Halászat madártávlatból

A HALÁSZOKNAK – akár emberekről, akár madarakról van szó – három feladatot kell megoldaniuk: 1. megtalálni a halakat, 2. a közelükbe férkőzni, és 3. megfogni őket.

Az egyiptomi halászok annak idején általában szigonyt használtak. Lényegében ugyanazt a módszert alkalmazták, melyet a gémek családjához tartozó madarak már jóval azelőtt bevetettek, hogy megjelent a színen az ember mint vetélytárs.

A Nílus deltájában is honos szürke gém a hegyes csőrét lándzsa gyanánt használva döfi át a halakat, egyszerre akár kettőt is. Naponta több mint fél kilogramm halat fogyaszt el. Meg kell hagyni, hogy trükkösebben halászik, mint az emberek.

A gémek arra specializálódtak, hogy óvatosan közelítik meg az áldozatukat, majd lecsapnak rá. Szép lassan gázolnak a sekély vízben, de olyan is van, hogy csak egy helyben várnak, „csőrre töltve”, aztán amikor egy hal arrafelé úszik, fejükkel a víz alá buknak, és felnyársalják az áldozatukat. Sikerük titka a türelem.

Csalis cselek

David Attenborough A madarak élete című könyve szerint megfigyelték, hogy Japánban egy parkban a zöld gémek utánozzák az embereket, akik kenyérrel etetik a halakat. A leleményes madarak kenyérdarabkákkal csalogatják a víz tetejére a halakat, így könnyebben elkapják őket.

A Karib-tenger vidékén a kócsagok szintén kenyérrel vonzzák magukhoz a halakat. Sőt, csali nélkül is képesek halat fogni, méghozzá úgy, hogy egy lábon állnak a sekély vízben, a másikat pedig a víz felszínén rázzák. Mivel a lábfejük élénksárga, felkeltik a kíváncsi halak figyelmét.

Fogd és vidd!

A halászsasok egészen más módszerrel jutnak a táplálékukhoz. Ők a „fogd és vidd” technika hívei. Repülés közben a vizet fürkészik,  és ha meglátnak egy halat a felszín közelében, szárnyukat a testük mellé szorítva zuhanórepülésbe kezdenek. Ha kell, még korrigálják az irányt, mielőtt a karmukkal megragadják a zsákmányt. Ehhez a manőverhez tökéletes időzítésre és kitűnő látásra van szükség.

Az afrikai lármás réti sassal előfordul, hogy a hal, melyre lecsapott, túl nehéz – lehet, hogy közel 3 kilogrammot nyom! Mit tesz ilyenkor ez a madár? Megfigyelték, hogy némelyikük a szárnyaival kievezett a partra.

Bravúros búvárok

A szulák is a víz alá bukva halásznak, fejest ugorva a halakért. Kis csapatokban repülve olyan halrajok után kutatnak, melyek a vízfelszín közelében úsznak. Fentről nézve a halak ezüstös teste világoszöld foltot alkot a kék tenger felületén. Az árulkodó zöld folt láttán a szulák akcióba lépnek.

A halraj felfedezése után a madarak nyílvesszőként csapódnak a vízbe, majdnem száz kilométeres óránkénti sebességgel. A látvány az olimpiai műugrókat juttathatja eszünkbe. Közben más madárcsapatok is észreveszik a felbolydulást, és a helyszínre sietnek, hogy ők is kivegyék részüket a lakomából.

A gémektől eltérően a szulák nem akkor csípik el a halakat, amikor a vízbe érkeznek. Akkora erővel csapódnak be, hogy több méterrel a víz felszíne alá merülnek, aztán felfelé úsztukban kapják el és egészben nyelik le a halakat.

A csérek is kitűnő búvárok, de ők a víz felszínéhez sokkal közelebb keringenek, mielőtt rajtaütnek áldozataikon. Egy könyv szerint a szulák fejesugrásával ellentétben a csérek repülésére inkább „az ügyesség, a kecsesség és a fürgeség” jellemző (Handbook of the Birds of the World). Ők a víz felszínéről kikanalazzák a halakat. Ritkán fordul elő, hogy a víz alatt erednek egy hal nyomába, és akkor is csak rövid ideig üldözik.

Igazi csapatmunka

Bár a pelikánok vagy gödények a hatalmas csőrük miatt esetlennek tűnnek, valójában kiválóan repülnek és halásznak. A tengeri pelikánok a víz alatt szerzik be az élelmüket, de arra is van példa, hogy a helyi halászoktól csennek halat, amint azok behúzzák a hálóikat. Amiben igazán jók, az a csapatos halászat.

A pelikánok egyébként is csapatban élnek. Figyelemre méltó, ahogy együttműködnek a halászatban. Általában egytucatnyian leszállnak a vízre, és patkó alakba rendeződnek. Lassan úszni kezdenek, maguk előtt hajtva a halakat egy jó kis sekély részre. Eközben összehangoltan kitárják a szárnyaikat, beledugják a vízbe a fejüket, és csőrükkel kihalásszák a körbefogott rajt.

Természetesen az emberekhez hasonlóan sokszor a madaraknak sem sikerül halat fogniuk, de az biztos, hogy összességében sokkal ügyesebb halászok, mint mi vagyunk.

[Kép a 12. oldalon]

Lármás réti sas

[Forrásjelzés]

Photolibrary

[Kép a 12. oldalon]

Szürke gém

[Kép a 13. oldalon]

Szula

[Kép a 13. oldalon]

Küszvágó csér

[Kép a 13. oldalon]

Ausztrál pelikán