Don és Margaret a vendégül látta a lányukat és a családját. Margaret, aki szakács volt, mielőtt nyugdíjas lett, a két unokája kedvencét, sajtos makarónit készített.

Leültek az asztalhoz, majd Margaret behozta az ételt, és letette középre. Amikor felemelte a fedőt, meglepődve látta, hogy a tálban csak sajtszósz van. Elfelejtette a fő hozzávalót, a makarónit!

Korunktól és tapasztalatunktól függetlenül mindannyian hibázunk. Például előfordulhat, hogy meggondolatlanul mondunk valamit, nem jól időzítünk, vagy megfeledkezünk valamiről. Miért szoktunk hibázni? Hogyan kezeljük az ilyen helyzeteket? Elkerülhetjük őket? Ha kiegyensúlyozottan tekintünk a hibáinkra, választ fogunk kapni ezekre a kérdésekre.

A jótetteinkért szívesen fogadjuk a dicséretet és az elismerést, mivel úgy érezzük, megérdemeljük. Vajon a hibáinkat nem ugyanilyen természetességgel kellene elismernünk? Ez még akkor is fontos, ha nem szándékosan vétettünk, vagy nem derült ki mások előtt. Ám ehhez alázatosnak kell lennünk.

Ha túl sokat gondolunk magunkról, előfordulhat, hogy lekicsinyeljük a hibáinkat, tagadjuk őket, vagy másokra hárítjuk a felelősséget. Ezek általában rossz következményekkel járnak. A probléma megoldatlan marad, és igazságtalanul hibáztatunk másokat. Lehet, hogy most megússzuk a tetteink következményeit, de ne feledjük, hogy végül mindegyikünk számot fog adni önmagáról Istennek (Róma 14:12).

Isten kiegyensúlyozottan tekint a hibákra. A Zsoltárok könyvében azt olvassuk róla, hogy „irgalmas és könyörületes”, „nem korhol örökké, és nem neheztel időtlen időkig”. Jól tudja, hogy nem vagyunk tökéletesek, megérti, hogy gyarlónak születtünk, és „megemlékezik róla, hogy por vagyunk” (Zsoltárok 103:8, 9, 14).

Egy irgalmas apához hasonlóan, Isten azt szeretné, ha mi, a gyermekei utánoznánk őt abban, ahogyan a hibákra tekint (Zsoltárok 130:3). A Bibliában szeretetteljes tanácsokkal és vezetéssel lát el minket, hogy jól álljunk hozzá a saját hibáinkhoz és másokéhoz.

Gyakran előfordul, hogy ha hibázunk, sok időt és energiát vesztegetünk arra, hogy másokban keressük a hibát, vagy igazoljuk, amit mondtunk vagy tettünk. Ha megsértettél valakit a szavaiddal, nem lenne jobb, ha egyszerűen bocsánatot kérnél? Így nem hagynád elfajulni a helyzetet, és megóvnád vele a kapcsolatodat. Elkövettél valamit, amivel kellemetlenséget, esetleg fájdalmat okoztál magadnak vagy másvalakinek? Ahelyett,  hogy ostoroznád magad vagy másokat, miért nem törekszel inkább arra, hogy helyrehozd a dolgokat? Ha azt hajtogatod, hogy nem te vagy a hibás, még több feszültséget teremtesz, és csak tetézed a bajt. Jobban teszed, ha tanulsz a hibádból, igyekszel kijavítani és továbblépsz.

Ha mások hibáznak, nem könnyű visszatartanunk magunkat attól, hogy kifejezzük a nemtetszésünket. Ezért javunkra válhat Jézus Krisztus következő tanácsa: „Mindazt tehát, amit akartok, hogy az emberek megtegyenek veletek, ti is hasonlóképpen tegyétek meg velük” (Máté 7:12). Ha te rontasz el valamit, bármilyen jelentéktelen hibáról van is szó, biztosan elvárod másoktól, hogy megbocsátóak legyenek, és túllépjenek rajta. Miért ne mutatnál te is ilyen kedvességet mások felé? (Efézus 4:32).

Egy szótár szerint „a téves megítélés, a tájékozatlanság vagy a figyelmetlenség” gyakori forrása lehet annak, hogy hibázunk. El kell ismernünk, hogy ezek közül időnként bármelyik jellemző lehet ránk. Azonban csökkenthetjük a hibák számát, ha átgondolunk néhány bibliai alapelvet.

Az egyik a Példabeszédek 18:13-ban található: „Ha valaki felel valamire, mielőtt hallaná, az bolondság és megalázó rá nézve.” Ha több időt szánsz rá, hogy megismerd a teljes képet, és meggondolod a szavaid, elkerülheted, hogy hevesen reagálj. Ha figyelsz mindezekre, tisztán látóbb lehetsz, ami nagyon fontos ahhoz, hogy helyesen ítélj meg egy helyzetet, és elkerüld a hibákat.

Egy másik bibliaversben ezt olvashatjuk: „Ha lehetséges, amennyire tőletek függ, minden emberrel békében legyetek” (Róma 12:18). Törekedj a békére és az együttműködésre. Ha másokkal dolgozol, legyél figyelmes, tiszteletteljes, és ne mulaszd el dicsérni és bátorítani őket. Ilyen légkörben könnyű megbocsátani és elfelejteni a meggondolatlan szavakat és tetteket, és szeretettel helyrehozni a súlyos sérelmeket.

Próbálj tanulni a hibákból. Ahelyett, hogy mentségeket keresnél a szavaidra vagy tetteidre, tekintsd lehetőségnek a helyzetet arra, hogy erősítsd a jó tulajdonságaidat. Úgy érzed, hogy fejlődhetnél a türelemben, a kedvességben vagy az önuralomban? Mi a helyzet a szelídséggel, a békével és a szeretettel? (Galácia 5:22, 23). Annyit biztos megtanulhatsz, hogy mit csinálj másképp a jövőben. Ne legyél felelőtlen, de ne is vedd túl komolyan magad. A humor enyhíti a feszültséget.

Ha kiegyensúlyozottan látjuk a hibákat, annak sok jó eredménye van. Például jobban ki leszünk békülve magunkkal és másokkal is. Ha igyekszünk tanulni a hibáinkból, érettebbek és szimpatikusabbak leszünk. Nem fogunk túlságosan elcsüggedni, vagy negatívan gondolkodni magunkról. Ha értékeljük, hogy mások szintén küzdenek a hibáikkal, szorosabb lesz velük a kapcsolatunk. És ami a legfontosabb, javunkra válik, ha utánozzuk Isten szeretetét, és azt, hogy készséggel megbocsát az embereknek (Kolosszé 3:13).

Térjünk vissza Margarethez. Vajon a hibája beárnyékolta a család jókedvét? Nem. Mindenki humorosan fogta fel a helyzetet, főleg Margaret, úgyhogy jó étvággyal megebédeltek – makaróni nélkül. Évekkel később a két unoka elmesélte a gyerekeinek a történteket, és azt, hogy milyen kedves emlékeik vannak a nagyszüleikről. Végül is annál az ebédnél csak egy apró tévedés történt.