AZ Ausztráliában élő tüskés gyík (Moloch horridus) képes hasznosítani a köd, a harmat és a nyirkos homok nedvességtartalmát. A víz a szájához folyik, hogy inni tudjon. Hogyan történik ez? A válasz valószínűleg a gyík fantasztikus bőrének a felépítésében rejlik.

Gondolkodj el ezen: A tüskés gyík bőrét pikkelytüskék borítják. Néhány tudós azt feltételezi, hogy a tüskéken kicsapódó köd vagy harmat lefolyik az érdes bőrfelületére, és egy félig nyitott hálózatban, más szóval, járatrendszerben összegyűlik a tüskék közt. Ezek a járatok összekapcsolódnak, és egészen az állat szája széléig érnek.

A tüskés gyík felszívja a vizet a lábaival, majd a testén a víz felfelé halad a szájához. Hogyan képes dacolni a gravitációval? És hogyan nyer vizet például a nyirkos homokból, ha csak a hasát dörzsöli hozzá?

Úgy tűnik, a kutatóknak sikerült megfejteniük ezt a rejtélyt. A gyík bőrén lévő járatok összekapcsolódnak egy másik hálózattal, a bőrében lévő csatornácskákkal. A csatornácskák a hajszálcsövesség elvén működnek. A hajszálcsövesség az a jelenség, amelyben a víz szűk térben a gravitáció ellenében mozog. A tüskés gyík bőre úgy szívja fel a vizet, mint egy szivacs.

Janine Benyus, a Biomimikri Intézet vezetője azt mondja, hogy a mérnökök örülnének, ha le tudnák utánozni azokat a módszereket, melyekkel ki lehet vonni a nedvességet a környezetből. Ha ki tudnák nyerni a levegő páratartalmát, olyan rendszereket tervezhetnének, melyekkel ivóvízhez juthatnánk, és az épületeket hatékonyabban lehetne hűteni.

Mit gondolsz? A tüskés gyík bőre evolúció útján jött létre vagy tervezés eredménye?