Hogyan változtatta meg a világot a modern gazdálkodás?

TE HOGYAN jutsz élelemhez? Vásárolod vagy magad termeszted? Nem is olyan rég az emberek többsége önellátó gazdálkodást folytatott, vagyis abból éltek, amit megtermeltek maguknak. Manapság azonban némelyik ipari országban 50 emberből mindössze 1 dolgozik a mezőgazdaságban. Hogyan ment végbe ez a nagy változás?

A mezőgazdaság fejlődése eleinte lassú volt, de később felgyorsult. Minden változás több millió család életére volt hatással világszerte, és a változások még ma sem értek véget. Ha vetünk egy pillantást arra, hogy miként hatott az emberekre a gazdaság fejlődése, jobban megérthetjük, hogy miért olyan ma a világ, amilyen.

A változások első hulláma

Európában az egyik legjelentősebb, mezőgazdaságot érintő változás a XII. században következett be, ugyanis ekkor használtak először szügyhámot. A szügyhám lehetővé tette, hogy a ló ne fuldokoljon munka közben. Korábban ökröket használtak igásállatként, de a szügyhámba befogott lovak erősebben, gyorsabban és hosszabb ideig tudtak dolgozni, mint az ökrök. A lovak befogásával a földművesek többet tudtak termelni. Most már azokon a földeken is tudták használni a vasekét, amelyeket korábban nem lehetett megművelni. Nagy előrelépés volt még a talajjavító növények, például a bab, borsó, lóhere és lucerna alkalmazása is, amelyek nitrogénnel dúsítják a talajt. A jobb minőségű talaj pedig gazdagabb termést hozott.

Ezek a változások lehetővé tették, hogy némelyik földműves a szükségesnél többet termeljen, és a fölösleget eladja. Ez pedig hozzájárult a városok növekedéséhez, ahol az emberek megvásárolhatták az élelmüket, és a gazdálkodás helyett kereskedhettek és manufaktúrákban dolgozhattak. A gazdag manufaktúrások, kereskedők és földművesek közül kerültek ki az első mezőgazdasági gépek feltalálói.

1700 körül Jethro Tull, egy angol földműves épített egy lóvontatású sorvető gépet, mely felváltotta a kézi vetést. Ez többek között azért volt hasznos, mert a kézi vetés során sok mag kárba veszett. 1831-ben az Egyesült Államokban Cyrus McCormick feltalált egy lóvontatású aratógépet. Ezzel a géppel ötször gyorsabban lehetett aratni, mint kaszával. Ekkortájt a kereskedők trágyát kezdtek  szállítani Európába Dél-Amerikából, az Andok menti partokról. A gépek használatával és a trágyázással jelentősen megnőtt a termelés. De milyen hatással volt ez az emberek életére?

A mezőgazdaság fejlődésének köszönhetően a városokban bőven volt olcsó élelmiszer, ennek pedig része volt abban, hogy elkezdődött az ipari forradalom. Ez a forradalom először Nagy-Britanniában zajlott le körülbelül 1750 és 1850 között. Családok ezrei kényszerültek arra, hogy ipari városokba költözzenek, és hogy szénbányákban, vasöntödékben, hajógyárakban és textilgyárakban dolgozzanak. Nem volt más választásuk. Az egyszerű földműveseknek, akiknek nem tellett az új módszerek bevezetésére, kevesebb hasznuk volt a terményeiken, így nem tudták fizetni a földbérletet. Ott kellett hagyniuk a földjüket, és túlzsúfolt, járványok sújtotta szegénynegyedekbe kellett költözniük. A családok többé nem együtt művelték a földet, és a férfiaknak az otthonuktól távol kellett dolgozniuk. Még a gyermekeknek is hosszú órákon át kellett robotolniuk a gyárakban. Csakhamar más országokban is hasonló változások mentek végbe.

A tudomány betör a mezőgazdaságba

1850-re némelyik ország annyira meggazdagodott, hogy mezőgazdasági kutatásokat is tudott finanszírozni. A kutatások újabb változásokhoz vezettek, és ezek még napjainkban is éreztetik a hatásukat. Például a növénynemesítők a növények genetikájának tanulmányozása során olyan növényeket kísérleteztek ki, amelyeknek nagyobb a terméshozama, és amelyek ellenállóbbak a betegségekkel szemben. A kutatók arra is rájöttek, hogy az egyes növényeknek és talajtípusoknak a nitrátok és foszfátok milyen arányú keverékére van szükségük. A gyomok miatt a földeken dolgozó embereknek sok munkájuk volt, hiszen állandóan kapálniuk kellett. Ám sokan elveszítették a munkájukat, amikor a tudósok mesterséges gyomirtó szereket fejlesztettek ki, melyek késleltették a gyomok növekedését. A rovarok, férgek és zsizsikek is régi ellenségei a földműveseknek. A gazdák azonban ma már vegyszerek egész arzenáljából választhatnak, melyek szinte minden kártevőt elpusztítanak. *

Az állattenyésztők élete is megváltozott. Fejőgépek és etetőgépek használatával egyetlen gazda és a segítője akár 200 tehenet is elláthat. Ezenkívül a gazdák gyorsabban fel tudják hizlalni a borjakat és a malacokat, mint ezelőtt bármikor. Ennek az az oka, hogy nem a szabadban tartják őket, hanem istállókban és ólakban, ahol szabályozni tudják a hőmérsékletet, és azt, hogy az állatok mit és mennyit esznek.

A modern gazdálkodásnak sokszor látványosak voltak az eredményei. Némelyik gazda a gépesítés előtti mennyiséghez képest százszorosára vagy akár még ezerszeresére is tudta növelni az egy munkásra jutó terméseredményt. De hogyan hatott mindez a gazdálkodók életére?

Megváltozik a gazdálkodók élete

A gépek alkalmazásával a gazdák élete sok helyen megváltozott. A legtöbb gazdálkodónak és mezőgazdasági munkásnak ma már értenie kell bonyolult gépek működtetéséhez és karbantartásához. És manapság többnyire egyedül dolgoznak. A kalákában végzett vetés, kapálás és aratás már a múlté.

Sok országban a gazdálkodóknak egy új típusa jelent meg: a jól képzett üzletember, aki csupán néhány vagy csak egyetlen mezőgazdasági termék tömegtermelésére szakosodott. Rengeteg pénzt fektet be földekbe, épületekbe és gépekbe. Ám korántsem független. Óriási élelmiszergyártó cégek és áruházláncok diktálnak: nemcsak az árakat szabják meg, hanem azt is, hogy mit, milyen minőségben és milyen színben termeljen. Agrármérnökök tervezik meg a termelés folyamatát. A gazdálkodó pedig a megfelelő műtrágyákat, rovarirtó szereket és hibrid vetőmagokat az ezek előállítására szakosodott cégektől szerzi be. Sokkal fejlettebb módszerekkel dolgozik, mint az elődei, mégis nehézségekkel küszködik. Emellett sokakat aggaszt, hogy bizonyos gazdálkodási módszereknek káros hatásai lehetnek.

A gazdálkodók élete még ma is nehéz

A gazdag országokban még ma is sok gazdálkodó elveszíti a földjét, mert nem tudja felvenni a versenyt a nagy gazdaságokkal. Némelyik gazdálkodó csak úgy tudja fenntartani az általa kedvelt vidéki életmódot, hogy szabadidős szolgáltatásokat nyújt. Például turistáknak ad szállást, kempingezési  és golfozási lehetőséget biztosít, illetve kézműves termékeket készít. Mások különlegességekkel próbálkoznak, például bioélelmiszert állítanak elő, virágokat termesztenek, illetve struccot és alpakát tartanak.

A szegényebb országokban is – ahol a népességnek a 80 százaléka él földművelésből – drámai változásokat élnek át az önellátásra berendezkedett gazdálkodók. A gépesített földművelési módszereket alkalmazó nemzetközi cégek felvásárolják a legjobb földek nagy részét, és a termést távoli piacokon értékesítik. Az önellátó gazdálkodók csak kevés gépet használnak, ha egyáltalán használnak, és gyakran kicsiny vagy terméketlen földet kell megművelniük, hogy el tudják látni élelemmel a családjukat.

Sok országban tömegek költöznek a falvakból a városokba, ami egy olyan folyamat következménye, mely évszázadokkal ezelőtt kezdődött. A földművelő életformát felváltotta a városi élet, ami egyeseknek hasznot hoz, másokat viszont nyugtalanít. Kevés vagy talán egyetlen kormányzat sem nyújt hatékony és méltányos segítséget az érintetteknek. Az emberiségnek valóban nagy szüksége van Isten Királyságára, melynek uralma alatt jobb lesz az életünk (Ézsaiás 9:6).

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész/képek a 23. oldalon]

A GAZDÁLKODÁS KÉT MÓDJA

Eusebio az Andokban él. Földműveléssel foglalkozik, és 14 szarvasmarhája van. Ezt mondja az állatairól: „Mindegyiknek van neve.” Majd így folytatja: „Szeretem a munkámat. Minden zöldséget megtermelünk magunknak. A feleségemmel segítünk a szomszédoknak szántani és aratni, és ők is segítenek nekünk. Egyikünknek sincsenek gépei. Bikákkal szántunk, és a meredek hegyoldalakat ásóval ássuk fel.

Egyszer egy betegség miatt majdnem az összes állatunk elpusztult. Ezután elvégeztem egy rövid állategészségügyi tanfolyamot. Azóta egyetlen állatunk sem múlt ki betegség miatt, és most már a szomszédoknak is tudok segíteni, ha beteg valamelyik jószáguk. A helyi piacon sajtot árulunk, de csak nagyon keveset keresünk. Mégis mindig van mit ennie a hat gyermekünknek.”

Richard több mint 500 hektárnyi földet művel a kanadai prérin. Egyedül dolgozik, csak a vetési és aratási időszakban segít neki egy munkás.

Richard ezt mondja: „A földművelés manapság sokkal inkább lelkileg terheli meg az embert, mintsem fizikailag. A traktoromnak és a kombájnomnak is légkondicionált a fülkéje, amely megvéd a portól és a rovaroktól. Vannak olyan gépeim, melyek 9 méter szélesek, így egyetlen nap alatt be tudok vetni vagy le tudok aratni 65 hektárnyi területet. A munkám azonban szinte teljesen a gépektől függ, és ez igen nagy stresszforrás. Olykor hitelből kell lecserélnem a gépeket. De hogy be tudom-e fizetni a törlesztőrészleteket, az olyan dolgokon múlik, amelyeket nem tudok befolyásolni, például a csapadék mennyiségén, a fagyon, a piaci árakon és a kamatokon. A mi környékünkön a gazdálkodással járó stressznek sok házasság látta kárát, sőt még öngyilkosság is előfordult.”

[Kép a 21. oldalon]

McCormick aratógépe, melyet 1831-ben talált fel. Ezzel a géppel ötször gyorsabban tudtak aratni, mint azelőtt

[Forrásjelzés]

Wisconsin Historical Society, WHi-24854