GEORGE kilátástalannak érezte a helyzetet. Egyszerűen nem tudott elég ennivalót előteremteni a családjának. A szomszédai sorra megbetegedtek, némelyikük szemmel láthatóan éhezett is. Néhány száz kilométerre tőlük délre azonban volt egy gazdagabb ország. „Kiköltözöm, keresek munkát, aztán viszem a családot is” – gondolta.

Patricia is jobb életről álmodott. Nem volt munkája, és kevés esélye volt arra, hogy elhelyezkedjen. Úgy döntött, hogy Nigériából Algériába megy, onnan meg Spanyolországba. Nem is sejtette, hogy milyen kegyetlen lesz az utazás a Szaharán át. „Terhes voltam, és elhatároztam, hogy a gyermekem jobb körülmények között fog élni” – mondta.

Rachel Európában akart új életet kezdeni. Elvesztette az állását a Fülöp-szigeteken, és a rokonai biztatták, hogy külföldön könnyen talál majd bejárónői munkát. Kölcsönkért a repülőjegyre, és a következő ígérettel búcsúzott a férjétől és a lányától: „Nemsokára újra látjuk egymást.”

A becslések szerint az utóbbi évtizedekben több mint 200 millió ember költözött külföldre George-hoz, Patriciához és Rachelhöz hasonlóan. Vannak, akik háborúk, természeti katasztrófák vagy üldözés elől menekülnek, de a legtöbben anyagi okokból döntenek a költözés mellett. Milyen nehézségekkel néznek szembe a bevándorlók? Vajon mindenkinek valóra válik az álma? Hogyan érinti a gyermekeket az, hogy az édesapjuk vagy az édesanyjuk elköltözik, hogy többet keressen? A következő cikkek ezekre a kérdésekre adnak választ.

Ha valaki külföldre költözik, azt már az utazás is próbára teheti. Az előző cikkben említett George több száz kilométert tett meg úgy, hogy alig volt ennivalója. „Az utazás kész rémálom volt” – emlékszik vissza. Sok kivándorló el sem jut az úti céljáig.

Patricia Spanyolországba szeretett volna menni. Egy nyitott teherautón utazott a Szaharán át. „Egy hét alatt jutottunk el Nigériából Algériába, huszonöten összezsúfolva a teherautón. Útközben rengeteg holttestet láttunk, és céltalanul bolyongó embereket, akik a halálukat várták. Vannak sofőrök, akik szívtelenül kiteszik az utasaikat.”

George-dzsal és Patriciával ellentétben Rachelnek nem okozott gondot az utazás, és el tudott helyezkedni mint bejárónő. De nem is gondolta, mennyire fog neki hiányozni a kétéves kislánya. „Ahányszor csak megláttam egy anyukát a kisgyermekével, elszorult a szívem” – meséli.

George-nak nem volt könnyű hozzászoknia az új körülményekhez. Csak néhány hónap elteltével tudott pénzt hazaküldeni. „Esténként sokszor sírtam magányomban és csalódottságomban” – vallja be.

Patricia, miután több hónapot töltött Algériában, végre elérte a marokkói határt. „Ott szültem meg a kislányomat. Bujkálnom kellett a kereskedők elől, akik a kivándorló nőket elrabolják és prostitúcióra kényszerítik. Végül sikerült annyi pénzt szereznem, hogy vállalhassam a veszélyes hajóutat Spanyolországba. A hajó rossz állapotban volt, és nem lett volna szabad annyi utast felszállítani rá. A cipőnkkel mertük belőle a vizet! Mire partot értünk, szó szerint jártányi erőm sem maradt.”

Azoknak, akik a kivándorlást fontolgatják, természetesen nem csak az utazás veszélyeire kell gondolniuk. Számításba kell venniük a nyelvi és kulturális különbségeket, valamint az állampolgárság vagy a letelepedési engedély megszerzésével járó költségeket és jogi bonyodalmakat is. Akinek rendezetlen a jogi helyzete, az gyakran nehezen kap jó állást, lakást, oktatást vagy egészségügyi ellátást. Lehet, hogy jogosítványt szereznie, illetve bankszámlát nyitnia sem könnyű. Az ilyen bevándorlókat rendszerint kihasználják mint olcsó munkaerőt.

És még valami: Mennyire bízhat az ember a pénzben? A Biblia józan tanácsot ad: „Ne fáradozz azon, hogy meggazdagodj . . . Mert [a pénz] bizony szárnyakat szerez, mint amilyen a sasé, és elszáll az ég felé” (Példabeszédek 23:4, 5). Ne feledd, hogy leginkább olyasmire van szükségünk, amit nem  tudunk megvásárolni: szeretetre, érzelmi biztonságra és boldog családra. Szomorú, hogy némelyik szülő számára fontosabb a pénz, mint a házastársa iránti szeretet vagy a gyermekei iránti „természetes vonzalom” (2Timóteusz 3:1–3).

Nekünk, embereknek arra is igényünk van, hogy megismerjük Istent (Máté 5:3). Ezért a jó szülők igyekeznek eleget tenni annak az Istentől kapott felelősségüknek, hogy tanítsák a gyermekeiket róla, a szándékáról és az elveiről (Efézus 6:4).

A kivándorlók sorsa különféleképpen alakul, de sokszor van egy közös pont, ahogy azt George, Patricia és Rachel példája is mutatja. A család megsínyli, amikor a házastárs vagy az egyik szülő elköltözik, és évek telhetnek el, mire újra együtt tudnak lenni. George családjánál több mint négy évre volt szükség ehhez.

Rachel végül visszament a Fülöp-szigetekre a kislányáért, miután közel öt évet töltöttek egymástól távol. Patricia eljutott Spanyolországba az újszülött kislányával. „Nekem ő jelenti a családot, ezért igyekszem mindent megtenni érte” – mondja.

Sok kivándorló a magány, az anyagi nehézségek és a családtól való távollét ellenére is az új hazájában marad. Annyi mindent feláldoztak a költözésért, hogy amikor nem válnak valóra az álmaik, nincs bátorságuk ezt elismerni és hazamenni, mert félnek, hogy gúnyolni fogják őket.

Allan viszont, aki a Fülöp-szigetekről származik, megtette. Spanyolországban talált egy jó állást, de másfél évvel később hazatért. „Túlságosan hiányzott a feleségem és a kislányom – mondja. – Elhatároztam, hogy addig nem fogok külföldön dolgozni, amíg nem tudunk együtt elmenni. Végül aztán sikerült. A család sokkal fontosabb, mint a pénz.”

Van még valami, ami fontosabb a pénznél, és erre Patricia is rájött. Amikor Spanyolországba ért, volt nála egy Újszövetség. „Azt gondoltam, szerencsét hoz – meséli. – Aztán megismerkedtem egy asszonnyal, aki Jehova Tanúja. Korábban nem volt kedvem beszélgetni a Tanúkkal, úgyhogy most jó sok kérdést tettem fel neki, mert be akartam bizonyítani, hogy nincs igaza. De ő meg tudta védeni a hitét, és közvetlenül a Bibliából válaszolt a kérdéseimre.”

Patricia megtanulta, hogy a tartós boldogság és a biztos jövő nem attól függ, hogy hol élünk, és mennyi pénzünk van, hanem attól, hogy ismerjük-e Istent és a szándékát (János 17:3). Megtudta többek között, hogy az igaz Isten neve Jehova (Zsoltárok 83:18). Arról is olvasott a Bibliában, hogy Isten hamarosan véget vet a szegénységnek a Királyság-kormányzata által, melynek élén Jézus Krisztus áll (Dániel 7:13, 14). Ő „megszabadítja a segítségért kiáltó szegényt, az elnyomottat is, és bárkit, akinek nincsen segítője . . . Az elnyomástól és erőszaktól megváltja lelküket, és drága lesz vérük a szemében” – írja a Zsoltárok 72:12, 14.

Buzdítunk, hogy szánj időt a Biblia tanulmányozására. Ez az Istentől jövő bölcsességet sugárzó könyv segíthet neked meglátni, hogy mi az, ami igazán fontos, és így bölcs döntéseket hozni, valamint derűsen, bizakodva viselni a jelenlegi nehézségeket (Példabeszédek 2:6–9, 20, 21).