’Óvd meg szívedet’!

JEHOVA ezt mondta Sámuel prófétának: „az Úr nem azt nézi, a mit az ember; mert az ember azt nézi, a mi szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van” (1Sámuel 16:7). A zsoltáríró Dávid szintén a jelképes szívre gondolt, amikor így énekelt: „Ha szívemet megvizsgálod [Jehova] és éjjelente kifürkészed, s ha tűzben kipróbálsz is, nem lelsz hamisságot bennem” (Zsoltárok 17:3, Katolikus fordítás).

Igen, Jehova a szívekbe lát, hogy megvizsgálja, milyenek is vagyunk valójában (Példabeszédek 17:3). Az ókori Izráel királya, Salamon tehát jó okkal tanácsolta: „Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” (Példabeszédek 4:23, Újfordítású revideált Biblia). Hogyan óvhatjuk meg jelképes szívünket? A Példabeszédek könyvének 4. fejezete megadja a választ.

Figyelj az apai fegyelmezésre

Ez a fejezet a következő szavakkal kezdődik: „Halljátok meg, fiaim, atyátok erkölcsi tanítását [fegyelmezését, »NW«], és figyelmezzetek az értelemnek megtudására. Mert jó tanulságot adok néktek; az én tudományomat el ne hagyjátok” (Példabeszédek 4:1, 2).

A fiatalok azt a tanácsot kapják, hogy figyeljenek az istenfélő szüleiktől jövő józan oktatásra, különösen pedig az apai oktatásra. A Szentírás szerint övé a felelősség, hogy kielégítse családja fizikai és szellemi szükségleteit (5Mózes 6:6, 7; 1Timótheus 5:8). Milyen nehéz is a fiataloknak érettségre jutni ilyen irányítás nélkül! Nem kellene tehát egy gyermeknek tisztelettudóan elfogadni az apai fegyelmezést?

De mi a helyzet akkor, ha egy fiatalnak nincs apja, aki oktassa? A tizenegy éves Jason * például négyéves korában elvesztette az édesapját. Amikor egy keresztény vén megkérdezte, mi okozza neki a legnagyobb szomorúságot az életben, Jason azonnal rávágta: „Hiányzik az apukám. Néha nagyon szomorú vagyok emiatt.” De azok a fiatalok is találhatnak vigasztaló szavakat, akik nem kapnak szülői vezetést. Jason és más hozzá hasonló fiatalok a vénektől és a keresztény gyülekezet más érett tagjaitól kérhetnek és kaphatnak apai tanácsot (Jakab 1:27).

Salamon a következő szavakkal emlékszik vissza saját neveltetésére: „atyámnak fia [valódi fia, »NW«] voltam, gyenge és egyetlenegy az én anyám előtt” (Példabeszédek 4:3). A király nyilván szívesen emlékezett vissza gyermekkorára. Mint ’atyjának valódi fia’, aki megszívleli az atyai tanácsot, a fiatal Salamon biztosan szoros kapcsolatban volt apjával, Dáviddal. Sőt, Salamon „egyetlenegy” volt, vagyis rendkívül szerették. Mennyire fontos tehát, hogy egy gyermek olyan otthonban nőjön fel, ahol szeretetteljes légkör uralkodik, és nyitva áll a közlési csatorna a szülők és a gyermekek között!

Szerezz bölcsességet és értelmet

Salamon, felidézve apjának szerető tanácsát, ezt mondja: „tanított engem, és mondá nékem: tartsa meg az én beszédemet a te elméd, hogy megtartván az én parancsolatimat, élj; szerezz bölcseséget, szerezz eszességet; ne felejtkezzél el, se el ne hajolj az én számnak beszéditől. Ne hagyd el azt [a bölcsességet], és megtart téged; szeresd azt, és megőriz téged. A bölcseség kezdete  ez [a bölcsesség a legfőbb dolog, »NW«]: szerezz bölcseséget, és minden keresményedből szerezz értelmet” (Példabeszédek 4:4–7).

Miért mondhatjuk, hogy a bölcsesség a „legfőbb dolog”? A bölcsesség azt jelenti, hogy az ismeretet és az értelmet úgy alkalmazzuk, hogy az jó gyümölcsöket teremjen. A bölcsességhez alapvető az ismeret — vagyis az, hogy ismerjük a tényeket, és tisztában vagyunk azokkal, melyeket megfigyelés és tapasztalat útján, illetve olvasás és tanulás által szereztünk. De ha nem vagyunk képesek arra, hogy helyesen alkalmazzuk az ismeretet, akkor az nem sokat ér. Nem csupán arra van szükségünk, hogy rendszeresen olvassuk a Bibliát és a Biblián alapuló kiadványokat, melyekről a „a hű és értelmes rabszolga” gondoskodik, hanem arra is törekednünk kell, hogy alkalmazzuk mindazt, amit megtanultunk (Máté 24:45, Vida fordítás).

Létfontosságú az is, hogy értelmet szerezzünk. Értelem nélkül láthatnánk-e, hogyan kapcsolódnak a tények egymáshoz, és kaphatnánk-e teljes képet arról, amiről tanulunk? Ha nem szereznénk értelmet, hogyan érthetnénk meg a miérteket, hogyan nyerhetnénk éleslátást és tisztánlátást? Igen, ahhoz, hogy összekapcsolhassuk a dolgokat, és helyes következtetést vonhassunk le, értelemre van szükségünk (Dániel 9:22, 23).

Salamon azzal folytatja, hogy felidézi apja szavait: „Magasztald fel azt [a bölcsességet], és felmagasztal téged; tiszteltté tesz téged, ha hozzád öleled azt. Ád a te fejednek kedvességnek koszorúját; igen szép ékes koronát ád néked” (Példabeszédek 4:8, 9). Az isteni bölcsesség megvéd, ha megszerezzük azt. Sőt, tiszteletet szerez nekünk, és széppé tesz. Feltétlenül szerezzünk tehát bölcsességet.

„Ragaszkodjál a fegyelmezéshez”

Izráel királya apja tanítását visszhangozva így folytatja: „Hallgasd, fiam, és vedd be az én beszédimet; így sokasulnak meg néked a te életednek esztendei. Bölcseségnek útára tanítottalak téged, vezettelek téged az igazságnak ösvényin. Mikor jársz, semmi nem szorítja meg a te járásodat; és ha futsz, nem ütközöl meg. Ragaszkodjál az erkölcsi tanításhoz [a fegyelmezéshez, »NW«], ne hagyd el; őrizd meg azt, mert az a te életed” (Példabeszédek 4:10–13).

Salamon, aki apjának valódi fia volt, biztosan értékelte a szeretetteljes fegyelmezést, amellyel apja oktatta és helyreigazította őt. Ésszerű fegyelmezés nélkül hogyan várhatnánk, hogy szellemileg érettekké válunk, vagy  hogyan remélhetnénk, hogy életünk jobbá válik? Ha nem tanulunk a hibáinkból, vagy ha nem igazítjuk helyre azt, ami helytelen a gondolkodásmódunkban, akkor a szellemi előrehaladásunk jelentéktelen lesz. Az ésszerű fegyelmezés Istennek tetsző viselkedéshez vezet, és segít, hogy „az igazságnak ösvényin” járjunk.

A fegyelmezés másik formája azt is eredményezheti, hogy ’megsokasulnak életünknek esztendei’. Hogyan? Jézus Krisztus ezt mondta: „A ki hű a kevesen, a sokon is hű az; és a ki a kevesen hamis, a sokon is hamis az” (Lukács 16:10). Ha kis dolgokban fegyelmezzük magunkat, vajon az nem könnyíti meg, hogy ugyanúgy tegyünk majd a nagyobb dolgokban is, amelyektől talán az életünk függ? Például ha valaki fegyelmezi a szemét, hogy ne ’tekintsen asszonyra gonosz kívánsággal’, akkor valószínűleg nem követ majd el erkölcstelenséget (Máté 5:28). Természetesen ez az alapelv férfiakra és nőkre egyaránt érvényes. Ha fegyelmezzük az elménket, „foglyul ejtvén minden gondolatot”, kisebb a veszélye annak, hogy súlyos hibát követünk el akár szóval, akár tettel (2Korinthus 10:5).

Igaz, a fegyelmezést gyakran nehéz elfogadni, és szigorúnak tűnhet (Zsidók 12:11). De a bölcs király arról biztosít minket, hogy ha ragaszkodunk a fegyelmezéshez, az hozzájárul majd az előrehaladásunkhoz. Mint ahogy a megfelelő edzés segíti a futót, hogy elérje a legkedvezőbb sebességet, anélkül hogy elesne vagy megsérülne, ugyanígy, ha ragaszkodunk a fegyelmezéshez, az lehetővé teszi, hogy állandó sebességgel haladjunk az élet útján, anélkül hogy elesnénk. Persze körültekintőnek kell lennünk abban, hogy milyen utat választunk.

Kerüld el „a hitetleneknek útját”

Salamon a sürgősség érzetével figyelmeztet: „A hitetleneknek útjára ne menj, se ne járj a gonoszok ösvényén. Hagyd el [kerüld el, »Kámory fordítás«], át ne menj rajta; térj el tőle, és menj tovább. Mert nem alhatnak azok, ha gonoszt nem cselekesznek: és kimegy szemükből az álom, ha mást romlásra nem juttatnak. Mert az istentelenségnek étkét eszik, és az erőszaktételnek borát iszszák” (Példabeszédek 4:14–17).

A gonoszok, akiknek az útját Salamon figyelmeztetése szerint el kell kerülnünk, gonosztetteikből élnek. A gonosztettek olyanok számukra, mint az étel és az ital. Képtelenek aludni, ha nem követhetnek el valamilyen erőszakos tettet. Egész személyiségük romlott. Vajon meg tudjuk óvni a szívünket, ha rendszeresen ilyen emberekkel vagyunk együtt? Milyen ostobaság lenne kitenni magunkat az erőszak hatásának, amely a mai világ szórakoztatóiparának nagy részéből árad, és ezáltal „a gonoszok ösvényén” járni! Ha gyengéden könyörületesek akarunk lenni, azzal egyszerűen nem fér össze az a temérdek gonoszság, mely a tévé képernyőjén vagy a mozivásznon keresztül jut el az emberekhez, és érzéketlenné teszi őket.

Maradj a világosságban!

Salamon újra az ösvény képét használja hasonlatul, amikor kijelenti: „Az igazak ösvénye  pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig” (Példabeszédek 4:18). Amikor elkezdjük tanulmányozni a Bibliát, és megpróbáljuk alkalmazni az életben, amit tanultunk, az olyan, mintha a kora reggeli sötétségben útra kelnénk. Amint az éjszakai égbolt színe kezd feketéből sötétkékké válni, még alig látunk valamit. De ahogy fokozatosan beköszönt a hajnal, lassan egyre tisztábban látjuk a körülöttünk lévő dolgok körvonalait. Végül pedig, amikor a nap már ragyogóan süt, minden részletet tisztán látunk. Igen, az igazság fokozatosan egyre tisztább lesz előttünk, ha türelmesen és szorgalmasan kitartunk a Szentírás tanulmányozásában. Ha szeretnénk megóvni szívünket a hamis érveléstől, akkor létfontosságú, hogy szellemileg tápláljuk azt.

A bibliai próféciák jelentése, illetve jelentősége szintén fokozatosan tárul fel. Amint Jehova szent szelleme fényt derít a próféciákra, és amint látjuk, ahogyan a világ eseményei vagy az Isten népe között tapasztalt dolgok beteljesítik azokat, fokozatosan megérthetjük ezeket a próféciákat. Ahelyett, hogy türelmetlenül számítgatásokba bocsátkoznánk a teljesedésüket illetően, inkább várjunk, amíg egyre „világosabb” lesz.

Mit mondhatunk azokról, akik elvetik Isten vezetését, mivel nem hajlandók a világosság útján járni? Salamon ezt mondja: „Az istentelenek útja pedig olyan, mint a homály, nem tudják miben ütköznek meg” (Példabeszédek 4:19). Az istentelenek olyanok, mint az az ember, aki megbotlik a sötétben, de nem látja, miben botlott meg. Még ha úgy tűnik is, hogy az istentelenek nagy hasznot húznak az igazságtalan cselekedeteikből, látszólagos sikerük csak átmeneti. Az ilyenekről a zsoltáríró ezt mondta: „Bizony síkos földön helyezted el őket [Jehova]; pusztaságokra vetetted ki őket” (Zsoltárok 73:18).

Legyünk éberek

Izráel királya így folytatja: „Fiam, figyelj szavaimra, hajtsd füledet mondásaimra! Ne téveszd szemed elől, őrizd meg azokat szíved mélyén, mert életet adnak azoknak, akik megtalálják, és gyógyulást egész testüknek. Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” (Példabeszédek 4:20–23, Úf).

 Salamon saját példája tanúsítja, mennyire értékes az a tanács, hogy óvjuk meg szívünket. Igaz, hogy ő ’atyjának valódi fia volt’, amíg fiatal volt, és felnőttkorában még jó ideig hűségesen szolgálta Jehovát. De a Biblia ezt írja róla: „mikor megvénült Salamon, az ő [idegen] feleségei elhajták az ő szívét az idegen istenek után, úgy hogy nem volt már az ő szíve tökéletes az Úrhoz, az ő Istenéhez, a mint az ő atyjának, Dávidnak szíve” (1Királyok 11:4). Mindig ébereknek kell lennünk, mert még a legjobb szívet is lehet rosszra csábítani (Jeremiás 17:9). Jól meg kell szívlelnünk az Isten Szavában található emlékeztetőket, ’szívünk mélyén’ kell őriznünk azokat. Ilyen emlékeztetőket ad a Példabeszédek könyvének 4. fejezete is.

Vizsgáljuk meg szívünket

Meg tudjuk óvni jelképes szívünket? Hogyan ismerhetjük meg belső személyiségünket? „A szívnek teljességéből szól a száj” — mondta Jézus Krisztus (Máté 12:34). Ezt is mondta: „a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanubizonyságok, káromlások” (Máté 15:19, 20). Igen, szavaink és tetteink sokat elárulnak arról, hogy milyen a szívünk.

Helyénvaló, hogy Salamon erre figyelmeztet: „Vesd el tőled a száj hamisságát, és az ajkak álnokságát távoztasd el magadtól. A te szemeid előre nézzenek, és szemöldökid egyenest magad elé irányuljanak. Egyengesd el lábaid ösvényit, s minden te útaid állhatatosak legyenek. Ne térj jobbra, se balra, fordítsd el a te lábadat a gonosztól” (Példabeszédek 4:24–27).

Salamon figyelmeztetésével összhangban meg kell vizsgálnunk szavainkat és tetteinket. Ha szeretnénk megóvni szívünket, és elnyerni Isten tetszését, el kell kerülnünk a hamis beszédet és az álnok viselkedést (Példabeszédek 3:32). Ezért imádságos szellemben el kell gondolkodnunk azon, hogy szavaink és tetteink mit tárnak fel rólunk. Azután pedig kérnünk kell Jehovát, hogy segítsen kijavítanunk a hiányosságainkat, amelyeket felfedeztünk (Zsoltárok 139:23, 24).

Mindenekelőtt pedig ’szemeink előre nézzenek’. Összpontosítsunk erőteljesen célunkra, vagyis égi Atyánknak végzett teljes lelkű szolgálatunkra (Kolossé 3:23). Amint személyesen törekszel a helyes életút követésére, bárcsak Jehova sikeressé tenné ’minden útadat’, és gazdagon megáldana, amiért megfogadod az ihletett tanácsot, hogy ’óvd meg szívedet’.

[Lábjegyzet]

[Oldalidézet a 22. oldalon]

Kerülöd az olyan szórakozási formákat, amelyekre az erőszak jellemző?

[Kép a 21. oldalon]

Fordítsd javadra a tapasztaltabbaktól jövő tanácsot

[Kép a 23. oldalon]

A fegyelmezés nem hátráltatja az előrehaladásodat

[Kép a 24. oldalon]

Légy kitartó a Biblia tanulmányozásában