Miért idézte Jézus a halála előtt Dávid szavait a Zsoltárok 22:1-ből?

Jézus a halála előtt többek között azokat a szavakat mondta, amelyek a Máté 27:46-ban és a Márk 15:34-ben vannak feljegyezve: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” Ezzel beteljesítette Dávidnak a Zsoltárok 22:1-ben található prófétai szavait. Biztosak lehetünk benne, hogy Jézus nem azért idézte ezeket a szavakat, mert csalódott volt, vagy megingott az Atyjába vetett hite. Teljesen tisztában volt vele, hogy miért kell meghalnia, és kész volt meghozni ezt az áldozatot (Máté 16:21; 20:28). Azt is tudta, hogy Jehova ebben a helyzetben kénytelen megvonni tőle a védelmét (Jób 1:10). Jézus így bebizonyíthatta, hogy még akkor is hűséges marad, ha szörnyű kínok között kell meghalnia (Márk 14:35, 36).

De vajon akkor miért idézte ezeket a szavakat? Bár nem jelenthetjük ki teljes bizonyossággal, hogy mi volt ennek az oka, nézzünk néhány lehetséges magyarázatot. *

Jézus ezekkel a szavakkal talán azt emelte ki, hogy Jehova nem akadályozza meg a halálát. Tudta, hogy Jehova segítsége nélkül kell kifizetnie a váltságot, és hús-vér emberként kell meghalnia azért, hogy „minden emberért megízlelje a halált” (Héb 2:9).

 Lehetséges, hogy Jézus az egész zsoltárra hívta fel a figyelmet, amikor néhány szót idézett belőle. Akkoriban megszokott volt, hogy a zsidók sok zsoltárt fejből tudtak. Amikor meghallottak egy verset valamelyikből, az egész zsoltár eszükbe jutott. Ha Jézus ezért idézett a 22. zsoltárból, azzal talán segített a követőinek felidézni belőle azt a sok próféciát, amelyek a halála körülményeire mutattak előre (Zsolt 22:7, 8, 15, 16, 18, 24). A zsoltár vége is eszükbe juthatott, ahol arról van szó, hogy Jehova uralma győzedelmeskedni fog, és kiterjed az egész földre (Zsolt 22:27–31).

Elképzelhető, hogy Jézus azért idézte Dávid szavait, hogy a saját ártatlanságát hangsúlyozza. A kivégzése előtt az éjszaka kellős közepén sietve összehívták a szanhedrint, és a tárgyalás során az összes érintett jogszabályt felrúgták (Máté 26:59; Márk 14:56–59). Végül istenkáromlás vádjával elítélték Jézust (Máté 26:65, 66). Azzal, hogy Jézus szónoki kérdésként idézte Dávid szavait, talán arra hívta fel a figyelmet, hogy semmi olyasmit sem tett, amiért ilyen súlyos büntetést érdemelt volna.

Dávid szavait idézve Jézus azt is érzékeltethette, hogy Jehova nem vetette el őt. Jehova megengedte ugyan, hogy Dávid szenvedjen, de ez nem jelentette azt, hogy elfordult tőle. Dávid nem azért tette fel ezt a kérdést, mert már nem bízott Istenben. Ugyanebben a zsoltárban később kifejezte, hogy hisz Jehova megmentő erejében, Jehova pedig továbbra is megáldotta őt (Zsolt 22:23, 24, 27). Ehhez hasonlóan, bár Jézus, Dávid fia a kínoszlopon szenvedett, ez nem annak volt a jele, hogy Jehova már nem leli benne örömét (Máté 21:9).

Jézus talán az amiatt érzett mélységes fájdalmát fejezte ki, hogy Jehovának meg kellett vonnia tőle a védelmét, hogy teljes mértékben bizonyíthassa a feddhetetlenségét. Jehova eredetileg nem akarta, hogy a Fia szenvedjen és meghaljon. Erre csak az édeni lázadás miatt lett szükség. Jézusnak nem azért kellett szenvednie és meghalnia, mert bármi rosszat tett, hanem azért, hogy válaszoljon a Sátán által felvetett kérdésekre, és kifizesse a váltságdíjat, amellyel visszavásárolta azt, amit az ember elveszített (Márk 8:31; 1Pét 2:21–24). Mindez csak úgy valósulhatott meg, hogy Jehova átmenetileg megvonta tőle a védelmét, Jézus életében először.

Meglehet, hogy Jézus arra akarta terelni a tanítványai figyelmét, hogy miért engedte meg Jehova, hogy ilyen gyalázatos módon haljon meg. * Jézus tudta, hogy sokan megbotránkoznak majd azon, hogy oszlopra lett feszítve, mint egy bűnöző (1Kor 1:23). De ha a követői arra összpontosítanak, hogy miért kellett meghalnia, akkor nem bűnözőként fognak tekinteni rá, hanem megmentőként (Gal 3:13, 14).

Bármi volt is az ok, amiért Jézus idézte ezeket a szavakat, felismerte, hogy Jehova akarata teljesül azáltal, ami történik vele. Nem sokkal azután, hogy idézett a 22. zsoltárból, ezt mondta: „Elvégeztetett!” (Ján 19:30; Luk 22:37). Tehát az, hogy Jehova egy időre megvonta tőle a védelmét, lehetővé tette, hogy Jézus teljesen elvégezze azt, amiért az Atyja a földre küldte. Továbbá így be tudta teljesíteni mindazt, ami meg volt írva róla „a Mózes törvényében, a Prófétákban és a Zsoltárokban” (Luk 24:44).