Albarracín – A „sasfészek”
Albarracín – A „sasfészek”
„Látogass el Spanyolország egyik legelbűvölőbb kisvárosába, Albarracínba” (José Martínez Ruiz [1873–1967], spanyol író, aki Azorín néven is ismert)
ALBARRACÍN a maga nemében páratlan kisváros. Hogy miért? Először is a földrajza, aztán a történelme, végül pedig a csodaszép környéke miatt. Ezen okokból a spanyol kormány ezt a Teruel tartományban lévő települést 1961-ben nemzeti műemlék városnak nyilvánította. 2005-ben pedig a turizmusban dolgozók egy csoportja Albarracínt választotta „Spanyolország legbájosabb városának”.
Ez az ódon városka a Spanyolország középső részén húzódó hegyekben található, és mintegy 1000 lakost számlál. Folyók öntözte zöldellő rétek fogják körül, valamint egy hegyvonulat, melynek nevében (Sierra de Albarracín) benne van a város neve.
Élelem és vízellátás
Albarracín környékén hajdanán rengeteg vad élt, és ez vonzotta az embereket. A barlangrajzok tanúsága szerint az idetelepülők tehetséges művészek és a természet éles szemű megfigyelői voltak. Sok hatalmas bikát és más állatokat rajzoltak, és ezeket a rajzokat olyan fehér színezőanyaggal festették ki, amilyet csak ezen a vidéken használtak. A tudósok úgy vélik, hogy ezekben a barlangokban, ahol a mindennapi élet pillanatai vannak megörökítve, vallási vagy társadalmi tevékenységek céljából jöttek össze az emberek.
A közeli Montes Universales rezervátumban még manapság is sok szarvas, vaddisznó és apróvad él. A Guadalaviar (arab szó, jelentése: ’fehér folyó’) pedig Spanyolország egyik legjobb pisztrángos folyója.
I. e. 133-ban a rómaiak leigázták az itt élő keltibér törzseket, és több falut is alapítottak ezen a környéken. Az i. sz. I. században római mérnökök építettek egy 18 kilométer hosszú vízvezetéket (1.). Ezt tartják Spanyolország egyik legbonyolultabb római építményének, mely a köz javát szolgálta. A római vallás nyomai is felfedezhetők
Albarracínban: egy római sírkövön látható véset arra utal, hogy a városban gyakorolták a császárimádatot.Jólét a muszlim uralom idején
A IX. században mórok özönlötték el a vidéket, és az Albarracín név vélhetően az itt letelepedő muszlimok, a berber Banu Razin klán nevéből származik. A középkorban a mórok, a zsidók és a névleges keresztények kölcsönös tisztelettel és türelemmel viseltettek egymás iránt. Ezért ez volt a fénykora Albarracín történelmének.
Az albarracíni mesterek gyönyörű tárgyakat készítettek, és kétségtelenül az orvostudomány is virágzott errefelé. A térségben rábukkantak egy orvosi eszközkészletre, mely arra mutat, hogy a helyi sebészek még szürkehályog-műtétet is végeztek. Albarracín egészen a XII. század végéig muszlim uralom alatt volt, ám ekkor a város római katolikusok kezébe került. Figyelemre méltó, hogy valószínűleg ez az egyetlen olyan eset Spanyolország történelmében, amikor békésen zajlott le egy ilyen politikai változás.
Milyen ma Albarracín? A turisták még mindig egy középkori városkában barangolhatnak, mivel a településhez nem építettek modern részt.
Megkapó sziluett
José Ortega y Gasset (1883–1955) spanyol filozófus így jellemezte Albarracínt: „A város, melynek megkapó sziluettje az ég felé nyújtózkodik.” Igazán találó ez a leírás, hiszen a város egy körülbelül 1200 méter magas sziklatömbön gubbaszt, és egy szurdok övezi, mely védelmi árkot képez körülötte. Ez a természet alkotta erőd évszázadokon át megvédte a várost, mely a fekvése miatt méltán kapta a Sasfészek becenevet.
A város keskeny, macskaköves utcácskáin csatangolva az idelátogatók egy letűnt kor magával ragadó építészetét figyelhetik meg. Ennek ékes bizonyítéka például a Sarokerkély, a Kék ház (2.) és a Julianeta-ház (3.). Ez utóbbi úgy néz ki, mintha egyensúlymutatványt adna elő két utca találkozásánál.
A korabeli házakat fából és gipszből építették, olyan anyagokból, melyek sokkal könnyebbek, mint a kő – ez pedig nem egy utolsó szempont, ha valaki dombtetőn építkezik. A kicsiny, csipkefüggönyös ablakok és a vas ablakrácsok (4.) szintén magukra vonják a látogatók figyelmét. Az egymás fölé nyúló ereszek, a faragott erkélyek és a szokatlan ajtókopogtatók – melyek gyakran valamilyen állatot formáznak – még különlegesebbé varázsolják a városkát.
Ha valaki könnyen megszédül, vigyázzon, nehogy lenézzen, amikor egy függőházban tartózkodik. Mivel a város egy sziklatömbön helyezkedik el, és az építési terület korlátozott volt, a helyiek néhány házat közvetlenül a sziklatömb szélére építettek.
A város fölötti dombon áll egy mór stílusú vár, és ez volt Albarracín bölcsője. A Torre del Andador része annak a falnak, melyet eredetileg az arabok építettek a X. században. Később épült a boltíves oszlopcsarnokkal díszített, patkó alakú városháza és a gótikus székesegyház, melyet a XVI. században fejeztek be.
A környék természeti kincsei
Albarracín a természet szerelmeseinek is tartogat egyet s mást. A környező hegyekben nagyon sokféle ökoszisztéma van, gazdag növény- és állatvilággal. Források és vízesések díszítik a fákkal borított hegyeket. Akik pedig sátorozni jönnek ide, a csillagos ég pazar látványában gyönyörködhetnek.
A vidéken több Jehova Tanúja család is él. A szépséges környék a Bibliának arra az ígéretére emlékezteti őket, hogy Isten Királysága idején az engedelmes emberiség egy egész világra kiterjedő paradicsomban fog élni. Ezt a jó hírt szeretnék megosztani az embertársaikkal (Zsoltárok 98:7–9; Máté 24:14).
Évente százezernél is több turista sétálgat Albarracín keskeny utcáin. Ha Spanyolországban jársz, gyere el ebbe a hegyekben megbúvó, egyedülálló „sasfészekbe”!
[Kiemelt rész/képek a 18. oldalon]
MŰKINCSEK ALBARRACÍNBÓL
Ezüst olajospalack. Abdelmelic mór király a feleségének, Zahrnak (arab szó, jelentése: ’virág’) készíttette. A palackon látható aranymetszeten részben ez olvasható: „Örök áldás . . . , isteni segítség és vezetés legyen a jókkal és az igazságosakkal.” Ezt a leletet tekintik a hispán–arab művészet egyik legszebb ezüstkincsének.
Hegyikristályból metszett hal. A halat pikkelyek díszítik, a szája ezüstből, az uszonyai pedig aranyból készültek. Ezenkívül gyöngyök és rubinok ékesítik még. Olyan aprólékos a metszés, hogy a szakértők véleménye szerint biztosan nem egyetlen mester készítette, hiszen egy ember élete ehhez nem lett volna elegendő.
[Forrásjelzések]
Palack: Museo de Teruel. Foto Jorge Escudero; kristály: Sta. Ma de Albarracín Foundation
[Térkép a 16. oldalon]
(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)
PORTUGÁLIA
SPANYOLORSZÁG
MADRID
Albarracín
[Kép a 17. oldalon]
1. vízvezeték
[Képek a 18. oldalon]
2. Kék ház
3. Julianeta-ház
4. vas ablakrácsok
[Kép forrásának jelzése a 17. oldalon]
© Ioseba Egibar/age fotostock