A szeretet legyőzi az előítéletet

„A történelemben először újfajta vallási közösség született; nem valamiféle hazafias kultuszt művelő nemzeti egység, hanem önkéntesen verbuválódott csoport, amely felülemelkedett a társadalmi, faji és nemzeti különbségeken – férfiak és asszonyok, akik mint önálló individuumok jelentek meg és találkoztak istenük színe előtt” (Paul Johnson: A kereszténység története).

AHOGY az igaz kereszténység elterjedt a Római Birodalomban, az emberek valami rendkívüli dolognak lehettek a tanúi: láthattak egy mindenféle nemzetből álló nagy családot, mely megtanult igazi békében és egységben élni egymással. Békéjük titka az őszinte szeretet volt, mely nem pusztán érzelmeken alapult, hanem az Istentől tanult alapelveken.

Jézus Krisztus tökéletesen megmutatta ezeknek az alapelveknek a lényegét az életével. Ő maga is gyűlölet és rosszindulatú előítélet célpontja volt (1Péter 2:21–23). Egyrészt azért voltak iránta előítélettel, mert Galileából származott, a galileaiakat pedig – akik többnyire földművesek és halászok voltak – lenézték a jeruzsálemi zsidó vallási vezetők (János 7:45–52). Másrészt azért, mert Jézus kiváló tanító lévén elnyerte az egyszerű emberek szeretetét és tiszteletét. Emiatt a vallási vezetők annyira irigyek lettek rá, hogy hazugságokat terjesztettek róla, sőt még azt is kitervelték, hogy megölik (Márk 15:9, 10; János 9:16, 22; 11:45–53).

Ám Jézus nem ’viszonozta rosszal a rosszat’ (Róma 12:17). Például, amikor egyes farizeusok – egy Jézussal ellenségeskedő zsidó szekta tagjai – őszintén kérdezgették, ő kedvesen válaszolt nekik (János 3:1–21). Sőt még együtt is étkezett farizeusokkal, például egy olyan farizeussal, akiben volt némi előítélet Jézus iránt. Honnan tudjuk, hogy előítélet volt benne? Akkoriban szokás volt, hogy a házigazda megmosta a vendégek lábát, de ez a farizeus nem mosta meg Jézus lábát. Vajon Jézus megbántódott? Nem. Inkább kihasználta az alkalmat, hogy valami nagyon fontosat tanítson a könyörületről és a megbocsátásról (Lukács 7:36–50; 11:37).

Jézus szerette azokat, akiket mások megvetettek

Jézus egyik legismertebb példázata egy irgalmas szamaritánusról szól, aki saját költségén gondoskodik egy zsidó férfiról, akit megvertek és kiraboltak (Lukács 10:30–37). Miért volt ez olyan nemes cselekedet? A valóságban a zsidók és a szamáriaiak megvetették egymást. Tulajdonképpen a zsidók a „szamáriai” kifejezést gyakran olyanokra használták, akiket lenéztek. Még magát Jézust is illették ezzel a szóval (János 8:48). Mindezt figyelembe véve, Jézus aligha mondhatott volna erőteljesebb szemléltetést az előítélettől mentes felebaráti szeretetről.

 Jézus a szavait tettekkel támasztotta alá, hiszen meggyógyított egy szamáriai leprást (Lukács 17:11–19). Emellett tanította azokat a szamáriaiakat, akik fogékonyak voltak. Sőt, igen figyelemreméltó, hogy egyszer hosszasan beszélgetett egy szamáriai asszonnyal (János 4:7–30, 39–42). Miért volt ez olyan figyelemreméltó? A szigorú zsidó rabbik egyetlen nővel sem beszéltek nyilvánosan – még akkor sem, ha az a közeli hozzátartozójuk volt. Egy szamáriai asszonnyal pedig végképp nem beszéltek volna.

De vajon mit gondol Isten arról a személyről, akiben előítéletek élnek, ám küzd, hogy kiirtsa azokat a szívéből? A Biblia ezzel kapcsolatban is vigasztaló gondolatokat tár elénk.

Isten türelmes velünk

Az első században sok nem zsidó is hívővé lett, ám a zsidó származású keresztényekre eleinte hatással voltak azok az előítéletek, melyek régóta fennálltak a nem zsidókkal szemben. Mit tett Jehova Isten ebben a helyzetben, mely könnyen széthúzáshoz vezethetett volna? Türelmesen oktatta a keresztény gyülekezetet (Cselekedetek 15:1–5). Türelmének pedig meglett a gyümölcse, hiszen ahogy ennek a cikknek a bevezetőjében olvashattuk, a gyülekezet „felülemelkedett a társadalmi, faji és nemzeti különbségeken”. Ennek eredményeként pedig „a gyülekezetek . . . továbbra is szilárdultak a hitben, és napról napra gyarapodtak számban” (Cselekedetek 16:5).

Mi ebből a tanulság? Ne add fel a küzdelmet, hanem továbbra is támaszkodj Istenre, mert ő nagylelkűen ad bölcsességet és lelkierőt azoknak, akik ’hittel és kitartóan kérik’ (Jakab 1:5, 6). Emlékszel Jenniferre, Timothyra, Johnra és Olgára, akikről az első cikkben tettünk említést? Mire Jennifer középiskolás lett, már sokkal érettebb volt szellemileg, és megtanulta figyelmen kívül hagyni a rasszista megjegyzéseket és a termetére utaló sértéseket. Később, amikor az osztálytársai egy másik lányt kezdtek csúfolni, Jennifer kiállt a lány mellett, és megvigasztalta.

Mi segített Timothynak, hogy megőrizze a higgadtságát, amikor a diáktársai rasszista megjegyzéseket tettek rá? Ezt mondja: „Nem akartam szégyent hozni Jehova nevére. Szüntelenül arra emlékeztettem magamat, hogy ’a rosszat mindig jóval kell legyőzni’, és nem szabad hagyni, hogy legyőzzön a rossz” (Róma 12:21).

John szakított a hausza osztálytársa iránti előítéletével. Így emlékszik vissza: „Tizenéves koromban találkoztam néhány hausza diákkal, akik jó barátaim lettek. Az egyikükkel közösen dolgoztam egy feladaton, és nagyon jól kijöttünk egymással. Most már próbálok magukra az emberekre figyelni, nem pedig arra, hogy milyen rasszhoz vagy törzshöz tartoznak.”

 Olga és a misszionáriustársa nem rettent vissza, amikor gyűlölködő személyek ellenállásával találkozott. Állhatatosak maradtak, bízva abban, hogy néhányan értékelni fogják a Biblia üzenetét. És sokan valóban értékelték. Olga ezt meséli: „Mintegy ötven évvel később megkeresett egy férfi, és adott nekem egy nagyon szép tarisznyát. A tarisznyában kis kövek voltak, melyekre egy-egy szó volt rávésve, például jóság, kedvesség, szeretet és béke. A férfi elmesélte, hogy ő is azok között a fiúk között volt, akik annak idején megdobáltak minket kővel, és hogy most már a keresztény testvérem. A tarisznyán kívül még két tucat fehér rózsát is kaptam tőle és a feleségétől.”

Amikor megszűnik az előítélet és a hátrányos megkülönböztetés!

Hamarosan megszűnik az előítélet és a hátrányos megkülönböztetés. Hogyan? Először is, a föld felett az a személy fog uralkodni, aki bebizonyította, hogy „nem pusztán szemének látása szerint ítél”. Ő nem más, mint Jézus Krisztus (Ézsaiás 11:1–5). Másodszor, Jézus földi alattvalói tökéletesen vissza fogják tükrözni a szemléletmódját, hiszen mindannyian tőle és az Atyjától, Jehova Istentől tanulnak majd (Ézsaiás 11:9).

Ez az oktatás már folyamatban van, és felkészíti Isten népét, hogy egy teljesen új világrendszerben éljen. Te is a javadra fordíthatod ezt az ingyenes oktatási programot, ha kérsz egy bibliatanulmányozást. * Isten nem részrehajló. Az az akarata, hogy „mindenfajta ember megmentésben részesüljön, és az igazság pontos ismeretére jusson” (1Timóteusz 2:3, 4).

[Lábjegyzet]

[Oldalidézet a 8. oldalon]

Hamarosan sem az előítélet, sem a hátrányos megkülönböztetés nem sújtja többé az emberiséget

[Kiemelt rész/kép a 8–9. oldalon]

ISTENTŐL SZÁRMAZÓ ALAPELVEK

▪ „Senkinek se viszonozzátok rosszal a rosszat . . . a rosszat mindig győzd le a jóval” (Róma 12:17–21). Mi ebből a tanulság? Tanuld meg jóval viszonozni, ha mások rosszul bánnak veled. „Ok nélkül gyűlöltek engem” – mondta Jézus Krisztus. Ő mégsem viszonozta gyűlölettel a gyűlöletet (János 15:25).

▪ „Ne váljunk önhitté . . . , irigykedve egymásra” (Galácia 5:26). Az irigység és a helytelen értelemben vett büszkeség ártalmas szellemileg, és gyakran gyűlöletet és előítéletet szít (Márk 7:20–23).

▪ „Mindazt tehát, amit akartok, hogy az emberek megtegyenek veletek, ti is hasonlóképpen tegyétek meg velük” (Máté 7:12). Kérdezd meg magadtól: „Mit szeretnék, hogyan bánjanak velem az emberek?” Ugyanúgy bánj velük te is, függetlenül a koruktól, a bőrszínüktől, a kultúrájuktól vagy attól, hogy milyen nyelvet beszélnek.

▪ „Tárjátok ki a szíveteket egymás felé, mint ahogy Krisztus is kitárta a szívét felétek” (Róma 15:7, Phillips). Igyekszel megismerni különböző hátterű és kultúrájú embereket, különösen, ha ők a hittársaid? (2Korintusz 6:11).

▪ „Ha apám és anyám elhagynának is, Jehova magához fogad engem” (Zsoltárok 27:10). Akárhogy bánnak is veled mások, Isten soha nem hagy el, ha lojális maradsz hozzá.

[Kép a 7. oldalon]

Az irgalmas szamaritánus segít egy zsidó embernek, akit kiraboltak