Adatvédelmi beállítások

To provide you with the best possible experience, we use cookies and similar technologies. Some cookies are necessary to make our website work and cannot be refused. You can accept or decline the use of additional cookies, which we use only to improve your experience. None of this data will ever be sold or used for marketing. To learn more, read the Global Policy on Use of Cookies and Similar Technologies. You can customize your settings at any time by going to Privacy Settings.

Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Olvasók kérdései

Olvasók kérdései

Miért írja azt a 2Sámuel 21:7–9 Dávidról, hogy „könyörületet mutatott Mefibóset iránt”, ha később átadta Mefibósetet a gibeoniaknak, hogy kivégezzék?

Bár a történetet elolvasva elsőre logikusnak tűnhet ez a kérdés, ebben a részben valójában két különböző személyről van szó, akiket ugyanúgy hívtak. Ha alaposabban megvizsgáljuk ezt a beszámolót, abból egy fontos tanulságot szűrhetünk le.

Saulnak, Izrael királyának hét fia és két lánya volt. Az elsőszülött fiát Jonatánnak hívták. Saulnak később született egy Mefibóset nevű fia is a másodfeleségétől, Ricpától. Ám Jonatánnak is volt egy Mefibóset nevű fia. Ez azt jelenti, hogy Saul királynak az egyik fiát is, és az egyik unokáját is Mefibósetnek nevezték.

Saul az uralkodása idején megkísérelte kiirtani a gibeoniakat, akik az izraeliták között éltek. Valószínűleg sokakat megölt közülük, noha ez egyáltalán nem volt helyes. Miért mondhatjuk ezt? Mert korábban, még Józsué napjaiban Izrael fejedelmei békeszövetséget kötöttek a gibeoniakkal (Józs 9:3–27).

Ez a szövetség még Saul idejében is érvényben volt. Tehát a király megszegte azt, amikor megpróbálta kiirtani a gibeoniakat. Emiatt a gonosztett miatt „vér [tapadt] Saulnak és háznépének a kezéhez” (2Sám 21:1). Később Dávid, amikor király lett, szerette volna kiengesztelni a gibeoniakat annak érdekében, hogy Jehova megáldja Izraelt. A gibeoniak nem pénzt kértek, hanem Saul fiai közül hetet, hogy megölhessék őket (4Móz 35:30, 31). Dávid eleget tett a kérésüknek (2Sám 21:2–6).

Akkorra Saul és Jonatán már meghalt egy csatában, de Jonatán fia, Mefibóset, aki gyerekkorában lesántult, még életben volt. Neki viszont semmi köze sem volt ahhoz, hogy Saul megpróbálta kiirtani a gibeoniakat. Ezenkívül Dávid korábban szövetséget kötött a barátjával, Jonatánnal, és megígérte neki, hogy jól fog bánni a leszármazottaival, így Jonatán fiával, Mefibósettel is (1Sám 18:1; 20:42). Mire indította ez Dávidot ebben a helyzetben? A beszámoló ezt írja: „könyörületet mutatott Mefibóset iránt – Saul fiának, Jonatánnak a fia iránt – az eskü miatt, melyet ő és Saul fia, Jonatán tett Jehova előtt” (2Sám 21:7).

De akkor hogyan teljesítette Dávid a gibeoniak kérését? Úgy, hogy átadta nekik Saul két fiát, akik közül az egyiket Mefibósetnek hívták, valamint Saul öt unokáját (2Sám 21:8, 9). Így megtisztította az országot Saul bűnétől.

Ez a történet nem csupán egy érdekes történelmi beszámoló. Isten törvénye egyértelműen kijelentette: „a gyermekeket [nem] szabad megölni amiatt, amit az apjuk tett” (5Móz 24:16). Jehova biztosan nem hagyta volna jóvá, ami Saul két fiával és öt unokájával történt, ha ártatlanok lettek volna. Az előbb idézett törvényben még ez állt: „Egy embert csak a saját bűne miatt lehet megölni.” Ezért Saul hét leszármazottja, akit megöltek, feltehetően részt vett valamilyen módon a népirtási kísérletben. Meg kellett fizetniük a bűnükért.

Ez a beszámoló kiemeli, hogy ha valaki gonoszságot követ el, nem mentegetőzhet úgy, hogy ő csak parancsot teljesített. Mindenképpen felelnie kell a tettéért. Ezért bölcsen tesszük, ha megfogadjuk a következő tanácsot: „Egyengesd el az ösvényt lábad előtt, és akkor szilárd léptekkel haladhatsz az utadon. Ne térj le se jobbra, se balra! Fordítsd el lábadat a rossztól!” (Péld 4:24–27; Ef 5:15).