1. Milyen dolgokra vihet rá valakit a versengés?

 A MAI világban sokan önző módon igyekeznek mások fölé kerekedni. Például néhány üzletember aljas módszerekhez folyamodik, hogy legyőzze a versenytársait. Az sem ritka, hogy egy sportoló a győzelemért szándékosan sérülést okoz az ellenfél egyik játékosának. És vannak diákok, akik csalnak a felvételi vizsgán, hogy bejussanak egy jó nevű egyetemre. Keresztényekként tudjuk, hogy az ilyen viselkedés helytelen, és a test cselekedeteihez tartozik (Gal 5:19–21). De vajon előfordulhat a gyülekezetben, hogy valaki a tudtán kívül versengést szít? Ez egy fontos kérdés, mivel a versengés megbonthatja az egységünket.

2. Miről fogunk tanulni ebben a cikkben?

² Ebben a cikkben látni fogjuk, hogy milyen rossz tulajdonságok indíthatnak minket arra, hogy a testvéreink fölé akarjunk kerekedni. Ezután olyan bibliai szereplők példájával foglalkozunk majd, akik nem akartak versengeni másokkal. De előbb nézzük, hogy hogyan vizsgálhatjuk meg az indítékainkat.

3. Milyen kérdéseken gondolkodjunk el?

³ Időről időre érdemes elgondolkodnunk a következő kérdéseken: „Abban mérem a saját értékemet, hogy milyen vagyok másokhoz viszonyítva? Azért igyekszem jól ellátni a gyülekezeti feladataimat, hogy túlszárnyaljak  másokat, vagy legalábbis egy bizonyos testvért vagy testvérnőt? Vagy egyszerűen csak az a célom, hogy a tőlem telhető legjobbat adjam Jehovának?” De miért fontos megvizsgálni az indítékainkat? Lássuk, mit mond erről Isten Szava.

4. Miért ne hasonlítgassuk magunkat másokhoz, ahogyan arról a Galácia 6:3, 4 is beszél?

⁴ A Biblia azt tanácsolja, hogy ne viszonyítsuk magunkat másokhoz. (Olvassátok fel: Galácia 6:3, 4.) Miért? Azért, mert ha arra jutunk, hogy jobbak vagyunk másoknál, akkor büszkévé válhatunk. Viszont, ha azt érezzük, hogy nálunk mindenki ügyesebb, akkor elcsüggedhetünk. Mindkét esetben végletesen gondolkodnánk, és nem józanul (Róma 12:3). Katerína b, aki Görögországban él, ezt mondja: „Régebben összehasonlítottam magamat olyanokkal, akik csinosabbak nálam, ügyesebbek a szolgálatban, és könnyebben barátkoznak másokkal. Ettől értéktelennek éreztem magam.” Tartsuk észben, hogy Jehova nem azért vonzott minket magához, mert szépek vagyunk, jó a beszédkészségünk, vagy népszerűek vagyunk, hanem mert látta bennünk a készséget arra, hogy megszeressük őt, és engedelmeskedjünk a Fiának (Ján 6:44; 1Kor 1:26–31).

5. Mit tanultál Hjun történetéből?

⁵ Egy másik kérdés, amelyen érdemes időnként elgondolkodnunk: „Úgy ismernek a testvérek, hogy a békére törekszem, vagy úgy, hogy állandóan vitába keveredek másokkal?” Figyeljük meg egy dél-koreai vén, Hjun esetét. A riválisainak tekintett olyan testvéreket a gyülekezetben, akiknek kiváltságaik voltak. Ezt mondja: „Nagyon kritikus voltam ezekkel a testvérekkel, és sokszor ellenkeztem velük. Sajnos ez megosztottá tette a gyülekezetünket.” De aztán Hjunnak segítettek a barátai felismerni, hogy változtatnia kell a gondolkodásán. Ő megfogadta a tanácsukat, és ma már példásan látja el a véni feladatait. Ha azt vesszük észre magunkon, hogy igyekszünk kitűnni mások közül, akkor igazítsuk ki a gondolkodásunkat, és törekedjünk inkább a békére.

6. A Galácia 5:26 szerint milyen rossz tulajdonságokban gyökerezik a versengésre való hajlam?

⁶ (Olvassátok fel: Galácia 5:26.) Milyen rossz tulajdonságokban gyökerezhet a versengésre való hajlam? Például az önhittségben és az irigységben. Egy önhitt ember büszke és önző. Aki pedig irigy, az olyasmire vágyik, ami nem az övé, sőt el is akarja azt venni a másiktól. Ezért az irigység tulajdonképpen a gyűlölet egyik formája. Nyilvánvaló, hogy nem szeretnénk, ha megfertőznének minket ezek a rossz tulajdonságok.

7. Mivel szemléltethetnénk azt, hogy milyen károkat okozhat az önhittség és az irigység?

⁷ Az önhittséget és az irigységet ahhoz hasonlíthatnánk, mint amikor szennyeződés kerül egy repülőgép üzemanyagába. A repülő talán még fel tud szállni, de mivel eltömődik az üzemanyagrendszere, már nem lesz elég teljesítmény a hajtóművekben, pont amikor landolni készülne, és a gép lezuhan. Ehhez hasonlóan, lehet, hogy valaki egy ideig szolgálja Jehovát, de ha ezt önhittségből  és irigységből teszi, előbb-utóbb el fog bukni (Péld 16:18). Felhagy Jehova szolgálatával, és kárt okoz magának, és másoknak is. Mit tehetünk, hogy mi ne váljunk önhitté vagy iriggyé?

8. Mi segíthet az önhittség elleni küzdelemben?

⁸ Ha nem akarunk az önhittség csapdájába esni, fogadjuk meg Pál apostol tanácsát: „Semmit se tegyetek azért, mert veszekedést akartok szítani, vagy mert önteltek vagytok, hanem alázatosan tartsátok többre magatoknál a többieket” (Flp 2:3). Ha másokat többre tartunk magunknál, akkor nem akarunk túlszárnyalni olyanokat, akik tehetségesebbek nálunk. Inkább örülünk neki, hogy ilyen ügyesek, különösen, amikor azt látjuk, hogy Jehova dicséretére használják fel a képességeiket. Ha pedig ezek a testvérek is megszívlelik Pál tanácsát, akkor észre fogják venni a mi erősségeinket. Így mindannyian hozzá fogunk járulni a gyülekezet békéjéhez és egységéhez.

9. Mi lehet az irigység ellenszere?

⁹ Segíthet ellenállni az irigységre való hajlamnak, ha szerények vagyunk, vagyis elismerjük a korlátainkat. A szerénység arra indít minket, hogy ne akarjunk mindenkit túlszárnyalni, hanem inkább tanuljunk azoktól, akik ügyesebbek nálunk. Például, ha egy testvér remek előadásokat tart, megkérdezhetjük, hogyan szokott felkészülni. Vagy ha egy testvérnő nagyon finomakat tud főzni, kérhetünk tőle konyhai tippeket. És ha valaki sokkal ügyesebben barátkozik másokkal, mint mi, miért ne fordulnánk hozzá tanácsért? Így nemcsak hogy elkerüljük az irigységet, de még fejlődni is tudunk.

10. Milyen nehéz helyzetbe került Gedeon?

¹⁰ Nézzük, mi történt az Efraim törzséhez tartozó férfiak és Gedeon között, aki Manassé törzséből származott. Gedeon és a 300 embere Jehova támogatásával hatalmas győzelmet aratott az ellenség fölött. Ezután Efraim férfiai megkeresték  őt, de nem azért, hogy megdicsérjék, hanem hogy veszekedjenek vele. Sértette a büszkeségüket, hogy Gedeon nem hívta őket segíteni az elejétől fogva. Annyira el voltak foglalva a saját törzsük hírnevével, hogy nem ismerték fel, mennyivel fontosabb az, hogy Gedeon megvédte Jehova nevét és a népét (Bír 8:1).

11. Hogyan válaszolt Gedeon Efraim férfiainak?

¹¹ Gedeon a győzelem hatására büszkévé válhatott volna, de ő alázatosan ezt kérdezte az efraimitáktól: „Ugyan mit tettem én hozzátok képest?” Emlékeztette a férfiakat arra, hogy hogyan áldotta meg őket Jehova. Ettől aztán lecsillapodtak (Bír 8:2, 3). Gedeon kész volt félretenni a büszkeségét a béke kedvéért.

12. Mit tanulhatunk az efraimiták és Gedeon példájából?

¹² Mit tanulhatunk ebből a történetből? Az efraimiták viselkedése arra emlékeztet minket, hogy nem szabad a saját hírnevünket fontosabbnak tartanunk, mint azt, hogy dicsőséget szerezzünk Jehovának. Gedeon példája pedig hasznos lehet a véneknek és a családfőknek. Ha valaki megsértődik rájuk valami miatt, akkor próbálják meg az ő szemszögéből látni a helyzetet, és keressenek valamit, amiért megdicsérhetik. Ehhez nagy szükség lehet alázatra, különösen, ha az illető nyilvánvalóan téved. De a béke sokkal fontosabb, mint az, hogy kinek van igaza.

13. Mi okozott gyötrelmet Annának, és hogyan birkózott meg a helyzetével?

¹³ Most nézzük Anna történetét. Ő egy lévitának, Elkánának volt a felesége, akinek volt egy másik felesége is, Peninna. Elkána Annát szerette jobban, de Annának nagy szomorúságot okozott az, hogy nem lehettek gyerekei. Peninnának viszont voltak, és ezért „könyörtelenül gúnyolta Annát, csak hogy felzaklassa”. Annának ez nagyon rosszulesett; „csak sírt, és nem is evett” (1Sám 1:2, 6, 7). Mégsem utal semmi sem arra, hogy bosszút akart volna állni Peninnán. Inkább kiöntötte a szívét Jehovának, és tőle várta a megoldást. A Biblia nem beszél arról, hogy Peninna viselkedése megváltozott volna, Anna mégis meg tudott nyugodni, „és nem volt többé gondterhelt az arca” (1Sám 1:10, 18).

14. Mit tanít nekünk Anna példája?

¹⁴ Mit tanulhatunk Annától? Ha úgy érezzük, hogy valaki rivalizálni akar velünk, nem muszáj belemennünk a versengésbe. Ahelyett, hogy rosszal viszonoznánk a rosszat, inkább törekedjünk  rá, hogy jó kapcsolatban legyünk a testvérünkkel (Róma 12:17–21). Így még akkor is meg tudjuk őrizni a lelki békénket, ha a másik nem változtat a viselkedésén.

15. Mi az, ami Pálról és Apollósról is elmondható volt?

¹⁵ Végül nézzük Apollós és Pál apostol példáját. Mindketten jól ismerték az Írásokat. Népszerűek voltak a testvérek körében, és hatásosan tudtak tanítani. Mindketten sokaknak segítettek Krisztus tanítványaivá válni. Ennek ellenére egyikük sem tekintette a másikat a vetélytársának.

16. Hogyan jellemeznéd Apollóst?

¹⁶ Apollós Alexandriában született, egy olyan városban, amely az első században a műveltség központja volt. „Ékesszóló ember volt, és igen jártas az Írásokban” (Csel 18:24). Amikor egy ideig Korintuszban szolgált, néhányan hangot adtak annak, hogy jobban kedvelik őt, mint más testvéreket, köztük Pált (1Kor 1:12, 13). Vajon okot adott Apollós arra, hogy ilyen bomlasztó kijelentéseket tegyenek? Ez elképzelhetetlen róla. Gondoljunk csak bele, hogy miután elment Korintuszból, Pál megkérte őt, hogy térjen oda vissza (1Kor 16:12). Biztosan nem tett volna ilyet, ha Apollós a viselkedésével hozzájárult volna a megosztottsághoz. Ő arra használta fel a képességeit, hogy hirdesse a jó hírt, és építse a testvéreket. Emellett kétségtelenül alázatos is volt. Például semmi sem utal arra, hogy rossz néven vette volna, amikor Akvila és Priszcilla „még pontosabban kifejtették neki Isten útját” (Csel 18:24–28).

17. Mit tett Pál a béke érdekében?

 ¹⁷ Pál tudta, hogy Apollós mennyi jót tesz, mégsem érezte úgy, hogy emiatt veszélyben lenne a tekintélye. A korintusziaknak adott tanácsából látszik, hogy milyen alázatos, szerény és észszerű volt. Nem legyezgette a hiúságát, hogy néhányan azt mondták, hogy hozzá tartoznak. Ehelyett Jehova Istenre és Jézus Krisztusra irányította a figyelmet (1Kor 3:3–6).

18. Mit tanulhatunk Apollós és Pál példájából? (1Korintusz 4:6, 7)

¹⁸ Mit tanulhatunk Apollóstól és Páltól? Ha hatékonyak vagyunk a szolgálatban, és sokakat eljuttatunk a keresztelkedésig, az nem a mi érdemünk, hanem csakis Jehova áldásának köszönhető. Egy másik tanulság pedig az, hogy minél nagyobb felelősségünk van a gyülekezetben, annál nagyobb a szerepünk abban, hogy előmozdítsuk a békét. Nagyra értékeljük, hogy a kinevezett testvérek Isten Szavára alapozzák a tanácsaikat, és nem magukra irányítják a figyelmet, hanem Jézusra, mert ezzel hozzájárulnak a békéhez és az egységhez. (Olvassátok fel: 1Korintusz 4:6, 7.)

19. Mi az, amit mindannyian megtehetünk? (Lásd a „ Ne szítsunk versengést a gyülekezetben!” című részt is.)

¹⁹ Mindannyian kaptunk jó képességeket Jehovától, amelyeket felhasználhatunk „az egymásnak végzett szolgálatban” (1Pét 4:10). Lehet, hogy úgy érezzük, mi nem sokat tudunk tenni a gyülekezet békéjéért. De gondoljunk arra, hogy minden apró erőfeszítés olyan, mint az öltések, amelyek egybetartanak egy ruhát. Tehát ne engedjük, hogy gyökeret verjen a szívünkben a versengésre való hajlam! Inkább tegyünk meg mindent, hogy előmozdítsuk a békét és az egységet a gyülekezetben! (Ef 4:3).