1–2. a) Miből látszik, hogy a világ egyre megosztottabb? b) Milyen kérdésekkel foglalkozik ez a cikk?

 „KISKOROM óta mindenhol igazságtalansággal találkoztam – emlékszik vissza egy dél-európai testvérnő. – Ezért szembefordultam az ország politikai rendszerével, és olyan nézeteket vallottam, melyeket sokan radikálisnak tartottak. Ami azt illeti, évekig együtt jártam egy terroristával.” Egy Dél-Afrikában élő testvér korábban helyeselte az erőszakot. Ezt mondja: „Úgy gondoltam, hogy a mi törzsünk az összes többi felett áll, és csatlakoztam egy politikai párthoz. Arra képeztek minket, hogy lándzsával öljük meg az ellenségeinket, még akkor is, ha a saját törzsünkhöz tartoznak, de egy másik pártot támogatnak.” Egy közép-európai testvérnő pedig elismeri: „Előítéleteim voltak, és mindenkit gyűlöltem, akinek más volt a nemzetisége vagy a vallása.”

² Ennek a három hittársunknak a korábbi gondolkodásmódja jól mutatja, milyen lett a világ az elmúlt időben. Egyre több erőszakos függetlenségi mozgalom van, elmélyülnek a politikai ellentétek, és sok országban a külföldiek növekvő rosszindulattal találkoznak. Ahogyan a Biblia megjövendölte, ezekben az utolsó napokban az emberek nem „készek semmilyen  megegyezésre” (2Tim 3:1, 3). Miközben a világ egyre megosztottabbá válik, mit tehetünk, hogy megóvjuk a keresztényi egységünket? Sokat tanulhatunk abból, ha megvizsgáljuk, hogyan viselkedett Jézus az első században, amikor a környezetében politikai zűrzavar uralkodott. A következő három fő témát fogjuk kifejteni: Miért nem vett részt Jézus semmilyen függetlenségi mozgalomban? Hogyan mutatott rá, hogy Isten szolgáinak nem szabad állást foglalniuk politikai kérdésekben? És hogyan tanította meg, hogy az erőszak sosem lehet jogos?

3–4. a) Milyen politikai változásokra vágytak a zsidók Jézus idejében? b) Hogyan befolyásolták ezek az érzelmek Jézus tanítványait?

³ Sok zsidó, akinek Jézus prédikált, arra vágyott, hogy függetlenek legyenek Rómától. Egy nacionalista csoport, a zelóták tovább erősítették ezt az érzést az emberekben. Sok ilyen szélsőséges gondolkodású személy a galileai Júdás elveit követte. Ő egy hamis messiás volt az első században, és sokakat félrevezetett. A zsidó történetíró, Josephus azt írta róla, hogy „lázadásra ingerelte honfitársait, mert gyalázta őket, hogy még mindig adót fizetnek a rómaiaknak”. A rómaiak végül kivégezték Júdást (Csel 5:37). A zelóták közül néhányan az erőszaktól sem riadtak vissza, csak hogy elérjék a céljaikat.

⁴ A zsidók többsége komolyan várta egy politikai messiás eljövetelét. Arra számítottak, hogy amikor megjelenik a Messiás, dicsőséget hoz a nemzetüknek, és megszabadítja őket a rómaiak igájától (Luk 2:38; 3:15). Sokan hittek abban, hogy a Messiás a földön, Izraelben fogja felállítani a királyságát, és akkor több millió zsidó, aki szétszóródva él, visszatérhet a szülőföldjére. Keresztelő János egyszer ezt kérdezte Jézustól: „Te vagy az eljövendő, vagy másvalakit várjunk?” (Máté 11:2, 3). Talán arra volt kíváncsi, hogy másvalaki fogja-e beteljesíteni a zsidók várakozásait. Az a két tanítvány is csalódott volt, akik az Emmausba vezető úton találkoztak a feltámasztott Jézussal. (Olvassátok fel: Lukács 24:21.) Nem sokkal később az apostolok ezt kérdezték Jézustól: „Uram, mostanában állítod helyre Izraelnek a királyságot?” (Csel 1:6).

5. a) Miért akarták a galileaiak királlyá tenni Jézust? b) Hogyan igazította helyre Jézus a gondolkodásukat?

⁵ Kétségtelenül a galileaiak is várták a Messiást, és ezért akarták királlyá tenni Jézust. Nem nehéz elképzelnünk, hogy miért tarthatták megfelelő vezetőnek: remek szónok volt, meg tudta gyógyítani a betegeket, és élelemmel látta el az éhezőket. Miután enni adott 5000 férfinak, érezte, hogy mire készülnek az emberek. „Mivel tudta, hogy érte akarnak jönni, hogy megfogják, és királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre egymagában” (Ján 6:10–15). Másnap a Galileai-tenger túlpartján némileg alábbhagyott a tömeg lelkesedése. Ekkor Jézus elmagyarázta nekik, hogy mi a munkája valódi célja: nem azért jött, hogy fizikailag gondoskodjon róluk, hanem hogy Isten királyságáról tanítsa őket. Ezt mondta nekik: „Ne olyan ennivalóért dolgozzatok, amely tönkremegy, hanem olyanért, amely megmarad, és örök életet ad” (Ján 6:25–27).

6. Hogyan tette egyértelművé Jézus, hogy nem törekszik politikai hatalomra a földön? (Lásd a képet a cikk elején.)

⁶ Jézus nem sokkal a halála előtt felismerte, hogy néhány követője azt reméli, hogy a földön fog létrehozni egy királyságot, amelynek Jeruzsálem lesz a központja. Hogy segítsen nekik tisztábban látni, elmondott egy szemléltetést a minákról. Ebből kiderült, hogy Jézusnak,  akit az „előkelő származású ember” szemléltetett, hosszú időre el kell mennie (Luk 19:11–13, 15). Jézus a római hatóságok előtt is vállalta a semleges álláspontját. Poncius Pilátus ezt kérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” (Ján 18:33). Pilátusnak a kormányzósága idején végig gondot okozott a politikai békétlenség, és talán attól félt, hogy Jézus is lázadást fog szítani. Ám Jézus így felelt: „Az én királyságom nem része e világnak” (Ján 18:36). Nem akart belefolyni a politikába, mert tudta, hogy az égben fog uralkodni. Elmondta Pilátusnak, hogy az a feladata a földön, hogy tanúskodjon az igazság mellett. (Olvassátok fel: János 18:37.)

7. Miért lehet nehéz elkerülni, hogy hallgatólagosan támogassunk egy függetlenségi mozgalmat?

⁷ Ha Jézushoz hasonlóan mi is világosan értjük, mi a feladatunk, nem fogunk még csak passzívan vagy hallgatólagosan sem támogatni valamilyen politikai függetlenségi mozgalmat. Ez persze nem mindig könnyű. Az egyik utazófelvigyázó ezt figyelte meg: „Errefelé az emberek egyre szélsőségesebbek. Folyamatosan terjed a nacionalizmus, és sokan biztosra veszik, hogy a politikai függetlenség jobbá tenné az életüket. Örülök neki, hogy a testvérek a királyság jó hírének hirdetésére összpontosítanak, és így megóvják a gyülekezetek egységét. Istentől várják, hogy eltörölje az igazságtalanságot, és megoldja a gondjaikat.”

8. Mondj rá példát, hogy milyen terheket viseltek az első századi zsidók.

⁸ Az igazságtalanság gyakran vált ki heves politikai indulatokat. Jézus idejében az adózás érzékeny téma volt. A korábban említett galileai Júdás lázadását egy összeírás váltotta ki, amelynek az volt a célja, hogy mindenki befizesse az adót Rómának. A római alattvalóknak, köztük Jézus hallgatóinak is sokféle adót kellett fizetniük, például a vagyontárgyaik, a földjük és a házuk után. Ezeket a súlyos terheket tovább növelte az, hogy az adószedők korruptak voltak. Időnként nyilvános árverésen szerezték meg a pozíciójukat, aztán a munkájukból hasznot húztak. Zákeus, Jerikó főadószedője abból gazdagodott meg, hogy pénzt zsarolt ki másoktól (Luk 19:2, 8). Valószínűleg nem ő volt az egyetlen, aki így bánt az emberekkel.

9–10. a) Hogyan próbálták Jézust rávenni az ellenségei, hogy foglaljon állást egy politikai kérdésben? b) Mit tanulhatunk Jézus válaszából? (Lásd a képet a cikk elején.)

⁹ Jézust úgy próbálták csapdába csalni  az ellenségei, hogy állásfoglalásra akarták kényszeríteni az adózás kérdésében. A fejadóról volt szó, amely egy dénár volt minden római alattvalónak. (Olvassátok fel: Máté 22:16–18.) A zsidók különösen nehezteltek e miatt az adó miatt, mivel a római uralomra emlékeztette őket. A Heródes-pártiak vetették fel Jézusnak ezt a kérdést, és azt remélték, hogy ha kifogásolja az adózást, akkor lázadással vádolhatják. Ha viszont azt mondja, hogy az adó egy szükséges teher, akkor talán elveszíti a követői támogatását.

¹⁰ Jézus ügyelt rá, hogy semleges maradjon ebben a kérdésben. Ezt mondta: „Fizessétek. . . vissza a császárnak, ami a császáré, Istennek pedig, ami Istené” (Máté 22:21). Persze ő is tudta, hogy sok adószedő korrupt. De nem akart szem elől téveszteni egy sokkal fontosabb ügyet, Isten királyságát, amely valódi megoldást hoz majd a gondokra. Jézus így követendő példát hagyott nekünk. Nem szabad belefolynunk politikai ügyekbe, még ha helyesnek vagy igazságosnak ítéljük is azokat. Ahelyett, hogy határozott véleményt formálnánk egy-egy igazságtalan helyzetről, és hangoztatnánk azt, Isten királyságát és az ő igazságos alapelveit kell első helyre tennünk az életünkben (Máté 6:33).

11. Hogyan terelhetjük helyes irányba az igazságosság utáni vágyunkat?

¹¹ Sok Jehova Tanújának, akinek korábban határozott politikai nézetei voltak, sikerült változtatnia a gondolkodásán. Egy nagy-britanniai testvérnő ezt mondja: „Társadalomtudományt tanultam az egyetemen, és utána radikális elveket kezdtem vallani. A fekete bőrűek jogaiért harcoltam, mert már annyi igazságtalanságot szenvedtünk el. Bár általában győztesen jöttem ki a vitákból, utána ugyanolyan feszültnek éreztem magam. Nem voltam vele tisztában, hogy a faji megkülönböztetés okait az emberek szívéből kell kiirtani. De amikor tanulmányozni kezdtem a Bibliát, felismertem, hogy ezt a saját szívemnél kell elkezdeni. És pont egy fehér testvérnő segített nekem türelmesen, hogy végighaladjak ezen az úton. Most általános úttörőként szolgálok egy jelnyelvű gyülekezetben, és mindenféle embert igyekszem elérni.”

12. Mi az a „kovász”, melytől Jézus óva intette a tanítványait?

¹² Jézus napjaiban a vallás és a politika gyakran összefonódott. Egy könyv megjegyzi: „A zsidók különféle vallási szektái többé-kevésbé megfeleltek a mai politikai pártoknak” (Daily Life in Palestine at the Time of Christ). Ezért Jézus így figyelmeztette a tanítványait: „Tartsátok nyitva a szemeteket; óvakodjatok a farizeusok kovászától és Heródes kovászától!” (Márk 8:15). Heródessel valószínűleg a Heródes-pártiakra utalt. A farizeusok politikai téren a zsidók függetlenségét támogatták. Máté beszámolójából kiderül, hogy ebben a beszélgetésben Jézus a szadduceusokat is megemlítette. Nekik az volt a céljuk, hogy megmaradjon a fennálló rend. Sokan közülük politikai tisztséget viseltek a római közigazgatásban. Jézus nyomatékosan felhívta a tanítványai figyelmét arra, hogy őrizzék meg magukat tisztán ennek a három csoportnak a kovászától, vagyis tanításaitól (Máté 16:6, 12). Érdekes, hogy ez a beszélgetés nem sokkal azután zajlott, hogy Jézust királlyá akarták tenni.

13–14. a) Hogyan vezettek politikai és vallási ügyek erőszakhoz és igazságtalansághoz? b) Miért nem jogosít fel az igazságtalanság az erőszakra? (Lásd a képet a cikk elején.)

¹³ Amikor a vallás és a politika összekapcsolódik, az könnyen erőszakhoz  vezet. Jézus azt tanította a követőinek, hogy ilyen körülmények között is őrizzék meg a semlegességüket. Ez az egyik ok, amiért a magas rangú papok és a farizeusok meg akarták ölni Jézust. Politikai és vallási vetélytársat láttak benne, aki veszélyezteti a hatalmukat. Ezt mondták: „Ha nem teszünk ellene semmit, mindenki hinni fog benne, a rómaiak pedig eljönnek, és elveszik tőlünk a helyünk meg a nemzetünk feletti hatalmat” (Ján 11:48). A Jézus elleni cselszövésben Kajafás főpap vállalta a vezető szerepet (Ján 11:49–53; 18:14).

¹⁴ Kajafás katonákat küldött, hogy tartóztassák le Jézust az éj leple alatt. Jézus tudott erről a gyalázatos tervről, ezért az apostolaival töltött utolsó étkezésen arra kérte őket, hogy vegyenek magukhoz kardot. Kettő elég volt ahhoz, hogy megtanítson nekik egy fontos leckét (Luk 22:36–38). Később azon az éjszakán Péter az egyik karddal rátámadt egy férfira a csőcselékből. Biztosan felbőszítette, hogy Jézust igazságtalanul éjnek idején tartóztatják le (Ján 18:10). De Jézus így szólt hozzá: „Tedd vissza kardodat a helyére, mert mindazok, akik kardot fognak, kard által vesznek el” (Máté 26:52, 53). Ez az erőteljes tanulság összhangban volt azzal, amit ugyanazon az éjjelen mondott az imájában, vagyis hogy a tanítványai nem lehetnek része a világnak. (Olvassátok fel: János 17:16.) Az igazságtalanság elleni harcot Istenre kell bízni.

15–16. a) Hogyan segít Isten Szava a keresztényeknek, hogy elkerüljék a viszályokat? b) Mit lát Jehova ma a földön?

¹⁵ A testvérnő Dél-Európából, akit korábban említettünk, ugyanerre a következtetésre jutott. Így beszél erről: „Látom, hogy az erőszak nem vezet igazságossághoz. Azt is többször tapasztaltam, hogy akik erőszakhoz folyamodnak, az életükkel fizetnek érte. Sokan mások pedig megkeserednek. Olyan boldog vagyok, hogy a Bibliából megtudtam, hogy egyedül Isten tud valódi igazságosságot teremteni a földön. Ezt az üzenetet hirdetem most már 25 éve.” A dél-afrikai testvérünk a lándzsáját lecserélte a szellem kardjára, vagyis Isten Szavára. Ezzel a „karddal” hirdeti a béke üzenetét az embertársainak, bármilyen törzshöz tartozzanak is (Ef 6:17). A közép-európai testvérnő pedig hozzáment egy olyan etnikai csoportból származó testvérhez, amelyet korábban gyűlölt. Ez a három hittársunk azért változott meg, mert olyanok akartak lenni, mint Krisztus.

¹⁶ És mennyire fontos, hogy megtegyük az ilyen változtatásokat! A Biblia az emberiséget egy háborgó tengerhez hasonlítja, amely soha nem nyugszik meg (Ézs 17:12; 57:20, 21; Jel 13:1). A politikai ügyek felkavarják az embereket, megosztják őket, és értelmetlen erőszakhoz vezetnek. De mi megőrizzük a békét és az egységet. Biztosan megmelengeti Jehova szívét, amikor azt látja, hogy a népe egységes ebben a megosztott világban. (Olvassátok fel: Sofóniás 3:17.)

17. a) Milyen három módon járulhatunk hozzá az egységünkhöz? b) Miről lesz szó a következő cikkben?

¹⁷ Megvizsgáltuk, milyen három módon járulhatunk hozzá az egységünkhöz: 1. hiszünk benne, hogy Isten égi királysága fogja jóvátenni az igazságtalanságot, 2. nem foglalunk állást politikai ügyekben, és 3. nem folyamodunk erőszakhoz. De az egységünket időnként veszélyezteti az előítélet. A következő cikkből kiderül, hogyan küzdhetünk meg az előítélettel, mint ahogy az első századi keresztények is tették.