a Szentírás, vagyis Isten Szava alapján mondott, erőteljes hatással voltak rájuk, megtérésre ösztönözve őket. Pál ezt mondta a tesszalonikai gyülekezetnek: „a jó hír, melyet prédikálunk, nem csupán beszéddel jelent meg közöttetek, hanem erővel, szent szellemmel és erős meggyőződéssel is” (1Tesszalonika 1:5).

Keresztelő János „Illés szellemével és erejével” jött el. Illés „szelleme” volt benne, vagyis az a lendület és erő, amely Illést is jellemezte. Ezenkívül Jehova szelleme is irányította Jánost, így ő Isten szavait szólta, amelyek nagy erőt fejtettek ki; képes volt nagyon ügyesen ’visszafordítani az apák szívét a gyermekekhez, és az engedetleneket az igazságosak gyakorlati bölcsességéhez, és felkészített népet előkészíteni Jehovának’ (Lukács 1:17).

Az Isten Szavából, a Bibliából származó jó hír üzenetét tehát nem szabad alábecsülni. Ezek a szavak erőteljesebbek még a legkiválóbb szavaknál is, amelyeket az ember képes kigondolni vagy mondani. Az ókori bereaiak dicséretet kaptak, mert ’gondosan vizsgálták az Írásokat’, hogy meggyőződjenek az apostol által tanított dolgok pontosságáról (Cselekedetek 17:11). Isten szolgáit, akik Isten erőteljes Szavát szólják, a „szent szellemnek ereje” felpezsdíti és támogatja (Róma 15:13, 19).